Lege Artis Medicinae

A pajzsmirigyhormon-hiány sokarcúsága

MOLNÁR Ildikó

2016. OKTÓBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2016;26(09-10)

A pajzsmirigyhormon-hiány időbeni felismerése igen fontos, hogy ne alakuljanak ki veszélyes következmények, mint például jelentős fokú elhízás, szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú diabetes mellitus, emlődaganatok, csontvesztés, menseszavarok és strumaképződés. A szubklinikus hypothyreosis (<10 mU/l TSH) fennállása már elősegíti a fent említett tünetek és betegségek kialakulását, ezért korai felismerése és kezelése szükséges. A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a pajzsmirigyhormon-hiányhoz vezető okokat, következményeket, és javaslatot ad a kezelés elindításához. Kitér a pajzsmirigyhormon-hiányban tapasztalható gyakoribb emlő- és a colorectalis daganatok előfordulásának a magyarázatára, és felhívja a prolaktinszint-emelkedés társulására a figyelmet. Végül, konkrét segítséget ad, hogy klinikusként mikor gondoljunk pajzsmirigyhormon-hiányra és ismerteti az Európai Pajzsmirigy Társaság (ETA) 2013-as algoritmusát a szubklinikus hypothyreosis kezelésében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Életgyakorlatok - Az antik filozófia praxisáról

TILLMANN József A.

A filozófiát a ma közkeletű elképzelések valamiféle teoretikus tevékenységnek tekintik. Ám a filozófia eredendően életvezetési technika, életművészet (ars vitae) - gyakorlat volt. „A filozófiatörténészek általában elég kevés figyelmet szentelnek annak a ténynek, hogy az antik filozófia elsősorban életmód.” - állapítja meg Pierre Hadot. Ezt Epiktétosz egyértelműen közli: „Az életművészet (= a filozófia) tárgya az egyes ember élete”. Az antik filozófiai iskolákban ennek az élettechnikának (techné tou biou) teóriáját és gyakorlatát tanították.

Lege Artis Medicinae

A rosuvastatin javítja az endothel működését athero- és arteriosclerosissal társult gyulladásos ízületi betegségekben a RORA-AS statinintervenciós vizsgálat eredményei alapján

KAPÓCS Gábor

Már korábban kimutatták, hogy a gyulladásos ízületi betegségekben - beleértve a rheumatoid arthritist, a spondylitis ankylopoeticát és az arthritis psoriaticát - az általános népességgel összehasonlítva romlik az endothelfunkció.

Lege Artis Medicinae

A visszacsalt szerelem, avagy az erőszakos remény

GEREVICH József

„Jön napra nap új év válik tavalyra/Nincs ami a/Szerelmet visszacsalja/A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna”, írja a költő, Apollinaire, a világirodalom egyik legszebb búcsúversében, „A Mi rabeau-híd alatt” címmel.

Lege Artis Medicinae

„Már a tegnap sem létezik…” - Életvégi etikai kérdések a demenciával élő betegek ellátásában

HEGEDÛS Katalin

A demenciával élő betegek száma folyamatosan növekszik. Legtöbbjük különböző intézményekben hal meg, sokszor évekig tartó gondozás után. Az ápolás, gondozás hosszú folyamata sajátos etikai követelményeket is felvet, amelyek elsősorban a vulnerabilitásra, a méltóságra és a dialógusra építenek. A dialógus azonban nagyon sokszor hiányzik a demens betegek ellátásából. Vajon megtaláljuk-e - orvosként, be­tegként, hozzátartozóként - azt az időintervallumot, amikor a beteg még szabadon, szellemi képességei birtokában tud dönteni az életvégi kezeléseivel kapcsolatban? A be­tegek többsége ugyanis szeretne részt venni a döntésekben. Az erről való beszélgetés a demencia korai stádiumában nagy érzelmi terhet venne le a családtagokról és a gondozókról. Ezért az etikai cél: az életvégi kezelések előre tervezése. A tanulmány áttekinti a legfrissebb kutatási eredményeket, különös tekintettel azokra a se­gédanyagokra, amelyek segíthetnek az életvégi preferenciákról szóló beszélgetések során, a döntések előkészítésében or­vos és beteg között.

