A krónikus szisztolés szívelégtelenség és a súlyos szisztolés balkamra-diszfunkció mintegy 70% ban ischaemiás eredetű. Az ischaemiás szívelégtelenség prognózisa rosszabb, mint a nem ischaemiás eredetűé, és a korszerű gyógyszeres terápia ezt csak kismértékben javítja. További javulás a revascularisatiós műtéttől akkor várható, ha a balkamra-diszfunkció reverzibilis, amit élet képességnek nevezünk. Az életképesség kórélettani alapja krónikus balkamra-diszfunkció esetén a hibernáció. A revascularisatiót követő balkamrafunkció-javulás előrejelzésére a képalkotó módszerek közül a kis dózisú dobutaminnal végzett terheléses echokardiográfia a legalkalmasabb, a myocardialis kontraszt-echokardiográfia tovább javíthatja a dobutaminteszt értékét. Az életképesség vizsgálatára, diagnosztikájára használt izotópos módszerek hátránya az alacsony specificitás. A revascularisatiós műtét megfelelő mennyiségű életképes myocardium esetén javítja a balkamra-funkciót és a túlélést. A nem revascularisált, életképes myocardium viszont instabil állapotot jelent, amely rontja a prognózist. Randomizált vizsgálatok ugyan még nincsenek, a revascularisatiós műtét indikáltnak tekinthető súlyos szisztolés balkamra-diszfunkció miatt, ha életképesség és operábilis coronariabetegség igazolható, akár angina pectoris hiányában is. A revascularisatio feltételeinek igazolására képalkotó vizsgálatok (elsősorban kis adagú dobutaminnal végzett terheléses echokardiográfia) és koronarográfia szükséges.

Kromoszomális mozaicizmus az a jelenség, amikor egy egyeden belül két vagy több különböző karyotypusú sejtvonal található. A mozaikosság lehet generalizált, csak az embrióra, illetve csak a placentára korlátozódó. A placentára korlátozódó mozaicizmus egyes eseteiben, amikor a placenta teljesen aneuploid és az embrió/fetus diploid, illetve a generalizált mozaicizmus bizonyos eseteiben a trisomias zigóta egyik, szám feletti kromoszómája elvész. Ezt a jelenséget a zigóta „megmenekülésének" nevezik. A három kromoszómából kettő az egyik, egy pedig a másik szülőtől származik. 33 százalék az esélye annak, hogy a zigóta „megmenekülése" során a páratlan kromoszóma vész el, s így uniparentalis disomia jön létre. Az uniparentalis disomia a kóros eredetű disomiák egyik típusát képviseli. Ha az uniparentalis disomia teljes homozigótaságot eredményez, „isodisomia" jön létre, ha nem, „heterodisomia"-ról beszélünk. A placentára korlátozódó mozaicizmus és az uniparentalis disomia klinikai jelentőségét az adja, hogy az érintett kromoszómától függően intrauterin és/vagy postnatalis növekedési retardatiót okozhat, gyakrabban fordul elő spontán abortusz, növeli a perinatalis morbiditást és mortalitást, minor fejlődési rendellenességek jöhetnek létre. Jelentős oki tényezőként szerepel a szindromatológiában; leírták a 7-es mozaik trisomia és a Silver-Russell-szindróma, valamint a cysticus fib rosis, továbbá a 15-ös mozaik trisomia és a Prader-Villi-szindróma, a 16-os mozaiktrisomia és az Angelman-szindróma kapcsolatát. A placentára korlátozódó mozaicizmus az aneuploid sejtek jelenléte miatt placentaris dysfunctiót, a placenta egy részének hydropsosmolás elfajulását, a szérum-hCG-szint megmagyarázhatatlan extrém emelkedését is okozhatja.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésének alapfeltétele a dohányzás teljes elhagyása. A gyógyszeres kezelés célja a tünetek (nehézlégzés, köhögés és köpetürítés) mérséklése, a teljesítőképesség fokozása és az életminőség javítása. A gyógyszeres kezelés alapja a hörgőtágítók (antikolinerg és béta receptor-agonista készítmények, valamint a teofillin) alkalmazása. Akut exacerbatiók esetén antibiotikus kezelés indokolt. Az inhalatív szteroidok hatásossága nem tisztázott, a szisztémás szteroidok alkalmazását a súlyos mellékhatások korlátozzák. A betegség előre haladott állapotában a tartós oxigénkezelés javítja az életkilátásokat. A kezelés szerves része az expectoratiót és a helyes légzéstechnikát elősegítő, az izomerőt és a teljesítő képességet fokozó, az életminőséget javító légzésrehabilitációs terápia. A kezelés eredményességéhez a beteg aktív együttműködése szükséges, ennek érdekében nagyon fontos a részletes tájékoztatása a betegségéről és a teendőiről.

