Lege Artis Medicinae

Számháború és a tények a hepatitis C pegilált interferon alapú kezelésében

MAKARA Mihály, HUNYADY Béla

2013. AUGUSZTUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(07-08)

A hepatitis C kezelésében a 2001 óta használt pegiláltinterferon- és ribavirinkészítmények mellett 2011-ben törzskönyvezésre került két új, direkt vírusellenes hatású proteázgátló gyógyszer, a telaprevir és a boceprevir, melyeket az előbbiekkel kombinálva, hármas kombinációban alkalmazva, jelentősen javul a betegek gyógyulási esélye (tartós vírusmentesség). Visszatérő kérdés, hogy a két különféle farmakokinetikájú interferon, illetve a két új proteázgátló szer klinikai eredményességében észlelhetők-e érdemi különbségek. A releváns irodalom kritikus értékelése alapján a szerzők a kettős és hármas kombinációs kezelések során egyik pegiláltinterferonkészítményt sem látják a napi kezelési gyakorlatot meghatározó mértékben hatékonyabb bázisszernek a másiknál. Ugyancsak nem állapítható meg általános érvényű aláfölérendeltség a két új proteázgátló szer között: általánosságban mindkét szer egyformán ajánlható a korábbi vagy az aktuális kettős kezelésre nem reagáló betegek részére. A készítmények eltérő farmakológiai tulajdonságaiból adódó, tendenciajellegű különbség mutatkozik ugyanakkor a pegilált interferonok kettős kombinációban történő alkalmazását követő relapszusok arányában. Megkülönböztetés lehet továbbá indokolt néhány speciális esetben egyik vagy másik proteázgátló alkalmazása vonatkozásában is, például költséghatékonysági szempontok, mellékhatásprofil alapján.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

„Olykor úgy éreztem, én jobban értem még, mit akar a beteg mondani” Orvosi antropológia - orvostanhallgatók terepmunkatapasztalatai

ZANA Ágnes, ZSINKÓ-SZABÓ Zoltán

A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.

Lege Artis Medicinae

Az első Nobel-díjas orosz orvos

MOLNÁR László

Ivan Petrovics Pavlov 1849. szeptember 14-én (az új időszámítás szerint: 26-án) a rjazanyi kormányzóság székhelyén, a Trubezs folyó közelében látta meg a napvilágot.

Lege Artis Medicinae

Az allergiás rhinitis kezelése a szakmai ajánlástól a hétköznapi gyakorlatig

SZILASI Mária, FODOR Andrea

A klinikai irányelvek célja, hogy a napi gyakorlat számára adott konkrét ajánlásokkal javítsák a betegellátás minőségét. Sok tényező befolyásolhatja az irányelv végrehajtását a gyakorlatban. Az irányelvek alkalmazási korlátait megfelelően elemezve javíthatunk azok végrehajtásán.

Lege Artis Medicinae

Az allergiás rhinitis korszerű kezeléséről

LIPTÁK Judit

Az augusztus-szeptember hagyományosan nehéz időszak Magyarországon a szezonális allergiás betegek számára. Ilyenkor virágoznak a legerősebb allergének közé tartozó fűfélék, valamint a parlagfű és az üröm. A pollenallergia légúti tüneteket okoz, gyakrabban szénanáthát, ritkábban asthmát is.

Lege Artis Medicinae

A szellem embere - Buda Béla emlékére

KAPÓCS Gábor

Megint kevesebben lettünk, ismét egy nagy emberrel. Eltávozott közülünk Buda Béla, a „muszáj Herkules”, a szellem embere.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

LAM Extra Háziorvosoknak

Hepatitis C-vírussal fertőzött cirrhosisos betegek kezelésével nyert hazai real-life tapasztalatok a két pegilált interferonnal