Lege Artis Medicinae

Múltfeldolgozás agyvérzés után

CZIGLÉNYI Boglárka

Ruth Klüger idén október 30-án lesz 85 éves. A Kaliforniában élő, osztrák származású germanista professzor 1990-ben vált igazán híressé a német, majd az angolszász területeken, amikor megírta az egyik legbátrabb memoárt arról, hogy milyen túlélni a Holokausztot.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az agyi inzulinszignál szerepe az energia-egyensúly és a perifériás anyagcsere szabályozásában

MICHAELA Diamant

Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának világméreteket öltő, példátlan mértékű emelkedése miatt, amely cardiovascularis betegségekkel és halálozással társul, mára „elhízási járványról” beszélhetünk. Ennek fő oka a világszerte megfigyelhető életmódváltozás, amely a nagy kalóriatartalmú ételek fogyasztásában és az egyre kevesebb testmozgásban nyilvánul meg. Ugyanakkor fény derült a központi idegrendszer szerepére is az elhízásban és az inzulinrezisztencia kialakulásában. A különböző kórokok hátterének megértése elengedhetetlen a megfelelő megelőző és terápiás módszerek kifejlesztéséhez. Hagyományosan az izmokat, a zsírszövetet és a májat tekintették az inzulinhatás elsődleges célpontjainak, amely szervek részt vesznek az inzulin által szabályozott perifériás szénhidrát-, fehérje- és lipidanyagcsere lebonyolításában. Az elégtelenné váló inzulinhatás következményeként magyarázták az ezekben a szervekben bekövetkező, inzulinrezisztenciával járó működésbeli és szerkezeti elváltozásokat. A központi idegrendszer mint fontos inzulinhatáspont csak az agyi inzulinreceptorok felfedezése, a perifériásan beadott inzulin liquorban történő kimutatása, és annak meggyőző bizonyítása után került a figyelem középpontjába, hogy az intracerebroventricularisan beadott inzulin befolyásolni képes az energia-háztartást. A perifériás inzulin nélkülözhetetlen a hypothalamicus neuropeptidek és neurotranszmitterek összetett hálózatának aktiválásában, amelyek aztán befolyásolják az energiaháztartás paramétereit. A centrális inzulin viszont szerepet játszik a perifériás glükózmetabolizmus szabályozásában. Összefoglaljuk az agyi inzulinhatásra vonatkozó adatokat, amely hatás része az energia- és glükózmetabolizmus központi szabályozását végző komplex rendszernek, és taglaljuk az elégtelenné váló központi inzulinjel szerepét mint az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség patomechanizmusának lehetséges tényezőjét.

Lege Artis Medicinae

A diabetes mellitus és a máj

BECHER Péter, PATAI Árpád, MÁJER Katalin

Az elmúlt években a cukorbetegség micro- és macrovascularis szövődményeinek megelőzése állt a diabetes kezelésének központjában. Feledésbe merültek májra gyakorolt kedvezőtlen hatásai: a májbetegségek progressziójának gyorsítása és a hepatocellularis carcinoma gyakoriságának növekedése. A metabolikus szindróma nem alkoholos zsírmáj betegségekhez (steatosis, steatohepatitis, cirrhosis) vezet. Ugyanakkor a májcirrhosis egyes formái (így a gyakori alkoholos májzsugor is) az inzulinrezisztencia fokozása révén más sajátosságokkal rendelkező hepatogen diabeteshez vezethetnek, amelynek kezelése eltérő és több odafigyelést igényel, mint a hagyományos diabetesé.

Lege Artis Medicinae

Inzulinrezisztencia - középpontban a zsírszövet

URICH Elemér

Az inzulinrezisztencia definíciószerűen az az állapot, amikor normális mennyiségű inzulin szubnormális biológiai választ vált ki. A jelenséget Hinsworth és Kerr már 1939-ben leírta, de kutatása csak az elmúlt két évtizedben került markánsabban előtérbe. Az inzulinrezisztencia a 2-es típusú diabetesnek, illetve az ennél jóval komplexebb klinikai entitást takaró metabolikus szindrómának központi patogenetikai eleme; az utóbbit épp ebből fakadóan inzulinrezisztencia-szindróma néven is szokás emlegetni. A háttérben a zsírszövet elváltozása áll. Ez az esetek zömében elhízást jelent, a kérdés mégsem egyszerűsíthető az elhízásra, ugyanis bizonyos esetekben a zsírszövet- szaporulat épp ellenkezőleg, jótékonyan hat. A jelen cikk a zsírszövet és az inzulinrezisztencia összefüggésének patofiziológiáját tárgyalja, kitér az inzulinrezisztencia terápiás befolyásolhatóságára, és erről szólva kiemeli a terápiás palettára nemrég felkerült tiazolidindion típusú vegyületek jelentőségét.

