Lege Artis Medicinae

Alkoholizmus: népszokás vagy népbetegség?

NÉMETH István

1993. OKTÓBER 27.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(10)

Képzőművészet

Johan van Beverwijck, a jeles dordrechti orvos és teoretikus, 1636-ban megjelent „Schat der gezondheid” (Az egészség kincse) című művében, külön fejezetben taglalta a mértéktelen alkoholfogyasztás, a részegség egészségkárosító hatását és veszélyeit. A széles publikumnak szánt s egy fajta egészségügyi tanácsadó szerepét betöltő kézi könyv szerzője nem véletlenül szentelt ilyen meg különböztetett figyelmet az adott kérdésnek, hiszen számos korabeli forrás tanúsága szerint, a 17. századi holland polgárok igencsak sűrűn néztek a pohár fenekére.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Bioetikai viták Lengyelországban

HEGEDŰS Katalin

Az orvosi etikának igen nagy hagyománya van Lengyelországban. 1443-ban a krakkói Jagelló Egyetemen elfogadták a hippokratészi eskü módosított változatát, és az orvosok ennek szellemében gyógyítottak. A 19–20. század fordulóján a medikusok számára kötelező volt a tradicionális orvosi deontológia hallgatása.

Lege Artis Medicinae

A vállizületi instabilitás sebészeti kezelése

BÁLVÁNYOSSY Péter

A szerző a vállízület statikus és dinamikus stabilizáló rendszerének és biomechanikájának összefoglalása után az instabilitások sebészi kezelésének elveit és technikáját ismerteti. A recidív elülső ficam kezelésére módosított Bankart-műtétet, elakadásos hátsó ficam csontblokk-beültetést végez. Ismerteti a cranialis instabilitás megjelenési formáit, a részleges vagy teljes superior labrum glenoidale sérülést, ennek lehetséges műtéti megoldását. A cranialis instabilitás impingement (ütközési) szindrómát hoz létre, mely a rotátor köpeny károsodását okozza. A károsodás fokozza az instabilitást, a növekvő impinge ment tovább károsítja a rotátor köpenyt. A kóros circulus vitiosus megszakítása műtéti úton lehetséges.

Lege Artis Medicinae

Specifikus ellenanyagok immunterápiás alkalmazása a transzplantációk klinikai gyakorlatában

PETRÁNYI Győző, PÁLÓCZI Katalin

A szerv- és szövettranszplantációs gyakorlatban, az autoimmun, a hematológiai, az immunológiai, valamint az onkológiai meg betegedések gyógyításában egyre gyakrabban merül fel az immunterápiás lehetőségek alkalmazása. A közlemény foglalkozik mindazokkal az elsősorban poliklonális vagy monoklonális immunglobulin eredetű reagensekkel, amelyek a lymphocyták felszínén fontos szerepet játszó molekulákhoz kötődnek. A klinikai gyakorlatban már jól ismert antilymphocyta, illetve antithymocyta globulin, valamint az Orthoclon (anti-CD3 monoklonális antitest) reagenseken kívül érinti a még kísérletes kipróbálás alatt álló egyéb lymphocyta felületi marker-ellenes monoklonális ellenanyagokat (anti-CD4, -CD8; anti-TCR, anti-LFA reagen seket). A közlemény elsősorban a vese- és csontvelőátültetés klinikai gyakorlatában az immunterápiás reagens szerek csoportjának alkalmazási lehetőségeit farmakológiai hatásmechanizmusait, mellékhatásait ismerteti, értékelve azok jövőbeni elterjedését.

Lege Artis Medicinae

A szérumkataláz eredete egészségeseknél és különböző megbetegedésekben

GÓTH László

A szérumkataláz enzim aktivitása jelentősen megemelkedik akut pancreatitisben, haemolyticus folyamatokban és néhány májbetegségben. Annak eldöntésére azonban, hogy a szérumkataláz mely szövetekből származhat, megfelelő adatokkal nem rendelkezünk. A szerző spektrofotometriás módszerrel határozta meg a szérumkatalázt egészségeseknél (4275), valamint emelkedett szérumkatalázt eredményező fokozott erythropoesis (424), haemolyticus folyamatokban (haemalysis: 12, megaloblastos anaemia: 28, Zieve-szindróma: 8, vérzések: 38), akut pancreatitisben (111), májbetegségekben (zsírmáj: 21, alkoholos hepatitis: 42, atrophia hepatitis flava: 18, toxikus hepatitis: 15) és szív eredetű keringési elégtelenségben kialakult májpangásban (28). A kataláznak nincsenek szövetspecifikus izoenzimjei, ezért a szerző matematikai és statisztikai eljárásokat alkalmazott. Analizálta a szérumhemoglobin és a szérumkataláz összefüggést. A szérumba jutott szöveti kataláz becslésére a szérumkataláz-idő összefüggést vizsgálta, és ezt a kataláz szöveti ekvivalensével hasonlította össze. Egészségeseknél a szérumkataláz mintegy 60%-a a vörösvértestekből, míg a többi más szervekből származik. Fokozott erythropoesisnél és haemolyticus folyamatokban a szérumkataláz a hemoglobinhoz hasonlóan a vörösvértestekből származik. Akut pancreatitisben ugyancsak a vörösvértest pool lehet a felelős a szérumkataláz emelkedéséért. A vizsgált májbetegségekben és májpangásban a májból kerül nagyobb mennyiségű kataláz a szérumba. A szérumkataláz diagnosztikai értékelésénél az aktivitásemelkedés mértékét és annak eredetét együttesen kell figyelembe venni.

Lege Artis Medicinae

Komplex szívhibával szövődött teljes AV-blokk praenatalis nyomon követése

SZABÓ István, CSABAY László, NÉMET János, HAJDÚ Júlia, PAPP Zoltán

Azon veleszületett szívfejlődési rendellenességekben, ahol a komplex szívhiba teljes pitvar-kamrai blokkal párosul 50–60/min frekvenciájú bradycardia észlelhető. A pitvari impulzusok AV-csomón történő átvitele teljesen blokkolt, kamrai pacemaker tartja fenn a lassú, ritmusos kamra működést. A szerzők egy, a terhesség 32. hetében felismert, komplex szívhibával szövődött teljes AV-blokk esetéről számolnak be, ahol a blokk következtében 57–58/min stabil bradycardia alakult ki. Az elváltozás azonosítása és az intrauterin állapot nyomon követése 2-dimenziós, pulzatilis és színes Doppler-ultra hangvizsgálattal történt. A kardiotokográfiás (CTG) vizsgálat az alacsony szívfrekvencia miatt értékelhető eredményt nem adott. A megfigyelés ideje alatt krónikus intrauterin hypoxiára utaló keringés centralizációt nem észleltek. Röviden összefoglalják a magzati III. fokú AV-blokk patogenezisét és a korszerű szülészeti ellátás lehetőségeit. Ezen esetben az ultrahangvizsgálat az elváltozás pontos azonosításán kívül az intrauterin állapot megítélését is segítette, amikor egyéb diagnosztikus eszközök nem voltak alkalmazhatók.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.