A statinkezelés jelentősége a stroke prevenciójában
KÁPOSZTA Zoltán, RÁCZ Klára
2009. JANUÁR 27.
Lege Artis Medicinae - 2009;19(01)
KÁPOSZTA Zoltán, RÁCZ Klára
2009. JANUÁR 27.
Lege Artis Medicinae - 2009;19(01)
A stroke a harmadik leggyakoribb halálok és a leggyakoribb rokkantsági ok a fejlett országokban. Magyarországon stroke-betegség miatt 100 000 lakosonként 400-500 kórházi kezelésre kerül sor évente. Az elmúlt évtizedben vált bizonyítottá, hogy a koleszterinszint csökkentése a 3-hidroxi-3-metilglutaril-koenzim A- (HMGCoA-) reduktáz inhibitorokkal (statinok) csökkenti a stroke rizikóját szívbetegeken és szívbetegségben nem szenvedőknél egyaránt. A coronariabetegek első stroke-jának esélyét a statinkezelés 25-35%-kal csökkenti és további rizikócsökkenés érhető el az LDL-koleszterin értékének 2,6 mmol/l alá csökkentésével. Nemrégiben az is ismertté vált, hogy emelt dózisú statinkezeléssel mérsékelhető a stroke ismétlődésének veszélye olyan stroke-betegeken vagy átmeneti agyi keringészavarban szenvedők körében, akik - függetlenül attól, hogy cukorbetegek- e - szívbetegségben nem szenvednek. A stroke és a tranzitorikus ischaemiás attak rizikójának együttes csökkenése 23% volt. A retrospektív vizsgálatok azt is igazolták, hogy a statinkezeléssel a stroke kimenetele is javítható. Ez a hatás összefüggésben állhat a statinok pleiotrop effektusával, amely magában foglalja az endothelium funkcionális aktivitásának javítását, a gyulladás és a kóros véralvadás elleni hatást, valamint az immunmodulációt. Tekintettel arra, hogy a statinok biztonsággal és egyszerűen alkalmazhatók, használatuk mindenképpen kívánatos az orvosi gyakorlatban, a klinikai vizsgálatok által meghatározott hatásos dózisban mindazon betegek esetén, ahol a primer vagy szekunder stroke-rizikó csökkentése válik szükségessé.
Lege Artis Medicinae
Ma a diabetes mellitus a világ lakosságának több mint 5%-át érintő betegség. A 2-es típus 85- 95%-ban fordul elő. A növekvő esetszámmal együtt fokozódik az igény a magasabb szintű ellátás biztosítására, és - bár hatásosságáról a nem inzulinnal kezelt betegek esetében megoszlanak a klinikai bizonyítékok - egyre szélesebb körben terjed a vércukorszint otthoni monitorozása.
Lege Artis Medicinae
Mellkassebész szakorvosként az egyik fővárosi baleseti sebészeten voltam ügyeletes. Az egyik éjszaka egy sokkban lévő, mellkason lőtt fiatal férfit hozott a mentő. A beteg eszméletlen volt, így a balesetről semmilyen információt nem lehetett tőle megtudni.
Lege Artis Medicinae
1986-ban egy New York-i bohóc, Michael Christensen alapította az első kórházi „bohócterápia-részleget”. Azóta ő és munkatársai számos országban bohócdoktor-viziteket tartanak, legfőbb eszközükkel, a nevetéssel operálva. Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Németországban, Svédországban és Magyarországon is jöttek létre hasonló alapítványok.
Lege Artis Medicinae
Joseph Haydn 1732-ben egy kis osztrák faluban, Rohrauban született. Kerékgyártó édesapjának két feleségétől összesen 17 gyermeke született, Joseph a második legidősebb volt a sorban. Zenei tehetségét Georg Reutter, a bécsi Stephansdom karmestere fedezte fel egy iskolai meghallgatáson, s azonnal kórusába hívta a nyolcéves kisdiákot. Sikeres kórusénekesi karrierjének (egy alkalommal Schönnbrunnban Mária Terézia pénzjutalomban is részesítette) mutálása vetett véget.
