Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis prevenció

ZÁMOLYI Károly

2010. MÁRCIUS 10.

Lege Artis Medicinae - 2010;20(01 klsz)

Világszerte a cardiovascularis betegségek jelentik a morbiditás és halálozás vezető okát. A manifeszt betegségek tüneteinek megjelenése előtt csendes progresszív állapot áll fenn. A prevenciós ajánlások fő célja az első és ismétlődő klinikai események csökkentése, amibe a coronariabetegség, az ischaemiás stroke és a perifériás érbetegség tartozik. A veszélyeztető tényezők módosítása igazoltan csökkenti a cardiovascularis halálozást és morbiditást, ami különösen nyilvánvaló nagy kockázat esetén. A jelentős cardiovascularis események kockázatának csökkentésével kedvező irányba lehet befolyásolni a korai rokkantságot, meg lehet nyújtani az életet, és javítani lehet annak minőségét. Kiemelendő az életmódváltás fontossága, a fő cardiovascularis kockázati tényezők kezelése, emellett jelentős helyet töltenek be a különböző profilaktikus gyógyszeres kezelések a cardiovascularis betegségek megelőzésében. A gyógyszeres intervenciós stratégiák acetilszalicilsav, statin, bétablokkoló és ACE-gátló, valamint antikoaguláns alkalmazását jelentik nagy kockázat esetén mindazon kórképekben, amelyekben bizonyítékok állnak rendelkezésre az egyes gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatosan. A specifikus prevenciós hatás abban az esetben tekinthető igazoltnak, ha az ajánlásban célként megjelölt vascularis eseményeket az alkalmazott gyógyszer a vizsgálat elsődleges céljaként statisztikailag szignifikánsan, továbbá primer farmakodinamikai hatását meghaladó mértékben csökkentette, illetve, ha mérvadó elemzésben közölt metaanalízis szerint ilyen hatás megalapozottan valószínűsíthető.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

HOPE: Heart Outcomes Prevention Evaluation

YUSUF S, SLEIGHT P, POGUE J, BOSCH J, DAVIES R, DAGENAIS G.

Háttér - Három vizsgálat metaanalízise szerint - amelyekben összesen >9000, alacsony ejekciós frakciójú beteg vett részt - az ACE-gátló kezelés 23%-kal csökkentette a szívinfarktus kockázatát. Ez a csökkenés független volt az ejekciós frakciótól, a szívbetegség okától, az egyidejű gyógyszeres kezeléstől, a szénhidrátanyagcsere- statustól és a vérnyomástól.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az atherosclerosis nemcsak megelőzhető, hanem gyógyítható is

MÁRK László

Az atherosclerosis nemcsak a leggyakoribb halálesetet okozó cardiovascularis betegségek legfőbb okaként, hanem az erek rugalmasságának korral járó elvesztésében mindenkiben lényeges szerepet játszó tényezőként is fontos napjaink egészségügyi ellátásában. Az utóbbi két évtized nagy vizsgálatai kimutatták, hogy a magas koleszterinszint kezelésével csökkenteni lehet a car­diovascularis események gyakoriságát és az összhalálozást, valamint igazolódott az is, hogy a már kialakult atheroscleroticus plakk nagysága is csökkenthető. Ez utóbbi a gyógyszeres kezelésben szinte egyedül­álló. Lipidcsökkentéssel nemcsak megelőzhetők az éresemények, hanem gyógyítani is tudjuk az atherosclerosist, ha megfelelő módon végezzük azt. Jelenleg három gyógyszercsoport (statinok, ezetimib és PCSK9-gátlók) mögött áll teljes értékű evidencia arra, hogy alkalmazásukkal csökkenteni lehet a cardiovascularis események számát és plakkregresszióra is képesek. A számos meggyőző klinikai vizsgálat ellenére a lipidcsökkentő terápia a cardiovascularis prevenciós palettán a megtűrt vagy kényszeredetten alkalmazott kategóriában áll. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket megfelelő szinten kiaknázzuk, objektíven, tényleges súlyának megfelelően kell nekünk, orvosoknak is közelednünk hozzá, és a betegeink felé azt kell sugároznunk, hogy olyan, élethosszig tartó kezelésről van szó, mellyel nemcsak a cardiovascularis események fellépésének valószínűségét csökkenthetjük, hanem ereink öregedését is lassítani tudjuk.

Lege Artis Medicinae

Hány cardiovascularis eseményt előzhetünk meg a prevenciós elvek szerint vezetett lipidcsökkentő kezeléssel?

