Lege Artis Medicinae

Az alkohol hatása az idegrendszerre

BARACZKA Krisztina1

1994. JANUÁR 31.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(01)

Összefoglaló közlemények

A szenvedélybetegségek, így az alkoholizmus megelőzése és gyógykezelése multidiszciplináris feladat. A szociológiai és szociálpszichiátriai kutatások számos tényezőt tártak fel, amelyek az alkoholizmus kialakulásában szerepet játszhatnak, de a biológiai kutatások fejlődésével egyre több adat utal arra, hogy organikus eredetű betegségről van szó. A szerző az alapvető elméleti megfontolások vázolása után az alkohol idegrendszert károsító hatásának legfontosabb klinikai megjelenési formáit tárgyalja. Összefoglalja a genetikai, a membrán, a biogén amin és az immunológiai kutatások eredményeit. Foglalkozik az alkoholos intoxikáció, az alkoholmegvonás és az alkohol okozta organikus idegrendszeri károsodások klinikumával.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Ideggyógyászati Osztály Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

EEG-mapping körülírt agyi folyamatokban

NIKL János, KUKOR Gyula

A mapping az agyi elektromos tevékenység kvantitatív elemzésének új mód szere, amely képalkotó eljárásnak tekinthető. A vizsgálatok során arra kerestünk választ, milyen a lokalizációs értéke, klinikai használ hatósága a neurológiai diagnosztikában. 103 körülírt agyi folyamatban szenvedő beteget vizsgáltunk. Ebből 70 cerebrovascularis kórkép, 33 agydaganat, epilepszia, migrén, meningoencephalitis, subduralis haematoma, subarachnoidealis cysta miatt állt kezelés alatt. A mappinget a párhuzamosan végzett hagyományos EEG- és CT-vizsgálat leleteivel vetettük egybe. A mapping elsősorban az alfa aszimmetriák kimutatásával haladja meg a hagyományos EEG-t. A fokális működészavart pontosabban jelöli. A CT-elváltozás megjelenése előtt körülhatárolja az ischaemiás területet. A CT-vel össze hasonlítva lokalizációs pontossága a mód szerből adódó hibaforrások ellenére jó. A mapping alkalmas diszkrét agyi működés zavarok feltárására, jól felhasználható tranziens ischaemiás attakok követésére.

Lege Artis Medicinae

Hogyan érvényesülhet a hozzájárulás elve a magyar egészségügyi rendszerben?

SÁNDOR Judit

Véleményem szerint a közvélemény és a magyar orvosok többsége mára már konszenzusra jutott abban a kérdésben, hogy a pácienseket tájékoztatni kell a gyógykezelésükről, s a páciens beleegyezése nélkül műtétet vagy bármely más orvosi beavatkozást nem lehet végezni. Sokan azonban felteszik a kérdést: vajon összhangban van-e a mai magyar jogi szabályozás az informed consent, a hozzájárulás elve nemzet közi alkalmazásával, illetőleg nálunk milyen feltételek között valósulhat meg ez az elv.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok az emlőrákszűrésről

GÖBLYÖS Péter

A szerző az emlőrákszűrés előnyeit és hátrányait érintő véleményeket ismerteti, összefoglalja a szűrések eddigi eredményeit, és javaslatokat tesz az emlőrákszűrés magyarországi bevezetésére. Hangsúlyozza, hogy ez tovább már nem halasztható, központi támogatást igényel, és esetleg külföldi szponzorok figyelmét is érdemes volna erre felhívni. „Minimális programként" szükségesnek tartja az önszűrés és a kiterjesztett klinikai vizsgálat terjesztését, valamint a betegek részére „emlő-klubok", az illetékes orvosok részére intézeten ként „emlő-teamek” szervezését. Fontosnak ítéli az emlődiagnosztika és a terápia egységes oktatását.

