Lege Artis Medicinae

Önálló inzulindózis-titráció 2-es típusú cukorbetegségben: teher vagy megoldás?

TAKÁCS Róbert

2012. ÁPRILIS 20.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(04)

Megfigyeléses vizsgálatok igazolják, hogy a rutin diabetesgondozás keretein belül is elérhető akár 1,3%-os HbA1c-csökkenés hosszú hatású bázis inzulinanalóg bevezetésének eredményeként. A szoros diabetológiai kontroll mellett alkalmazott inzulintitrációs algoritmus segítségével saját betegeink esetében is hasonló eredményre juthatunk.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Roma daganatos betegek betegségképe és egészségügyi ellátással kapcsolatos attitűdjei

ROHÁNSZKY Magda, NÓTÁR Ilona, SZABÓNÉ Kármán Judit, KONKOLY THEGE Barna

BEVEZETÉS - Exploratív, kvalitatív vizsgálatunk célja volt a roma/cigány1 kisebbség daganatos betegséghez és annak kezeléséhez való viszonyába bepillantást nyerni. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Vizsgálatunkban 20 fő (60% nő; átlagéletkor: 39,2±15,1 év) vett részt, akikkel félig strukturált kérdéssor alapján mélyinterjú készült. A kutatásba bekerült interjúalanyok a hazai roma populáció csoportösszetételét viszonylag jól tükrözik. EREDMÉNYEK - Interjúalanyaink többsége a félelemkeltő, büntetést, az élet végét jelentő rákbetegség kiváltó okaival kapcsolatban tanácstalan. Válaszadóink még a rákbetegek általános alulinformáltságát figyelembe véve is nagyon hiányosan voltak tájékozottak. A szoros családi jelenlétben megnyilvánuló társas támogatás ellenére az érzelmi problémákat sokszor nincs kivel megosztaniuk. A válaszadók mintegy fele számolt be cigányságának tulajdonított udvariatlan, szakszerűtlen kezelői magatartásról. Ezen esetek jó részében azonban kiderült, hogy a diszkriminációként értelmezett viselkedés az ellátórendszer általános hibájából származó hiányosság. Interjúalanyaink gyógyulással kapcsolatos lehetőségeiket szinte kizárólag az orvosi kezeléseken való megjelenésben látják, az életmódváltás kevéssé, az alternatív medicina szinte egyáltalán nem kap teret. KÖVETKEZTETÉSEK - Szükséges a roma betegekkel való speciális kommunikációra való felkészítés - elsősorban az alapellátásban dolgozók esetében. Szintén fontos lenne olyan, egyszerű nyelvezetű tájékoztató anyagok készítése a rákbetegséggel, szükséges életmódbeli változtatásokkal kapcsolatban, amely a roma betegek számára érthető, segíti megküzdésüket, és támpontokat ad a megelőzéshez is.

Lege Artis Medicinae

Fulvesztrant az emlőrák késői stádiumában

BÍRÓ Mátyás, BÜDI László, AL-JAZAIRI Abdul Baki

A 63 éves nőbeteg távolabbi anamnézisében tonsillectomia, cholecystectomia, abdominalis hysterectomia szerepel. 2006 májusában indult kivizsgálása a jobb emlőben lévő fájdalmatlan, tapintható rezisztencia miatt. A mammográfia a jobb emlő külső kvadránsainak határán 17×14 mm-es, tumorra gyanús képletet írt le. A finomtű-aspirációs citológia eredménye: C5.

Lege Artis Medicinae

Húsz év a tehetségekért

GYIMESI Ágnes Andrea

A tehetség minden téren egyik legfőbb kincsünk. Az egész oktatási folyamatban jelen kell, hogy legyen az idevágó figyelem. A tudományos művészeti és társadalmi fejlődés, haladás záloga.

Lege Artis Medicinae

Franz Kafka betegsége és világképe

GERLINGER Lilla

Franz Kafka Prágában született 1883. július 13- án. Német nemzetiségű volt a család, de mivel a gettóban éltek, megszűnt a kapcsolatuk a prágai német kisebbséggel. Franz Kafka apja erőteljes tekintéllyel uralkodott a család felett. „A szüleim el nem fogadásával és zsarnokságával szembesülve, a családomban még inkább idegenként, mint külföldi voltam jelen”- írja, és valóban: egyszerre érezte magát idegennek saját családjában és városában is.

