Lege Artis Medicinae

A cardiovascularis betegségek kockázatának felmérése; Társadalmi befektetések és egyéni vállalások

KARLÓCAI Kristóf1, CZURIGA István2

2000. JÚNIUS 01.

Lege Artis Medicinae - 2000;10(06)

A cardiovascularis betegségek kezelésében az utóbbi években elért sikerek nemhogy fölöslegessé tennék, hanem még inkább előtérbe hozzák a megelőzés fontosságát. A prevencióban prioritási sorrendet állítunk fel, és az adott egyén abszolút multifaktoriális kockázatát saját klinikai paraméterei alapján határozzuk meg. Ebben életmódbeli szokások, klinikai laboratóriumi paraméterek és a szubklinikai atherosclerosis kimutatására alkalmas metodikák egyaránt segítenek. A kockázatot az életmód megváltoztatása is csökkenti, ehhez szakszerű orvosi segítséget adunk. A kockázatcsökkentésben kimagasló szerepet játszik a hypertonia, a diabetes mellitus és a hyperlipidaemia megfelelő kezelése, de a kardiológiai, a szívsebészeti ellátás is a megelőzés része. A prevenció eredménye a várható élettartam meghosszabbodása, ami nemcsak szociális, hanem pénzügyi haszonnal is jár. Ezt az eredményt csak megfelelő befektetés után várhatjuk.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, Kardiológiai Osztály, Budapest
  2. Városi Egészségügyi Szolgálat Járóbeteg-kardiológiai Intézet, Debrecen

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági gondolat és az egészségi állapot összefüggése fiatal nők körében

SUSÁNSZKY Éva, HAJNAL Ágnes, CSOBOTH Csilla

Az orvoshoz fordulás szélsőséges esetei közismertek: bizonyos betegek gyakran és szükségtelenül keresik fel orvosukat a legapróbb panaszokkal is, tüneteiket erősen figyelik és túlértékelik, miközben másokat egészségi állapotuk elhanyagolása, a tünetek észlelésének hiánya, azok elhárítása jellemez. A testi folyamatok, tünetek észlelése és minősítése, és ezen belül az egészségi állapot önmegítélése számos tényezővel mutat kapcsolatot: szorosan kapcsolódik kognitív sémákhoz, kultúrához, személyiségjellemzőkhöz, ismeretekhez, aktuális emocionális állapotokhoz, a reálisan fennálló megbetegedésekhez.

Lege Artis Medicinae

Az emberi hippocampus születés utáni morfológiai fejlődése

SERESS László

Jean Piaget elmélete szerint az ember kognitív fejlődése több lépésben megy végbe. Az első lépcső az úgynevezett szenzorimotoros periódus, amely a születés utáni első két évre jellemző. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy a normális emléknyom rögzítéséhez érett és sértetlen hippocampus szükséges a kísérleti állatoknál és az embernél egyaránt. Az emberi hippocampus morfológiai fejlődését vizsgálva összehasonlítjuk azt az intellektuális fejlődés gyermekkori stádiumaival. Eredményeink szerint a neuronok képződése mintegy 16-18 héttel a születés előtt fejeződik be az emberi Ammon-szarvban. A gyrusden tatusban kis arányú (1%-nál kevesebb) szemcse sejtképződés figyelhető meg az újszülöttkorban, egyéb neuronok osztódása nem észlelhető. Az első hat hónap során az éretlen szemcsesejtek a hiluson keresztül vándorolnak a szemcsesejtek rétegébe. A neuronok fénymikroszkópos morfológiája alapján állítható, hogy a szemcsesejtek és célsejtjeik között a szinaptikus kapcsolat nem alakul ki a születés idejére. Amennyiben kísérleti állatokban meggátoljuk ezeknek a szinaptikus kapcsolatoknak a létrejöttét, a hippocampalis funkció tartósan károsodik. Ezek a kapcsolatok a harmadik életévre alakulnak ki; emiatt feltételezhető, hogy az újszülöttekben az emléknyomok rögzítésének alapvető neuronalis körei létezhetnek ugyan, de a memória rögzítésében fontos szerepet játszó hippocampalis neuronalis körök jelentős változásokon mennek keresztül az újszülöttkor és a késői gyermekkor között. Feltételezzük, hogy ennek következménye a tartós emléknyomok hiánya a csecsemőkorból. Ugyancsak feltételezzük, hogy a kognitív fejlődés morfológiai alapja többek között a hippocampus születés utáni fejlődése.