Lege Artis Medicinae
Az egészség olyan metajog és metaérték, amely egyformán épít a tapasztalás három Kant által megnevezett modalitására: a tudományos tudásra, a jóra és a szépre. A boldogság és az egészség kölcsönviszonyára és társadalmi összefüggéseire egyaránt felfigyelő Kant Antropológiájától Foucault útja előbb az 1970-es évek végén kidolgozott életpolitika elméletéig vezetett, majd ezen át, élete utolsó éveinek hatalmas vállalkozásához, a szubjektum egészsége témakörének történeti vizsgálatához.
Lege Artis Medicinae
Az atherosclerosis folyamata gyermekkorban kezdődik és a szervezet haláláig tart. A legtöbb cardiovascularis betegség és halálozás hátterében atheroscleroticus érelváltozások állnak. A folyamat maga több ezer éves, de komplex patofiziológiáját csak mára kezdjük ismerni és érteni. A ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy gondoljuk, hogy az atherosclerosis a nagy és közepes artériák olyan krónikus gyulladásos betegsége, amelyet oxidatív és egyéb módosulást szenvedett lipoproteinek, immunsejtek és az extracelluláris mátrix subendothelialis felhalmozódása jellemez. A veleszületett és a szerzett immunitás az atherogenesis olyan összetett szabályozó rendszere, amely adott esetben a proatherogen gyulladásos és az atheroprotectiv gyulladásellenes folyamatokat irányítva fokozza a plakkok progresszióját, vagy éppen stabilizálja azokat. Az atherogenesis folyamatairól nyert egyre bővülő ismereteinkkel tovább javíthatjuk a cardiovascularis rizikóállapotok meghatározását, és ennek következtében személyre szabottabb terápiás stratégiákat alkalmazhatunk.
Ideggyógyászati Szemle
[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékenysége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, melyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembolusokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok esetén is. Antithromboticus terápiával csökkenthető a microembolusok száma. Az intravénás kontrasztbefecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]
Lege Artis Medicinae
Az atherosclerosis nemcsak a leggyakoribb halálesetet okozó cardiovascularis betegségek legfőbb okaként, hanem az erek rugalmasságának korral járó elvesztésében mindenkiben lényeges szerepet játszó tényezőként is fontos napjaink egészségügyi ellátásában. Az utóbbi két évtized nagy vizsgálatai kimutatták, hogy a magas koleszterinszint kezelésével csökkenteni lehet a cardiovascularis események gyakoriságát és az összhalálozást, valamint igazolódott az is, hogy a már kialakult atheroscleroticus plakk nagysága is csökkenthető. Ez utóbbi a gyógyszeres kezelésben szinte egyedülálló. Lipidcsökkentéssel nemcsak megelőzhetők az éresemények, hanem gyógyítani is tudjuk az atherosclerosist, ha megfelelő módon végezzük azt. Jelenleg három gyógyszercsoport (statinok, ezetimib és PCSK9-gátlók) mögött áll teljes értékű evidencia arra, hogy alkalmazásukkal csökkenteni lehet a cardiovascularis események számát és plakkregresszióra is képesek. A számos meggyőző klinikai vizsgálat ellenére a lipidcsökkentő terápia a cardiovascularis prevenciós palettán a megtűrt vagy kényszeredetten alkalmazott kategóriában áll. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket megfelelő szinten kiaknázzuk, objektíven, tényleges súlyának megfelelően kell nekünk, orvosoknak is közelednünk hozzá, és a betegeink felé azt kell sugároznunk, hogy olyan, élethosszig tartó kezelésről van szó, mellyel nemcsak a cardiovascularis események fellépésének valószínűségét csökkenthetjük, hanem ereink öregedését is lassítani tudjuk.
