Lege Artis Medicinae

Őrszemnyirokcsomóbiopsziával szerzett tapasztalataink melanoma malignumban

OLÁH Judit, GYULAI Rolland, VARGA János, MOHOS Gábor, KAPITÁNY Klára, PAPOS Miklós, PÁVICS László, VARGA Erika, KOROM Irma, DOBOZY Attila

2001. SZEPTEMBER 10.

Lege Artis Medicinae - 2001;11(08-09)

BEVEZETÉS - Évtizedeken át komoly dilemmát jelentett a melanoma malignum sebészi kezelésében a regionális nyirokcsomók ellátása. Az utóbbi néhány évben az őrszemnyirokcsomó- technika bevezetésével megvalósíthatóvá vált az úgynevezett lymphadenectomia, azaz az őrszemnyirokcsomó-pozitivitás alapján végzett radikális blokkdisszekció. Tekintettel arra, hogy a melanoma malignum kórlefolyását meghatározó legfontosabb prognosztikai faktor a regionális nyirokcsomó tumoros érintettsége, nem elhanyagolható kérdés, hogy kinek és mikor végezzük az őrszemnyirokcsomó- eltávolítást, valamint ennek szövettani pozitivitása esetén a radikális lymphadenectomiát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Klinikánkon az elmúlt két évben 120 betegnél vettünk az őrszemnyirokcsomóból biopsziát a primer műtéttel egy időben, klinikailag 1 mm felettire becsült tumorvastagság, kifekélyesedett és regresszív melanomák esetén. EREDMÉNYEK - A 120 beteg közül 58 esetében észleltünk nyirokcsomó-érintettséget. Az őrszemnyirokcsomó-pozitív betegeknél a prognosztikai faktorokat vizsgálva a vastag és ulcerativ tumoroknál, míg vékony melanomáknál a regresszió szöveti jeleinek fennállása esetén észleltünk gyakrabban nyirokcsomóáttétet. KÖVETKEZTETÉS - Az egyszerű, kevés szövődménnyel járó őrszemnyirokcsomó-biopszia elvégzése korai terápiás blokkdisszekciót tesz lehetővé, ugyanakkor általa megvalósul a magasabb kockázatú, adjuváns utókezelésre szoruló betegek szelektálása is. Eredményeink alapján, a melanoma malignumban szenvedő betegeknél az őrszemnyirokcsomóbiopszia indikációjában a primer tumor vastagságán, ulceratióján és a daganat mély dermalis infiltrációján kívül, elsősorban vékony melanomák esetén, a klinikai és hisztológiai regresszió jeleit is érdemes figyelembe venni.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Paradigmaváltás a pszichiátriában

HARANGOZÓ Judit, TRINGER László, GORDOS Erika, KRISTÓF Róbert, WERRNIG Róbert, SLEZÁK Adrienne, LŐRINTZ Zsuzsa, VARGA Attila, BULYÁKI Tünde

A fent jelzett paradigmaváltás, úgy is mondhatjuk, rendszerváltás, valójában az egész egészségügyet érinti, különösen mélyreható változásokat hozva a pszichiátriában. Minden egészségügyi dolgozó részese, néha pedig szenvedő alanya annak, hogy az egészségügyi törvény szerint a betegek kompetensen dönthetnek sorsukról, beleszólhatnak kezelésükbe, joguk van a teljes körű tájékozottsághoz, betekinthetnek az orvosi dokumentációba stb. Sokszor úgy érezzük, hogy az egészségügyi dolgozó a paternalisztikus és omnipotens „nagy fehér varázsló”, a szívvel, lélekkel gyógyító, elhivatott és önfeláldozó ember helyett egyre inkább a „cipőt a cipőboltból” típusú szolgáltatóvá silányul.

Lege Artis Medicinae

A magyar betegjogi szabályozás a nemzetközi rendelkezések tükrében

MOLNÁR Angéla

A betegjogok kodifikálásának hazai története a rendszerváltás után kezdõdött, s 1997-ben az Országgyűlés elfogadta az egészségügyi törvényt, amely Magyarországon elõször önálló fejezetet szentelt e - kialakulóban lévõ - jogágazat szabályozásának. Miközben az új jogintézmények hazánkban még kísérleti stádiumban vannak - gondolva akár a betegjogi képviselõre, akár a kórházi felügyelõtanácsokra -, a nemzetközi közösségben már egy új, határokon átívelõ bioetika körvonalazódik.

