A perifériás verőérbetegség (PAD) a társuló multilocularis atheroscleroticus betegségek következtében igen nagy mortalitású betegség. Tünetes PAD esetén a jól megválasztott antithromboticus kezelés nemcsak az alsó végtagi vascularis események, hanem a cardiovascularis halálozás, stroke és myocardialis infarctus kompozit végpont előfordulási arányának csökkentése szempontjából is kulcsfontosságú. Ezen a területen a thrombocytaaggregáció-gátló acetilszalicilátnál jobb eredményt lehetett elérni clopidogrellel, de a két szer kombinációja már nem jár a cardiovascularis major események számának csökkenésével. Az elmúlt évek vizsgálatai alapján számos, egyéb hatóanyagról bizonyosodott be, hogy a PADbetegek csoportjában nem előnyösebb alkalmazásuk a hagyományos thrombocytaaggregáció-gátló szereknél. Terápiás gyakorlatunkban változást jelenthet azonban a Xa-faktor-gátló rivaroxaban kis dózisának és az acetilszalicilátnak a fix kombinációja, amely a monoterápiánál jobb eredményeket tudott felmutatni a kombinált cardiovascularis végpontot illetően, elfogadható vérzéses kockázatnövekedés mellett.

Célkitűzések - Nagy multicentrikus vizsgálatokban elemezték a különböző antithromboticus kezelési módok hatékonyságát ischaemiás stroke-ban. Bizonyos klinikai helyzetekben azonban a vizsgálatok eredményeinek alkalmazhatósága nem egyértelmű. Tanulmányunkban elemeztük a neurológusok által alkalmazott antithromboticus kezelés különféle szempontjait. Módszerek - Széles körű felmérést végeztünk strokekezelésben jártas magyar neurológusok körében. A résztvevők kérdőívet töltöttek ki, amelyben az akut ischaemiás stroke-ban és a másodlagos prevenció során alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns kezelésre vonatkozó kérdések szerepeltek. Eredmények - A válaszadási arány 65%-os volt. A legtöbb (69%) klinikus akut stroke esetén mindig megvárja a képalkotó vizsgálat eredményét, mielőtt antithromboticus kezelést indítana. Az első ischaemiás eseményt követően a leggyakrabban adott thrombocytaaggregáció-gátló szer az acetilszalicilsav (100 mg/nap). Az első ischaemiás esemény után az acetilszalicilsav helyett egyéb hatóanyag felírásának gyakori okai közé tartozik a nagy kockázat és az acetilszalicilsav-allergia vagy -intolerancia. Az in vitro aggregometriás vizsgálatok eredményei gyakran befolyásolják a gyógyszerválasztást. Ha adott thrombocytaaggregáció- gátló kezelés mellett ismételt ischaemiás esemény következik be, a legtöbb válaszadó módosítja a gyógyszerelést. Néhány kolléga említést tett olyan nem kardiológiai indikációkról is, amelyekben alvadásgátlást vagy acetilszalicilsav és clopidogrel kombinációs kezelést alkalmaz. Következtetések - Ez a felmérés információt nyújt az általános neurológiai gyakorlatban alkalmazott antithromboticus kezelésről, beleértve az olyan mindennapi helyzeteket is, amelyekre vonatkozóan a szakmai irányelvek nem nyújtanak segítséget.