Lege Artis Medicinae

Historica Medica; A szüzesség megállapításának különös módjai

MAGYAR László András

Nőgyógyászok, törvényszéki orvosok számára a szüzesség biztos megítélése mindmáig nehézségekbe ütközik, hiszen sem a szűzhártya megléte nem bizonyítja az érintetlenséget, sem pedig hiánya nem utal feltétlenül lezajlott közösülésre (1–3). A múltban a helyzetet tovább bonyolította az a tény, hogy a XVII. századig a szűzhártya, vagyis a hymen puszta létezését is számosan kétségbe vonták. Olyan kiváló reneszánsz orvosok is, mint például Augenius, Paré, Fernel vagy Colombo egyszerűen mesebeszédnek tartották a szűzhártyáról szóló tudósításokat (4). Ráadásul nem csekélyebb tekintély, mint maga Szent Ambrus, Milánó hírneves püspöke tiltotta meg egykor, hogy a szüzességet nőgyógyászati vizsgálattal állapítsák meg. Ambrus ehelyett egyéb, illedelmesebb módszereket javasolt (Epistolae VIII. 44.). Nem csoda hát, ha az ókortól századunkig elevenek maradtak azok a részint a népi hiedelemvilágban, részint az antik orvostudományban gyökerező elméletek és módszerek, amelyekkel a szüzesség meglétét vagy vesztét kívánták megállapítani.

Lege Artis Medicinae

Képzőművészet; Szent Lúcia, a szembetegek és vakok védőszentje

DOBOS Zsuzsanna

Ha az ember Itáliában, elsősorban Velencében vagy Nápolyban jár, aligha úszhatja meg, hogy egy gondolás legény vagy egy hajójára invitáló tengerész kissé megkopott bel cantóján elénekelje neki a Sul mare luccica... kezdetű népdalból slágerré vált Santa Luciát. Ki is ez a szent nő, aki akár a tudatosság szintjén, akár csak évszázados reflexeknek köszönhetően ma is ennyire kedves az olasz népnek?

Lege Artis Medicinae

Zenetörténet; Gyermekgyászdalok Gustav Mahler

MALINA János

Közismert, hogy a fiatal Gustav Mahler (1860–1911) három éven át - a csupán néhány évvel korábban elkészült – budapesti operaház igazgatója volt. Ezalatt a repertoár értékét és az előadások művészi színvonalát rendkívüli mértékben megemelte, mi több, egyszersmind a korábban veszteséges működést is nyereségessé tette. Első, rendkívül sikeres évadja után, ahogy az már nálunk szokás, támadások kereszt tüzébe került, s amikor Zichy Géza gróf, az újonnan kinevezett intendáns elérte, hogy művészeti kérdésekben ő mondhassa ki a végső szót, tíz évre kötött szerződését felbontva távozott Budapestről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Hypertonia és Nephrologia

Ritmuszavarok hypertoniában

ZÁMOLYI Károly

A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.

Hypertonia és Nephrologia

A Covid-19 és a diabetes mellitus

SIMONYI Gábor

2019 végén a kínai Vuhanból induló új koronavírus-betegség (Covid-19) epidémiája nagy kihívások elé állította még a legfejlettebb országok egészségügyi rendszerét is. A betegség magas mortalitását főleg idősebbekben és a különböző cardiovascularis és metabolikus társbetegséggel élőkben tapasztalták. Jelen összefoglalóban a diabetes mellitus és a Covid-19-betegség kapcsolata kerül terítékre, a legfrissebb nemzetközi adatok alapján.

Képdiagnosztika

Mit lát az alábbi cukorbeteg lábán?