Szemléletváltás a bőr- és lágyrész-infekciók megítélésében és kezelésében
SZALKA András
2009. JÚNIUS 10.
Lege Artis Medicinae - 2009;19(04-05)
SZALKA András
2009. JÚNIUS 10.
Lege Artis Medicinae - 2009;19(04-05)
Az epidermis, a dermis, illetve az alattuk elhelyezkedő lágy részek fertőzése az egyik leggyakoribb bakteriális eredetű fertőző megbetegedés a mindennapos klinikai gyakorlatban. Az elmúlt évtizedben incidenciájuk emelkedett. Ennek számos magyarázata van: a lakosság elöregedése, egyre több bonyolult műtét az idős betegeken, elhízás, alultápláltság, cukorbetegség, perifériás érbetegségek, csökkent védekezőképesség. Elsősorban a Staphylococcus aureus okozta bőr- és lágyrész-fertőzések száma emelkedett, ezen belül is a területen szerzett methicillinrezisztens törzseké (MRSA). Kétségtelen, hogy jól megválasztott empirikus antibiotikumkezeléssel számos bőr- és lágyrész-fertőzés eredményesen kezelhető, de elsősorban a Staphylococcus aureus-izolátumok megváltozott érzékenysége új terápiás stratégiát tesz szükségessé.
Lege Artis Medicinae
A 60 éves férfi betegnél 1996-ban kórismézték alkoholos eredetű májcirrhosisát (Child-C stádium); 1999 óta alapbetegségének döntően vascularis jellegű dekompenzációját észleljük. Rendszeresen visszatérő jelleggel szaporodik fel konzervatív - kombinált diuretikus - kezelésre refrakter, extrém mennyiségű ascites. A folyamatosan képződő, mennyiségéből adódóan panaszt okozó szabad hasűri folyadék három-négy havonkénti lebocsátására kényszerülünk. Gondozásunk során státusa lényegében változatlan maradt.
Lege Artis Medicinae
A protonpumpa-inhibitorok (PPI) és a hisztamin- 2-receptor-antagonisták (H2RA) erőteljesen csökkentik a gyomorsav szekrécióját, ezért nagyon effektívek az ezzel kapcsolatos betegségek kezelésében. A gyomorsav ugyanakkor hatásos védekező szerepet is betölt a lenyelt baktériumokkal szemben. Felvetődött, hogy a savszekrécióra ható készítmények a bélflórára is hatást fejthetnek ki, így esetleg olyan szövődményekhez vezethetnek, mint például malabszorpció, gastroenteritis vagy akár extragastrointestinalis fertőzések.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - Az arteria mesenterica superior szindrómát a duodenum alsó harántszárának vascularis kompressziója okozza, amely az arteria mesenterica superior (AMS) rendellenes lefutása, illetve a Treitz-szalag cranialis irányú rövidülése miatt alakulhat ki. A betegség klinikai képét postprandialis émelygés, hányinger, epés hányás, jelentősen lassult passzázs, valamint mindezek következményeként vészes fogyás határozza meg. ESETISMERTETÉS - A 35 éves nőbeteg hat éven át fennálló krónikus hasi panaszai és 20 kiló fogyása hátterében a CT-enterográfiás vizsgálat arteria mesenterica superior szindrómát igazolt. Prediszponáló anatómiai faktorként az aorta és az arteria mesenterica superior által bezárt 7,3 fokos, rendellenesen hegyes szöget és a Treitzszalag szoros cranialis illesztését azonosítottuk. Azt feltételezzük, hogy a vascularis kompresszió kialakulásának kiváltó oka betegünknél a perzisztáló típusú Epstein-Barr-vírus-fertőzés következtében előállt jelentős súlyvesztés lehetett. KÖVETKEZTETÉS - A hazai irodalomban elsőként ismertetjük az arteria mesenterica superior szindróma etiológiáját, radiológiai jeleit, a differenciáldiagnózis szempontjait és a gyógykezelés lehetőségeit.
