Lege Artis Medicinae

Az antitestpótlás lehetőségei és gyakorlata primer immunhiányos felnőttek esetében

KRIVÁN Gergely

2013. NOVEMBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(10-11)

A veleszületett antitesthiányos állapotok minden életkorban előfordulhatnak, azonban a betegek jelentős részében a helyes diagnózist még nem állították fel, így kezelésük sem kezdődhetett el. Primer antitesthiányos állapotokban az élethosszig tartó immunglobulin-pótlásnak nincsen terápiás alternatívája. Ugyanakkor a megfelelő adagban alkalmazott immunglobulinszubsztitúció mellett megelőzhetők a fertőzések és a betegek számára jó életminőség biztosítható. Az évtizedek óta alkalmazott intravénás készítményeken túl immár hazánkban is elérhetők a subcutan alkalmazható készítmények, amelyek kevesebb szisztémás mellékhatással járnak, otthon alkalmazhatók és a heti infúziókkal egyenletesebb IgG-szint biztosítható, amely előnyös lehet a fertőzések megelőzésében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Egy háziorvos és naplóíró Lev Tolsztoj környezetében

MOLNÁR László

Előre szeretnénk bocsátani, hogy Makovický Dušan nem az első és bizonyára nem a legjelentősebb „hungarus” medikus, aki a történeti Magyarországról az Orosz Birodalomba távozott. Ezt bizonyítja, hogy már Borisz Godunov (1598-1605) cár udvari orvosa, Rietlinger Kristóf is magyar származású volt.

Lege Artis Medicinae

BOMM-beszámoló - A Bioetika-oktatás Magyarországi Munkacsoportja (BOMM)

KAKUK Péter, BODNÁR János Kristóf

Ez év nyarán megtartotta első, alakuló műhelykonferenciáját a Bioetika-oktatás Magyarországi Munkacsoportja a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában, a Magatartástudományi Intézet támogatásával. Írásunk a munkacsoportot és az első szakmai gyűlést mutatja be.

Lege Artis Medicinae

Haemangiomatosis

HAJDU Mária, KRUTSAY Miklós, MAKKAI Erzsébet

Egyes benignus tumorok bizonyos szervi lokalizációkban gyakran keletkeznek multiplexen (például a méh leiomyomatosisa, gyomor- és vastagbél-polyposis, a bőr neurofibromatosisa, naevusok).

Lege Artis Medicinae

Kik a boldog orvosnők Magyarországon?

GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosokkal foglalkozó széles körű nemzetközi kutatások legújabb vizsgálati területe a gyógyítók jóllétének és boldogságának alakulása. Magyarországon mindeddig ez a fajta „szemléletváltás” a kutatásokban még nem indult el. A jelen kutatásunkban ezért a hazai orvosnők pozitív életminőségének vizsgálatát tűztük ki célul. MINTA ÉS MÓDSZER - Kvantitatív, keresztmetszeti szociológiai vizsgálat (n=408). A pozitív életminőség mérésére a WHO Well-Being Index rövidített, magyar változatát használtuk. EREDMÉNYEK - Vizsgálatunkban úgy találtuk, hogy a magyarországi orvosnők jóllétének kulcsa az „idő” tényezőjében található. A WHO Well-Being Index alapján szignifikánsan magasabb jóllétről számoltak be azok az orvosnők, akik nyolc órát vagy kevesebbet dolgoztak (p=0,000), nem ügyeltek (p=0,042), napi egy óra „saját idővel” (szabadidővel) rendelkeztek (p=0,021), és elégedettek voltak a betegeikre jutó idő mennyiségével (p=0,005). A magasabb jóllétpontszám nem függött öszsze az életkorral, a családi állapottal, a gyerekszámmal és a választott szakkal. KÖVETKEZTETÉSEK - Hasonlóan a nemzetközi trendekhez, a jóllét a magyarországi orvosnők számára is szorosan összefügg a munkával és a munkával való elégedettséggel. Az „elégedett gyógyító” a hatékonyan működő egészségügyi rendszer kulcsa, így mind az elkövetkező vizsgálatoknak, mind a prevenciónak és intervenciónak fokozott figyelemmel kell kísérnie a gyógyítói jóllét alakulását és annak meghatározó tényezőit.