Coronariaintervenció - műtét vagy koszorúér-tágítás - akkor válhat szükségessé, ha a beteg szívizom- ischaemia okozta anginás panaszai, illetve az ischaemiára utaló tünetek a gyógyszeres kezelés mellett is fennállnak. A beavatkozást a főbb koszorúerek szignifikáns, az átmérő 70%-ot elérő vagy meghaladó szűkülete esetén kell elvégezni, a klinikai állapottól függő sürgősséggel. A coronariaangioplastica alapja a ballonnal végzett tágítás, de egyéb eszközök (stent, rotablator, lézer, atherectomiás kés stb.) is rendelkezésre állnak. A beavatkozást antikoaguláns (heparin) és thrombocytaaggregáció-gátló (acetilszalicilsav, ticlopidin, GP IIb/IIIa-receptor-blokkoló) kezelés kíséri; az utóbbit a beavatkozás után is folytatni kell. Stentbeültetés után nagyobb az ér lumene, csökken a nemkívánatos, nagy cardialis események (akut myocardialis infarctus, megismételt beavatkozás, fatális kimenetel) aránya. A szérumlipidszint nagymérvű csökkentése is javítja az angioplastica eredményét. Az angioplastica sikeresen alkalmazható többszörös szűkületekben, elzáródott erekben, stabil és instabil anginában, a myocardialis infarctus kezdeti szakában, koszorúérműtéten már átesett, valamint idős betegeken is. Az intervenció rizikóját több tényező növeli: kanyargós ér, jelentős érfalmeszesedés, megtöretésben vagy ostiumban lévő szűkület, lumenben lévő thrombus, sürgős beavatkozás, idős kor, női nem, pangásos szívelégtelenség, instabil állapot és akut myocardialis infarctus. Az indikáció során a várható angiológiai és klinikai eredmény mellett mérlegelni kell a szövődmények (akut myocardialis infarctus, életveszélyes ritmuszavarok, akut szívelégtelenség, vérzés stb.) lehetőségét is. A bal főtörzs szűkülete, háromérbetegség, valamint egy átjárható koszorúér esetén inkább műtét választandó. A jelen lehetőségek birtokában mind a komplikáció miatti sürgős műtét, mind a mortalitás aránya 1% alatti.

A perifériás érbetegségek előfordulási gyakorisága és a halálozásban játszott jelentős szerepe miatt megfelelő kezelésük is nagyobb figyelmet érdemel. BETEGEK - A Semmelweis Egyetem Érsebészeti Klinikáján 45, érműtétre került beteget vizsgáltunk. EREDMÉNYEK - Bebizonyosodott, hogy a rutinszerűen alkalmazott acetilszalicilsav nagy részüknél (60%) - főleg a veszélyeztetettebb csoportokban - hatástalan volt. A clopidogrelkezelés viszont csak 11%-ban volt ineffektív. KÖVETKEZTETÉSEK - Az irodalom áttekintése és saját vizsgálataink alapján a szekunder prevencióra minden érbeteg esetében, de a veszélyeztetett csoportokban primer prevencióra is a clopidogrelt tartjuk az elsőként választandó thrombocytaaggregáció- gátlónak.

Az agyi érbetegségek a fejlett államok haláloki listáján a harmadik, a szerzett rokkantság okai között az első helyen szerepelnek. Az akut stroke-esetek 80%-a ischaemiás eredetű. Az akut ischaemiás stroke kezelését forradalmasította az NINDS rt-PA stroke-vizsgálatban hatékonynak bizonyult szisztémás thrombolysis; ezt követően számos új ajánlás született. Előtérbe került a tünetek gyors és szakszerű felismerése, és az a törekvés, hogy a betegek mind nagyobb hányada a háromórás időablakon belül kerüljön stroke-centrumba. A szignifikánsan jobb túlélési esélyeket biztosító stroke-központ fő ismérve a megfelelő neuroradiológiai (CT) és laboratóriumi háttér, az intenzív részleg, valamint a strokeneurológus 24 órás készenléte. Ezek birtokában a 0,9 mg/ttkg rekombináns szöveti plazminogénaktivátor (rt-PA) intravénás adásával végzett thrombolysis mintegy 30%-kal javítja az akut stroke kimenetelét. Az újabb ajánlások a megfelelő indikáció és kontraindikáció figyelembevételével végzett lysist nyomatékkal ajánlják, a magyar gyakorlatban azonban jelenleg csak szórványosan alkalmazzák. A specifikus terápiák közül ellentmondásos az antikoaguláns kezelés megítélése; az igen erős elméleti bizonyítékok ellenére nincs meggyőző evidencia széles körű, rutinszerű alkalmazására akut esetekben. Az acetilszalicilsav 24-48 órán belül kezdett adagolásának eredményei pozitívak, de hatékonysága csekély. Sem a hemodilúciós, sem a neuroprotektív, illetve reológiai kezelést alátámasztó adattal nem rendelkezünk. Az általános kezelés elveit illetően egyre nagyobb számú adat áll rendelkezésre a légzés- és keringéstámogatásnak, a vérnyomás beállításának, a szénhidrát-anyagcsere vezetésének, a lázcsillapításnak az akut szakaszban követendő módszereiről és célértékeiről.