Ideggyógyászati Szemle
[Háttér - A vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsuk, milyen kockázati tényezők jellemzőek a különböző ischaemiás stroke altípusokban, különböző súlyosságú krónikus vesebetegségben szenvedőknél. Módszerek - A retrospektív vizsgálatot ischaemiás stroke miatt kórházi kezelésben részesült betegek adatait felhasználva végeztük. A vizsgálatba olyan krónikus vesebetegeket vontunk be (n = 198 fő), akiket 3-as vagy magasabb stádiumú ischaemiás stroke-kal diagnosztizáltak. Eredmények - A cardioemboliás eredetű ischaemiás stroke hátterében leggyakrabban az időskor, coronariabetegség, mérsékelt vesebetegség állt. A nagy artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a hipertenzió, a hyperlipidaemia, a dohányzás és az alkoholfogyasztás voltak. A kis artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a női nem és az anaemia voltak. Ismeretlen etiológiájú ischaemiás stroke a leggyakrabban dialízisben részesülő és súlyos vesebetegségben szenvedő betegeknél fordult elő. Az egyéb etiológiájú stroke-ok hátterében leggyakrabban a következők álltak: férfi nem, diabetes mellitus, korábbi stroke, enyhe vesebetegség. Az egyéb etiológiájú stroke-okkal összehasonlítva, a kis artériákat érintő betegség következtében kialakuló stroke esetén statisztikailag szignifikáns mértékben (p = 0,002) alacsonyabb National Institute of Health Stroke Scale (NIHSS-) pontszámokat kaptunk. Következtetés - A krónikus vesebetegeknél jelentkező ischaemiás stroke prognózisának javítása érdekében fel kell ismernünk a háttérben álló kockázati tényezőket, és a kezelést ezek figyelembevételével kell kialakítanunk.]
Lege Artis Medicinae
A kardiogén eredetű stroke-ok leggyakoribb oka a pitvarfibrilláció. E ritmuszavar gyakorisága az életkorral meredeken nő, az idős lakosság 10%-át érinti. A pitvarfibrilláció következtében kialakuló stroke legtöbbször súlyos, mortalitása magas. A ritmuszavarhoz társuló rizikófaktorok és az életkor alapján becsülhető meg a stroke fellépésének kockázata; az egyik legveszélyeztetettebb csoportot azok a betegek alkotják, akiknél pitvarfibrilláció áll fenn, és korábban tranziens ischaemiás attakot vagy stroke-ot szenvedtek el. A hatékony prevenciót a tartós antikoaguláns kezelés jelenti. A klinikai gyakorlatban évtizedek óta csak a K-vitamin-antagonista készítmények használatára van lehetőség. Ezek alkalmazásának számos korlátja van, a klinikusok éppen a magas stroke-rizikójú, idős betegeknél tartanak leginkább a rendelésüktől. Ennek következtében azoknak a betegeknek, akiknél pitvarfibrilláció miatt antikoaguláns kezelés indokolt, csak mintegy 50- 60%-a kap ilyen terápiát, és a kezelt betegeknek csupán fele éri el a cél-INR-tartományt. A warfarin több mint 50 évvel ezelőtti bevezetése óta az elmúlt években kerültek publikálásra a direkt trombininhibitor dabigatrannal végzett vizsgálatok adatai. Jelen közlemény a 2009-ben publikált, nemzetközi, III. fázisú RE-LY vizsgálat eredményeit tekinti át, amely a dabigatran etexilat preventív hatékonyságát értékelte pitvarfibrilláló betegeknél, terápiás dózisú warfarinnal összehasonlítva. Az eredmények alapján a dabigatran napi 2×110 mg-os dózisban alkalmazva a warfarinnal azonos, míg 2×150 mg-os dózisban annál szignifikánsan hatékonyabb védelmet biztosít a pitvarfibrillációhoz társuló stroke és szisztémás embolia ellen. Kitűnő preventív hatásán túl a dabigatrankezelés mellett szignifikánsan kevesebb intracranialis vérzés fordul elő, és csökkent az egyéb súlyos vérzések gyakorisága is. Az eredmények alapján a dabigatran valószínűleg meg fogja változtatni a jelenlegi kezelési paradigmát a pitvarfibrillációban szenvedő betegek stroke-prevenciójában. Bevezetésével jelentősen bővülhet a hatékonyan és biztonságosan kezeltek köre.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás