Lege Artis Medicinae

Az Orvosi Kör története

KAPRONCZAY Károly

2001. ÁPRILIS 20.

Lege Artis Medicinae - 2001;11(04)

A múlt század derekán a hazai orvostársasági élet két formába szervezõdött: kialakultak egyrészt a tudományos, másrészt az érdekvédelmi jellegű szervezetek. Ennek okát részben az orvostovábbképzés hiányában, valamint az állam és az orvos viszonyának rendezetlenségében kell keresnünk.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Prevencióval a tüdőrák okozta halálozás visszaszorításáért

KOVÁCS GÁBOR, OSTOROS Gyula, PATAKI Géza

A tüdőrák gyógykezelése nem megoldott, ezért megnőtt a prevenció jelentősége. A primer prevenció a gyakorlatban a dohányzás mérséklését jelenti felvilágosítás vagy leszoktatás útján. Vitatott kérdés a szekunder prevenció, vagyis a tüdőrák szűrésének a realitása. Kezdik átértékelni a korábbi, elutasító álláspontot. Újabb vizsgálatokat folytatnak a tüdőrák hatékony szűrése érdekében. Jelenleg a rizikócsoportnál végzett, alacsony sugárterheléssel járó spirál-CT-vizsgálatokat részesítik előnyben, emellett vizsgálják az immuncitokémiai vizsgálatokkal kiegészített köpetcitológia hatékonyságát. A rizikócsoport meghatározásánál az életkor, a dohányzási anamnézis, a FEV1-csökkenés, illetve bizonyos tumormarkerek megléte képezi a vizsgálat tárgyát. Magyarországon a hagyományos tüdőszűrés eszközeivel (ernyőfényképszűrés) a tüdőrákos betegek egyharmadát szűrik ki. Reálisnak látszik az a célkitűzés, hogy hatékonyabb szervezéssel, a rizikócsoport szűrésével (40 évesnél idősebbek, 20-nál nagyobb csomagévindexű dohányosok, FEV1-csökkenés>15%, családi anamnézis pozitív, igazolt azbesztexpozíció) a nem kissejtes tüdőrákos betegek 60-70%-át emeljék ki szűréssel.

Lege Artis Medicinae

A hepatitis G- és TT-vírus diagnosztikájának bevezetése Magyarországon

TAKÁCS Mária, RUSVAI Erzsébet, BROJNÁS Judit, TÓTH Gábor, N. SZOMOR Katalin, TÓTH Etelka, SZENDRŐI Andrea, MEZEY Ilona, BERENCSI György

BEVEZETÉS - A vírushepatitisek döntő többségét öt hepatitisvírus okozza (A, B, C, D, E). 1995-ben három új flavivírust fedeztek fel (GBV-A, GBV-B, GBV-C/HGV), 1997-ben pedig a TT-vírust. Az irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy az ismeretlen eredetű hepatitises megbetegedések egy részének hátterében az újonnan felfedezett hepatitis G- és TT-vírus áll. A kutatás fő célja annak megállapítása volt, hogy ez a két vírus előfordul-e Magyarországon. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A hepatitis G-vírus RNS-ének kimutatásához az ismeretlen eredetű hepatitisben szenvedő betegek savójából vírus-RNS-t izoláltunk, majd ebből a szakirodalomban leírt primerekkel reverz transzkripció után PCR-terméket amplifikáltunk. A TT-vírus (TTV) DNS-ének kimutatásához seminested PCR-t alkalmaztunk. Meghatároztuk a PCR-termékek szekvenciáját. A hepatitis G-vírus elleni ellenanyagot ELISAmódszerrel mutattuk ki. EREDMÉNYEK - A vizsgált 408 egészséges, 60 év feletti személy vére közül 113-ban találtuk meg a hepatitis G-vírus (HGV) elleni ellenanyagot. 51, ismeretlen eredetű hepatitisben szenvedő beteg savója közül 20 esetben mutattunk ki aHGV-ellenanyagot és négy esetben HGV-RNS-t. A megvizsgált 213 beteg savójából 26 esetben tudtuk kimutatni a HGV-RNS-t. A betegek többsége politranszfundált, hepatitisben, illetve aplasticus anaemiában szenved. Nyolc betegből származó vírus-RNS esetén a nukleotidsorrendet is meghatároztuk. Mindegyik szekvencia kismértékben különbözött. 154, ismeretlen eredetű hepatitisben szenvedő beteg savóját teszteltük TTV-DNS jelenlétére. 72 savót találtunk pozitívnak. Hét PCR-terméknek határoztuk meg a nukleotidsorrendjét. Kimutattuk, hogy Magyarországon a 2-es genotípus a leggyakoribb.KÖVETKEZTETÉSEK - A kapott eredmények azt mutatják, hogy mind a hepatitis G-vírus, mind a TT-vírus kimutatható Magyarországon, egyik sem tekinthető ritka vírusnak. További vizsgálatokat kell végezni annak tisztázására, hogy a vírusok mely genotípusai állnak kapcsolatban a hepatitises megbetegedésekkel.

