Lege Artis Medicinae

Nem invazív gépi lélegeztetés akut és krónikus légzési elégtelenséggel járó krónikus obstruktív tüdőbetegségekben

BALIKÓ Zoltán

2006. JÚLIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(07)

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (krónikus obstruktív bronchitis és emphysema) akut exacerbatiójában fellépő akut légzési elégtelenség kezelésében már elterjedt módszer a nem invazív gépi lélegeztetés, amelynek az alkalmazását bizonyítékokon alapuló ajánlások írják elő. Az obstruktív tüdőbetegséget kísérő krónikus légzési elégtelenség eseteiben az otthoni gépi lélegeztetés alkalmazásának megítélése már sokkal ellentmondásosabb. Még mindig várat magára egy nagy betegszámú, prospektív, randomizált és kontrollált vizsgálaton alapuló tanulmány, amely várhatóan kellő támpontot fog adni a megfelelő betegek kiválasztásához. Az már ma is megállapítható, hogy van a betegeknek egy jól meghatározott alcsoportja, akik az otthoni nem invazív gépi lélegeztetésből biztosan profitálnak. Ezek elsősorban az úgynevezett „blue bloater” („kék fújtató”: hypercapniás, polyglobuliás) betegek, akiknél kifejezett a hypercapnia, és idesorolandók az overlap szindróma (krónikus obstruktív tüdőbetegség alvási apnoéval) tüneteitől szenvedő betegek is. A heveny légzési elégtelenséggel járó állapotban az intubációt elutasítók számára nem marad más lehetőség, mint a nem invazív gépi lélegeztetés. A lélegeztetés módját illetően az elmúlt évek során mind az akut, mind a tartós nem invazív gépi lélegeztetés kapcsán egyértelműen bebizonyosodott a maszkon keresztül pozitív nyomástámogatást biztosító gépek előnye.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A bőr- és lágyrész-infekciók antibiotikum-kezelése A légúti fluorokinolonok helye a terápiában

MAGYAR Tamás

A szerző ismerteti a bőr- és lágyrész-infekciók felosztását, besorolását, a súlyossági fokozatokat, valamint a leggyakoribb kórokozókat. Figyelembe véve az antibakteriális, farmakokinetikai tulajdonságokat és a mellékhatásokat is, sorra veszi a javasolható antibiotikumokat. Egy - eddig szinte kizárólag csak légúti infekciókban alkalmazott - antibiotikum (levofloxacin) alkalmazásának lehetőségére hívja fel a figyelmet. Amennyiben az infekció a megszokottnál súlyosabb, és a beteg hospitalizációja levofloxacin adásával elkerülhető, az alapellátásban dolgozó orvosok is rendelhetik ebben az indikációban ezt a szert. Az irodalmi adatok és a szerző saját tapasztalatai szerint a levofloxacinnak kiemelt szerepe lehet az alap- és a szakellátásban a bőrés lágyrész-infekciók kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Mastoiditis képében jelentkező Wegener-granulomatosis Diagnosztikus kihívás

NAGY Pál, SZABÓ László, DOMJÁN Gyula, GADÓ Klára, BALOGH Károly

BEVEZETÉS - A Wegener-granulomatosis bizonytalan patomechanizmusú, valószínűleg autoimmun megbetegedés. A célszervek típusos esetben az orr, a melléküregek és az alsó légutak nyálkahártyája, a tüdő és a vesék. A beteg pansinusitis, visszatérő pneumonia vagy microhaematuriával, pyuriával és azotaemiával járó vesebetegség tüneteivel fordul orvoshoz. Láz, polyarthralgia, polyarthritis szintén jelentkezhetnek. Patológiai szubsztrátuma: nekrotizáló vasculitis, granulomák, parenchymanecrosis. A diagnózis a klinikai képen, kórszövettani leleten és a cANCA-immunfluoreszcens vizsgálaton alapul. ESETISMERTETÉS - Egyoldali mastoiditis tünetei miatt kezelték a 27 éves nőbeteget. Hét hónap alatt a kérdéses etiológiájú, helyileg progresszív, destruktív, szeptikus állapotba torkolló kórkép miatt négy intézetben hétszer operálták. A klinikum nem volt típusos, a szövettani képet kezdetben aspecifikus gyulladásként értékelték, a cANCAteszt nem volt bizonyító erejű. Ismételt mintavételek, a kórszövettani preparátumok többszörös revíziója, konzílium, differenciáldiagnosztikai megfontolások után, majd a szteroid- és cyclophosphamidkezelés hatásossága alapján végül „forme fruste” a Wegener-granulomatosis diagnózis született. A beteg 32 hónapja remisszióban van. KÖVETKEZTETÉS - A jól kidolgozott diagnosztikai kritériumok ellenére a Wegener-granulomatosis bizonyítása - főleg lokalizált vagy limitált formában - nehéz lehet. A helyes kórisme hónapokat, akár éveket késhet. Szokatlan légúti, illetve fülészeti tünetek mellett, a konvencionális gyógyszeres és sebészi kezelés hatástalansága esetén gondolni kell rá. Nem típusos klinikai kép, bizonytalan szövettani, radiológiai és laboratóriumi leletek esetén siker csak az érintett szakorvosok szoros együttműködésétől, esetleg konziliáriusok bevonásától várható. A korszerű terápia kedvező prognózissal kecsegtet.

