Lege Artis Medicinae

Alapító atyák

ANDRÁS László

1993. MÁJUS 26.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(05)

Tudósítás

A MOK alapítói közül többen, többféleképpen mesélik el történetüket. Ahány „alapító atya", annyi változat. Efelől kérdeztem dr. Veér Andrást.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Gasztroenterológia a háziorvos gyakorlatában

ÚJSZÁSZY László

Beszámoló a Magyar Gasztroenterológiai Társaság, a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium és a Magyar Orvosi Kamara Oktatási Bizottsága közre működésével, a MEDICOM-Glaxo segítségével 1993. március 19–20-án Hatvanban megrendezett továbbképzésről.

Lege Artis Medicinae

Etikai és jogi kérdések a szervátültetés gyakorlatában

MATKÓ Ida

A magyarországi szervátültetés gyakorlatának orvosetikai és jogi kérdéseit a klinikus 1 . szempontjából kívánom megvizsgálni. A diagnosztikus és terápiás módszerek, reanimációs eljárások fejlődése, a szervtranszplantációk mindennapos gyakorlattá válása ismételten olyan helyzet elé állítják az orvost, amelyben az orvosetikai, jogi és társadalmi tradíciók konfliktusba kerülnek az orvos szakmai tapasztalatával, lelkiismeretével és tudományos törekvéseivel. A szervátültetés a gyógyítás olyan területe, amely az utóbbi időben sok vitát váltott ki. Hazánkban ennek részben az az oka, hogy ma már semmiképpen sem tekinthető kísérleti jellegű eljárásnak: egyre több átültethető donor-szervre van szükség, aminek egyik feltétele az orvos és a civil társadalom együtt működése.

Lege Artis Medicinae

A felületes hólyagtumorok BCG-kezelésének kockázata: mellékhatások és szövődmények

SOMOGYI László, POLYÁK László, SZÁNTÓ Árpád

A felületes hólyagtumorok gyógyítása a daganatkiújulások magas száma miatt nem korlátozódhat csupán azok sebészi eltávolítására. A gyógyítás szerves részét képezi a recidiva elleni küzdelem is. A szerzők a recidiva profilaxisára alkalmazott BCG-immunterápia mellékhatásait és szövődményeit 152 beteg kezelése és követése alapján összegezik. Ismertetik a szövődmények felismerésének és az ellenük való védekezésnek módjait. Megállapítják, hogy a nem elhanyagolható mellékhatások ellenére az adjuváns BCG-kezelés terápiás effektusa meghaladja a toxikus mellékhatások kockázatát, és hogy az évenként megismételt kezelési ciklus nem jelent többletveszélyt az egyetlen 6 hetes kurzushoz viszonyítva.

Lege Artis Medicinae

A T-sejtek antigénspecifikus működésének előfeltétele: az antigén feldolgozása és bemutatása

RAJNAVÖLGYI Éva

Az immunrendszer működése során számos szabályozó mechanizmus igyekszik a szervezet belső egyensúlyát fenntartani. E folyamatok kulcsa a T- és B-lymphocyták antigénfelismerő képessége, amely funkcionális alapját képezi az immunrendszer célzott, antigénspecifikus működésének éppúgy, mint a klónszelekció elvén alapuló munkamegosztásnak (LAM 1991 1(18):1308–1314.) és ezáltal az antigén hatékony eltávolításának. A T-sejtek alapvető szerepet játszanak a szervezet saját és nem saját struktúrájának megkülönböztetésében. A T-sejtek antigénspecifikus aktiválódása különböző sejtfelszíni fehérjék megjelenéséhez és eltérő biológiai aktivitású limfokinek termelődéséhez vezet, melyek megszabják az immunrendszer sejtjei közötti együttműködés lehetőségeit, valamint befolyásolják más sejtek funkcióját, és így az immunválasz kimenetelét is. A T-sejtek működése így nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelő hatásfokkal és oly módon távolítsa el a szervezetből a testidegen anyagokat, hogy eközben a szervezet saját sejtjei a legkevésbé károsodjanak. Ahhoz azonban, hogy a T-sejtek biológiai funkcióikat kifejtsék, más sejtek, az úgynevezett antigén prezentáló sejtek (APS) együtt működését is igénylik. Közleményünkben azokról az antigénprezentáló sejtekben lejátszódó fehérje lebontási és szállítási lépéseket ismertetjük, amelyek nélkül a T-sejtek antigénfelismerő és effektor működése nem mehet végbe. Ma már igazolt, hogy ezek a folyamatok alapvetően befolyásolják a kórokozók elleni védekezés hatékonyságát és megszabják az autoimmun folyamatok szabályozott vagy kóros kimenetelét.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok a kiterjesztett méheltávolítástól

BŐSZE Péter

A szerző a korai méhnyakrákok kezelésének egyik világszerte elterjedt, ám hazánkban kevésbé ismert módszerét, a kiterjesztett méh eltávolítást tárgyalja saját tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján. Ismerteti a műtét előnyeit és szövődményeit, javallatait és ellenjavallatait. Megállapítja, hogy a kiterjesztett méheltávolításnak egyértelműen helye van a korai méhnyakrákok kezelésében. Véleménye szerint a beteget fel kell világosítani arról, hogy megbetegedésének több, egyformán hatásos kezelési lehetősége van. Ismertetni kell a kezelések előnyeit és kockázatát, és a beteggel együtt kell kiválasztani a számára leginkább megfelelő kezelést. Az életminőség figyelembe vétele és a beteg bevonása a kezelés eldöntésébe ma már egyre inkább elengedhetetlen követelmény. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a kiterjesztett méheltávolítás nagy műtét, amelyet csak megfelelően képzett, nagy gyakorlattal rendelkező nőgyógyász-sebésznek szabad elvégeznie. Fontos, hogy csak az végezzen nyirokcsomó- és kiterjesztett méheltávolítást, aki azt rendszeresen csinálja. Ellenkező esetben a szövődmények sokkal gyakoribbak lesznek. Leghelyesebb, ha a műtétre nagy gyakorlattal rendelkező központokban kerül sor.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

In memoriam prof. dr. Garzuly Ferenc (1937–2021)

ILLÉS Zsolt, HAHN Katalin, KÁLMÁN Bernadette

Garzuly Ferenc címzetes egyetemi tanár hosszú, aktív élet után hunyt el 84 évesen. Közel 60 éven át dolgozott a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórházban, ahol nevéhez fűződik a neuropatológiai laboratórium öt évtizedes tevékenysége. A neurológiai osztályt 20 éven át vezette, majd nyugdíjazása után a patológiai osztályon dolgozott haláláig. Több, ritka betegségeket tárgyaló könyv szerzője, a Magyar Klinikai Neurogenetikai Tár­saság alapító tagja. A nemzetközi szakmai irodalomban nevét a Fabry-betegség egy speciális mutációval társuló és megadochobasilaris elváltozással járó fenotípusának leírásával tette ismertté, és leírta a familiáris meningo­cerebrovascularis amyloidosis transthyretin mutációval járó magyar típusát.

Lege Artis Medicinae

Munkában a szerkesztőség... - Miért jó egy művelt após, és hol találni még latin nyelvtudóst?

SPEER Gábor

Ahogyan 1990-ben, az induláskor, úgy kezdődött alapító főszerkesztőnk köszöntése a tavaly decemberi LAM-számban is: Lecturis Salutem! Köszöntünk, Kedves Olvasó! Postafordultával jöttek a levelek, kizárólag idősebb kollégáktól, helyesbítvén a köszöntést.

Lege Artis Medicinae

Romics László-díj - a szeretet adta elismerés

KUN J. Viktória

A „Prof. Dr. Romics László Akadémikus Emlékére” alapítványt ifj. dr. Romics László, az alapítvány névadójának fia alapította 2015-ben. Szándéka, hogy ápolja Romics professzor emlékét úgy, hogy a Magyarországon dolgozó, magyar állampolgárságú, 40 éven aluli orvosokat és kutatókat támogatja. Most az alapító, a fiú, ma már családapa mesélt édesapja emlékéről, közös életükről és mindarról, amiért végtelen hálát érez a hét éve elhunyt nagyszerű orvos, tanár, szervező és leginkább az ember iránt.

Ideggyógyászati Szemle

Genetikailag meghatározott neuromuscularis betegségek Magyarországon élõ roma családokban (angol nyelven)

LÁSZLÓ Aranka, MAYER Péter, KÓBOR Jenõ, RÁCZ Katalin, TÁLOSI Gyula, ENDREFFY Emőke, HERCZEGFALVI Ágnes, HORTOBÁGYI Tibor, TISZLAVICZ László, BEREG Edit, KATONA Márta, SZABÓ János, KARCAGI Veronika

A szerzők négy örökletesen meghatározott neuromuscularis kórkép klinikai és molekuláris genetikai aspektusait tenkintik át néhány magyarországi roma családban. Az autoszomális recesszíven öröklődő spinalis muscularis atrophia (SMA) csoportból nyolc, kaukázusi rasszhoz tartozó csecsemőben, kisdedben igazolták az SMA gén 7-8 exonalis deletióját, csupán két beteg tartozott a roma populációhoz. Hangsúlyozzuk, hogy a molekuláris genetikai lelet megegyezett a kaukázusi és roma populációban. A szerzők congenitalis myasthenia (CMS) csoportból három család hét betege vizsgálatának alapján a roma populáció founder (alapító) mutációjára hívják fel a figyelmet, amely az irodalomból ismert. Utóbbit a CMS gén 1267G deletiója jellemzi, amelyet molekuláris genetikai módszerrel mutattak ki. A klinikai kezdet pubertás körüli volt, relatíve lassú progresszióval az acetil-kolin-receptor epszilon (AchRE) gént érintette. A csípő-vállövi izomdystrophiában (LGMD) szenvedő roma betegek (két beteg) a sarcoglycanopathia 2C típusába tartoztak specifikus rassz C283Q-mutációval. Két roma, facioscapulo-humeralis dystrophiás (FSHD) család hordozta az FSHD A1 gén (D4S139) 21,8 kb, valamint 18,5 kb alléljait founder mutációval az FSHD A1 génben, az autoszomális domináns öröklődésnek megfelelően. Praenatalis diagnózis is történt az egyik családban, 18,5 kb homozigótaságot bizonyítva a foetusban, a terhesség megszakításra került. CMS-, LGMD- és FSHD-betegek molekuláris mutációi tipikus, ősi founder mutációknak bizonyultak.

Ideggyógyászati Szemle

Herediter neuromuscularis betegségek szűrése molekuláris genetikai módszerekkel hazai roma populációban

HERCZEGFALVI Ágnes, PIKÓ Henriett, KARCAGI Veronika

Számos genetikai betegség esetében bizonyítást nyert, hogy azok bizonyos népcsoportokban gyakrabban fordulnak elő, illetve az adott népcsoportra specifikus mutációk jellemzőek (izolált alapító populációk). A finn és az askenázi zsidó népesség képviseli a legjobb példákat az egyedülálló betegségek génjeinek azonosítására, ahol a hosszú távú kutatási erőfeszítések és jó minőségű orvosi szolgáltatások jelentős eredményeket értek el a betegellátásban, valamint a populációszintű hordozósági szűrési programok megteremtésében. A roma populációk öröklődő betegségei már régóta ismertek. Ennek genetikai hátterét az elmúlt évtized molekuláris genetikai vizsgálatai tették teljessé. Hazánk lakosságának több mint 6%-a roma népcsoportba tartozik, akiknek többsége rendkívül rossz egészségügyi körülmények között él. Feladatul tűztük ki ezért a magyarországi romák öröklődő neuromuscularis betegségeinek feltérképezését, a veszélyeztetett családok felvilágosítását, a lehetséges prevenció alapjainak kidolgozását, amely kiemelt népegészségügyi feladat. Neuromuscularis betegségekben szerzett tapasztalataink alapján hat, gyakori, autoszomális recesszív módon öröklődő betegség vizsgálatát végeztük el a roma népességben: Herediter motoros és szenzoros neuropathia Lom és Russe típusa, congenitalis cataracta facialis diszmorfizmus szindróma, congenitalis myasthenia szindróma, valamint spinalis izomatrophia. A mutációk azonosítását követően, a prenatalis vizsgálatok felajánlásával, valamint a családtagok hordozóságának szűrésével hozzájárulunk a súlyos kórképek ismétlődési kockázatának a csökkentéséhez.