Lege Artis Medicinae

A kalciumantagonisták antiatheroscleroticus hatásai az újabb klinikai vizsgálatok tükrében

ALFÖLDI Sándor

In vitro, valamint állatkísérletes adatok szerint a kalciumantagonisták képesek az atheroscleroticus folyamat közvetlen gátlására. A gyors kioldódású, első generációs dihidropiridinek kedvező antiatheroscleroticus hatásuk ellenére azonban kedvezőtlenül befolyásolták az új myocardialis infarctusok számát és a cardiovascularis mortalitást. Az újabb kontrollált klinikai vizsgálatok szerint a tartós hatású kalciumantagonisták bizonyított coronariasclerosis (PREVENT, CAPARES) vagy hypertonia (INSIGHT, ELSA, VHAS) esetén egyaránt szignifikánsan csökkentik a carotis atherosclerosisának B-mód ultrahangvizsgálattal követett progresszióját és a cardiovascularis klinikai események fellépését. Amennyiben a folyamatban lévő és ennek a kérdésnek a megválaszolására indított nagy, kemény végpontú vizsgálatok (CAMELOT, NORMALISE) alátámasztják e biztató adatokat, akkor a tartós hatású kalciumcsatorna-gátlókkal végzett kezelés új eszközt jelenthet az atherosclerosis progressziójának és klinikai szövődményeinek prevenciójában.

Lege Artis Medicinae

Az Amerikai Hypertonia Társaság 2001. évi Nagygyűlése

ALFÖLDI Sándor

Az Amerikai Hypertonia Társaság (ASH) Nagygyűlésére 2001. május 16-19. között került sor, San Franciscóban. A konferencián folytatódott az a vita, amely az újabb antihipertenzív készítmények (ACE-gátlók, AT1-receptor-blokkolók, kalciumantagonisták, α1- receptor-blokkolók) szerepérõl zajlik a hypertonia kezelésében. Ismeretes, hogy Pahor, Psaty és Furberg 2000-ben publikált és vitatott metaanalízisében kilenc antihipertenzív vizsgálat 27 000 betegének adatai szerint a kalciumantagonisták bizonyos cardiovascularis végpontok (myocardialis infarctus, pangásos szívelégtelenség) prevenciójában mintegy 25%-kal kedvezõtlenebbek voltak, mint az ACEgátlók.

Lege Artis Medicinae

Endotheldiszfunkció és hypertonia

KELEMEN Judit, BLASKÓ György

Az utóbbi két évtizedben számos adat gyűlt össze az endothelium szerepéről a különböző cardiovascularis kórfolyamatok - elsősorban a hypertonia, a keringési elégtelenség és az atherosclerosis - létrejöttében. A sokáig csak passzív barrierként számon tartott endothelsejtekről kiderült, hogy parakrin és autokrin hormontermelés révén részt vesznek a vascularis simaizmokra irányuló vasodilatator és vasoconstrictor hatások modulálásában és regulációjában, az ép endothel gátolja a thrombocyták és a monocyták adhaesióját, a thrombocytaaggregációt, továbbá az érfali simaizomsejtek migrációját és proliferációját. Kimutatták, hogy mind experimentális, mind humán hypertoniában gyakorlatilag minden esetben károsodik az endothel működése, az úgynevezett endotheldependens vasodilatatio. Ezt a károsodott működést nevezzük endotheldiszfunkciónak. Az intenzív kutatások ellenére ma még nem tisztázott, hogy az endotheldiszfunkció oka vagy következménye- e a hypertoniának, és pontosan mitől jön létre. Folyik azoknak a módszereknek a kidolgozása, amelyekkel pontosan és reprodukálhatóan mérhető lesz ez a fontos paraméter. Ugyancsak kiterjedt vizsgálódás tárgya, hogy a jelenleg használt antihipertenzívumok képesek- e - és milyen mértékben - enyhíteni vagy megszüntetni az endotheldiszfunkciót, és ez a hatás lefordítható-e a betegek morbiditása és mortalitása szempontjából is mérhető haszonra. Jelen cikk az endotheldiszfunkció kutatásainak legfrissebb eredményeit kísérli meg összefoglalni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Neurofibromatosis, melanoma malignum és hyperthyreosis egy HCV-pozitív betegen

FOLHOFFER Anikó, HORVÁTH Andrea, CSÁK Tímea, NÉBENFÜHRER László, TELKES Márta, IVÁNYI András, SZALAY Ferenc

BEVEZETÉS - A neurofibromatosis és a melanoma malignum együttes előfordulása ritka. Tanulmányunkban annak a neurofibromatosisban és melanoma malignumban szenvedő, HCVpozitív betegünknek az esetét ismertetjük, akinek jelentős fogyását nem a tumor metasztázisa, hanem hyperthyreosis okozta. ESETISMERTETÉS - A 43 éves nőbeteg progrediáló neurofibromatosis miatt 16 éve rendszeres bőrgyógyászati ellenőrzés alatt állt, amikor a kontrollvizsgálat során a szérumban magas γ- glutamil-transzferáz- és alkalikusfoszfatáz-aktivitásra, valamint anti-HCV-pozitivitásra derült fény. A hát bőrén festékes daganatot vettek észre, ez szövettanilag melanoma malignumnak bizonyult. Interferonkezelést kezdtek. A beteg fél év alatt nyolc kilogrammot fogyott, ezt nem a tumor propagációja, hanem hyperthyreosis okozta. Thyreostaticus kezelésre a klinikai állapot és a laboratóriumi adatok javultak, a beteg visszanyerte korábbi testsúlyát. Egy évvel később köhögni kezdett, ennek hátterében tüdőtumor állt. A műtéttel eltávolított daganat szövettanilag a melanoma áttétjének bizonyult. A beteg cytostaticus kezelést kapott, panasz- és tünetmentessé vált. Két évvel később agyvérzésben halt meg. A boncolásnál sem májbetegség, sem melanoma jelét nem észlelték. KÖVETKEZTETÉSEK - Régóta ismert, látványos tünetekkel járó neurofibromatosis esetén is fontos a bőr időnkénti gondos vizsgálata. A jelentős mértékű fogyás hátterében még tumoros anamnézisű beteg esetében is gondolni kell további okokra - esetünkben például hyperthyreosisra -, főleg, ha a beteg interferont kap.