Lege Artis Medicinae

Medicina és irodalom Toldy Ferenc munkássága

KAPRONCZAY Károly

A XIX. század első felében a szellemi élet kiválóságainak érdeklődési és működési köre nem mindig határolódott el a tudományok zárt kategóriái szerint. Így a szorosan vett szaktudományok művelői is elmélyülten foglalkoztak más egyéb, nem az alapképesítésüknek megfelelő tudomány kérdéseivel. Toldy (Schedel) Ferenc, a „magyar irodalomtörténet atyja”, kora egyik legnagyobb kritikusa és esztétája is például orvos volt.

Lege Artis Medicinae

A szemikarbazidszenzitív aminoxidáz aktivitásának lehetséges szerepe a diabeteses retinopathia kialakulásában

DURA Eszter

A réztartalmú aminoxidázok közé tartozó szemikarbazidszenzitív aminoxidáz (SSAO) enzim monoamin vegyületek oxidatív deaminációját katalizálja, amelynek során citotoxikus hatású aldehidek, valamint hidrogén-peroxid és ammónia keletkeznek. A szervezet számos szövetében és a szérumban is megtalálható SSAO enzim aktivitása mindkét diabetestípusban emelkedett. Korábbi klinikai vizsgálatunkban igazoltuk az SSAO-szérumaktivitás emelkedését 2-es típusú diabeteses betegekben, különösen nagy rizikójú, proliferatív stádiumú diabeteses retinopathiában. Adataink alátámasztották a feltételezést, amely szerint az emelkedett SSAO-szérumaktivitás okozhatja a cukorbetegségben kialakuló endothelkárosodást és a szemfenéki elváltozásokat. A kisérkárosodást okozó folyamat egyik valószínű mechanizmusa a keringésben található endogén monoaminok (metil-amin, aminoaceton) enzimatikus konverziója toxikus aldehidekké és hidrogén-peroxiddá. Másrészt a molekula vascularis adhéziós protein-1 (VAP-1) funkciója a fokozott endothel-leukocyta adhézión keresztül leukostasist és leukocytaaktivációt okozhat, a kapilláriskeringés romlását és hypoxiát eredményezve. A 2-es típusú cukorbetegségben az SSAO szérumszintje és a nagy rizikójú proliferatív retinopathia között tapasztalt összefüggés jelentőségének tisztázására még további, több diabeteses betegen végzett prospektív vizsgálatok szükségesek. Az enzimaktivitás szelektív gyógyszeres befolyásolása új szempont lehet a diabeteses retinopathia megelőzésében és gyógyításában.

Lege Artis Medicinae

A változatosság gyönyörködtet - de kit?

FORGÁCS Iván

A világon mindig minden változik: „panta rhei”, minden mindig azonos önmagával - és mégis más Hérakleitosz (Kr. e. 540-480), a jón természetbölcselő, a modern dialektikus gondolkodás antik előfutára szerint.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Légzési elégtelenséggel járó CANOMAD szindróma]

SALAMON András, DÉZSI Lívia, RADICS Bence, VARGA Tímea Edina, HORTOBÁGYI Tibor, TÖMÖSVÁRI Adrienn, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, RAJDA Cecília

[A CANOMAD (krónikus ataxiás neuropathia, ophthal­moplegia, M-protein-agglutináció, diszialozil-antitestek) szindróma ritka polyneuropathia, melyben IgM-para­proteinek lépnek reakcióba a diszializált epitópokat tar­talmazó gangliozidokkal. Ezen folyamat hátsó gyöki ganglionopathiához, valamint a cranialis és a perifériás idegek B-lymphocyta-mediált infiltrációjához vezet. A betegség klinikai képét ataxia, enyhe fokú izomgyengeség, areflexia, valamint szenzoros eltérések és agyidegtünetek dominálják. A rituximab-, valamint az intravénás immunoglobulin (IVIg-) kezelés hatékonyságát esettanulmányok támasztják alá. Közleményünkben egy 57 éves férfi beteg járásnehe­zí­tettséggel, négy végtagi zsibbadással és ügyetlenséggel járó esetét mutatjuk be. Neurológiai státuszában areflexia, vibrációérzés-csökkenés, valamint ataxia volt megfigyelhető. A laboratóriumi vizsgálatok a szérumban IgM monoklonális komponens és diszialozil-antitestek jelenlétét igazolták. A beteg részletes elektrofiziológiai kivizsgálása során szenzomotoros demyelinisatiós polyneuroradiculopathia igazolódott. Az alkalmazott IVIg- és rituximab­kezelés ellenére a beteg állapota foko­zatosan romlott, majd légzési elégtelenség követ­keztében elhunyt. Az elvég­zett neuropatológiai vizsgálatok hátsó kötegi és gyöki atro­phiát, valamint kevert mononukleáris sejtes infiltrációt mutattak. A jelen közlemény célja, hogy felhívja a figyelmet a szind­rómára, ezáltal elősegítse a betegek életminőségét potenciálisan javító immunszuppresszív kezelés mielőbbi beve­zetését.]