Lege Artis Medicinae

MR-kontrasztanyagok a gyakorlatban

FÁBIÁN Lajos

A szerző célja egy rövid, elsősorban a gyakorlatban használható, összefoglaló jellegű tanulmány közreadása, melynek segítségével kicsit könnyebbé válik az eligazodás a szerencsére egyre nagyobb számú - MR-kontrasztanyagok között. Terjedelmi korlátok miatt, egy rövid általános áttekintést követően csoportokba sorolja az ismert anyagokat, és az irodalomban fellelhető adatok segítségével összehasonlítja legfontosabb tulajdonságaikat.

Lege Artis Medicinae

Levelezés - Az orvos kapcsolata betegeivel

RÁCZ Egon

Jó egy évtizede nem olvastam magyar orvosi folyóiratban az orvos magatartásáról, viselkedéséről, kapcsolatáról a beteggel, kollégáival, munkatársaival. Több évtizedes gyakorló orvosi működésem (és gyakori betegeskedésem – ami csak az utóbbi két évben gátolt hivatásom gyakorlásában) alapján megkísérlem összefoglalni, hogy vajon mi lehet a beteg elvárása orvosától, és a gyógyító orvos mennyire képes ennek eleget tenni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Posztoperatív delírium nem gyógyszeres megelőzési és kezelési lehetőségeinek felmérése csípőműtéten átesett időskorú betegek körében – szisztematikus irodalomelemzés

VIDA Nóra, PAPP László

A delírium olyan komplex tudatzavar, melyet az éberség és a kognitív funkciók rövid idő alatt kialakuló és fluktuáló zavara jellemez. Az elmúlt évtizedben a delíriummal foglalkozó publikációk száma jelentősen nőtt, annak számos területére kiterjedően. A kutatók fókuszpontjában elsősorban a gyógyszeres megelőzés és kezelés áll. Az egészségügyi kiadások növekedése miatt azonban egyre fontosabbak azok a beavatkozások, melyek költséghatékony módon támogatják a gyógyítási-gyógyulási folyamatot. A vizsgálat célja: Jelen kutatás célja áttekinteni a delírium nem gyógyszeres megelőzési, illetve kezelési lehetőségeit csípőműtéten átesett, idős betegek körében. Szisztematikus szakirodalmi áttekintés a PubMed és a Wiley Online Library elektronikus adatbázisokban, 1999 és 2019 között publikált tanulmányok alapján. A nem gyógyszeres módszerek a célcsoportban szignifikánsan csökkentették a delírium incidenciáját (p=0,003–0,045), időtartamát (p=0,009–0,03), hozzájárultak az epizódok számának csökkenéséhez (p=0,03), valamint az enyhébb lefolyáshoz (p=0,0049–0,02). A korai mobilizálás és a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás hozzájárul a delírium incidenciájának csökkenéséhez. Az oxigénszaturáció mérése és szükség esetén szupplementáció alkalmazása, a megfelelő táplálkozás segítése, a hatékony fájdalomcsillapítás, a gyógyszerfogyasztás minimalizálása, az alvás segítése, illetve az érzékszervi károsodások csökkentése szintén hatással van a tudatzavarok előfordulására, a panaszok súlyosságára és időtartamára.

Lege Artis Medicinae

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

SZENDI István

A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő mű­­kö­dé­sek agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis mű­ködészavar. Nem pszichiátriai betegség­ről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős kor­osztályban meglehetősen gyakori, elő­fordulása hazánkban hozzávetőleg hetven­ötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt tár­sa­dalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógy­szeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.