Lege Artis Medicinae

Infekció. Kontroll?

BARCS István

Le kell szögezzük, egyből a gondolataim elején: Magyarországon az egészségügy minden felelős gondolkodású képviselője egyetért abban, hogy a fertőző betegségek felderítő- megelőző-követő rendszerére, a röviden infekciókontrollnak nevezett tevékenységegyüttesre szükség van.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Az intravénás immunglobulin-kezelés hatásai és a betegek jellemzői Guillain-Barré-szindrómában]

GUZEY ARAS Yesim, TANIK Osman, DOGAN GÜNGEN Belma, KOTAN Dilcan

[Célkitűzés - A vizsgálat célja a Guillain-Barré-szindrómában (GBS) szenvedő betegek diagnózis- és kezelésfüggő jellemzőinek meghatározása, továbbá a korai szakaszban alkalmazott intravénás immunglobulin (IVIg) -kezelés állapotalakulásra, mortalitásra és prognózisra gyakorolt hatásának értékelése. Betegek és módszerek - Klinikánkon 2000 januárja és 2014 januárja között diagnosztizált, GBS-ben szenvedő fel-nőttek adatainak retrospektív áttekintését végeztük el. Az IVIg-kezelésben részesülteket bevontuk a vizsgálatba, kizártuk viszont az egyéb neuropathiás betegségekben szenvedőket. A résztvevőket az IVIg-kezelés alkalmazásának időtartama alapján két csoportba soroltuk: az 1. csoport <7 napon át kapta, a 2. csoport hét vagy több napig. Az első csoport olyanokból állt, akik az IVIg-kezelést a tünetek jelentkezésétől számított hét napon belül kapták, míg a 2. csoport betegeinél a 7. napon vagy később kezdődött el a kezelés. A kórházi felvételkor, majd egy hónappal később ismét feljegyzett HFGS- (Hughes Functional Grading Scale) pontszám alapján értékeltük az állapotalakulást és a prognózist, a demográfiai és a laboratóriumi jellemzők figyelembevételével. Eredmények - Összesen 49 GBS-beteget vontunk be (31 fő az 1. csoportban, 18 fő a 2. csoportban). A GBS demielinizáló formáját 22 betegnél (44,8%) állapítottuk meg. A két csoport között nem volt különbség az intenzív ellátás (p=0,288), a rehabilitációs kezelés iránti igény (p=0,762) és a progresszió (p=0,693) között, haláleset csak az 1. csoportban történt két fő esetében. A felvételkor a HFGS-pontszám összes betegre vonatkozó átlagértéke 3,27±0,974 volt, egy hónap elteltével pedig 2,53±1,226. A csoportok között nem mutatkozott különbség a HFGS-pontszám átlagában sem a felvételkor, sem 1 hónap elteltével. Mindkét csoportban szignifikáns mértékű javulást észleltünk a kezdeti (felvételkor rögzített) és az 1 hónappal későbbi HFGS-pontszám között. Következtetés - Vizsgálatunkban a GBS demielinizáló formája gyakoribb volt az axonális formánál. A GBS-ben szenvedőknek standard kezelésként 2 g/kg összdózisban, öt napon át adott IVIg-kezelés szignifikáns mértékben javította az állapot alakulását mindkét formában, és mindkét (korai és késői kezdetű) alkalmazási mód esetén. A kezelés korai megkezdése nem eredményezett különbséget az intenzív kezelési és a rehabilitációs igények tekintetében.]

