BEVEZETÉS - A társadalom idősödése fontos demográfiai változásokat eredményez a szívsebészetben. Az idősek kezelése során felmerül, hogy a szívműtét javítja-e az életkilátásokat, és a súlyos funkcionális korlátozottságot, amelyet a szívbetegség által kiváltott panaszok okoznak. MÓDSZEREK ÉS BETEGEK - A 2000. január 1. és 2006. június 30. között operált, 80 évesnél idősebb betegek retrospektív vizsgálatát tárgyaljuk. A 105 operált beteg átlagéletkora 81,5 év (80-87) volt. Betegeink 67%-a (70) szenvedett coronariabetegségben. Szignifikáns, tüneteket okozó aortastenosis 31%-ban (33) fordult elő, 16 esetben önállóan, 17 esetben coronariabetegséggel kombinálva. Egy-egy beteget operáltunk a mitralis billentyű elégtelensége, illetve aortastenosis és mitralis elégtelenség miatt. A műtéti euroscore 9,7 (5-18), a prediktív mortalitás 18% volt. A beavatkozások 9,5%-a volt akut, 42,9%-a sürgős, míg 47,6%-a tervezett. EREDMÉNYEK - A műtétek átlagos ideje 149± 23 perc, az aortalefogás ideje 65±11 perc volt. Az izolált coronariabetegség miatt végzett műtétek 82,9%-ában szívmotor nélküli technikát alkalmaztunk. A posztoperatív periódusban 2,9%- ban fordult elő veseelégtelenség, 37,4%-ban volt szükség transzfúzióra, valamilyen neurológiai deficit 2,9%-ban jelentkezett. A perioperatív szívinfarktus előfordulása 5,6% volt. A korai halálozási arány 4,8%, a késői (>30 nap) 14,3%. A követés lezárásakor élő 85 beteg közül 67 esetében (79%) a műtét előtti szívpanaszok megszűntek, fizikailag aktívak, önellátóak. Az életvitelben 14 beteg (17%) szorul segítségre, négy beteg (5%) önellátásra képtelen. KÖVETKEZTETÉSEK - Szívműtéttel 80 évesnél idősebb életkorban is csökkenthető a szívbetegség halálozása. A szívpanaszok megszűnésével javul a betegek funkcionális állapota, életminőségük hasonlóvá válik a nem szívbeteg kortársaikéhoz.

A szívsebészet valódi fejlődése, megfelelő technika és műtéti háttér hiányában, csupán a 20. század elejétől számítható. Addig a sebészek, korábban a kirurgusok és borbélyok aligha mertek a legbecsesebbnek tartott emberi szervhez műtéti eszközökkel közelíteni.

[A deréktáji fájdalmat okozó porckorong percutan lézeres (kálium-titánium-foszfát lézer, KTP/PLDD) dekompressziójának eredményeit ismertetik a szerzők 109 beteg adatai alapján. A vezető panasz minden beteg esetében lumbalis derék-, valamint a lábfájdalom volt, gyöki tünetek kíséretében. A betegek átlagosan 11,4(1-28) hónapon át részesültek konzervatív kezelésben, a tünetek remissziója nélkül. A diagnózist CT- vagy MR-vizsgálattal, majd kiegészítésként intraoperatív discographiával igazolták. Egyértelmű javulást a (MacNab-Kritériumok, valamint a betegek elmondása alapján) a betegek 72,5%-ánál (82/109) észleltek. A nem javuló estek hátterében a recessus lateralis súlyos stenosisa állt. Azon betegek 84%-ánál (42/50), akiknél rizikótényezővel nem kellett számolni, kiváló vagy jó eredmény született. Mindezek alapján a szerzők biztonságos és hatásos kezelési eljárásnak tekintik módszerüket a derékfájás ambuláns kezelési megoldásaitól egészen a súlyos lumbalis porckorong-prolapsussal járó esetekig.]

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján az elmúlt 47 hónap során 2357 nyitott szívműtétet végeztek. A műtétek 1,6%-ában, 37 esetben került sor egyéb műtétnek a szívműtéttel való összekapcsolására. 30 esetben carotis desobliteratiót, 1–1 esetben alsó végtagi arteria thrombendarteriectomiát, anonyma rekonstrukciót, poplitea embolectomiat, arteria femoralis pulzáló haematomájának megoldását, cholecystectomiát, valamint két betegnél tüdőtumor-rezekciót végeztek a szívsebészeti beavatkozással együtt. Műtéti halálozásuk nem volt. Az együlésben végzett műtétek többsége ér- és szívsebészeti jártassággal egyaránt rendelkező sebészi team közreműködését igényelte.