Lege Artis Medicinae

Mesenchymalis gyomortumor?

VASS Péter1, LUSZTIG Gábor1

1992. DECEMBER 23.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(12)

Belgyógyászati osztály (dr. Cseh Márta): A 76 éves nőbeteg anamnézisében cataracta műtét, ischialgiás panaszok szerepeltek. Kórházi felvételét megelőzően két hónap alatt 10 kg-ot fogyott, étvágytalanná, gyengévé, fáradékonnyá vált. Felvételére hirtelen kialakult jobb kar gyengeség, zsibbadás, valamint fokozódó beszédzavar miatt került sor.

AFFILIÁCIÓK

  1. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Patológiai Osztály

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Családterápia, egy terápiás paradoxon? II. rész

KURIMAY Tamás

A szerző áttekintést nyújt a családterápia elméleteiről és gyakorlatáról a hazai és nemzetközi irodalom és tapasztalatok alapján. Ismerteti a családterápia szervezeti struktúráját, alkalmazási lehetőségeit az orvosi gyakorlatban.

Lege Artis Medicinae

A pitvarfibrilláció nem gyógyszeres kezelésének újabb lehetőségei

KEMPLER Pál, LITTMANN László

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartós ritmuszavar, melynek kezelésében a gyógyszeres terápia gyakran sikertelennek bizonyul. Szerzők a legújabb kutatási eredmények alapján áttekintést adnak a pitvarfibrilláció kór élettanáról, valamint ismertetik azokat a tényezőket, melyek a pitvarfibrilláció nem gyógyszeres kezelésének kifejlődéséhez vezettek. Összefoglalják a nem gyógyszeres kezelési módszerek előnyeit és hátrányait, valamint körvonalazzák a további kutatási

Lege Artis Medicinae

Gyermekjátékok

NÉMETH István

A „Paraszt Brueghelnek” is nevezett idősebb Pieter Brueghel (1525/28–1569) a 16. század folyamán önálló műfajjá váló tájkép- és életképfestészet történetében egyaránt úttörő szerepet játszott. Korának keresztény-humanista szellemiségében gyökerező, ugyanakkor számos formai és tartalmi újdonsággal szolgáló művészete sajátos átmenetet képez Hieronymus Bosch és a 17. századi holland realisták között.

Lege Artis Medicinae

A cefalosporin antibiotikumok a kilencvenes években

GRABER Hedvig

A cefalosporin-csoport a 90-es években a legnagyobb és legtöbbet alkalmazott antibiotikum család. Népszerűségét széles spektrumának, jó farmakokinetikájának, atoxicitásának köszönheti. Az egyes származékokat antimikróbás aktivitásuk szerint három generációba sorolják. Magyarországon hét injekciós és három orális készítmény van jelenleg forgalomban, néhány újabb pedig törzskönyvezés alatt. Szerző ismerteti a cefalosporinok kémiáját, antimikróbás spektrumát, a bakteriális rezisztencia problémáit, bemutatja az egyes készítmények farmakokinetikáját, mellékhatásait, klinikai alkalmazását. Felhívja a figyelmet az egyes szerek előnyeire, illetve hátrányaira, tárgyalja diagnózisok szerinti indikációjukat. Hangsúlyozza a kritikus alkalmazás fontosságát.

Lege Artis Medicinae

Regionálisan szervezett Cardiac Key európai vizsgálat

MATOS Lajos

Nisoldipine a placebohoz képest mérsékelte az ST-szakasz depresszióját és a néma ischaemiás időszakok gyakoriságát, de ez nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. Az aktív szer nem befolyásolta az ischaemiás jelek napszaki megoszlását és nem javította a terheléses kapacitást sem.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Klinikai Onkológia

Az áttétes colorectalis rák molekuláris altípusai és a terápiás döntések fejlődése

