A szerző vázlatosan ismerteti a vékonybél vérellátási rendellenességeit okozó akut és krónikus kórképeket. Az akut kórképeknél a diagnosztizálási nehézségek tudatában hang súlyozza annak fontosságát, hogy gyanújelek alapján, feltételezett diagnózishoz jutva mi hamarabb el kell kezdeni a vasodilatator kezelést és a diagnózis pontosítását biztosító angiográfiás vizsgálatot el kell végezni. Ez ad lehetőséget a kedvező időben (amikor a bél még szövetvesztés nélkül revascularizálható) végzett sikeres ér-reconstructiora, ami a letalitás csökkentésének az egyik előfeltétele. Végezetül a szerző kiterjedt kísérletes munkája alapján javasolja ezen érpálya postischaemiás vasoconstrictor irányú módosulásának figyelembevételét a gyógykezelés komplex folyamatában.

A gyulladásos folyamatok acut, szubakut, krónikus és egy speciális csoportra, a granulomás gyulladásra oszthatók. A granulomás gyulladások legelfogadottabb osztályozása morfológiai kritériumok szerinti: 1. epitheloid, 2. histiocytas, 3. idegentest, 4. necrobioticus, 5. kevert gyulladásos típusú. A jelenlegi ismeretek szerint sarcoidosisban az alábbi folyamatok játszanak szerepet a gyulladás létrejöttében: 1. helyi T sejt aktiválódás és proliferació. 2. az aktivált T sejtek lymphokineket termelnek, amelyek monocyta/macrophag aktiválódást idéznek elő. 3. az aktivált monocyták/macrophagok granuloma sejtekké differenciálódnak (mint például az epitheloid sejtek, többmagvú óriássejtek), és gyulladásos mediátorokat szabadítanak fel, amelyek befolyásolják a gyulladásos és fibroticus folyamatokat. A sarcoidosis további tanulmányozása lehetővé teszi a granuloma képződés mechanizmusának megértését és a sarcoidosis etiológiájának felismerését.

A tanulmány az éjszakai légzészavarok akut és krónikus cardiovascularis hatásait vizsgáló kutatások leglényegesebb eredményeit foglalja össze. Az obstruktív alvási apnoe szindrómát belégzés alatti felső légúti occlusiok jellemzik, amely recurralo hypoxiát és ébredést okoz. A belégzési erőfeszítések akut hatása képen a vérnyomás két ellentétes irányú változása figyelhető meg. Az emelkedett negatív intrapleuralis nyomás a pulsus paradoxus mechanizmusának megfelelően csökkenti a vérnyomást, míg az apnoeterminatio miatt bekövetkező ébredések a vérnyomás emelkedését idézik elő. Az obstruktív apnoe miatt kialakuló hypoxia bradycardiát idéz elő, az ébredések kapcsán srio frekvencia-növekedés lép fel, amely további ritmuszavarok kialakulását okozhatja. Mindez összefüggésbe hozható azzal, hogy obstruktív alvási apnoeban szenvedő betegek között az átlagosnál nagyobb számban diagnosztizálható magas vérnyomás betegség, ritmuszavar és myocardialis infarctus.

Az orvosi etika definíciója egyszerűnek tűnik: „az orvosi élet helyes folytatása” (maibb kifejezéssel: az orvosi magatartás szabályai hivatásszerű helyzetekben). Imre József 1925-ben megjelent Orvosi etikája nyomán; az egész orvoslás elveit és gyakorlatát átható problematika, táguló repertoár, a Levendel Lászlótól (is) szorgalmazott „humanista orvoslás” értelmében, melyben a betegségközpontúság helyett a beteg központúság kerül a középpontba.

A szerzők közleményük második részében a központi idegrendszer fejlődésének főbb fázisait tekintik át a terhesség első trimeszterében különös tekintettel ismét azokra az állomásokra, melyek nagy felbontóképességű készülék hüvelyi transducerével végzett ultrahangvizsgálattal is elkülöníthetők. A zárt velőcső a 40–44. napra alakul ki a neuroporus posterior záródásával, de ilyenkor agyi struktúra még nem ismerhető fel ultra hangvizsgálattal. A 7. héten a velőcső három elsődleges tágulata: prosencephalon, mesencephalon és rhombencephalon különíthető el - ultrahanggal egyetlen üreg látható. A 8. héten a másodlagos agyhólyagok (telencephalon, diencephalon, mesencephalon, metencephalon és myelencephalon) már elkülöníthetők. A 9. héten a plexus chorioideusok csaknem kitöltik az oldalkamrákat, a 13. hétre visszahúzódnak az occipitalis szarvba. Az agyi struktúrák megjelenése is pontos ,,naptár" szerint történik. Az ultrahangvizsgálattal fölismert struktúrák jól azonosíthatók a fejlődéstanból ismert központi idegrendszeri képletekkel. A leggyakoribb fejlődési rendellenességek közé tartozó cerebrospinalis malformatiók elsődleges prevenciója egyelőre nem megoldott, éppen ezért van nagy jelentősége a strukturális anomáliák minél korábbi praenatalis diagnosztikájának.