CÉLKITŰZÉS - A kelet-magyarországi hepatológiai centrumokban 2004 és 2010 között kezelt naiv és újrakezelt krónikus C-vírus-hepatitises betegek adatait gyűjtöttük össze. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ebben a tanulmányban kizárólag a cirrhosisos betegek adatait elemeztük, mert a hármas kombinációk idején elsősorban az előrehaladott betegségben szenvedőket kezeljük. Összesen 272 beteget találtunk, akik túlnyomó többségénél a cirrhosis szövettani diagnózison alapult. Közülük 172 beteg első alkalommal kapott kettős kezelést pegilált interferon (pegIFN) és ribavirin kombiná­cióval, 100 beteg esetében már ismételt kezelés történt. A retrospektív adatgyűjtés során elemeztük a kezelés előtti kiindulási paramétereket, az életkort, a nemek ará­nyát, az induló transzaminázszinteket, a testsúlyt, a genotípust, a kezdeti vírustitert, a társbetegségeket, és a terápianaivak és újrakezeltek arányát. Vizsgáltuk az induló paraméterek és az alkalmazott pegIFN típusának a hatását a kezelés során a komplett korai vírusválaszra (cEVR) és a tartós virológiai válaszra (SVR). EREDMÉNYEK - A teljes betegcsoportban a cEVR 27% (74/272), az SVR 21% (58/272) volt. PegIFN-a-2a-val a cEVR 32% (45/141) és az SVR 28% (39/141), míg pegIFN-a-2b-vel a cEVR 22% (29/131) és az SVR 15% (19/131) volt. Az összes beteg közül a legnagyobb csoportot a terápianaiv, magas induló vírusszámú (HVL) bete­-gek képezték. Ebben a csoportban az SVR 21% (28/132), pegIFN-a-2a-val 29% (21/73), míg pegIFN-a-2b-vel 12% (7/59). A két pegIFN közötti különbség statisztikailag minden felsorolt adat esetén szignifikáns volt. A többváltozós logisztikai regressziós analízis során, a kezelés alatti és a kezelés befejezése utáni virológiai válaszok vonatkozásában a kimenetelt kedvező módon befolyásoló független tényezőnek bizonyult a 40 évesnél fiatalabb életkor, az alacsony kiindulási vírustiter (LVL) és a pegIFN-a-2a-kezelés választása. KÖVETKEZTETÉS - A pegIFN-a-2a bázisterápia választása az IFN-alapú hármas kombinációs kezelés során is előnyt jelenthet a cirrhosisos krónikus C-vírus-hepatitises betegek számára.

Lege Artis Medicinae

A hepatitis C-vírus szerepe a non-Hodgkin lymphomák kialakulásában

SULYOK Mihály, MAKARA Mihály, ÚJHELYI Eszter, VÁLYI-NAGY István

A krónikus hepatitis C-vírus-fertőzés és egyes B-sejtes non-Hodgkin lymphomák közötti kapcsolatot egyre több bizonyíték támasztja alá. Az asszociált lymphomák gyakran kevert, 2-es típusú cryoglobulinaemia talaján alakulnak ki. Összefoglalásunkban áttekintjük a legfontosabb epidemiológiai adatokat és a HCV-asszociált lymphomagenesis lehetséges molekuláris mechanizmusainak modelljét. A vírus di rekt onkogén hatását egyelőre nem sikerült igazolni, azonban a replikáció által fenntartott krónikus antigénexpozíció és a vírus B-sejtek iránt mutatott tropizmusa mind szerepet játszhat a lymphomakép ződésben. Fontos hangsúlyozni, hogy a hepatitis Cvírus eliminálásával a folyamat cryoglobulinaemia és alacsony malignitás (általában marginális zóna lymphomák) esetén gyakran megszüntethető. Ezekben az esetekben a vírusellenes kezelés hasz nos alternatívája lehet a hagyományos immunkemoterápiának. A hepatológusok és hematológusok együttműködése tehát új fejezetet nyithat ezeknek a kórképeknek a gyógyításában. Továbbra sem eldöntött, hogy az interferonalapú rövidebb kezelé sek, illetve az interferonmentes terápiák is hatékonynak bizonyulnak-e majd az asszociált lymphomák kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Kulcskérdések a hepatitis C kezelésében

MAKARA Mihály, HUNYADY Béla

A krónikus hepatitis C kezelésében mérföldkövet jelentett a direkt ható antivirális szerek első generációjának megjelenése, de újabb áttörés is várható a még újabb antivirális szerek és az interferonmentes kombinációk törzskönyvezésekor. Az új gyógyszerek ára és a rendelkezésre álló források korlátozottsága indokolttá teszik a források felhasználásának optimalizálását: a viszonylag olcsóbb kezeléssel meggyógyítható betegek továbbra is interferonalapú kezelésben részesülnek először, és csak az erre nem gyógyuló betegek számára tartjuk fenn a drágább készítményeket. A jövőben az várható, hogy az interferonalapú kezelésre nem reagáló, illetve interferon- ellenjavallattal rendelkező betegek kaphatják majd először az interferonmentes legköltségesebb szereket. Mindezek figyelembevételével helyes, ha minden közepesen előrehaladott állapotú vagy már cirrhoticus, de még interferonnal kezelhető beteg ma terápiában részesül a jelenleg rendelkezésre álló szerekkel, a súlyosabb szövődmények elkerülése érdekében. Olykor egyéb egészségügyi vagy szociális szempontok is sürgethetik a kezelést. A ke - zelések sorrendjét a prioritási index szabályozza. Az első generációs proteázgátló szerekkel végzett hármas kezeléseket a gyógyszer- és ételkölcsönhatások, illetve a megszaporodó mellékhatások nehezítik. Ezek gondozásában a családorvosoknak, illetve a társszakmáknak is szerep jut. Mindennél fontosabb azonban az, hogy a betegek időben, azaz a dekompenzáció és a carcinoma kialakulása előtt jussanak hepatológiai centrumba. A felismerés kulcsa az anti-HCV-szűrés a veszélyeztetett csoportokban, illetve a leginkább átfertőzött korcsoportban.

