Lege Artis Medicinae

Az AIDS-járvány másfél évtizede

FÖLDES István1

1994. DECEMBER 28.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(12)

Összefoglaló közlemények

Az utóbbi másfél évtized kétségtelenül legtöbb izgalmat kiváltó fertőző betegsége az AIDS. Ezt a több mint 4 millióra becsült AIDS-betegen és több mint 16 millióra becsült HIV-fertőzött egyénen túlmenően a betegség különös jellegzetességei (sajátos fertőzési út, hosszú latenciaidő, csaknem 100%-os letalitás, a klinikai kép sokszínűsége, a terápiás és vakcinációs nehézségek, a prevenció elméletileg 100%-os lehetősége és nem utolsó sorban a betegséggel kapcsolatos súlyos társadalmi problémák) magyarázzák. Az AIDS-re vonatkozó ismereteink fejlődéstörténetének vázlatos ismertetése után a szerző kísérletet tesz arra, hogy a kórokozó vírus szerkezetének, regulációjának és replikációs ciklusának ismertetése alapján a betegség fenti sajátosságait megmagyarázza. Végső következtetése az, hogy a legnagyobb hangsúlyt a jövőben is a megelőző munkára kell helyezni.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Johan Béla Közegészségügyi Intézet, Mikrobiológiai Kutatócsoport Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az anorexia hazai történetek korai forrásai

TÚRY Ferenc, WILDMANN Márta, KISS Kálmán, SIMON Lajos

A szerzők az anorexia (nervosa) korai magyar leírásait, a kórkép hazai fejlődését tekintik át. Ismertetik a középkori éhező szentek között számon tartott Margit hercegnő aszkétikus evészavarát, s a 19. századból Erzsébet királyné anorexiás jellegzetességeit. A kórkép bevonulása a nemzetközi orvosi köztudatba a 19. század végére tehető, a leghitelesebb leírások 1873-ban születtek. A hazai forrásokból kiderül, hogy az anorexia jelenségét a századforduló táján megjelent közlések már említik. Kiemelhető a kor népbetegségének számító tuberculosis és az anorexia diagnózisának bizonyos átfedése. A korai adatok között a soványság lelki okait általában megemlítik a szerzők, leginkább hisztériás állapotot feltételezve. Figyelemre méltó, hogy az 1950 es évekig kevés adat utal a kórkép hazai helyére. Az anorexia első magyar esetleírása - bár nem anorexia néven és a pszichés tényezők szerepét nem említve - 1955-ből származik. A szerzők kiemelik az orvostörténeti kutatások jelentőségét a pszichiátriában és a pszichoszomatikus kórképekben. Ebből a szempontból az anorexia nervosa paradigmatikus értékű kórképnek tartható: történetének változása jól tükrözi a pszichiátria koronként jellemző helyzetét és a mai terápiás stratégiákhoz is támpontokat nyújthat.

Lege Artis Medicinae

A "tájékozott beleegyezés" elvének kommunikációs aspektusai

NÉMETH Erzsébet

A tájékozott beleegyezés fogalma egyre elterjedtebb a modern orvosi etika tudományában. „A tájékozott beleegyezés a beteg által adott önkéntes, szabad és informált felhatalmazás az orvos által tervezett beavatkozás elvégzésére. Az elv az orvos- beteg viszony új kommunikációs modellje, melyben az orvos a beteget bevonja a döntéshozatali folyamatba, s a beteg - az orvostól kapott információk segítségével dönt – maga dönt arról, hogy a lehetséges diagnosztikus vagy terápiás alternatívák közül melyik kerüljön az ő esetében alkalmazásra.”

Lege Artis Medicinae

A transoesophagealis echokardiográfia szerepe a stroke kivizsgálásában

LENGYEL Mária

A stroke etiológiájában 85%-ot tesz ki az ischaemiás infarktus (1). Ennek mintegy 60–70%-a cerebrovascularis, azaz carotis arteriosclerosis eredetű (2). A cardiogen embolia arányát korábban 15%-ra tették (1), de a boncolási adatok szerint a fatális kimenetelű stroke-ok felét embolia okozza (3). A nagy eltérésnek két oka lehet: 1. az intracardialis forrás felismerése élőben nehéz; 2. a cardiogen agyembolia súlyosabb kimenetelű, mint az egyéb eredetű stroke. Valószínűleg mindkettő igaz, de az nem kétséges, hogy a transoesophagealis echokardiográfia (TE) bevezetése előtt az intracardialis források felismerése ritka és bizonytalan volt.

Lege Artis Medicinae

Multicentrikus, randomizált, keresztezett, kettős nyakpróba a hagyományos és csokornyakkendők szennyezettségéről a rutin szülészeti és nőgyógyászati gyakorlatban

MARINKO M Biljan, CHARLES A Hart, DEBORAH Sunderland, PAUL R Manasse, CHARLES R Kingsland

XIX. században az orvosok szokásos öltözete a merev állógallér mellett „egyszer körültekert” kis, lapos csomóra kötött csokornyakkendő volt (1). A divat változásával a csokornyakkendő viselete egyre ritkább lett, ma szinte kizárólag a szülészek kis hányada viseli csak, akik gyakran arra hivatkoznak, hogy a vérrel és amnionfolyadékkal szennyezett szülőszobában a csokornyakkendő higiénikusabb, mint a hagyományos. Jelenleg erre nincs bizonyíték. Ezért meg vizsgáltuk a szülészek hagyományos és csokor nyakkendőjének szennyeződését egy tipikus munkahét alatt.

Lege Artis Medicinae

A gyulladásos szöveti reakció klinikai és laboratóriumi paraméterei akut colitis ulcerosában

NAGY Ferenc, PAPÓS Miklós, CSERNAY László

A gyulladás intenzitásával összefüggő klinikai és laboratóriumi paramétereket kerestük akut colitis ulcerosában. 36 betegben a gyulladás mértékét szegmentenként, leukocytaszcintigráfiával határoztuk meg (A. csoport). Az értékek összegét a gyulladás intenzitásának tekintettük, és a klinikai, laboratóriumi paraméterekkel hasonlítottuk össze. A 36 betegből 30 betegben biopsziával igazoltuk az akut colitis ulcerosát, két toxicus esetben szövettani vizsgálat nem történt, további négy betegben a folyamat inaktív volt. A 36 betegből 20 esetben (16 akut colitis ulcerosa, 4 inaktív) szegmentenként, kolonoszkópos biopsziákkal és leukocytaszcinti gráfiával is pontoztuk a gyulladás mértékét (B. csoport). Az értékek összegét a két módszer korrelációjának meghatározására használtuk. A gyulladás szcintigráfiával meg határozott intenzitása jól korrelált (r = 0,6564, p = 0,0016) a kolonoszkópos szövettani vizsgálat eredményével (B. csoport). Az A. csoportban a vörösvérsejt-süllyedéssel (r = 0,6398), a fibrinogénnel (r = 0,5424), az alfa2-globulinnal (r = 0,4721), a véres székletek számával (r = 0,4605), a thrombocytaszámmal (r = 0,4594) jó, további hat változóval kielégítő korrelációt találtunk, Akut colitis ulcerosában öt klinikai, illetve laboratóriumi változó értékéből következtethetünk a gyulladás intenzitására. Az ajánlott paraméterek eredményei segítséget jelenthetnek az újonnan diagnosztizált beteg vizsgálati stratégiájának tervezésében, a gyógyszeres kezelés hatékonyságának meghatározásában.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

HIV-fertőzött személyek neurokognitív eltérései - hazai prevalenciavizsgálat előzetes eredményei

