Kedves Olvasónk! Így indítottuk a lapot 30 évvel ezelőtt, amikor a LAM első köszöntőjét, a Beköszöntőt írtuk. 1990 októberében azonban a megszólításba még bekerült a „reménybeli” kifejezés is. Különös ez a szó, pontosabban ennek a szónak a használata, így egy emberöltő távlatából visszatekintve. Akkor, a rendszerváltás utáni hónapokban, sőt években, de talán az egész ’90-es évtizedben, a reményből volt a legtöbb. Az egész ország abban reménykedett, hogy végre eljött a szabadság kora, amikor kiteljesedhetnek az alkotó energiák és egy nagy, össznemzeti nekibuzdulással átugorhatjuk a megfáradt és kudarcot vallott szocializmusból a fejlett nyugati, szociális piacgazdaságba és plurális demokráciába vezető lépcsőfokokat, hogy aztán a belátható – nem is oly távoli – jövőben ripsz-ropsz utolérjük majd a magyar lakosság zömének példaképét, a „k. u. k.”-beli „sógorok” lakta Ausztriát. Ebből a remény és a nekibuzdulás biztosan megvalósult. A többiről most inkább ne be­széljünk. Nagyon is beszéljünk viszont arról, hogy ez a tenni akarás, az alkotóenergiák felszabadulása egy megújuló, jobb és lakhatóbb ország reményében hogyan vezetett el a LAM megalapításához – mert most ennek jött el az ideje.

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

A céljait hideg fejjel, manipulatív módon, taktikusan érvényesítő embertípus régóta foglalkoztatja a pszichológusokat. Valószínűleg a jungi Trickster is hasonló karakter: a hiperracionális, nemváltoztatásra képes, különböző becsapási taktikákkal felruházott archetípus a legtöbb mitoló - giában megtalálható. Néhol kedves, szerethető, de sokszor könyörtelenül ravasz figura. Később Erich Fromm orientációelméletében jelenik meg a Kihasználó orientáció: az ilyen ember számára - Fromm szerint - minden jó forrása az énjén kívül található; furfang, erőszak jellemzi, kihasznál és kizsákmányol mindenütt, ahol ezt megteheti, bizalmatlanság és cinizmus jellemző rá.

Kedves Olvasók! Immár hagyománnyá vált, hogy a folyóirat januári száma pszichiátriai témákkal foglalkozik és kapcsolódik a Magyar Pszichiátriai Társaság januári konferenciáihoz, melyek a szakma legfontosabb, évente megrendezett hazai eseményei. Az idén a témák az „életút” fogalma köré rendeződnek. Ennek oka az, hogy a 2020-as év több szempontból is mérföldkő - az életutak pedig nem képzelhetők el mérföldkövek nélkül.

A 2021. év lapunk életében is jelentős változásokat hozott. Felelős szerkesztőnk, Kékes Ede professzor, aki az elmúlt 10 évben átformálta a lapot és nemcsak kiemelkedő színvonalú szerkesztője, hanem rendkívül termékeny szerzője is volt, nyugállományba vonult. A szerkesztőbizottság nevében ezúton is szeretném megköszönni kiváló és áldozatos munkáját, és bízunk benne, hogy továbbra is számíthatunk tanácsaira, illetve közleményeire egyaránt.