Lege Artis Medicinae
A könyvhöz dr. Beer Miklós váci püspök írt nagyon is evilági, mélyen emberi ajánlást. Szülőnek, pedagógusnak, papnak, orvosnak egyaránt ajánlja a könyvet, hogy segítséget tudjanak nyújtani, hiszen az elhízás népbetegség, gyorsan terjedő globális, ám megelőzhető járvány.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - Azokban az esetekben, amikor hiányoznak a betegségre jellemző panaszok és tünetek, általában a kóros májfunkciókra utaló paraméterek irányítják a figyelmet a hepatitis Cvírus okozta krónikus májbetegségre. Ha a vírus szerológiai aktivitása is igazolható, mérlegelni kell a kombinált antivirális kezelést (pegilált interferon plusz ribavirin). Az antivirális kezelés során számos, általában reverzíbilis mellékhatás, illetve szövődmény jelentkezhet. ESETISMERTETÉS - A 62 éves nőbeteg májfunkciói évtizedek óta ingadozóan kóros értékeket mutattak. Kórelőzményében politraumatizáció miatt kapott transzfúziók szerepeltek, amelyek szövődményeként hepatitis C-vírus-fertőzés alakult ki. Pegilált interferon-alfa-2a plusz ribavirin terápiát kezdtünk. A kezelés negyedik hetében a virulencia igen jelentős csökkenése, a 12. héten pedig teljes vírusnegativitás igazolódott, miközben a kóros májfunkciók is normalizálódtak. Fokozatosan kialakult anaemia miatt a kezelés negyedik hónapjától csökkenteni kellett az addig optimálisan adagolt ribavirin dózisát. A kezelés 42. hetének végén súlyos dermatosis jelentkezett lázzal, izomgyengeséggel és rossz közérzettel (Sweet-szindróma), amely miatt az antivirális terápiát fel kellett függeszteni, és per os szteroidkezelésre került sor. Rövid külföldi tartózkodása során a beteget kollaptiform rosszullét fogta el, amit extrém magas (28,0 mmol/l) vércukorszint okozott. Átmeneti frakcionált inzulinkezelést, majd kombinált orális antidiabetikumokat kapott. Ezt követően a dermatosis tünetei gyorsan megszűntek, szénhidrátháztartása fokozatosan javult, és kis dózisú metformin szedése mellett egyensúlyba került, a májfunkciók nem haladták meg a normális értéktartományt. Az antivirális kezelés végén és hat hónappal később a HCVRNS- PCR is negatívnak bizonyult, tehát a hepatitis C-vírus eradikációja sikerrel járt. KÖVETKEZTETÉSEK - A pegilált interferon-alfa- 2a plusz ribavirin kezelés hatására már három hónap alatt kimutathatatlanná vált a virusreplikáció, ami a kóros májparaméterek normalizálódásával együtt a kezelés kedvező eredményének legjobb prediktora. A beteg példamutató együttműködése hozzájárult a hepatitis C-vírus-fertőzés sikeres kezeléséhez és a ritka, reverzíbilis mellékhatások elhárításához.