RODRIGO Dienstmann, RAMON Salazar, JOSEP Tabernero

A colorectalis ráknak (CRC) klinikailag igen jelentős molekuláris heterogenitása van, amely különböző szinteken jelentkezik: a genomikában, az epigenomikában, a transzkripcióban és a mikrokörnyezetben. A karcinogenezis során szerzett genomikus történések hajtják („drive”) áttétes helyzetben a rák progresszióját. Például a KRAS- és az NRAS-mutációk jelzik azokat a daganatsejt-populációkat, amelyek refrakterek az EGFR monoklonális antitestekre, a BRAFV600E-mutációt hordozók viszont rosszabb kimenetelre számíthatnak a standard kezelések és a kombinált célzott kezelések mellett, míg a HER2-amplifi káció arra utal, hogy a daganat különlegesen érzékeny egy kettős HER2-blokáddal szemben. A többszörös, ritka géneltérések által hajtott EGFR monoklonális antitestek elleni rezisztencia jelentős átfedésben van a primer, valamint a szerzett rezisztencia mechanizmusában a klónszelekciós folyamat során. Ebben a tekintetben refrakter esetekben a keringő tumor-DNS szekvenciális vizsgálata vezethet gyógyszerek kifejlesztéséhez. A ritka kinázfúziós események és a DNS-károsodás utáni repair-ben részt vevő gének komplex eltéréseit is leírták, amelyek a célzott kezelések targetjei lehetnek. Másrészt a transzkripció szubtípusai és a jelátviteli utak aktivációs jelei szintén prognosztikai és potenciálisan prediktív értékkel bírnak áttétes colorectalis rákban. Ezek a jelek a stromalis sejtek és az immunkörnyezeti sejtek, valamint a daganatsejtek közötti interakciókat jelzik. Például a mikroszatellita-instabilitást mutató (MSI) vagy a POLE ultramutáns CRC-daganatsejtek különlegesen érzékenyek az immunellenőrzőpont-gátlókra, míg az olyan mesenchymalis fenotípusú daganatok, amelyeket az immunszuppresszív molekulák aktivációja jellemez, jó tárgyai lehetnek egy új immunterápiás kombináció kialakítására. Ebben a cikkben átnézzük az áttétes CRC-ben kimutatott, célzott terápiára alkalmas onkogéneltéréseket és -szignatúrákat, valamint tárgyaljuk az új molekuláris diagnosztikus próbák klinikai alkalmazásának lehetőségeit.

Lege Artis Medicinae

Malignitást utánzó IgG4-gastropathia esete

NAGY Pál, KASZÁS Ilona, PÁK Gábor, TIBA Imre, FELFÖLDI Éva, HAMVAS József, BAGDI Enikő, KRENÁCS László

Az IgG4-betegség (és szinonimái) gyakori témája a mai orvosi szakirodalomnak. A kór szinte minden szervet érint, ezért rendszeresen tárgyalt téma számos interdiszciplináris fórumon. 2016-ban ismertettük egy gyomormanifesztáció esetét. Jelen közleményben ennek tanulságait mutatjuk be. A kórkép általános kérdéseit (taxonómiai kérdések, epidemiológia, patogenezis diagnosztikus kritériumait, klinikai és patológiai formáit stb.) nem érintjük. A 63 éves férfi pylorusszűkület tüneteivel került kivizsgálásra. Az endoszkópia- és CT lelete egyaránt gyomortumor mellett szóltak. Bár a biopszia eredménye ezt nem erősítette meg, műtétet indikáltunk. A sebészi preparátum részletes - immunhisztokémiai tesztekkel kiegészített - feldolgozásával IgG4-gastropathiát kórisméztünk. A be­teg felépülése esemény nélkül zajlott. Esetünk egy ritka, izolált formája az IgG4-be­tegségnek.

Magyar Radiológia

Szoliter fibrosus tumor a mellkasban

AGÓCS Ágnes, KISHINDI KISS Katalin, PENCS Mónika, TÓTH Tivadar

BEVEZETÉS - A szoliter fibrosus tumor ritka, az esetek többségében jóindulatú mesenchymalis daganat, amelyet eredetileg a pleurából kiinduló elváltozásként írtak le. ESETISMERTETÉS - Idős, jó általános állapotú nőbeteg mellkas-röntgenfelvételén jobb oldalon jelentősen magas rekeszállást észleltünk. Ultrahang- és mellkas-CT-vizsgálat során a normális helyzetű jobb rekesz felett a mellkasban hatalmas szolid terime ábrázolódott. A sebészileg eltávolított képlet szövettani és immunhisztokémiai vizsgálata szoliter fibrosus tumort igazolt. KÖVETKEZTETÉS - A szoliter fibrosus tumor ritka előfordulású, hisztológiailag jóindulatú tumor. Időnként azonban gyors növekedést mutat, és évekkel később malignizálódhat. Ezért teljes sebészi eltávolítás, hosszú távú betegkövetés szükséges minden esetben.

Hypertonia és Nephrologia

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció jelentősége vesefibrosisban

NAGY SZAKÁL Dorottya, SZEBENI Beáta, SZIKSZ Erna, HIMER Leonóra, REUSZ György, VÁSÁRHELYI Barna, TULASSAY Tivadar, VANNAY Ádám

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció (EMT) központi szerepet játszik az embriogenezisben, a karcinogenezisben, továbbá a szövetek fibroticus elváltozásaiban. Az EMT folyamatában az epithelialis sejt myofibroblasttá alakulhat, amely a fibrosis effektor sejttípusának tekinthető. Összefoglalónkban a vesefibrosis szempontjából vizsgáljuk az EMT folyamatát és annak orvosi jelentőségét. A különböző krónikus veseelégtelenségekben megfigyelhető fibroticus folyamatok a kiváltó okoktól függetlenül hasonlóak. Bár a szöveti fibrosist mindig kíséri gyulladásos válasz, a pontos molekuláris mechanizmus még nem tisztázott. A gyulladás és a degeneratív fibroticus folyamatok között az EMT jelenti a kapcsolatot. Az EMT patomechanizmusának megértésével és a részt vevő jelátviteli útvonalak feltérképezésével lehetőség nyílik a krónikus vesebetegségek új terápiás kezelésére.