Lege Artis Medicinae

A hyperlipidaemia követésének komplexitása Parkinson-kórral újonnan diagnosztizált polimorbid beteg esetében

HANG Dóra

A 73 éves polimorbid férfi beteg vizsgálata nem megfelelő vérnyomás, illetve lipidprofil miatt történt, anamnéziséből több kórállapot mellől kiemelendő szubklinikus hypothyreosisa. Magas szérumkoleszterin- (6,7 mmol/l) és -LDL-szint (4,91 mmol/l) miatt 40 mg atorvastatin került beállításra, antihipertenzívumként estére 10 mg amlodipint kapott. Ezt követően újonnan diagnosztizált Parkinson-kór miatt selegilin- és levodopa/benserazid terápia indult, mely alkalmazásával időbeli párhuzamban lipidparaméterei lehetővé tették alacsonyabb dózisú atorvastatin (20 mg) beállítását, melyet a 10 mg amlodipinnel kombinálva Amlator® néven szed jelenleg is. A javuló lipidprofilban valószínűleg a szubklinikus hypothyreosis euthyreoid állapottá rendeződése is szerepet játszott, amiben lehetséges szerepe van a levodopa azon hatásának, ami alapján feltételezhetően hy pophysealis dopaminreceptorokon ke - resztül csökkenti a TSH termelődését.

Lege Artis Medicinae

A gestatiós diabetes mellitus és a neuropathia összefüggésének vizsgálata

STELLA Péter, KERÉNYI ZSUZSA, NÁDASDI Ágnes, TAMÁS GYULA

BEVEZETÉS - Kevés adat áll rendelkezésre a gestatiós diabetes és a neuropathia kapcsolatáról. Vizsgálatunkban a két betegség közötti összefüggéseket kívántuk jellemezni. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Tanulmányunkban 123, korábban gondozásunk mellett szült, akkor gestatiós diabetesben szenvedő nő utánvizsgálatát végeztük el, átlagosan 7,2 évvel a szülést követően. A kontrollcsoportot 26 praegestatiós, 2-es típusú diabetesben szenvedő beteg alkotta. Az aktuális szénhidrátanyagcsere-állapot szerinti reklasszifikálást követően felmértük a diabeteses neuropathia előfordulási gyakoriságát és a vele összefüggő tényezőket. A perifériás neuropathiát a vibrációs küszöbérték mérésével, míg a cardiovascularis autonóm neuropathiát négy standard cardiovascularisreflex-teszt segítségével határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A reklasszifikálás után a 123, korábban gestatiós diabetesben szenvedő nő közül 63 esetében (52,9%) diabetes mellitust, míg 14 esetében (11,8%) károsodott glükóztoleranciát igazoltunk. (A reklasszifikáció - technikai okokból - négy utánvizsgált beteg esetén sikertelennek bizonyult.) Az utánvizsgáltak 23,6%-ánál perifériás neuropathiát, 37,4%-ánál paraszimpatikus neuropathiát, míg 7,3%-ánál szimpatikus neuropathiát diagnosztizáltunk. A reklasszifikáció során kórosnak ítélt anyagcsere-állapottal csak a paraszimpatikus neuropathia mutatott statisztikailag is szignifikáns összefüggést (p=0,0001); ez a kapcsolat független volt a betegek magasabb BMI-értékétől, kóros albuminuriájától és a körükben észlelt gyakoribb hypertoniabetegségtől is (p=0,006). A nem diabeteseseknél észlelt jelentős számú pozitív neuropathiateszt alapján felmerül, hogy ezek az elváltozások nem kizárólag a cukorbetegséggel függnek össze, hanem keresztmetszeti kapcsolat szintjén az inzulinrezisztencia szindrómával is. Ezt a kapcsolatot a betegek anyagcsere-állapotától függetlenül sikerült igazolnunk a paraszimpatikus neuropathia esetében (p=0,005). KÖVETKEZTETÉSEK - A paraszimpatikus neuropathiának a vizsgálatunk során tapasztalt gyakorisága megerősítette a gestatiós diabetes - sokak által alábecsült - jelentőségét, hiszen ez utóbbi, a magas diabetesgyakoriságon túl, prognosztizálja a jelentős számban manifesztálódó késői diabetesspecifikus szövődmények kialakulását is. Vizsgálatunk szerint a következményes neuropathia összefüggésben állhat a 2-es típusú diabetes mellitus/inzulinrezisztencia szindrómával, így szerepet játszhat a kórképben észlelhető cardiovascularis többletmortalitásban.