BEVEZETÉS - A kóros mentális állapotok jelentette életminőség-veszteség a fejlett országokban egyre jelentősebb mértéket ölt. A jelen tanulmány célja a Magyar­or­szá­gon negatív tünetes szkizofréniával élők körében előnyökkel járó kariprazin alkalmazása révén elérhető életminőség-többlet számszerűsítése. A komparátorterápiát a je­lenleg alkalmazott második generációs orális antipszichotikumok jelentik. MÓDSZEREK - A kariprazin által elérhető életminőség-nyereség vizsgálatához egy nyolc egészségi állapotból álló determi­nisz­tikus Markov kohorsz modell készült. Az adatok a releváns szakirodalmi forrásokból és publikus adatbázisokból származnak. Az elemzésben használt, kezelési utakkal kapcsolatos fő feltételezéseket szakértők erősítették meg klinikai gyakorlati tapasztalatuk alapján. A negatív tünetes szkizofréniával élő betegek számának becslése is ezen módszerekkel történt. A be­meneti paraméterek érzékenységének elemzéséhez determinisztikus érzékenységi vizsgálat készült. EREDMÉNYEK - Kariprazin alkalmazásával az egyénenként várható életminőséggel korrigált életévtöbblet kétéves időtávon 0,05 a jelenleg alkalmazott második generációs orális antipszichotikumokkal összehasonlítva. Az érzékenységi vizsgálatok alap­ján ez az eredmény robusztusnak tekinthető. A finanszírozó adatai, illetve a szakirodalom alapján mindössze kétéves időtávon, össztársadalmi szinten már összesen 450 életminőséggel korrigált életévtöbblet becsülhető. Hosszabb időtávot tekintve a QALY többletnövekedése várható. KÖVETKEZTETÉSEK - Konzervatív számítások alapján is jelentős egészségnyereséggel járna, ha valamennyi negatív tünetes szkizofréniával élő beteg kariprazin kezelést kapna Magyarországon a jelenleg alkalmazott második generációs orális antipszichotikumok helyett.

A MOTESZ és a Magyar Tudományos Aka­dé­mia Orvosi Tudományok Osztálya év­­ti­ze­dek óta szorosan együttműködik. Az együttműködés fontos kérdése az orvoslás, az egészségügy előtt álló kihívásokkal való szembenézés. Ez a célja az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért (EBE) testületének is, amelyet a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László hozott létre 2017-ben azzal a céllal, hogy tudományos igényű elemzésekkel mutasson rá az egészségügy problémáira, és adjon róluk tájékoztatást a szolgáltatást igénybe vevők, a szolgáltatók, az egészségügyet irányító szakemberek és a döntéshozók számára. A Bizottság tagja Karádi István és Poór Gyula akadémikus, a MOTESZ két korábbi, és Oberfrank Ferenc, a szövetség jelenlegi elnöke is.

Eminens kreatív személyek körében a bipoláris hangulatzavar különféle formáinak előfordulása szignifikánsan magasabb, tehát a tehetség és alkotókészség valamiféle kapcsolódást vagy közös gyökereket mutat a kedélyingadozással. Ez a jelenség zeneszerzők körében is megfigyelhető. A közleményben Gaetano Donizetti (1797-1848) életének néhány mozzanatát és alkotásainak egynémely jellegzetességeit taglaljuk. Donizettit zenei tanulmányai és kezdeti sikerei után Domenico Barbaja operaimpresszárió szerződtette, aki nagy mennyiségű opera megírására kötelezte. Donizetti személyes tragédiája, hogy három gyermekét és feleségét fiatalon elveszítette. Több mint 70 operát szerzett, néhánynak maga írta szövegkönyvét, rajzkészsége is volt, valamint színházi összmű­vészeti érzéke. Hihetetlen gyors komponálási technikával rendelkezett, amelyre külső körülmények is kényszerítették, mindenekelőtt az operaimpresszárió Barbaja. A lázas gyorsaság (hypomania) mellett valódi lázzal, fejfájással, nauseával járó időszakok is gyötörték. 1845-től kezdődően teljes apathia, depresszió (korábban is volt depressziós időszaka), valamint bénulások (paralysis progressiva?) miatt alkotásra és emberi kapcsolatokra képtelenné vált, és zárt elmegyógyintézetben helyezték el. Betegségét luesnek vélelmezték, emellett azonban okkal feltételezhető a bipoláris hangulatzavar is. Ezt a korán jelentkező krea­­tivitás és hypomaniás jelek, átmeneti ke­dély­kilengések, a zeneszerzési technika, a multimodális tehetség, az alkotások bősége (évente átlagosan 3-4 opera), a mű­vekből áradó hangulat (könnyed, sziporkázó jelleg mellett ’őrülési jelenetek’) és bizonyos körülmények (legnagyobb személyes tragédiái közepette képes volt vígoperákat írni) is sugallnak. Mindezen komponensekhez exogén kényszerítő környezeti tényezőként Domenico Barbaja, az operaimpresszáriók hercege (és hajcsára) is bizonyosan hozzászámítandó.