Hypertonia és Nephrologia
Az időskorúak száma, valamint az ezzel együtt járó időskori vesebetegség és veseelégtelenség jelentősége világszerte növekedett, a krónikus vesebetegség népbetegség lett. A népesség fogyásával párhuzamosan folytatódik a lakosság elöregedése. A férfiak magasabb halandósága miatt időskorban a nők aránya nagyobb. Előrejelzések szerint 2060-ra minden harmadik magyar lakos 65 éves vagy idősebb lesz. A születéskor várható élettartam férfiaknál 1990-2015 között 6,95 évvel (1990-ben 65,13 év, 2015-ben 72,08 év), nőknél 4,9 évvel (1995- ben 73,7 év, 2015-ben 78,6 év) növekedett Magyarországon. A krónikus vesebetegség a lakosság 10-14%-át érinti, az összes krónikus beteg 1%-a végstádiumú veseelégtelenségben szenved. 2015 végén 3,52 millió beteg részesült vesepótló kezelésben az egész világon (2,42 millió hemodialízis-, 329 000 peritonealisdialízis-programban volt kezelve, 704 000 transzplantált vesével élt). A krónikus veseelégtelenség rizikófaktorai között a kor, hypertonia, a diabetes mellitus és az obesitas kiemelkedő jelentőségű. Időskorban a vese anatómiája, funkciója is megváltozik, lehetőséget teremtve a ve - seelégtelenség kialakulására. Világszerte emelkedik az idős, dializált vesebetegek száma, ebben szerepet játszik az, hogy emelkedik a várható élettartam, javul az életkilátás, az idős betegek megélik a veseelégtelenség állapotát. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy nő a vesebetegség, veseelégtelenség okaként szereplő hypertoniás, diabeteses időskori betegek száma. A nemzetközi adatok szerint az incidens ESRD-s betegek között a 65-74 év közötti betegek száma 68-2784 között volt, a 75 éven felüliek száma pedig 142-1660 volt 1 millió lakosra számítva. Magyarországon a 65-74 év közöttiek száma 778, a 75 éven felülieké 677 beteg volt egymillió lakosra számítva. 2015-ben a 65 év felettiek aránya a dializált incidens betegek között 58,9% a prevalens betegek között 50,3% volt. A 75 év felettiek aránya az incidens betegek között 28,2%, a prevalens betegek között 22,6% volt. A dialízisprogramban kezelt betegek között az időskorúak aránya régión ként is különbözött. Az időskorban megkezdett dialíziskezelés speciális ismereteket és teammunkát igényel, hasonlóképpen a kezelés elutasítása kérdéséhez. E teammunka fejlesztése a megfelelő szakemberek (orvosok, ápolók), a társszakmák képviselőivel együtt képezik az alapját a megfelelő klinikai gyakorlatnak.
Hypertonia és Nephrologia
A szerzők a 2010-2015 közötti magyarországi dialízisstatisz ti - kai adatokat prezentálják. A kérdőíves adatgyűjtést a Magyar Nephrologiai Társaság Dialízis Regiszter Bizottsága végezte. A vizsgált hat év során a dialízisprogramban kezelt betegek száma 8,4%-kal (évente 1,4%-kal), a dialízisbe kerülő új betegeké pedig 10,5%-kal (évente 1,75%) nőtt. Az előző - 2003 és 2009 közötti - időszakban sokkal erőteljesebb volt a növekedés: az új betegek száma átlagosan évente 7,5%-kal nőtt. A dialízisbe kerülő összes új betegek incidenciája 1 millió lakosra 2010-ben 440 fő, 2015-ben 486 fő volt. Az év végi (prevalens) betegszám 2010-ben 621, 2015-ben 643 fő volt 1 millió lakosra számítva. A peritonealis dialízis (PD) penetranciája az elmúlt hat évben gyakorlatilag nem változott (2010-ben 13,5%, 2015-ben 13,6%). A megfigyelt periódusban lényegében nem változott a dialízishez vezető alapbe - tegségek közül a diabetes mellitus és a hypertonia számaránya. Meglepetésre a dialízisprogramba kerülő új betegek átlagos életkora fokozatosan csökkent (2010-ben 66,9, 2015-ben 62,8 év). A transzplantációs várólistán lévő krónikusdialízis-programban kezeltek aránya az elmúlt években emelkedett (2009-ben 10,7%, 2015-ben 15,8%), és nőtt a vese át - ültetésen átesett betegek száma is (2010-ben 268, 2015-ben 356). A krónikusdialízis-programban kezelt betegek halálozási aránya kissé csökkent (14,4-13,1%).
