Lege Artis Medicinae

Az If-csatorna gátlásától a stabil anginás beteg kezeléséig Az ivabradin

KOLOZSVÁRI Rudolf, ÉDES István

2006. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2007;17(02 klsz)

Az ivabradin a sinuscsomó If-csatornájára szelektíven ható szer. Elektrofiziológiai vizsgálatok során a placebóhoz képest szignifikánsan csökkentette a szívfrekvenciát, viszont nem befolyásolta a frekvenciára korrigált QT-időt (QTc), valamint a pitvari izomzat, az AV-csomó, a His- Purkinje-rendszer és a kamraizomzat vezetési képességét, illetve refrakteritását. Atenolollal való összehasonlítás során - noninferiority tanulmányban - az ivabradin kisebb frekvenciacsökkentés mellett azonos hatékonyságot mutatott: növelte a terhelhetőséget és mérsékelte az anginák számát. Hasonló eredményt kaptak az amlodipinnel végzett összehasonlítás kapcsán is (az ivabradin az amlodipinnel egyenértékűnek mutatkozott). Leghosszabban, 12 hónapig vizsgálták az ivabradin hatékonyságát és biztonságosságát. Az eredmények szerint a tanulmány teljes ideje alatt szignifikánsan csökkent az anginás epizódok száma és a szívfrekvencia. A folyamatban lévő BEAUTIFUL tanulmány az ivabradin effektivitását vizsgálja szívelégtelenségben. Az ivabradin egyetlen lényeges mellékhatása a szikralátás, ez ritkán vezet a gyógyszer alkalmazásának felfüggesztéséhez. Egyéb mellékhatások - súlyos, panaszokat és tüneteket is okozó bradycardia, vezetési zavarok - nem igazolódtak. Jelenleg az ivabradin a stabil angina pectoris alternatív kezelésében alkalmazható.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Metabolikus terápia és balkamra-diszfunkció

MÁRK László

A koszorúér-betegség gyógyszeres kezelése korábban a hemodinamikai szerekre - a nitrát, béta-receptor-blokkoló és kalciumcsatorna-gátló alkalmazására - korlátozódott. A trimetazidin a szívizomsejtek energiatermelését a szabad zsírsavak oxidációjáról a glükózoxidáció felé tolja, ezzel hatékonyabb oxigénfelhasználást tesz lehetővé. Alkalmazása új megközelítési módot jelent a szívizomzat működésének javításában: metabolikus kezelést. A közlemény a legutóbbi évek tanulmányai alapján bemutatja a trimetazidin kedvező hatásait súlyos és kevésbé súlyos balkamra-diszfunkció esetén. A bal kamra működését jellemző paraméterek mellett szó esik a tüneti javulásról is, továbbá a trimetazidin kedvező hatásáról coronariaangioplastica után és időskorban. A kezelés biztonságos, kedvező hatáserőssége hoszszú távú alkalmazás során sem csökken.

Lege Artis Medicinae

A trimetazidinterápia lehetőségei diabeteses koszorúérbetegeken

NAGY András

Diabeteses szívben az érfali merevség miatt korlátozott a hemodinamikai szerek hatékonysága. A metabolikusan ható szerek - mint a trimetazidin - átkapcsolják az energiatermelést a diabetesre jellemző zsírsav-oxidációból a hatékonyabb glükolízisbe. Az energiatermelés javulásával a kontraktilitás fokozódik. Három vizsgálatot végeztek diabeteses ischaemiás szívbetegeken trimetazidinnel. Ezekben a trimetazidin javította a diabeteses betegek balkamra-funkcióját, anélkül, hogy a frekvencia vagy a vérnyomás változott volna. A glykaemiás kontroll markerei szintén javultak. A trimetazidin a keringő endotelin-1 szintjét is csökkentette. A trimetazidin biztonságosan és hatékonyan alkalmazható diabetes mellitus és komorbid ischaemiás szívbetegség esetén a myocardiumfunkció és a glykaemiás kontroll javítására.

Lege Artis Medicinae

Egyedi előnyök indapamidkezelés során

NAGY Viktor

A vérnyomáscsökkentésnek a nagy cardiovascularis betegségek kockázatára kifejtett haszna egyértelműen tisztázott. A thiazidok a vérnyomáscsökkentő kezelés első vonalbeli szerei. Az indapamid thiazidszerű és vasodilatator hatásokkal egyaránt rendelkezik. A randomizált, kontrollált tanulmányok igazolták, hogy a 1,5 mg tartalmú, lassú felszívódású indapamid hatékonyan csökkenti a vérnyomást és a különféle cardiovascularis események (balkamra-hypertrophia, szekunder stroke, nephropathia progressziója stb.) kockázatát. A csökkentett dózis következtében a szer még jobban tolerálható. A lassú felszívódású indapamid ezért ideális választás a vérnyomáscsökkentő monoterápia megkezdéséhez, illetve alapja a vérnyomáscsökkentő kombinációknak.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepsziás rohamok hatása a szívfrekvenciára

TÓTH Vanda, HEJJEL László, KALMÁR Zsuzsanna, FOGARASI András, AUER Tibor, GYIMESI Csilla, SZŰCS Anna, JANSZKY József

Háttér - A terápiarezisztens epilepsziás betegek 8-17%-át hirtelen halál miatt veszítjük el. Egyes vizsgálatokban felvetik, hogy a halál leggyakoribb oka a rohamokkal összefüggő szívritmuszavar lehet. Célkitűzés - Vizsgálatunkban a szívfrekvencia változását elemeztük az epilepsziás rohamokat megelőző és követő hat órában. Módszerek - A vizsgálatba 18 gyógyszerrezisztens, fokális epilepsziás beteget vontunk be, akik esetében felmerült az epilepszia műtéti kezelésének lehetősége. Emiatt video- EEG-EKG vizsgálatot végeztünk 2-10 napon át. Összesen 32 rohamot analizáltunk. A szívfrekvencia-elemzéseket a rohamokat megelőző és követő első, harmadik és hatodik órában, valamint az ötödik, tizedik, 15. és 30. percekben vett 300 másodperces mintákon végeztük el. Eredmények - A rohamok után közvetlenül megnőtt a szívfrekvencia (átlag 69/percről 92/percre, p<0,001), de még három órával a roham után is észlelhető volt a szignifikánsan nagyobb szívfrekvencia. Egyetlen esetben sem lépett fel súlyos periictalis bradycardia. Egy esetben ectopiás pótritmus jelent meg egy tónusos-clonusos roham végén. Következtetés - Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az epilepsziás rohamok után a szimpatikus tónus emelkedik és a paraszimpatikus tónus egyidejűleg csökken. Mivel a megfigyelt változások hosszú távon is fennállhatnak és malignus ritmuszavarra hajlamosíthatnak, vizsgálataink eredményei megerősítik azt a feltételezést, hogy az epilepsziás betegek hirtelen halála rohamhoz kapcsolt esemény, és létrejöttében cardialis mechanizmus játszhat szerepet.

Lege Artis Medicinae

Az emelkedett nyugalmi szívfrekvencia és a cardiovascularis halálozás kockázata

BORBOLA József

Az ókori orvoslás óta ismeretes, hogy a szívműködés a szervezet általános testi és lelki állapotának mércéje. Az elmúlt évtizedekben világszerte végzett epidemiológiai vizsgálatok eredményei rávilágítottak arra, hogy az egyszerűen mérhető nyugalmi szívfrekvencia csökkentése előnyösen és direkt módon befolyásolja a cardiovascularis kockázatot. Ez a konzisztensen kedvező, nemtől, életkortól, etnikai hovatartozástól független kockázatcsökkentő hatás kimutatható nemcsak a tünetmentes átlaglakosságban, hanem hypertoniában, stabil coronariabetegségben, akut szívizominfarktusban, keringési elégtelenségben egyaránt. A tünetmentes átlagpopulációban elsősorban a korai coronariabetegség klinikai eseményeinek és a hirtelen szívhalál kockázatának a mérséklése révén fejti ki hatását. A vizsgálati adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a nyugalmi szívfrekvencia csökkentése fizikai tréning vagy gyógyszeres kezelés révén javítja a cardiovascularis túlélést, csökkenti az össz- és a cardiovascularis halálozást. Olyan gyógyszereknek, úgynevezett sinuscsomó-modulátoroknak (If-csatorna- gátlók) az alkalmazása körvonalazódik a modern cardiovascularis farmakoterápiában, amelyek szelektíven csökkentik a szívfrekvenciát a sinuscsomó pacemaker-aktivitására kifejtett direkt hatásuk révén.

Lege Artis Medicinae

If-csatorna-gátlás - új lehetőség az ischaemiás szívbetegség kezelésében

TÓTH Kálmán

A nyugalmi szívfrekvencia szoros összefüggést mutat a várható élettartammal, a testtömeggel és a szervezet metabolizmusával. Több tanulmány eredménye mutatja, hogy a szívfrekvencia csökkentése előnyösen befolyásolja a cardialis morbiditást és mortalitást. Az ivabradin, amely az első szelektív és specifikus If-csatorna-inhibitor, teljesen újszerű, egyedülálló hatást fejt ki a szív pacemaker-aktivitására. A szer a szívfrekvencia szabályozásának központi helyén hat, specifikusan kötődik a sinuscsomósejt f-csatornájához és szelektíven gátolja az If-áramot. A preklinikai vizsgálatok meggyőzően igazolták, hogy az ivabradin úgy csökkenti a szívfrekvenciát, hogy közben nincs kedvezőtlen elektrofiziológiai vagy hemodinamikai mellékhatása.