Lege Artis Medicinae

A roflumilast szerepe krónikus obstruktív tüdőbetegségben

NAGY László Béla

A foszfodiészteráz-4-gátló roflumilast a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) patogenezisében részt vevő egész sor gyulladásos sejtet és mediátort szupprimál. A cikkben áttekintem a roflumilast jelenlegi helyzetét a farmakokinetikára, hatásosságra és biztonságosságra fokuszálva. Fázis III. klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a roflumilast csökkenti az exacerbatiók gya­koriságát, mely együtt jár a légzésfunkció javulásával. Ez a hatás a legna­gyobb mértékű a betegeknek abban a fenotípusában, akik gyakori akut exacerbatióban szenvednek, vagy/és akiket kró­nikus bronchitis jellemez. Feltételezhető, hogy a szisztémás gyulladást szintén csök­kenti. Ez utóbbi hatást COPD-ben még nem dokumentálták. Általában jól tolerálható, a leggyakoribb mellékhatás a hasmenés, hány­inger és fejfájás. A roflumilast ígéretes gyógyszer a terápia kiegészítésére, ha a tüne­teket a hagyományos COPD-terápia nem kielégítően kontrollálja.

Lege Artis Medicinae

Az asthma-COPD átfedő szindróma

NAGY László Béla

Az asthma bronchiale és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) nem annyira betegségek, inkább heterogén szindrómák. Tipikus megjelenésben az asthma és a COPD élesen elkülöníthető, de számos betegen mindkettő tünetei kimutathatóak. Ez az asthma-COPD átfedő szindróma (ACOS). Ismertetjük az ACOS patogenezisére, klinikai jellegzetességeire, diagnózisára és kezelésére vonatkozó jelenlegi eredményeket. A vizsgálatok korlátai miatt további kutatásokra van szükség, különösen a célzott terápia vonatkozásában.

Lege Artis Medicinae

Fókuszban a krónikus köhögés diagnosztikája és terápiája

SZILASI Mária

A köhögés önmagában nem betegség, testünk egyik komplex védekezőmechanizmusa, védi a légutakat az ártalmas anyagok bejutásától, a tüdőket és a légutakat megtisztítja a potenciálisan káros anyagoktól. A köhögés normális körülmények között egyéb védekezést szolgáló folyamatokkal - bronchoconstrictio, nyákelválasztás - társul, amelyek elősegítik a köhögés hatásosságát. A köhögést főleg a tüdőben zajló sokrétű folyamatok, de gyakran a tüdőn kívüli elváltozások is okozzák, amelyek diagnózisa nem egyszerű feladat. Minden esetben törekedni kell a köhögés okának megállapítására, az alapbetegség kiderítésére, mert csak így lehet megfelelő terápiát alkalmazni és a tüneteket megszüntetni. A krónikus köhögés számos oka közül részletesebben a felső légúti köhögési tünetcsoport, az asthma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség és a gastrooesophagealis refluxbetegség kerül tárgyalásra.

Nővér

Hason fektetett beteg ápolása

KISS Eszter

A súlyos heveny légzési elégtelenség nagy mortalitású betegség. Az akut respirációs distressz szindrómára (ARDS) számos alapbetegség, így szepszis szövődményeként meghatározhatja a betegség kimenetelét. A hason fektetést, mint terápiás stratégiát az ARDS-re 1974 óta tanulmányozzák, népszerűsége egyre növekedett, mert az esetek 70 százalékában javította az oxigenizációt. A szindróma incidenciája az elmúlt tíz évben nem változott Európában, a halálozás az utóbbi évtizedek technológiai és terápiás fejlesztései ellenére is igen magas (40-50%). Kutatások irányultak arra, hogy a hason fektetés javíthatja a túlélést. Azonban a pozícióval kapcsolatos megközelítések gyakran esetlegesek. Fontos a klinikai irányelvek kidolgozása, amelyek feltárják a hason fektetés szükségességét ARDS-ben szenvedő betegeknél és a manőver elvégzésének folyamatát. Elsősorban fontos, hogy javuljon az oxigénellátás, miközben biztosítjuk a betegek biztonságát. Egy előre kidolgozott hasrafordítási eljárásrenddel és a hozzá kapcsolódó checklistával a folyamat során előforduló szövődmények minimalizálhatóak.