Cancer Instituteban (NCI) 1999 nyarán részt vettem A daganatmegelőzés és ellenőrzés című kurzuson, amelynek középpontjában az elsődleges és másodlagos daganatmegelőzés lehetőségei álltak. A tanfolyamnak 15 külföldi és ugyanennyi amerikai hallgatója volt. A nemzetközi csoportban Ausztrálián kívül minden földrész képviseltette magát. Míg a külföldi hallgatók (egy kivétellel) orvosok voltak, az amerikai résztvevőknél az orvosok 20%-os aránya mellett a többiek a prevenció területén dolgozó nővérek, biológusok, kémikusok, szociológusok, matematikusok köréből kerültek ki. Az elhangzottakat nyolc témakörbe sorolták. Az első a Daganat és statisztika címet viselte. Ebben a modulban a biostatisztikai alapfogalmakkal, valamint néhány, Amerikában már évtizedek óta sikerrel működő egészségiállapot-felmérő vizsgálattal ismerkedtünk meg. A második részben a biometriai módszertanról kaptunk összefoglalást. A harmadik témakör a Genetika és daganatbiológia címet viselte. Itt az onkogénekről és a szuppresszorgénekről, valamint az öröklődő daganatokról hallhattunk. A negyedik munkacsoport a leggyakrabban előforduló, illetve a magas halálozási arányú daganatok megelőzésével és ellenőrzésével foglalkozott. Az ötödik részben a diéta és a kemoprevenció kérdéseiről hallhattunk. Szó esett azokról az ételekről, amelyek elősegítik egyes daganatok kialakulását, illetve amelyek meggátolják ezt a folyamatot. Külön előadás hangzott el a gyógynövények szerepéról a daganat- kialakulás prevenciójában. A hatodik témakör A speciális populációk és a környezet címet viselte. Rámutattak a környezet meghatározó szerepére a daganatos betegségek kialakulásában. A hetedik témakör az egészségvédelem és az életmódreform elterjesztésének lehetőségeivel foglalkozott. Nem csupán a népszerűsítés elméleti lehetőségeiről tájékozódhattunk, hanem néhány sikeres amerikai programmal is megismerkedhettünk. Az utolsó részben az NCI-ban folyó daganatmegelőzési és ellenőrzési kutatásokról tájékoztattak.

"Gyakori vendég lettem Borogyinnál, nemritkán éjszakára is ottmaradtam nála. Sokat beszéltünk a zenéről, eljátszotta nekem szimfóniájának részleteit és vázlatait. Akkoriban többet tudott nálam a gyakorlati hangszerelésről, hiszen maga is gordonkázott, fuvolázott és oboázott. Melegszívű és művelt ember volt, társaságban pedig magával ragadó, egyéni és szellemes. Amikor meglátogattam, gyakran munka közben leptem meg laboratóriumában, amely közvetlenül a lakása mellett volt. Miután befejezte a munkáját, átmentünk a lakásba és zenélni kezdtünk, vagy pedig zenéről beszélgettünk. Beszélgetés közben is előfordult, hogy felugrott és átszaladt a laboratóriumba, hogy ellenőrizze, nem égett-e meg vagy nem párolgott-e el valamelyik keveréke...”