Lege Artis Medicinae

Diagnosztikus és terápiás újdonságok a hazai diabetológiában

KERÉNYI ZSUZSA

Diabetológiai tematikus összeállításunk különbözõ témáit a következõ kérdés kapcsolja össze: Gondoltunk volna erre hazánkban tíz évvel ezelõtt? Tíz évvel ezelõtt nem gondoltuk, hogy a 6-17 éves korcsoportba tartozó gyermekek és fiatalok 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedhetnek. Körner Anna és Madácsy László saját vizsgálataikon és irodalmi adatokon alapuló közleményükben a 2-es típusú diabetes mellitus gyermek- és fiatalkori elõfordulásáról számolnak be.

Lege Artis Medicinae

Egy 1980-as távlati egészségügyi prognózis tanulságai

FORGÁCS Iván

A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottsága 1979-ben átfogóan értékelte a magyar egészségügy helyzetét. Ezt megelőzően 1959-ben tűzte napirendjére, mintegy érzékeltetve, hogy a téma csak húszévenként érdemel figyelmet.

Lege Artis Medicinae

Új orális antidiabetikumok A 2-es típusú diabetes mellitus terápiájának új szempontjai

GERŐ László

Az elmúlt években számos új orális antidiabetikummal bővült a terápiás eszköztár, és jelenleg is több ilyen gyógyszer forgalomba kerülése várható. Mind az inzulinérzékenységet növelő, mind az inzulinelválasztást fokozó vegyületek csoportja új készítményekkel gyarapodott. A modern inzulinszekretagóg gyógyszereket egyre inkább az azonnali, de rövid hatás jellemzi, amely a fiziológiáshoz hasonló inzulinszekréciót eredményez. A gyors, rövid inzulinkiáramlás kivédi a posztprandiális hyperglykaemiát, ugyanakkor csökken a késői hypoglykaemia veszélye. Az inzulinérzékenységet fokozó és az új inzulinszekretagóg készítmények kombinációja lehetővé teszi a bázis-bolus kezelési elv alkalmazását a tablettával kezelt, 2-es típusú diabeteses betegek számára is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A magyar oltóanyaggyártás története

ÓCSAI Lajos

A közlemény bemutatja a magyar oltóanyaggyártás történetét, helyenként összekapcsolva a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek elleni küzdelem folyamatával, aláhúzva azt a tényt, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltási rend fenntartásához az elmúlt több mint 140 év alatt minden kormány tevőlegesen hozzájárult. Az írás a himlőnyirok-termeléstől, a Phy­laxiánál kezdődő diftériaszérum-termelés megindításától az Országos Köz­egész­ség­ügyi Intézet (OKI) megalakulásán át az ott folyó oltóanyag-termelésig, majd a Humán önálló vállalattá alakulásán át annak meg­szűnéséig igyekszik bemutatni az elért eredményeket. Az OKI oltóanyag-termelésével, az influenza elleni oltóanyag-előállítással kapcsolatos tevékenységével részletesebben is foglalkozik, mivel ez az 1960–1970-es években nemzetközi téren is kiemelkedő volt. A Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet tevékenységéből kiemelkedik a Di-Per-Te oltóanyag előállítása, melynek tetanuszkomponense ma is tovább él egy multinacionális oltóanyag-gyártó cég termékeiben.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdőívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnőtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali előhívását mérő alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérő alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külső orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérő tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]

Ideggyógyászati Szemle

[Veleszületett metabolikus rendellenességgel diagnosztizált autista gyermekek]

CAKAR Emel Nafiye, YILMAZBAS Pınar

[Az autizmus spektrum zavar heterogén tünetekkel jelentkezô idegrendszeri fejlôdési zavar, aminek az etiológiája nem kellôen tisztázott. A közelmúltban, az autizmus gyakoriságának növekedése és a veleszületett metabolikus rendellenességek diagnosztikai lehetô­ségei­nek bôvülése miatt egyre több komorbiditásra is fény derült. A vizsgálatban olyan autizmus spektrum zavar diagnózissal rendelkezô betegek vettek részt, akik 2018. szeptember 1. és 2020. február 29. között a Gyer­mekbetegek Metabolizmusambulanciáján részesültek ellátásban (n = 179 fô). A betegek személyes adatait, rutin és speciális metabolikus teszteredményeit retrospektív módon elemeztük. Az ambulanciánkon ezen idô alatt meg­jelent 3261 beteg közül 179-en (5,48%) rendelkeztek autizmus spektrum zavar diagnózissal, ôk képezik vizsgálatunk be­teg­populációját. A speciális metabolikus kivizsgálás eredményeképpen 6 beteg (3,3%) esetében állítottunk fel veleszületett metabolikus rendellenesség diagnó­zist. Két betegünk klasszikus phenylketonuria, két betegünk klasszi­kus homocystinuria, egy betegünk 3D típusú muco­poly­saccharidosis (Sanfilippo-szindróma) és egy 3-metil­krotonil-CoA-karboxiláz-hiány diagnózist kapott. A veleszületett metabolikus rendelle­nes­ség ritkán autizmus spektrum zavarhoz társulhat. A kór­-tör­ténet pontos felvétele, az alapos fizikális vizsgálat és a tünetek gondos mérlegelése az autizmus spektrum zavarban szenvedô betegek esetében segítheti a klinikust a döntéshozatali folyamatban, és elvezethet a megfelelô metabolikus kivizsgáláshoz. Ha az autizmus hátterében veleszületett metabolikus rendellenességet találunk, az hatékony kezelést eredményezhet.]