Lege Artis Medicinae

Infekciós kórképek biológiai terápia kapcsán

KÁDÁR János

2013. FEBRUÁR 22.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(02)

A biológiai terápiás szerek alkalmazása fokozza egyes infekciós kórképek kialakulásának kockázatát. Leginkább veszélyeztető a tuberculosis vagy a B-vírus-hepatitis reaktivációja, illetve a szepszis kialakulása. A rizikó foka a hagyományos báziskezeléseknél mért értékkel vethető össze, megfelelő választás esetén nem nagyobb, vagy azt kissé haladja meg - de biztosan kisebb, mint a kívánt immunszuppresszív hatás eléréséhez szükséges szteroidadagok alkalmazásakor. Az alábbi írás a szóba jövő infekciós kórképek rövid összefoglalására vállalkozik az irodalmi adatok alapján.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A laparoszkópos colorectalis sebészet gazdasági vonatkozásai a fekvőbeteg-ellátás szintjén

BENEDEK Zsófia, KRENYÁCZ Éva

Közleményünkben röviden összehasonlítottuk azokat a nemzetközi irodalomban fellelhető gazdasági és élettani megfigyeléseket, amelyek a laparoszkópos és hagyományos technikával végzett colorectalis beavatkozásokkal foglalkoznak. Kutatócsoportunk modellezte a colorectalis betegségtől szenvedők betegútját, elemezte a fekvő beteg ellátása során egy fővárosi fekvőbeteg-ellátó intézet számviteli és kontrolling adatait a különböző típusú colorectalis beavatkozásokra. A laparoszkópos és hagyományos vastag- és végbélműtétekre meghatározott és a fekvőbetegellátó intézet által ráfordított költségeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásával összehasonítottuk. Megfigyelésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy Magyarországon a colorectalis műtétek közül a modern laparoszkópos technikával végzett műtétek sokkal drágábbak, mivel a műtői költségük - ezen belül is az egyszer használatos eszközök - magas, valamint önálló beavatkozási kódon történő finanszírozásuk jelenleg még nem biztosított. A colorectalis betegségek esetén nem történik meg a laparoszkópos és hagyományos beavatkozások elkülönítése, megfigyelése és összehasonlítása.

Lege Artis Medicinae

Figyelemre méltó terápiás siker gliclazidkezelés mellett 2-es típusú diabetes mellitusban

KIS János Tibor

BEVEZETÉS - A szulfanilureák a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében a másodvonalbeli készítmények között háttérbe szorultak, mert használatuk során gyakrabban fordult elő hízás és hypoglykaemia. A bemutatott esetben mégis gliclaziddal sikerült teljesíteni a terápiás elvárásokat. ESETISMERTETÉS - A 45 éves, elhízott, 2- es típusú diabetes mellitusban szenvedő férfi metformin XR készítményt használt. HbA1c értéke magas volt, és fő panaszként haspuffadást említett. Hasi panasza a diétáját is gátolta. A magas HbA1c és elhízás miatt inkretinmimetikum-kezelést kezdtem. A hasi panaszok fokozódása miatt, a beteg alapos tájékoztatása után az eddigi kezelését gliclazidra cseréltem. A gliclazidkezelés mellett hasi panaszai megszűntek, diétáját tartani tudta, három hónap alatt 14 kg-ot fogyott és szénhidrátanyagcsere-paraméterei rendeződtek. KÖVETKEZTETÉS - Hasi panaszok esetén az ismételt diétás anamnézisfelvétel feltárhatja a metforminintoleranciát. Ilyenkor terápiás siker érhető el gliclazid használatával, amelynél nem merül fel semmilyen gastrointestinalis mellékhatás.

Lege Artis Medicinae

Orvosi hálapénz: mi a megalkuvásunk titka?

BALÁZS Péter

Magyarországon évente mintegy 50-100 milliárd forint cserél gazdát orvosok és betegek között. Nem azért hungarikum a hálapénz, mert a világon máshol nem csúsztatnak borítékot az orvosok zsebébe.