Nővér

Az önsegítő csoportok szerepe az alkoholizmus kezelésében

PRÍMA Erika

Az egyik legismertebb szenvedélybetegség az alkoholizmus. Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai vizsgálati eredmények rávilágítanak a túlzott alkoholtartalmú italok fogyasztásának egészségügyi következményeire, az alkoholbetegség kialakulásának, veszélyeinek a kapcsolatára ennek ellenére mégis nagy arányban találunk olyanokat, akik mértéktelen fogyasztást mutatnak. Létezik-e gyógyulni vágyás, van-e motiváció és hol keresendő a segítség? Ilyen segítség lehet egy önsegítő csoport ahol a leszokni vágyó, a felépülés különböző szakaszain tartó vagy már felépült szenvedélybetegek találkozhatnak. Cél az absztinencia elérése és fenntartása, a visszaesés megelőzése. A szerző az önsegítés folyamatát, hasznosságának vizsgálatát mutatja be a szenvedélybetegség tükrében. Vizsgálatában igazolódott, hogy az alkoholbetegség kezelése komplex szemléletet igényel, melyben kiemelt szerepet tulajdoníthatunk az önsegítő csoportok fontosságának.

Hypertonia és Nephrologia

Alkohol és egészség

VÁLYI Péter

A mértékletes, kulturált körülmények között történő alkoholfogyasztás ma a társadalmi kapcsolatok építésének és fenntartásának, az egyén kikapcsolódásának az elfogadott formája. A kardiológusok között általános a vélemény, hogy főleg az atherosclerosissal kapcsolatos betegségek, a coronariabetegség, az ischaemiás agyi történések, de még a perifériás verőérbetegségek esetében is a kismértékű vagy mérsékelt alkoholfogyasztásnak preventív hatása van, magas vérnyomás esetén szintén megengedhetőnek tartják az ilyen fokú alkoholfogyasztást. Mindezek figyelembevételével érdemes részletesebben elemezni az alkoholnak a cardiovascularis egészségre és a teljes szervezet egészére kifejtett hatását. Nem célja a cikknek az alkoholaddikcióval, az alkoholizmussal kapcsolatos kérdéseknek a tárgyalása. Ugyancsak nem kívánunk foglalkozni az alkohol hatásának részletes biokémiai és patofiziológiai szempontjaival.

Lege Artis Medicinae

Az alkoholbetegség és a dohányzás interdiszciplináris vonatkozásai az alapellátás szemszögéből

DARVAI László, RIHMER Zoltán, BALCZÁR Lajos, CSERHÁTI Zoltán, TÚRI Gergő, BÉLTECZKI Zsuzsa, KALABAY László, TORZSA Péter

Az alkoholbetegség, a dohányzás, a depresszió, a szorongás, a cardiovascularis betegségek és a 2-es típusú diabetes egymással komplex és többirányú összefüggésben vannak. Nemcsak egymásnak, hanem - nagyrészt a depresszióval való kapcsolatuk miatt - az öngyilkosságnak is rizikófaktorai. A depressziós és szorongásos betegségek sikeres terápiájának hatása nemcsak az öngyilkosság, hanem az alkoholbetegség, a cardiovascularis morbiditás, mortalitás és a dohányzás csökkentésében is szerepet játszik, ezért a megfelelő specifikus kezeléseknek az adott szakterületen érvényesülő eredményén túl a hatás (ha kisebb mértékben is) egy másik orvosi diszciplína területén is jelentkezik. Másrészről viszont a dohányzás visszaszorítása a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a tüdőrák, az ischaemiás szívbetegségek stb. csökkenő mortalitása és morbiditása mellett a csökkenő suicid morbiditásban (suicid kísérletek), illetve mortalitásban, valamint a depresszió csökkenő morbiditásában is oki tényező lehet. Közleményünk célja, hogy tudatosítsuk ezen rejtett (egy másik szakterületen megbúvó) előnyöket az érintett szakmák és az egészségügyi finanszírozók, illetve döntéshozók számára is. A bemutatott adatok a pszichiátriai szakellátás finanszírozásának növelése mellett az alapellátás kompetenciájának az enyhe és középsúlyos (nem pszichotikus és nem suicidalis) depresszióra és szorongásos zavarokra való kiterjesztését is indokolják.