Lege Artis Medicinae

Stephen d'Irsay

DÖRNYEI Sándor

1993. OKTÓBER 27.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(10)

História

A két világháború közti idők orvostörténeti irodalmában több ízben megakadt a szemem egy szokatlan formájú néven: Stephen d’Irsay. Gyanakodtam, hogy a név mögött magyar származású szerző rejtőzik, de ez a gyanúm csak nemrég igazolódott be, s egyúttal egy érdekes emberi sors, egy nem jelentéktelen orvostörténeti pálya körvonalai rajzolódtak ki.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Alkoholizmus: népszokás vagy népbetegség?

NÉMETH István

Johan van Beverwijck, a jeles dordrechti orvos és teoretikus, 1636-ban megjelent „Schat der gezondheid” (Az egészség kincse) című művében, külön fejezetben taglalta a mértéktelen alkoholfogyasztás, a részegség egészségkárosító hatását és veszélyeit. A széles publikumnak szánt s egy fajta egészségügyi tanácsadó szerepét betöltő kézi könyv szerzője nem véletlenül szentelt ilyen meg különböztetett figyelmet az adott kérdésnek, hiszen számos korabeli forrás tanúsága szerint, a 17. századi holland polgárok igencsak sűrűn néztek a pohár fenekére.

Lege Artis Medicinae

Bioetikai viták Lengyelországban

HEGEDŰS Katalin

Az orvosi etikának igen nagy hagyománya van Lengyelországban. 1443-ban a krakkói Jagelló Egyetemen elfogadták a hippokratészi eskü módosított változatát, és az orvosok ennek szellemében gyógyítottak. A 19–20. század fordulóján a medikusok számára kötelező volt a tradicionális orvosi deontológia hallgatása.

Lege Artis Medicinae

A vállizületi instabilitás sebészeti kezelése

BÁLVÁNYOSSY Péter

A szerző a vállízület statikus és dinamikus stabilizáló rendszerének és biomechanikájának összefoglalása után az instabilitások sebészi kezelésének elveit és technikáját ismerteti. A recidív elülső ficam kezelésére módosított Bankart-műtétet, elakadásos hátsó ficam csontblokk-beültetést végez. Ismerteti a cranialis instabilitás megjelenési formáit, a részleges vagy teljes superior labrum glenoidale sérülést, ennek lehetséges műtéti megoldását. A cranialis instabilitás impingement (ütközési) szindrómát hoz létre, mely a rotátor köpeny károsodását okozza. A károsodás fokozza az instabilitást, a növekvő impinge ment tovább károsítja a rotátor köpenyt. A kóros circulus vitiosus megszakítása műtéti úton lehetséges.

Lege Artis Medicinae

Specifikus ellenanyagok immunterápiás alkalmazása a transzplantációk klinikai gyakorlatában

PETRÁNYI Győző, PÁLÓCZI Katalin

A szerv- és szövettranszplantációs gyakorlatban, az autoimmun, a hematológiai, az immunológiai, valamint az onkológiai meg betegedések gyógyításában egyre gyakrabban merül fel az immunterápiás lehetőségek alkalmazása. A közlemény foglalkozik mindazokkal az elsősorban poliklonális vagy monoklonális immunglobulin eredetű reagensekkel, amelyek a lymphocyták felszínén fontos szerepet játszó molekulákhoz kötődnek. A klinikai gyakorlatban már jól ismert antilymphocyta, illetve antithymocyta globulin, valamint az Orthoclon (anti-CD3 monoklonális antitest) reagenseken kívül érinti a még kísérletes kipróbálás alatt álló egyéb lymphocyta felületi marker-ellenes monoklonális ellenanyagokat (anti-CD4, -CD8; anti-TCR, anti-LFA reagen seket). A közlemény elsősorban a vese- és csontvelőátültetés klinikai gyakorlatában az immunterápiás reagens szerek csoportjának alkalmazási lehetőségeit farmakológiai hatásmechanizmusait, mellékhatásait ismerteti, értékelve azok jövőbeni elterjedését.