Lege Artis Medicinae

A krónikus C-vírus-hepatitis peginterferonkezelése - Peginterferon alfa-2a vagy alfa-2b?

TORNAI István

A krónikus C-vírus-hepatitis kezelése során a cél a tartós virológiai remisszió (SVR) elérése. Ekkor a hepatitis C-vírus-nukleinsav a kezelés után 24 héttel sem mutatható ki a betegek vérében. Az 1- es genotípusú vírussal fertőzött betegek esetén ez a peginterferon (pegIFN) alfa-2a, illetve alfa- 2b plusz ribavirin kombinációval 40-50% valószínűséggel érhető el. A két pegIFN alfa farmakokinetikai tulajdonságai jelentősen különböznek egymástól. Az elmúlt nyolc évben számos klinikai vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy tisztázzák, van-e különbség a klinikai hatékonyságukban vagy biztonságosságukban. Több prospektív összehasonlító vizsgálat ért véget a közelmúltban. Közülük a legnagyobb jelentőségű a legtöbb beteget vizsgáló, amerikai IDEAL tanulmány, de számos kisebb vizsgálat eredménye is rendelkezésre áll. Az IDEAL tanulmányban több mint 3000 HCV-1 genotípusú beteg kezelése során nem találtak szignifikáns különbséget a két pegIFN hatékonyságában, de a ribavirin dozírozása több kérdést is felvet. A két kisebb olasz tanulmányban szignifikánsan jobbnak találták a pegIFN alfa-2a plusz ribavirin kezeléssel elérhető SVR-t. A Cochrane adatbázis metaanalízisében további öt tanulmány eredményeit öszszesítve, 4335 beteg adatai alapján a pegIFN alfa-2a alapú kezelést szignifikánsan hatékonyabbnak véleményezték. A hatékonyság mellett egy szintén nagy beteganyagot vizsgáló amerikai tanulmány a gazdaságossági szempontok szerint vetette össze a két kezelési kombinációt, ebben szintén a pegIFN alfa-2a bizonyult kedvezőbbnek.

Lege Artis Medicinae

Hepatitis C-vírussal fertõzött cirrhosisos betegek kezelésével nyert hazai real-life tapasztalatok a két pegilált interferonnal

CÉLKITŰZÉS - A kelet-magyarországi hepatológiai centrumokban 2004 és 2010 között kezelt naiv és újrakezelt krónikus C-vírus-hepatitises betegek adatait gyűjtöttük össze. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ebben a tanulmányban kizárólag a cirrhosisos betegek adatait elemeztük, mert a hármas kombinációk idején elsősorban az előrehaladott betegségben szenvedőket kezeljük. Összesen 272 beteget találtunk, akik túlnyomó többségénél a cirrhosis szövettani diagnózison alapult. Közülük 172 beteg első alkalommal kapott kettős kezelést pegilált interferon (pegIFN) és ribavirin kombiná­cióval, 100 beteg esetében már ismételt kezelés történt. A retrospektív adatgyűjtés során elemeztük a kezelés előtti kiindulási paramétereket, az életkort, a nemek ará­nyát, az induló transzaminázszinteket, a testsúlyt, a genotípust, a kezdeti vírustitert, a társbetegségeket, és a terápianaivak és újrakezeltek arányát. Vizsgáltuk az induló paraméterek és az alkalmazott pegIFN típusának a hatását a kezelés során a komplett korai vírusválaszra (cEVR) és a tartós virológiai válaszra (SVR). EREDMÉNYEK - A teljes betegcsoportban a cEVR 27% (74/272), az SVR 21% (58/272) volt. PegIFN-a-2a-val a cEVR 32% (45/141) és az SVR 28% (39/141), míg pegIFN-a-2b-vel a cEVR 22% (29/131) és az SVR 15% (19/131) volt. Az összes beteg közül a legnagyobb csoportot a terápianaiv, magas induló vírusszámú (HVL) bete­-gek képezték. Ebben a csoportban az SVR 21% (28/132), pegIFN-a-2a-val 29% (21/73), míg pegIFN-a-2b-vel 12% (7/59). A két pegIFN közötti különbség statisztikailag minden felsorolt adat esetén szignifikáns volt. A többváltozós logisztikai regressziós analízis során, a kezelés alatti és a kezelés befejezése utáni virológiai válaszok vonatkozásában a kimenetelt kedvező módon befolyásoló független tényezőnek bizonyult a 40 évesnél fiatalabb életkor, az alacsony kiindulási vírustiter (LVL) és a pegIFN-a-2a-kezelés választása. KÖVETKEZTETÉS - A pegIFN-a-2a bázisterápia választása az IFN-alapú hármas kombinációs kezelés során is előnyt jelenthet a cirrhosisos krónikus C-vírus-hepatitises betegek számára.