LAKATOS Botond, SZABÓ Zsuzsa, BOZZAI Barbara, BÁNHEGYI Dénes, GAZDAG Gábor

Háttér - A humán immundeficientia vírus (HIV) -fertőzés várható kimenetele drámai mértékben javult a kombinált antiretrovirális terápia széles körű elterjedésével. Az opportunista infekciók háttérbe szorulásával, a belgyógyászati és hematoonkológiai kórképek mellett, napjainkban sajátos neurológiai problémák is kihívást jelentenek a betegeket ellátó szakemberek számára. Betegek és módszerek - A szerzők hazai HIV-fertőzött személyek orvosi dokumentációinak analízisét és neurokognitív vizsgálatát egycentrumos, prospektív kutatás keretén belül pilot jellegű, keresztmetszeti kutatásként végezték el. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően hat domén segítségével a vizuális memóriát, vizuomotoros-koordinációs funkciókat, a nem verbális tanulási képességet, az exekutív funkciókat, reakcióidőt mérték fel számítógépes tesztgyűjtemény felhasználásával. Eredmények - Ötvenkilenc HIV-fertőzött személy közül kilenc (15%) nő; a medián életkor 42,6 (IQR: 32,4-48,1) év volt. A betegek 32,2%-ánál (19 fő) igazolódott neurokognitív eltérés. Mind a fertőzöttség, mind a kombinált antiretrovirális terápia időtartama az érintett csoportban tendenciózusan (nem szignifikáns mértékben) hosz-szabbnak bizonyult. A vizsgálatkor mért CD4-lymphocyták alacsonyabb száma (p=0,047) és a depressziótól eltérő pszichiátriai betegség (p=0,005) szignifikánsan gyakoribb volt az érintett csoportban, míg a felsőfokú végzettség a neurokognitív eltéréstől mentes csoportban mutatkozott gyakoribbnak (p=0,033). Megbeszélés - A HIV-hez társuló neurokognitív eltérés a vizsgált betegek közel egyharmadánál kimutatható volt, mely megközelítőleg megfelel a fejlett országokban közölt adatoknak. A leggyakoribb eltérés a fertőzöttség idejével, illetve az antiretrovirális kezelés idejével korreláló motoros deficit volt. Ezt magyarázhatja a HIV direkt központi idegrendszeri hatása, az antiretrovirális kezelés neurotoxicitása, illetve az akcerelált öregedési folyamat.

Lege Artis Medicinae

A szájtünetek jelentősége a HIV-fertőzés (AIDS) korai diagnosztikájában

BÁNÓCZY Jolán

Az AIDS szájtünetei a HIV-fertőzés min­den szakaszában előfordulhatnak , felisme­résük a korai diagnózis és kezelésbevétel szempontjából elöntő fontosságú. Leggyakrabban előforduló szájtünetek a Canclicliasisoris, akut nekrotizáló ulceratív gingivitis és parodontitis, és herpeses fertő­zések, melyek általában alkalmazott terápi­ára rezisztensek. Az ún. ,,hajas leukoplakia" a nyelven a HIV-fertőzés minden fázisában gyakori és jellemző , az Epstein-Barr vírus kimutatható. Lymphaclenopathia, hyperpig­mentált nyálkahártya, a késői fázisban (ARC, AIDS) Kaposi sarcoma fordul elő. A fertőzés átvitelében a nyál szerepe nem jelentős, a teljes nyál a humán lymphocy­ták HIV 1-el történő fertőződését gátló fak­tort tartalmaz. A HIV foglalkozási átvitele, a HIV betegek fogászati kezelése ezért, a megfelelő óvó rendszabályok betartása esetén minimális rizikót jelent. A szájtüne­tek megfelelő ellátása a beteg általános ál­lapotának karbantartását biztosítja.

Ideggyógyászati Szemle

[A kolinészteráz-gátlók és a memantin használata Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban]

BALÁZS Nóra , BERECZKI Dániel, KOVÁCS Tibor

[Az öregedő társadalmakban a dementia morbiditása és mortalitása jelentős ütemben növekszik, kifejezett terhet róva így az egészségügyre, a gazdaságra és a társadalom egészére egyaránt. A betegek és gondozóik életminőségét és életkilátásait a mihamarabbi diagnózis és az elérhető kezelések megkezdése nagymértékben meghatározza. A rendelkezésre álló kolinészteráz-gátlók és a memantin megközelítőleg két évtizede az Alzheimer-kór terápiájának alappillérei, de az évek során egyre több tapasztalat gyűlt össze a nem Alzheimer-kór okozta egyéb dementiát okozó kórképekben való alkalmazásról is. Munkánk célja, hogy átfogó összefoglalót adjunk a kolinészteráz-gátlók és a memantin használatáról, jellemzőiről és hatásairól Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban.]