Lege Artis Medicinae

Beültethető loop recorder a ritkán jelentkező ájulásos rosszullétek megelőzésére

TOMCSÁNYI János

Az ájulásos rosszullétek előfordulása az életkorral jelentősen növekszik. Általában 6,2 ájulással lehet számolni 1000 betegévre, ami azt jelenti, hogy nem ritka jelenségről van szó. A rosszullét lehet ártalmatlan, aminek nincsen komoly prognosztikai jelentősége, míg más esetekben a hirtelen szívhalál előjele.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az analóg bázisinzulinok költségminimalizációs elemzése a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében

MERÉSZ Gergő, TABÁK Gy. Ádám, KALÓ Zoltán

BEVEZETÉS - A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében a bázisinzulinok alapvető fontosságúak. Az analóg bázisinzulinok bizonyítottan csökkentik a hypoglykaemiagyakoriságot az NPH inzulinhoz képest, így előnyösek lehetnek a 2-es típusú cukorbetegek kezelésében. Vizsgálatunkban az analóg bázisinzulinok költségminimalizációs elemzését végeztük el, összehasonlítva a Magyarországon forgalomban lévő glargin és detemir inzulinokat. MÓDSZEREK - Irodalomkeresés során a 12 hétnél hosszabb, 2-es típusú cukorbetegek részvételével végzett olyan véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatokat kerestük, amelyekben a glargin és a detemir inzulinok direkt összehasonlítását végezték el. Metaanalízis keretében elemeztük az anyagcserehelyzet és a testtömeg alakulását, a hypoglykaemia-gyakoriságot, a beadott inzulinadagokat, illetve a szükséges inzulininjekciók számát. Amennyiben a metaanalízisben nagyfokú heterogenitás (I2>75%) igazolódott, metaregresszióval igyekeztünk tisztázni ennek okát. A költségminimalizációs elemzés során finanszírozói nézőpontot alkalmazva figyelembe vettük a gyógyszerköltségeket, illetve a gyógyszer beadásához szükséges segédeszközök költségeit a napi inzulinjekciók száma alapján. EREDMÉNYEK - Az irodalomkeresés során a Cochrane-adatbázisból ismert metaanalízisben szereplő vizsgálatokon túl nem azonosítottunk újabb vizsgálatokat. Három vizsgálat alapján a detemir inzulin használatakor a betegek naponta átlagosan több injekciót adnak be (súlyozott különbség: 0,42, 95% CI 0,14-0,69 injekció/nap). Két változó esetén tapasztaltunk nagyfokú heterogenitást: az összes hypoglykaemiás esemény éves száma betegenként (I2=83%), illetve a napi inzulinadag/testtömeg (I2=94%). A metaregressziós elemzés során nem sikerült igazolni a hypoglykaemiás események gyakoriságának direkt okát, az inzulinadagok különbsége pedig nagyobb testtömeg esetén kisebb volt (-0,027 E/ttkg/1 ttkg, 95% CI: -0,051-től -0,004-ig). A metaanalízis, illetve a metaregressziós eredmények alapján glargin inzulin alkalmazása mellett átlagos testtömegű (90 kg) 2-es típusú cukorbetegek éves költsége bruttó fogyasztói áron számítva 93 452 Ft-tal kisebb a finanszírozó számára, mint detemir inzulin mellett. KÖVETKEZTETÉSEK - A rendelkezésre álló klinikai bizonyítékok alapján a glargin inzulin átlagos testtömegű 2-es típusú cukorbeteg esetén költségmegtakarító alternatívája lehet a detemir inzulinnak. Forráshiányos időszakban felerősödik az azonos klinikai nyereség mellett költségmegtakarítást eredményező terápiás lehetőségek szerepe. Következtetéseink általánosíthatóságát befolyásolhatja a glargin és detemir inzulin gyártói visszafizetésének eltérősége.

Nővér

Krónikus veseelégtelenségben kialakuló lábproblémák okai és megelőzésének lehetőségei

KRIMMER-S. Tünde

Krónikus veseelégtelen és főleg diabeteses hemodializált betegeknél a neuropathia miatt nő az alsóvégtagi szövődmények kockázata. A lábelváltozások korai felismerésével, a kockázati tényezők meghatározásával, és időben történő beavatkozással csökkenthető a fekélyek és amputációk prevalenciája. A szerző célja, hogy a szakirodalom áttekintésével ismeretet nyújtson a krónikus vesebetegeknél előforduló alsóvégtagi problémák felismerésében, és összefoglalja az amputációhoz vezető leggyakoribb tényezőket, a prevenció lehetőségeit. Irányt mutat a kockázati faktorok meghatározásában, röviden ismerteti a lábállapot felmérést, a betegedukáció alapelveit és lehetőségeit.

Lege Artis Medicinae

Inzulindózis-titráció 1-es típusú cukorbetegségben: áldás vagy átok?

TAKÁCS Róbert

BEVEZETÉS - Inzulinnal kezelt betegeink többségénél jól alkalmazható kezelési szabályok állíthatóak fel az egyes inzulinok farmakokinetikai tulajdonságainak ismeretében. Mind a humán, mind az analóg bázis-bolus rezsim felépítése esetén első lépésként a napi inzulinszükséglet meghatározása a feladat, melyet a bázis- és bolusinzulinok optimális dózisarányának megállapítása követ. ESETISMERTETÉS - A 33 éves, mérsékelten elhízott 1-es típusú diabeteses férfi beteg esetében napi 180 E összinzulindózis mellett halmozódó, neuroglykopeniás tünetcsoporttal társuló, hypoglykaemiás rosszullétek jelentkeztek. Az eredeti inzulinrezsim felfüggesztését és analóg bázis-bolus kezelési rendszer felépítését követően mind a beteg cukoranyagcseréje, mind életminősége jelentősen javult. Az optimális anyagcserekontroll eléréséhez 50% feletti bázisinzulin- arányra volt szükségünk. KÖVETKEZTETÉS - A napjaink egyik legmodernebb inzulinkezelési formájának számító analóg bázis-bolus rendszer elemeit megfelelő adagban és dózisarányban alkalmazva lehetőségünk van arra, hogy megfeleljünk a modern kor által támasztott terápiás követelményeknek. A kezünkbe adott fegyvert azonban nem megfelelő módon használva képesek lehetünk arra, hogy azt a betegek ellen fordítsuk.