Lege Artis Medicinae

A szérumkataláz eredete egészségeseknél és különböző megbetegedésekben

GÓTH László

A szérumkataláz enzim aktivitása jelentősen megemelkedik akut pancreatitisben, haemolyticus folyamatokban és néhány májbetegségben. Annak eldöntésére azonban, hogy a szérumkataláz mely szövetekből származhat, megfelelő adatokkal nem rendelkezünk. A szerző spektrofotometriás módszerrel határozta meg a szérumkatalázt egészségeseknél (4275), valamint emelkedett szérumkatalázt eredményező fokozott erythropoesis (424), haemolyticus folyamatokban (haemalysis: 12, megaloblastos anaemia: 28, Zieve-szindróma: 8, vérzések: 38), akut pancreatitisben (111), májbetegségekben (zsírmáj: 21, alkoholos hepatitis: 42, atrophia hepatitis flava: 18, toxikus hepatitis: 15) és szív eredetű keringési elégtelenségben kialakult májpangásban (28). A kataláznak nincsenek szövetspecifikus izoenzimjei, ezért a szerző matematikai és statisztikai eljárásokat alkalmazott. Analizálta a szérumhemoglobin és a szérumkataláz összefüggést. A szérumba jutott szöveti kataláz becslésére a szérumkataláz-idő összefüggést vizsgálta, és ezt a kataláz szöveti ekvivalensével hasonlította össze. Egészségeseknél a szérumkataláz mintegy 60%-a a vörösvértestekből, míg a többi más szervekből származik. Fokozott erythropoesisnél és haemolyticus folyamatokban a szérumkataláz a hemoglobinhoz hasonlóan a vörösvértestekből származik. Akut pancreatitisben ugyancsak a vörösvértest pool lehet a felelős a szérumkataláz emelkedéséért. A vizsgált májbetegségekben és májpangásban a májból kerül nagyobb mennyiségű kataláz a szérumba. A szérumkataláz diagnosztikai értékelésénél az aktivitásemelkedés mértékét és annak eredetét együttesen kell figyelembe venni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A peritonealis dialízis kezdete és nehézségei a múlt század utolsó évtizedeiben - I. rész. Nemzetközi tapasztalatok

KARÁTSON András

A peritonealis dialízis elméleti alapjainak leírása a 18. és 19. századra nyúlik vissza. Az első kísérletes és klinikai tapasztalatokról a müncheni Ganter 1923-ban számolt be. A magyar kutatók közül kezdetben Stephen Rosenak tevékenysége emelhető ki, aki 1926-ban Bonnban, majd később Londonban és New Yorkban dolgozott ezen a területen. A kezelési mód elterjedését hosszú időn át a megfelelő hasűri katéter és a biokompatibilis oldat, valamint a szerelékrendszer hiánya akadályozta. A kezelés intermittáló technikájával a módszer időigényes volt és az akkori feltételek mellett a gyakori peritonitis előfordulásával számolhattak. A kezelési mód elterjedését a múlt század 60-as éveinek végén a Tenckhoff által kidolgozott katéter használata, a kezelés automatizálása, majd a Popovich és Moncrief által leírt folyamatos ambuláns peritonealis dialízis, a CAPD bevezetése tette lehetővé. A módszer továbbfejlesztését az oldatok üveges kiszerelése helyett a 2 literes műanyag tasakokban történő alkalmazása és a szerelékrendszer átöblítése (flush before fill) biztosította. A kezelés közben jelentkező peritonitis előfordulása fokozatosan csökkent és ebben jelentős szerepe volt a terápiás elvek kidolgozásával, illetve évről évre történő módosításával foglalkozó, Torontóban dolgozó Stephen I. Vas magyar származású mikrobiológus-professzornak. A hasűri infekció mellett hosszú időn át a dializáló oldat bioinkompatibilitása jelentett problémát, és ezen a területen az esszenciális aminosavak használata, a glükóz ikodextrinnel történő kiváltása és laktát helyett bikarbonát alkalmazása jelentett előrehaladást. A századfordulóra tisztázódott, hogy a peritonealis dialízis túlélési eredménye az első 2-3 évben eléri a hemodialízisét, míg az életminőségi eredmény meghaladja azt. Az előző megfigyelést az elmúlt évtized nagyszámú klinikai tanulmányában bizonyították és az életkor, valamint az alap- és kísérő betegségek függvényében árnyalták. A peritonealis dialízissel összefüggő magyar tapasztalatokról a következő közleményben számolok be.