MÁRK László

A lipidcsökkentő kezelés a cardiovascularis prevenció egyik legfontosabb eleme lett, de sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen. A lipidcélértékek elérése magyar és nemzetközi felmérések szerint is kívánnivalót hagy maga után. Az irányelvek szerint végzett kezeléssel a legnagyobb nyereség az igen nagy kockázatú, éreseményen már átesett betegben várható, ahol legalább az 1,8 mmol/l LDL-koleszterin-célértéket kellene elérni. A Cholesterol Treatment Trialists’ Collaboration 170 ezer, statint szedő betegének adatai alapján kalkulálva, ha 2,5 mmol/l-ről csökkentjük 1,8-re az LDL-koleszterint, 100 beteg kezelésével 10 év alatt három szívinfarktus, stroke vagy halál­eset lenne elkerülhető, ha 3,5 mmol/l-ről visszük le az értéket, akkor öt év alatt tudjuk a három extra eseményt megelőzni. A ha­gyományos LDL-koleszterin-csökkentő kezeléssel, nagy dózisú statin és ezetimib adásával, amennyiben az orvosok hoz­záállása és a betegek együttműködése ideális lenne, az 1,8 mmol/l értéket több mint 80%-ban el lehetne érni. Az ezetimib Magyarországon sajnos még mindig csak szakorvosi javaslatra írható, bármely statin bármely adagjához történő kombinálásával körülbelül 20% ráadás LDL-koleszterin-csök­kenés érhető el. A PCSK9-gátlók támogatott adására pillanatnyilag csak egyéni méltányossági kérelem alapján van lehetőség. A jobb hazai cardiovascularis morbiditás és mortalitás érdekében javítani kell a kollégák lipidcsökkentéshez való hozzáállását (ezt célozza a jelen közlemény) és egyszer­smind a betegek adherenciáját is.

Lege Artis Medicinae

Acetilszalicilsav (ASA) 75 vagy 100 mg?

KIS János Tibor, ZSIGMOND Kálmán

Az acetilszalicilsav (ASA) az egyik legrégebben és legszélesebb körben használt gyógyszer a világon. Jelenleg leggyakrabban a cardiovascularis betegségek kezelésére és megelőzésére használják. Ma már konszenzus alakult ki abban, hogy primer prevencióban az ASA mellékhatásainak veszélye meghaladja a várható előnyöket. A cardiovascularis betegségek másodlagos megelőzésében azonban őrzi vezető szerepét. Egyetértés van abban is, hogy preventív célból a kis dózisok az ajánlottak, azonban arról, hogy ezen belül a 75-81-100 mg ajánlott-e, még nincs egyetértés. A szerzők összefoglalják a témában megjelent közleményeket.

Ideggyógyászati Szemle

Angioneuroticus oedema előfordulása ischaemiás stroke miatt rt-PA-val kezelt betegekben

LOVÁSZ Rita, SAS Attila, KOLLÁR Tibor, PETERCSÁK Edina, FEKETE István, BILINSZKI Erika, VALIKOVICS Attila

Osztályunkon ischaemiás stroke miatt végzett 254 thrombolysis kezelésének anyagát tekintettük át 2011. január 1- jétől 2014. december 31-ig. A kezelés kapcsán jelentkező allergiform szövődményeket vizsgáltuk, az angioneuroticus oedemára fókuszálva, mely két esetben életet veszélyeztető légúti obstrukcióhoz vezetett. A két kórtörténetet ismertetjük. A 254 betegből hat esetben (2,3%) angioneuroticus oedemát észleltünk, mely két esetben súlyos légúti obstrukciót okozott (0,90%). A nemzetközi irodalomban ez az előfordulási gyakoriság 1,3-5,1% között van. Az angioneuroticus oedemával járó esetekben egy beteg kivételével valamennyi szedett ACE-gátlót vagy ARB-t korábban. Az ACE-gátlók szerepe a bradikinin anyagcsere mechanizmusban való szerepe miatt ismert. A plazmin, mely a thrombolysiskezelés során keletkezik, szintén precipitálja a szövődményt okozó biokémiai mechanizmus beindítását. Emiatt szöveti plazminogénaktivátor (rt-PA) adása önmagában is okozhat angiooedemát, de ACE-gátló adása mellett ez gyakoribb lehet.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok a krónikus vesebetegek hypertoniájának kezeléséről

AMBRUS Csaba

Krónikus vesebetegek körében a hypertonia prevalenciája nagyon gyakori, a 80%-ot is meghaladja. A hypertonia egyik fő okozója, ugyanakkor következménye is a krónikus vesebetegségnek. A hypertonia szintén a fő oki tényező a magas cardiovascularis mortalitásban és morbiditásban ebben a populációban. A magas vérnyomás megfelelő kezelésével ebben a betegcsoportban is jelentősen javítható a betegek életkilátása, csökkenthető a cardiovascularis rizikó és lassítható a vesebetegség progressziója függetlenül a betegséget kiváltó októl. Az optimális terápia - ebből adódóan - nemcsak a vérnyomás csökkentésére, hanem a vese védelmére is fókuszál. Az antihipertenzív terápia megfelelő beállításához elengedhetetlen a betegség pathomechanizmusainak, valamint az alkalmazott gyógyszerek renális hatásainak ismerete és figyelembevétele. Ebben az összefoglalóban a fenti szempontok alapján foglaltuk össze a krónikusan beszűkült vesefunkcióval élő betegek hypertoniájának kezelési lehetőségeinek sarokpontjait. Nem tárgyaljuk a vesepótló kezelésben (hemodialízis, peritoneális dialízis és vese­transzplantáció) részesülő betegek antihipertenzív terápiáját, hiszen ezen speciális betegcsoportok külön megfontolást igényelnek mind a felmerülő kórfolyamatok, mind a terápiás lehetőségek tekintetében. A cél az, hogy a nem nefrológus kollégák is nagyobb biztonsággal és megfelelő hatékonysággal tudják kezelni hypertoniás vesebetegeiket.