Lege Artis Medicinae

A glargin inzulin dózisának titrálása

VÁNDORFI Győző, KOVÁCS GÁBOR

BEVEZETÉS - A kombinációs vércukorcsökkentő kezelésben a korai inzulinkezelés elfogadott lehetőség, amelynek a leginkább alkalmazott formája a bázisinzulinnal kiegészített orális antidiabetikus terápia (BOT). A glargin inzulin egész napot lefedő, közel egyenletes, csúcshatás nélküli szérumkoncentrációja ideális választás BOT-ban. MÓDSZEREK - Prospektív, beavatkozással nem járó vizsgálat a dózistitrálás hatékonyságának, a titrálás biztonságosságának, az éhomi vércukorcélérték eléréséhez szükséges időtartamnak és a glargin inzulin dózisváltozásának a felmérésére. A vizsgált betegpopuláció 2-es típusú cukorbetegekből állt, akik legfeljebb négy hete kaptak glargin inzulint BOT-rezsim formájában. A betegek követése a vizsgálatban hat hónapig tartott. EREDMÉNYEK - A vizsgálat végén a kiindulási értékhez képest az éhomi átlagvércukorszint 9,8 mmol/l-ről 6,7 mmol/l-re, az átlag HbA1c-szint 8,8%-ról, 7,3%-ra, a postprandialis átlagvércukorszint 11,5 mmol/l-ről 8,2 mmol/l-re csökkent. Nem súlyos hypoglykaemiás epizód a vizsgálat első három hónapjában a betegek 6,5%- ában, a harmadik és a hatodik hónap között 6,9%-ában, súlyos hypoglykaemiás epizód ugyanezen időszakokban 0,08%- ában és 0,17%-ában fordult elő. Mind az átlagtesttömeg, mind az átlag-testtömegindex csökkent a vizsgálat ideje alatt. A glargin napi átlagdózisa folyamatosan növekedett a követés alatt: a kezdeti 10,42 NE-ről a 17,69 NE-re. MEGBESZÉLÉS - A vizsgált betegcsoportban a BOT-rezsimben alkalmazott glarginkezeléssel a glykaemiás kontroll szignifikáns javulást mutatott, miközben a testsúly kismértékben, de statisztikailag szignifikánsan csökkent. A glargin inzulin napi dózisa a titrálás alatt növekedett, és a kezelés biztonságosnak bizonyult.

Hypertonia és Nephrologia

Hogyan javíthatnánk az idült vesebetegek ellátásán?

KULCSÁR Imre

A szerző összefoglalja, hogy az elmúlt 40 évben a magyar - országi nefrológiai ellátásban szerzett tapasztalatai alapján milyen továbbfejlődési lehetőségeket és feladatokat lát a klinikai nefrológia és a dialíziskezelés vonat ko - zásában. Szóba kerül a nefrológusszakorvos- és -szakasszisztens-képzés változtatásának igénye és a betegoktatás fontos szerepe, a nefrológiai ellátóhelyek kapacitásának és a humán erőforrások bővítésének szüksége. Javasolja a megyei szintű teljes körű vesebeteg-ellátás megszervezéseit (kivétel a nefropatológia és a transzplantáció), a vonatkozó egészségügyi törvény újraértelmezését vagy változtatását. A végállapotú vesebetegek ellátásában az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetne - a betegek egy csoportjában - a konzervatív kezelésre. A dialízist illetően fontosnak tatja, hogy az ellátás minél közelebb kerüljön a beteg otthonához (az otthoni kezelések hangsúlya!), és a magasan képzett, nagy gyakorlattal bíró dializáló nővérek kapjanak több kompetenciát és önállóságot. Hangsúlyozza, hogy a krónikusdialízis- program tervezett indulása a beteg sorsát nagymértékben meghatározza - ezért ennek elősegítése minden eszközzel fokozandó! Nem tartja helyesnek a dialízis uniformizálását, inkább az individualizált terápiát favorizálja. A dialízis minőségi indikátorai közül a legfontosabbnak a túlélést és az egészségfüggő életminőséget tartja - ezért javasolja azok rendszeres mérését. Ugyancsak fontos lenne a maradék vesefunkció rendszeres ellenőrzése dializáltaknál, mert ez szintén független rizikófaktora a túlélésnek. Foglalkozik még a vesefunkció „visszatérésének” jelenségével és a dialíziskezelés abbahagyásának kérdéskörével, amelyeknek nincs hazai szakirodalma.