Lege Artis Medicinae

Az orvosi kamara közgyűléséről

ANDRÁS László

1992. MÁRCIUS 31.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(03)

A miniszeri beszédet a közgyűlés jegyzőkönyve alapján közöljük. A szöveget tömörítettük, és az élőbeszéd esetlegességeit igyekeztünk az írásbeliség követelményeihez igazítani.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Egy újonna felfedezett vasoactiv peptid: az endothelin

ROSIVALL László, SÜTŐ Tamás, DEVECSERI Zsuzsanna

Az utóbbi évtizedben új távlatokat nyitott a cardiovascularis rendszer szabályozásának megismerésében az endotheliumból felszabaduló relaxáló (prostacyclin, EDRF) és kontraháló (EDCF) anyagok felfedezése. Ezek közül ebben a közleményben a 21 amino savból álló vasoconstrictor peptid, az endothelin kutatásának eddigi eredményeit foglaljuk össze: felfedezését, izolálását, bioszintézisét, szövetspecifikus expressioját, receptorait és az endothelin convertáló enzim jellemzőit. Az endothelinek eddig megismert széles körű biológiai hatásai alapján vázoljuk a peptid feltételezett autocrin, paracrin és endocrin hormonként betöltött szerepét és jelentőségét a cardio vascularis rendszer élettani szabályozásában valamint számos pathologiás folyamatban. Az endothelinek valódi jelentőségét a szöveti funkciók rövid- vagy hosszú távú szabályozásában azonban a kísérleti eredmények nagy száma ellenére sem sikerült tisztázni.

Lege Artis Medicinae

ATP-szenzitív kálium csatornák és modulátoraik

FINTA P. Ervin, PETER Illes

Az utóbbi időben az intracelluláris adenozin trifoszfát hatására záródó (ATP-szenzitív) K+ csatornák egyre inkább a figyelem előterébe kerültek. A sejtek metabolikus állapota és elektromos aktivitása közötti kapocs szerepét töltik be. A pancreas B-sejtjeiben e csatornák záródása váltja ki a glukóz hatására létrejövő inzulin szekréciót és rajtuk keresztül hat számos, a vércukorszintet befolyásoló hormon. Idegsejtekben is előfordulnak, ahol mind a sejttestben, mind az idegvégződésekben (pl. a perifériás idegekben) szabályozzák az ingerlékenységet. A központi idegrendszerben befolyásolják a jóllakottsági központ neuronjainak, valamint a spontán aktív katekolaminerg idegsejteknek a működését. Vaszkuláris sima izomban az endogén vazodilatátorok hatását közvetítik. Patofiziológiai szerepük is van: hypoxiás károsodások ellen védik az izom- és idegsejteket. Rajtuk keresztül hatnak a szulfanilurea anti diabetikumok, valamint egy új gyógyszercsoport, a k+ csatorna agonisták. Utóbbiakat sikerrel vizsgálják, ill. használják hypertónia, angina pectoris, szívelégtelenség, asthma bronchiale, irritábilis hólyag szindróma, chronikus okkluzív érbetegségek, valamint impotencia esetén. Viszonylag jól tolerálható gyógyszerek. Mellékhatásaik főleg vazodilatátor hatásukkal függnek össze, leginkább fejfájást, szédülést, palpitációérzést, ödémát okozhatnak.

Lege Artis Medicinae

A térdizület intraarticularis szallagrendszerének natív CT vizsgálata

ESZTERGÁLYOS János

A térdízület sérülékenysége, ezen belül az intraarticularis szalagok részleges, vagy teljes szakadásának gyakorisága indokolja olyan non-invazív diagnosztikus eljárás - mind szélesebb körű - alkalmazását, mint a térd natív CT vizsgálata. Pozitív esetben sem lehet közömbös a korrekt praeoperatív kórisme felállítása, de még ennél is nagyobb jelentőségű a negatív eredmény, melynek ismeretében el kerülhetjük a diagnosztikus arthroscopiát. A térdízületben lévő szalagok anatómiája, valamint környezetüktől eltérő denzitása lehetővé teszi – natív CT vizsgálattal is - pontos, reprodukálható és megbízható leképezésüket. A natív CT képek részletgazdagságára jellemző, hogy meg tudjuk jeleníteni a Humphry és Wrisberg szalagokat, vagy akár a mellső keresztszalag két kötegét, külön-külön. Az intraarticularis szalagok szakadásának pontos ismerete nélkülözhetetlen az optimális terápiás beavatkozás megtervezéséhez. A natív CT vizsgálat, a térdizületi intraarticularis szalagok esetében, irodalmi adatok és saját tapasztalatok alapján, egyenértékű az MRI-vel, annál viszont lényegesen olcsóbb és hazánkban is hozzáférhető.

Lege Artis Medicinae

Dipyridamol teszt: azonos időben végzett 2-dimenziós echocardiographia és 201TI szívizomscintigraphia ischaemiás szívbetegségben

CSANÁDY Miklós, ÉDES István, GRUBER Noémi, FORSTER Tamás, VARGA Albert, MESTER János, CERNAY László

Szerzők 57 ischaemiás szívbetegség gyanújával küldött beteg dipyridamol 2-dimenziós echocar diographia és 201TI planáris szívizomscintigraphia vizsgálatát végezték el egy időben. A dipyridamol dózisa 0,56 mg/testtömeg kg volt 4 perc alatt. Negatív válasz esetén a betegek a 8. perctől további 0,28 mg/testtömeg kg dipyridamolt kaptak 2 perc alatt. A folyamatos echocardiographiás monitorozás a teszt kezdetétől 7 percig, illetve teljes dózis beadása esetén 13 percig tartott – az echo síkokat folyamatosan váltva, apicalis megközelítésből. A betegek 6,5 vagy 12,5 perc eltelte után 74 mBq 201 Tl izotópot kaptak iv., majd a planáris felvételek (anterior, LAO 45° és 70°) 15 percen belül megkezdődtek. A klinikai döntés alapján az 57 beteg közül 25 esetben történt coronarographia. A kapott szenzitivitási, specificitási, pozitív és negatív praedictiv értékek 2-dimenziós echocar diographia esetében 79%, 55%, 69%, és 67%, míg a planáris scintigraphia alkalmával 93%, 27%, 62% és 75%-nak bizonyultak. A két vizsgálat együttes pozitivitását figyelembevéve a szenzitivitási és specificitási értékek 71% és 73% voltak. A két módszer közül a 201T1 szívizomscintigraphia tűnik érzékenyebbnek, míg a 2D-echocar diographia specificusabb módszernek a myocardialis ischaemia igazolására. Klinikai szem pontból a két vizsgálat együttes elvégzése látszik a leghasznosabbnak

Lege Artis Medicinae

Több kockázati tényezővel kapcsolatos beavatkozási kísérlet

A vizsgálat célja: annak tanulmányozása, hogy több kockázati tényezőt befolyásoló programmal csökkenthető-e a koszorúér-betegség halálozás.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

TAMÁS László, KANIZSAI Péter, MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

KISS Geza Jozsef, JARABIN András János, MOLNÁR Anna Fiona, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, GION Katalin, FÖLDESI Imre, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 15.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
OKT 15.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
OKT 15.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
OKT 15.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
OKT 15.