Sorozatunk a Budapest nagyvárossá válásával párhuzamosan kiépülő közegészségügy intézményei közül a legfontosabbnak, a közkórházak kialakulásának ered a nyomába, elsősorban kultúrtörténeti szempontból. Aktualitását az adja, hogy a 21. század követelményeinek megfelelő egészségügyi hálózat tervezett kialakítása során ezek a jórészt a 19. század végén, illetve a 20. század első évtizedeiben emelt épületek részben eltűnnek, részben alapvetően átalakulnak. Telepítésük idején az angol eredetű pavilonos rendszer számított korszerűnek, akkor elsősorban gyógyászati megfontolásból. Az, hogy a parkos, barátságos környezet sokat javít a betegek közérzetén, és így alapvetően befolyásolja a gyógyulás folyamatát, a következő évszázad felismerése volt, és bár ma az orvosi gyakorlat a centralizált intézmények működtetését követeli meg, az ezeket tervező építészek tisztában vannak azzal, hogy „gyógyító gyárak” helyett humán emberi környezet kialakítása a feladat. A 20. század a mindent megújítani akaró modernitás jegyében telt, és jogos volt a törekvés a gyorsan átalakuló életformának megfelelő környezet kialakítására. A 21. század egyre erősödő vonzódása a történeti kultúra és építészet hagyatéka felé jelzi, hogy felismertük, nem szabad a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Igyekszünk a múlt értékeit átmenteni, szellemi és anyagi mivoltukban egyaránt. A két évszázaddal ezelőtt alapított kórházaink történetét bemutató sorozat Lugosi Lugo László fotóművész képei és Zöldi Anna építész-újságíró szövegei révén ennek a „virtuális értékmentésnek” a darabjai.

BEVEZETÉS - Az iskolai egészségnevelés egyik kiemelten fontos területe a szexuális biztonság. A kockázat csökkentése szempontjából meghatározók a serdülők szexuá­lis biztonságra vonatkozó hiedelmei és énhatékonyság-érzése. A vizsgálat célja a Sexual Risk Behavior Beliefs and Self-efficacy Scales (SRBBS) kérdőív magyar nyelvre adaptálása, a nemi különbségek feltérképezése, és az óvszerhasználat előrejelzőinek felmérése középiskolások körében. MÓDSZER - A keresztmetszeti kérdőíves kutatásban a balassagyarmati 9-10. évfolyamos diákok vettek részt (n = 649; 52,5% fiú; átlagéletkor: 16,7 év; SD = 1,01 év). Mérőeszközök: SRBBS kérdőív, szexuális magatartásra vonatkozó kérdések. EREDMÉNYEK - Az SRBBS pszichometriai elem­zése biztató eredménnyel zárult. Az el­mé­leti faktorstruktúra nagyrészt alátámasztást nyert, a skálák belső megbízhatósága meg­felelő, időbeli stabilitása zömében elfogadható. Behatolással járó szexuális együttléte a résztvevők 35,5%-ának volt már élete során és a legutóbbi aktusnál 65,8%-uk hasz­nált óvszert. A fiúk (OR = 2,17; p = 0,021) és az óvszerhasználattal kapcsolat­ban pozi­tí­vabb attitűddel bírók (OR = 1,24; p = 0,002) szignifikánsan nagyobb eséllyel használtak óv­szert az aktus során, mint a lányok, illetve az óvszerhasználat tekin­te­té­ben ked­ve­zőt­le­nebb attitűddel jellemezhetők. KÖVETKEZTETÉSEK - Az SRBBS kérdőívet érdemes lenne bevezetni a hazai kutatásba állapotfelmérés és az iskolai egészségfejlesztő programok hatékonyságának mérése céljából.