Lege Artis Medicinae

Adatok a himlőoltás magyarországi elterjesztéséhez

KAPRONCZAY Károly

1994. AUGUSZTUS 31.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(08)

História

Az újkori medicina egyik jelentős felfedezése, az Eduárd Jenner (1749– 1823) nevéhez fűződő himlőoltási módszer, amellyel az ázsiai eredetű és szinte az ókortól nyomonkövethető fekete himlőnek vetett gátat. A himlőjárványok - bár pusztítási arányaik nem hasonlíthatók a többi ó és középkori más epidémiákhoz – szinte legrégebbi orvostörténeti emlékeinkben is megtalálhatók, a védekezés módjai - a variolizáció - a görög-római, az arab és a középkori leírásainkban is ismeretesek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Könyvekről

Könyvismertetés Frenkl Róbert "Így láttam... sport egészségügy rendszerváltozás"

Lege Artis Medicinae

Az önrendelkezési jog korlátozása a gyógyításban

SÁNDOR Judit

Az autonómia elve – úgy tűnik – végérvényesen bevonult a morálfilozófián nevelkedett bioetika és orvosi jog alapelvei közé. A tájékoztatáson alapuló beleegyezést, az orvosbiológiai beavatkozásokban való részvételt alapvetően meghatározó követelményről van szó, amely azonban - s ez az írás itt kívánja fejtegetéseit megkezdeni -, soha nem feltétlen vagy egyedülálló azon elvek sorában, amelyek akár elméleti, akár peres vitákban az orvos és beteg közötti jogviszony teljességét, annak valamennyi vitás kérdését átfognák.

Lege Artis Medicinae

Supraventricularis tachycardiák katéteres roncsolása

KEMPLER Pál, LITTMANN László, TÓTH K. Zoltán

A supraventricularis ritmuszavarok kezelésében a gyógyszeres terápia gyakran sikertelennek bizonyul. Az aritmiasebészet nagyon költséges és jelentős perioperatív morbiditás saljár. A supraventricularis aritmiák keletkezését meghatározó anatómiai-elektrofiziológiai összefüggések pontosabb megértése, vala mint a katétertechnika fejlődése új, hatékony, és nem túl költséges módszerek kifejlődését eredményezte. A supraventricularis tachycardiák rádiófrekvenciás katéterrel történő kezelése ma már általánosan elfogadott, igen jelentős százalékban sikeres és csekély szövődménnyel kísért beavatkozásnak számít. A szerzők a supraventricularis aritmiákka téteres kezelésének újabb eredményeiről adnak áttekintést.

Lege Artis Medicinae

A Langerhans-sejtek szerepe a méhnyakrák kialakulásában

PETE Imre, SÁPI Sándor, GONDA Gábor

A méhnyakrák mortalitása csökkent a 45 év feletti korosztályban, a 35 év alatti betegek között azonban emelkedik. Ennek a pontos oka nem tisztázott. Analitikai tanulmányok próbálták a jelenséget elemezni, és az okokat felderíteni. Különféle kockázati tényezőket vizsgáltak (életkor, családi állapot, az első közösülés ideje, a szexuális partnerek száma, a közösülések gyakorisága, circumcisio, a menstruációs ciklus típusai, a fogamzásgátlás típusa, dohányzás, vírusinfekciók, szociális körülmények), de a betegség kialakulása és a rizikófaktorok közötti valódi kapcsolatot nem sikerült megtalálni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem egy tényező okozza a betegség kialakulását, hanem hatások sorozatáról van szó, amelyek akkor érvényesülhetnek leginkább, ha helyileg gyengített immunológiai környezetben hatnak. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy cervicalis intraepithelialis neoplasiában jelen lévő vagy a tumorszövetet infiltráló macrophagok képesek befolyásolni mind az előbbi kórfolyamat progresszióját, mind pedig az invazív cervixrákos beteg prognózisát. A szerzők a jelen dolgozatban a macrophagok egy speciális csoportjának, az antigént bemutató Langerhans-sejteknek lehetséges szerepét vizsgálták irodalmi adatok alapján a cervicalis intraepithelialis neoplasia kialakulásában, illetve a meglévő elváltozások progressziójában. Amennyiben megértjük az antigént bemutató macrophagok külső tényezők hatására bekövetkezett változásait, talán közelebb juthatunk a cervixrák kialakulásának megértéséhez is.

Lege Artis Medicinae

Ischaemiás szívbetegség előfordulása korai emlőrákos betegekben 15-20 évvel az adjuváns sugárterápia után

GYENES Gábor

A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk az ischaemiás szívbetegség előfordulási gyakoriságát olyan panaszmentes betegekben, akik korai emlőrák miatt adjuváns sugárkezelést kaptak 15-20 évvel ezelőtt. Egy randomizált stockholmi emlőrákvizsgálat 37 túlélőjét vontuk be a tanulmányba. Húsz beteg pre-, vagy posztoperatív besugárzást kapott bal oldali emlőrákja miatt (vizsgálati csoport), míg a 17 kontroll jobb oldali sugár kezelésen esett át, vagy nem kapott besugárzást. Az eredeti tanulmányban a betegek a sugárterápiát randomizáltan kapták, vagy tangenciális boCo vagy elektronkezelés formájában. 99m Tc Sestamibi perfúziós szcintigráfiával kiegészített kerékpárergometriás EKG-vizsgálatot végeztünk, és számba vettük a betegek ischaemiás szív betegségére vonatkozó főbb rizikótényezőit is. Szignifikáns különbség volt a két csoport szcintigráfiás leletei között. A vizsgálati csoport 20 betege közül ötnél találtunk ischaemiás szívbetegségre utaló jelentős defektust, míg a kontrollcsoport egyik tagja sem mutatott ilyen jelet (p < 0,05). A tárgyalt technikával végzett adjuváns sugárkezelés szerepet játszhat az ischaemiás szívbetegség későbbi kialakulásában, ezért amennyire csak lehet, kerüljük el a szív besugárzását.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.