Lege Artis Medicinae

Benignus retroperitonealis tumor operált esete

MASSZI István, TOPERCZER Zsolt, MÉSZÁROS Péter, SZELI Dóra, BÉLY Miklós, FARBAKY Zsófia, KIS János Tibor

A 43 éves nőbetegünk anamnézisében tonsillectomia, Schönlein-Henochpurpura, orrsövényműtét, conisatio szerepel. 2012 tavaszán jelentkezett jobb bordaív alatti fájdalma miatt, mely derekába sugárzott, a fájdalom az étkezésektől független volt, testsúlya nem csökkent, széklete, vizelete rendben.

Lege Artis Medicinae

Az orvosi antropológiától a kulturális orvoslásig

PIKÓ Bettina

Az orvosképzésnek ma már integrált része az Orvosi antropológia című tantárgy, amely szorosan kapcsolódik a magatartás-tudományi tanulmányokhoz.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Leflunomid és biológiai terápia együttadása rheumatoid arthritisben

SZŰCS Gabriella

A rheumatoid arthritis krónikus gyulladásos autoimmun betegség, progresszív ízületi destrukcióhoz, a mozgásképesség csökkenéséhez, extraarticularis szövődményekhez vezet. Megfelelő kezeléséhez korai diagnózis, a betegre vonatkozó prognosztikai tényezők felmérése és megfelelő terápiás terv szükséges. A legfontosabb elv a korai erőteljes bázisterápia elindítása. A terápiás protokollok közül a methotrexatot és/vagy biologikumokat tartalmazó kombinációs terápiák hatékonyabbaknak bizonyultak, mint a monoterápiák. Az utóbbi években bevezetett biológiai terápia a rheumatoid arthritis kezelésének új időszakát jelentette. Kontrollált, randomizált vizsgálatok igazolták, hogy a biológiai ágensek, például a tumornekrózis-faktor-α-gátlók methotrexattal kombinációban általában hatékonyabbak a strukturális ízületi károsodás progresszióját, a betegség aktivitását és a funkcionális állapotot tekintve. Ugyanakkor a betegek egy része mellékhatások miatt nem tudja szedni a methotrexatot, vagy nem reagál rá megfelelően. Az ennek alternatívájaként leggyakrabban alkalmazott bázisterápia a leflunomid. Korábban több kisebb retrospektív, majd néhány prospektív vizsgálat, végül két új populációs alapú, longitudinális megfigyeléses vizsgálat igazolta, hogy az anti-TNF plusz leflunomid kombináció hatékonysága az említett paraméterek javításában hasonló az anti-TNF plusz methotrexat kombinációéhoz. Nem volt szignifikáns különbség a mellékhatások jelentkezésében a két kombináció között. A leflunomidterápia a biológiai terápiával kombinációban hatékony és biztonságos alternatívának tekinthető a rheumatoid arthritises betegek kezelésében.

Magyar Immunológia

Adalimumabkezelés gyulladásos reumatológiai kórképekben

SZÁNTÓ Sándor

A TNF-α-gátló szerek kifejlesztése nagy előrehaladást jelentett a gyulladásos ízületi betegségek kezelésében. Az adalimumab az első teljesen humán IgG1 monoklonális antitest; a TNF interakcióját gátolja a p55 és p75 sejtfelszíni receptorokkal, ezáltal közömbösíti ezen citokin hatását. Megfelelően tervezett, placebokontrollos vizsgálatok során igazolódott, hogy az adalimumab csökkenti a betegség tüneteit, javítja az életminőséget és mérsékeli a radiológiailag észlelhető ízületi károsodásokat rheumatoid arthritisben, spondylitis ankylopoeticában és arthritis psoriaticában szenvedő betegek esetében. A gyógyszer általában jól tolerálható; a követéses vizsgálatok igazolták, hogy adása során súlyos mellékhatások előfordulási gyakorisága hasonló volt, mint a TNF-α-t nem kapó betegeknél. Ez az összefoglaló áttekinti az elmúlt időszak adatait az adalimumab gyulladásos reumatológiai kórképekben kifejtett hatásáról és biztonságosságáról.