Lege Artis Medicinae

A melanoma malignum korszerű diagnózisa és kezelése

OLÁH Judit

A bőr, a nyálkahártyák, a szem és ritkán az egyéb szövetekben jelen lévő festéksejtekből kiinduló rosszindulatú daganat, a melanoma malignum a fehér lakosságot érintve világszerte növekvő gyakorisággal fordul elő, és ezt hazai adataink is igazolják. Korai stádiumban történő megfelelő sebészi kimetszéssel a melanoma malignum jól gyógyítható, míg a szervezetben már szétterjedt daganatos sejtek a túlélési esélyt nagyon csökkentik. Hazánkban a melanomás betegek jelentős része igen későn, gyakran már áttétes daganattal vagy egyáltalán nem is jut el megfelelő onkológiai jártassággal rendelkező bőrgyógyász szakorvoshoz. A háziorvosok, gyermekgyógyászok és más társszakmák igen nagy segítséget nyújthatnak a betegek felvilágosításában és a festékes daganat korai, még gyógyítható stádiumban való felismerésében. A melanoma malignum klinikai diagnózisa és a kezelési stratégia meghatározása azonban bőronkológiában jártas szakemberekből álló munkacsoport feladata. A diagnosztikát új technikák alkalmazása, például a digitális dermatoszkópia segítik. A melanoma elsődleges sebészi kezelésében az utóbbi években jelentős szemléletváltozás történt, így rutineljárássá vált jól körülírt indikáció mellett a primer daganat eltávolításával együtt végzett úgynevezett őrszemnyirokcsomó-biopszia, amelynek kivitelezése speciális sebészi jártasságot és technikai feltételeket igényel. Az előrehaladott daganatoknál végzett gyógyszeres kezelések és az úgynevezett immunterápiák is célzott onkológiai gyakorlatot tesznek szükségessé. A laikusok felvilágosítása és a szakmai továbbképzéseken a téma hangsúlyozása a prevenció alapeleme. Mivel a betegek túlélési esélyeit alapvetően az elsődleges ellátás határozza meg, így érthető az a törekvés, hogy a melanomás betegek kezelése és gondozása elsősorban bőrdaganatcentrumokban történjen.

Lege Artis Medicinae

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia jelentősége a daganatsebészetben

PÉLEY Gábor, KÖVES István, SINKOVICS István, FARKAS Emil, DUBECZ Sándor, KOVÁCS Tibor, KERESZTES Sándor, VÁMOSI-NAGY István

A legtöbb rosszindulatú daganat sebészi kezelésének szerves része az elvezető nyirokcsomó régiójának műtéti eltávolítása, az úgynevezett regionális blokkdisszekció. A beavatkozás célja egyrészt a betegség lokoregionális kontrollja, másrészt a regionális stádiummeghatározás. A regionális blokkdisszekció szövődményekkel, illetve kedvezőtlen következményekkel járhat, és az ennek alapján végzett regionális staging sem megfelelő: a betegség olykor olyan betegeknél is disszeminálódik, akiket a regionális nyirokcsomók vizsgálata alapján a negatív (pN0) kategóriába soroltak. Az 1990-es években kidolgozott és a klinikai gyakorlat számára is elérhetővé vált új, regionális stádiummeghatározási eljárásnak, az őrszemnyirokcsomó- biopsziának az a lényege, hogy a műtét előtt vagy közben feltérképezik a daganat nyirokelvezetését, és eltávolítják az elvezetés első állomását, az őrszemnyirokcsomót. Ennek az egy vagy néhány nyirokcsomónak a részletes patológiai vizsgálata pontosabban jelzi a régió daganatos statusát, mint a korábban alkalmazott rutineljárás, s emellett költséghatékonynak tekinthető. A módszer ugyanakkor a felületes nyirokcsomó-régióba elvezető daganatok esetén lehetőséget biztosíthat a régió szelektív sebészi, illetve sugárkezelésére is. A közleményben a szerzők áttekintik a módszer történetét és elméleti hátterét, illetve daganatlokalizáció szerint röviden tárgyalják a módszer alkalmazhatóságát, technikáját és jelentőségét.