Lege Artis Medicinae

Halál és a lányka A másiknak adott válasz

FERENCZI Andrea

2008. ÁPRILIS 22.

Lege Artis Medicinae - 2008;18(04)

A megtorlás és bosszú csak a gonoszt konzerválja. Amikor valaki gonosz tettet követ el, azt csak a másik válasza győzheti le; ha a sértett fél „feloldja”, átvállalja, s nem engedi, hogy a gonosz tovább pusztítson. Roman Polanski, az Oscar-díjas rendező filmje kapcsán a bűnről, az igazságos igazságtételről és az áldozat méltányosságáról ejtünk szót.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Homoszexualitás az orvostudomány tükrében

KÓRÁSZ Krisztián, KORAS Réka, SIMON Lajos

A homoszexualitás egyik legrégebbi írott nyoma Mózes 5. könyvében található. Írásunk arra keresi a választ, miként viszonyult ehhez a jelenséghez az idők során az orvostudomány, mely magyarázatok alapján igyekezett tudományos választ adni a felmerülő kérdésekre.

Lege Artis Medicinae

Hitek és tévhitek az akut stroke ellátásában

CSIBA László, KOVÁCS Katalin Réka

Hazánkban a stroke, a cardiovascularis és a daganatos megbetegedés után a harmadik vezető halálok. A legújabb Gyógyinfok-adatok szerint 2004-ben 42 000 beteget vettek fel kórházi osztályra stroke diagnózissal, míg az újonnan hospitalizált szívinfarktusos betegek száma ötéves átlagban (2000–2004) ennél kevesebb, „csak” 16 000 volt.

Lege Artis Medicinae

Újdonságok az időskori maculadegeneráció diagnosztikájában és terápiájában

SERES András István

Az időskori maculadegeneráció a civilizált országokban a vakság vezető oka. Az elmúlt években olyan új terápiás lehetőségek kerültek bevezetésre, mint például a fotodinámiás kezelés és az intravitrealis injekciók a vascularis endothelialis növekedési faktor gátlására. Ezek a kórkép progressziójának feltartóztatása mellett reményt adnak a látás javítására is. Az új diagnosztikai eszközök közül az optikai koherencia tomográfia nemcsak a diagnosztikus lehetőségeket javította, hanem módot ad a gyógyszerhatások kvantitatív mérésére is. Tekintettel az új gyógyszerek igen magas árára és a gyakori újrakezelések szükségességére, a kórkép gazdasági terheinek jelentős növekedése várható.

Lege Artis Medicinae

Ismeretlen eredetű, nyaki nyirokcsomóáttétet adó primer tumorok

GARAI Tibor, NÉMETH Zsuzsanna, TOMPOS Tamás, ZEMPLÉN Béla

BEVEZETÉS - Ismeretlen primer tumorról beszélünk, ha szövettanilag igazolt áttétek ellenére, komplex vizsgálatokkal sem fedezhető fel a kiindulási hely. A nyaki nyirokcsomóáttéteknek átlagosan 5%-a tartozik ide. A nyaki nyirokcsomók daganatos elváltozásainak incidenciája a korral együtt növekszik, ezeknek több mint 60%-át 40 éves kor felett malignoma okozza. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK -- A szerzők 2002 januárjától 2006 novemberéig az osztályukon kezelt vagy vizsgált 29 olyan betegük kórtörténetét tekintették át retrospektíve, akik esetében a kiindulási diagnózis nyaki metasztázist adó ismeretlen eredetű primer tumor volt. Minden betegnél körültekintő fizikális és a felső légutak indirekt tükrözéses vizsgálata, valamint aspirációs citológiai vizsgálat történt. A primer tumor felkutatásában mind a hagyományos röntgenfelvételeknek, mind a modern képalkotó eljárásoknak létjogosultságuk van. EREDMÉNYEK - A 29 beteg közül öt a műtétet követően nem jelentkezett, egy betegük meghalt. A 23, kontrollvizsgálaton részt vevő beteg közül 12 esetében tudták meghatározni az elsődleges daganatot a követési idő alatt: négy alkalommal a tonsilla palatinában, három betegnél a tüdőben, kettőnél az algaratban, egy-egy beteg esetében a nyelvgyökben, a gégében és az orrgaratban. Az áttétek szövettana legtöbbször laphámrák volt, lokalizációjuk pedig a felső parajugularis nyirokcsomó-régió. A többi beteg esetében tovább folytatják a kutatást. KÖVETKEZTETÉS - Szövettanilag laphámráknak bizonyult nyaki nyirokcsomóáttét esetén a fejnyak régióban, másodsorban a tüdőben javasolják keresni a primer tumort. Differenciálatlan carcinoma nasopharyngealis típus esetén pedig elsősorban a Waldeyer-féle lymphaticus gyűrűben. A szerzők hangsúlyozzák a megfelelő diagnosztikus és terápiás lépések sorrendjének betartását, a betegek felkészült osztályon való ellátását.