Lege Artis Medicinae

A biológiai terápia hatása rheumatoid arthritisben a generalizált osteoporosisra

JUHÁSZ Péter

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen­tő­ségű.

Lege Artis Medicinae

A H1N1-védőoltás hatékonysága és biztonságossága gyulladásos bélbetegségben

FARKAS Klaudia, JANKOVICS István, MELLES Márta, NAGY Ferenc, SZEPES Zoltán, WITTMANN Tibor, MOLNÁR Tamás

BEVEZETÉS - Az inaktivált influenza-, valamint a H1N1-vírus elleni védőoltás évente javasolt az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára, noha az immunmoduláns és biológiai terápia feltehetően csökkentik a kialakuló immunválasz mértékét. Tanulmányunkban megvizsgáltuk, hogy az immunmoduláns és/vagy biológiai terápia mellett a H1N1-influenzavédőoltás hatására kialakul-e a fertőzéssel szembeni védettség és milyen mellékhatások jelentkeztek ezekben az esetekben a védőoltást követően. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Prospektív vizsgálatunkban 24 betegünktől (12 Crohnbetegség, 12 colitis ulcerosa) egy hónappal az influenza A/California/07/2009 (H1N1) -vírussal szembeni immunizációt követően vért vettünk. A védőoltás idejében minden beteg legalább három hónapja részesült immunmodulátor és/vagy biológiai kezelésben. A vírusspecifikus ellenanyagok kimutatására mikroneutralizációs próbát alkalmaztunk. A védőoltás biztonságosságának felmérését kérdőívvel végeztük. EREDMÉNYEK - Valamennyi betegünk esetében teljes védettség alakult ki a védőoltás hatására a H1N1-influenzavírus ellen, függetlenül az immunszuppresszív kezelés fajtájától. A mellékhatásprofilt tekintve hat esetben helyi, további hat esetben szisztémás tünetek jelentkeztek. Enyhe hasmenés öt esetben lépett fel. Két Crohn- és egy colitis ulcerosás beteg esetében mérsékelten fokozódott a betegség aktivitása. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára biztonsággal javasolható a védőoltás, vizsgálatunkban valamennyi beteg esetében megfelelő védettséget jelző mikroneutralizációs titerszint alakult ki.

Magyar Immunológia

Rituximab rheumatoid arthritisben

SZEKANECZ Zoltán

A rheumatoid arthritis kezelése korántsem megoldott. A klasszikus bázisterápiás szerek az esetek 10- 15%-ában hatástalanok, és a biológiai szerek, elsősorban a tumornekrózisfaktor-α- (TNF-α-) gátlók sem mindig hatékonyak. A rituximab a B-sejteket gátló anti-CD20 monoklonális ellenanyag, amelyet a bázisterápiára, illetve TNF-gátlóra refrakter betegek második vonalbeli kezelésére regisztráltak. Ebben az összefoglalóban áttekintem a rituximab bevezetésének történetét, a három fő randomizált klinikai vizsgálat fontosabb adatait, eredményeit. Kitérek a rituximab hatékonyságára, mellékhatásaira vonatkozó főbb ismeretekre, majd a kezelést kísérő gyakorlati szempontokat, speciális kérdéseket ismertetem. Az adatok alapján elmondható, hogy a rituximab hatékony és igen biztonságosan alkalmazható biológiai terápiás szer; TNF-gátló hatástalansága esetén a második vonalban jól alkalmazható a rheumatoid arthritist kísérő gyulladás, a tünetek, a radiológiai progresszió mérséklésére, a funkcionális kapacitás és az életminőség javítására.