Lege Artis Medicinae

Intravénás immunglobulin-immunterápia immunmediált vetélésekben

FÜLÖP Vilmos, PETRÁNYI Győző

BEVEZETÉS - A szerzők nemzetközi és hazai kutatási eredmények alapján összefoglalják azokat a humorális és sejtközvetített immunregulációs zavarokat, melyek az „immunmediált abortusz” (IMA) hátterében találhatók. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A hazai kutatási program keretében az alloimmun habituális vetélések autoimmun és egyéb nem immunológiai háttértől való elkülönítésére speciális vizsgálati protokollt dolgoztak ki. Az egyéb okok kizárása után erythrocyta-antitest inhibíciós tesztet (EAI) használtak az FcgRII-receptort blokkoló IgG-ellenanyag szérumszintjének mérésére, aminek hiánya fontos kórjelző paraméter. A sejtközvetített immunfunkciók szempontjából a kevert lymphocytakultúra (MLC) -vizsgálat volt a leginformatívabb. Az elmúlt közel 16 évben a szelektált 76 alloimmun IMA-beteg közül 67 kapott Intratect IVIG-kezelést, különösebb szelekció nélkül. Az IVIG-kezelést először a betöltött 5-6. terhességi héten adták a terheseknek, alkalmanként 0,3-0,4 g/ttkg adagban, és ezt 3-szor ismételték meg, há­romhetes időközönként. EREDMÉNYEK - A blokkoló ellenanyagok szérumszintje minden egyes IVIG-kezelés után emelkedett, amely azonban a kezeléseket követően enyhe csökkenést mutatott mindaddig, amíg a beteg a következő kezelést meg nem kapta. A vizsgálat időszaka alatt teherbe esett 67 IMA-beteg közül 54 esetben született egészséges gyermek a terminusban. Post-hoc diagnózissal négy vetélés esetében a kiváltó okot nem tudták azonosítani. Így az alkalmazott IVIG-immunterápiával 93,1%-os (58/54) sikerrátát értek el. KÖVETKEZTETÉS - Megfelelően szelektált alloimmun IMA-esetekben az IVIG-kezelés kiváltotta immunszabályzó és gyulladásellenes folyamat hozzájárulhat annak nettó pozitív reprodukciós hatásához.

Ideggyógyászati Szemle

Az intravénás immunglobulin alkalmazása autoimmun neuromuscularis betegségekben

MOLNÁR Mária Judit

Az autoimmun neuromuscularis betegségekben az intravénás immunglobulin egymással összhangban álló komplex hatások révén befolyásolja az immunrendszert. Ezek a következők: 1. az Fc-receptorok expressziójának és funkciójának módosítása, 2. a komplement- és a citokinhálózat aktiválódásának befolyásolása, 3. antiidiotipikus antitestek neutralizálása, 4. a T- és B-sejt-aktiválódás, -differenciálódás és -effektorfunkció módosítása. Kontrollcsoportos klinikai vizsgálatok eredményei igazolták, hogy az autoimmun neuromuscularis betegségek közül a Guillain-Barré-szindrómában és a multifokális motoros neuropathiában az intravénás immunglobulin adása az elsőként választandó terápia. Szteroidrezisztencia, illetve diabetes mellitus esetén krónikus inflammatorikus demyelinisatiós polyneuropathiában is ez az elsőként ajánlott kezelés. Alternatív terápiaként másodikként választható lehetőség dermatomyositisben, myasthenia gravisban, stiff person szindrómában és Lambert-Eaton myastheniás szindrómában. Az intravénás immunglobulin hosszú távon is jól tolerálható, mellékhatásként leggyakrabban bőrkiütés, thromboemboliás szövődmények, tubularis necrosis jelentkezhet. A kívánt hatást eredményező optimális dózis és infúziós frekvencia egyes kórképekben a tapasztalatokon alapuló orvoslás adatainak elemzésével egyértelműen megadható, míg más betegségekben azok meghatározása folyamatban van. A kezelés farmakoökonómiája, illetve az azonos betegségben szenvedő betegek eltérő válaszkészségét befolyásoló tényezők is további kutatásokat igényelnek.