Lege Artis Medicinae

Egy nélkülözhetetlen szakkönyv Jermendy György (szerkesztő): Hypertonia diabetológus

NAGY Judit

A Magyar Hypertonia Társaság 2005- ben végzett felmérése szerint hazánkban a magas vérnyomásos betegeknek mindössze 40%-ánál sikerül kezeléssel elérni az ajánlásokban szereplő 140/90 Hgmm-es célértéket. E betegcsoporton belül a diabeteses betegek helyzete még rosszabb; mindössze 7%-uknál lehetett elérni az esetükben alacsonyabb, ≤130/80 Hgmm-es célértéket.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitûzés – A szerzô a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnôtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelôsségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendô alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitûzésnek megfelelô kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerzô véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezôk, az akut rohamprovokáló tényezôk jelentô­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az elsô szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendôkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérô egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítôje, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintû betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelôsségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.

Lege Artis Medicinae

Vascularis biomarkerek

BENCZÚR Béla

Annak ellenére, hogy a kockázatbecslési kalkulátorok nélkülözhetetlenek a prevenciós stratégiák megvalósításában, jelentős különbségeket tapasztalhatunk az előre jelzett és a valóban bekövetkező események számában. Emiatt van szükség egy adott egyén individuális kockázatbecslésének további finomítására, erre szolgálnak a biomarkerek. A biomarkerek köztes (surrogate) végpontként szolgálnak, melyek megelőzik, helyettesítik a valódi, keményvégpontú klinikai végpontokat. Ahhoz, hogy egy biomarker a cardiovascularis események megfelelő köztes végpontja legyen, számos kritériumot kell teljesítenie. Számos lehetséges vascularis biomarker szerepe felmerült a primer és a szekunder cardiovascularis prevencióban. Ezek legtöbbje beleillik a korai vascularis öregedés (early vascular aging: EVA) koncepciójába. Közülük kizárólag a carotis-ultrahangvizsgálat, a boka-kar index és a carotis femoralis pulzushullám-terjedési sebesség felel meg teljesen a biomarkerekkel szemben támasztott legszigorúbb kritériumoknak.

Klinikai Onkológia

Rendszerszemlélet az onkológiai ellátásban

KOZLOVSKY Éva, SZEMÁN Anita

A tradicionális biomedikális megközelítést felváltó biopszichoszociális modell szerint a betegségek kialakulása nem egyetlen oki tényezőre vezethető vissza, hanem biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők kölcsönhatásának következménye. A paradigmaváltás eredményeként nagyobb hangsúlyt kapott az orvos-beteg közti partneri együttműködés, valamint a kezelések kiegészültek a pszichológiai és szociális tényezők fi gyelembevételével, így a multidiszciplináris team komplexebb módon képes felmérni a beteg állapotát, kezelésre való alkalmasságát, valamint meghatározni az intervenció irányát. A daganatos betegségre adott reakciókat, az adaptációt és a betegséggel való megküzdést mind az egyéni szint, tehát a beteg pszichológiai jellemzői, mind a szociális szint, vagyis a beteget körülvevő családi rendszer kölcsönösen, egymásra hatva meghatározzák.