Hypertonia és Nephrologia
Az elmúlt 30-35 évben a magyarországi dialízisellátásban jelentős fejlődés volt: mind az incidens, mind a prevalens betegek száma évről évre nőtt. Az utolsó évtizedben a növekedés üteme lelassult és egyre inkább stabilizálódni látszik. (Hasonló trendek láthatók a fejlett országok dialízisstatisztikáiban is.) A dialízis indikációja mögött gyakoribb az akut vesesérülés, mint a végstádiumú veseelégtelenség. Az utóbbi incidenciája az elmúlt hat évben stabil (200-230 beteg/1 millió lakos). A prevalens dializált betegek száma csak kismértékben növekszik (az utolsó hat évben évi 0,9%-kal). A prevalens dializált betegek között a diabeteses betegek aránya 10 éve változatlan, a hypertoniások aránya nőtt. A krónikus veseelégtelenség miatt dialízist kezdőknek, sajnos, alig több mint fele éli meg a 91. napot, amelynek oka a sürgősséggel dialízisre kerülők magas aránya. Az incidens és prevalens dializált betegek átlagéletkora az elmúlt nyolc évben csökkent. Az incidens betegek átlagéletkora 67,1 évről 63,0 évre, a prevalens betegeké 65,6 évről 61,8 évre csökkent. Prevalens hemodializált betegeink között az arteriovenosus fistulán keresztül kezeltek aránya fokozatosan csökken, a tunnelizált tartós nagyvénakanült használók aránya egyre nő. A magyarországi peritonealis dialízis program európai viszonylatban nagyon jó. A vesepótló kezelésben részesülő prevalens betegek száma Magyarországon 2016 végén egymillió lakosra számolva 1005 fő volt.
Hypertonia és Nephrologia
A stroke előfordulása 1970-től 2010-ig egyenletesen csökkent az ischaemiás és vérzéses formában egyaránt. Az előfordulás mértéke a legalacsonyabb Észak-Amerikában, valamint Európán belül kiemelten a mediterrán országokban és Franciaországban, valamint az ázsiai fejlett országokban. A kor előrehaladásával a stroke megjelenése növekszik. A vérzéses stroke kimenetele mindenütt rosszabb, szemben az ischaemiás formával, magasabb a mortalitás/incidencia arány.
Lege Artis Medicinae
A jelenleg általánosan elfogadott felfogás szerint az 1-es típusú diabetes mellitus kialakulásáért az inzulintermelő β−sejtek pusztulásához vezető autoimmun folyamat felelős; ezt a folyamatot a genetikailag fogékony egyénekben különböző környezeti faktorok indítják el. Európában a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus epidemiológiájának tanulmányozására az 1988- ban létrejött EURODIAB kollaboratív hálózat prospektív regisztereket hozott létre a 15 év alatti, újonnan diagnosztizált diabeteses betegek követésére, földrajzilag meghatározott régiókban. A tízéves felmérés szerint a betegség incidenciája széles határok között ingadozik; az egyes területek között több mint tízszeres a különbség. A standardizált incidencia átlagos értéke 1989-1998 között 3,6/100 000 fő/év és 43,9/100 000 fő/év között változik. A részt vevő centrumok összesített adatai alapján az incidencianövekedés évi átlagos mértéke 3,2%, néhány közép- és kelet-európai országban ennél jóval magasabb. A korcsoport-specifikus incidenciaemelkedés mértéke a 0-4 éves gyermekek körében a legmagasabb, évi 5%; az 5-19 éveseknél 3,7%, a 10-14 évesek körében mindössze 2,1%. A Magyar Gyermekdiabetes Regiszter 1978. január 1. óta gyűjti az újonnan diagnosztizált, 0-14 éves, 1- es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermekek adatait. 1978-2002 között a standardizált incidencia értéke 8,6/100 000 fő/év; legalacsonyabb a legfiatalabb (0-4 éves) gyermekek körében, legmagasabb a 10-14 éveseknél. A vizsgált periódusban a standardizált incidencia lineárisan emelkedett, az évi növekedés átlagos értéke 5,1%. Incidenciaértékeinket más európai országokéval összehasonlítva Magyarország a közepes rizikójú országok közé tartozik. Az EURODIAB eredményei megerősítik, hogy Európában a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája széles határok között változik, az incidencianövekedés mértéke országonként eltérő. Ez a jelentős eltérés aligha magyarázható a genetikai tényezők szerepével, hiszen az európai populáció genetikai állománya a többi kontinens népességével összehasonlítva - néhány kisebb populációtól eltekintve - viszonylag homogén. Az incidencia gyors növekedése valószínűleg a környezeti faktorok változásával magyarázható.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
4.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás