Az evészavarok (obesitas, anorexia nervosa, bulimia nervosa) növekvő egészségügyi feladatot jelentenek. A prevenciójukkal kapcsolatos eddigi vizsgálatok ellentmondó eredményeket hoztak. Egyes megfigyelések szerint a fiatalok körében végzett prevenciós programok hatékonyak, mások viszont paradox hatásra is utalnak. A szerzők áttekintik a prevenciós stratégiákat, bemutatják a Norvégiában alkalmazott komplex programot és a Nagy-Britanniában kidolgozott ajánlásokat. A primer prevencióban reaktív és proaktív stratégiákat különböztetnek meg. Lényeges, hogy a prevenciós stratégiáknak össztársadalmi szinten kell megvalósulniuk. Reális és hatékony prevenció nem érhető el a társadalmikulturális környezet attitűdjének megváltoztatása, a médiumok által közvetített értékek befolyásolása nélkül.

Magyarországon - a fejlett államokhoz hasonlóan - a koszorúér-elzáródás, valamint a daganatos megbetegedések után a stroke és közvetlen szövődményei képezik a harmadik leggyakoribb halálokot. Évente 30-40 ezer új stroke (szélütés) fellépésére számíthatunk. A hazai stroke-betegek ápolásában eddig nem voltak egységesen kidolgozott, tudományos bizonyítékokon alapuló és elfogadott irányelvek. A Magyar Ápolási Egyesület mint az ápolók legnagyobb szakmai szervezete az országos Tudor hálózat tagja. Az elmúlt két évben az egyesület a bizonyítékokon alapuló ápolás témakörében kizárólag ápolók számára szervezett egy-egy kurzust, amelynek eredményeként ötven ápolót képeztek tovább e témakörben. A kiképzett ápolási szakemberek bevonásával indult el az irányelv-fejlesztési alprojekt; ennek keretében egy, a stroke-betegek ápolásának és rehabilitációjának bizonyítékokon alapuló irányelvét dolgoztuk ki. A Magyar Ápolási Egyesület úttörő szerepet vállalt az evidenciákon alapuló ápolás hazai meghonosításában és elterjesztésében, valamint a mindennapos ápolási gyakorlatba való átültetésében. A program sikeres megvalósítása példa lehetne: a tapasztalatokat felhasználva fejleszthetővé és bevezethetővé válna más ápolási, ellátási területeken is. „Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve stroke-betegek ápolásához az ellátás különböző területein, különös tekintettel a betegek életminőségének meghatározó tényezőire” címen megjelent irányelv (Egészségügyi Közlöny 2002. május 23. 1344-1360. oldal) alkalmazása a betegek kórházi és otthoni ellátása során egyaránt csökkenthetik az esetlegesen fellépő (elsősorban a nem megfelelő ápolásból eredő) szövődményeket, ezáltal növelhetik az ellátás és az ápolás hatékonyságát, javíthatják a betegek (másodlagosan a hozzátartozók) életminőségét.

BEVEZETÉS - Az iparilag fejlett országokban az ischaemiás szívbetegség és a stroke gyorsan növekvő incidenciát mutat, és vezetik a halálozási statisztikát. A hypertonia mindkét betegség legfőbb rizikótényezője. A Magyar Hipertónia Társaság támogatásával 2001. október-december között közvélemény-kutatást végeztünk a magyar felnőtt lakosság körében a hypertoniával, a hypertonia kezelését szolgáló gyógyszerekkel, a gyógyszerszedési szokásokkal kapcsolatban. A 35 év feletti lakosság körében felmértük a hypertonia prevalenciáját. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK ÉS MÓDSZEREK - Az Omnibusz vizsgálat havi rendszerességgel, 5000 fő megkeresésével, standard kérdőívekkel, a kérdezettek lakásán felvett interjúkkal történt. EREDMÉNYEK - A 35 év feletti populáció 39%- ánál állapította meg már korábban az orvos, hogy (tartósan) magas a vérnyomásuk (n=1360). E korcsoport gyógyszerválasztásában a hatékonyság mellett a mellékhatás-mentesség a legfontosabb gyógyszerjellemző. A jelen kutatási eredmények szerint, az orvosok összességében a rendszeres vérnyomásmérést, illetve a szűrővizsgálatokat ítélik legfontosabbnak a magasvérnyomás-betegnél. KÖVETKEZTETÉS - Az EMMA vizsgálat alapján körvonalazódott, hogy milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy a betegek ne hanyagolják el a vérnyomáscsökkentők szedését. Meghatározhatóak annak a gyógyszernek a tulajdonságai, amelyet a beteg leginkább elfogad, amelyhez leginkább hűséges.

Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem új, Duna-parti épületében rendezték meg a IV. Nemzetközi Kórélettani Kongresszust, az International Society for Pathophysiology (ISP) négyévenkénti soros világkongresszusaként. A 700 absztrakt 48 országból érkezett, mintegy kétezer kutató munkáját foglalta össze; hét plenáris elõadáson, 42 szimpóziumon és 12 poszterszekción mutatták be az elért eredményeket.

A laboratóriumi vizsgálatok téves eredménye preanalitikai, analitikai és posztanalitikai hibákra vezethetők vissza. A helytelen diagnosztikai stratégia növeli a nem a beteg állapotának megfelelően igényelt vizsgálatok számát, s a szükséges vizsgálatok hiánya veszélyezteti a beteg egészségi állapotát. Napjainkban a vizsgálatok eredményének korrektségét elsősorban nem analitikai hiba befolyásolja, hanem döntően a preanalitikai feltételek minőségbiztosításának a hiányával kapcsolatos (a beteg előkészítése, a mintavétel körülményei). Mind az analitikai hiba, a preanalitikai szakasz hiányosságaiból adódó téves eredmény, mind azok a vizsgálatok, amelyeket nem a beteg egészségi állapotának megfelelően igényelnek, továbbá a szükséges vizsgálatok hiánya egyaránt befolyásolják a diagnosztikai ellátás hatékonyságát és minőségi színvonalát. Ezeknek a kiküszöbölése olyan multidiszciplináris szakmai irányelvek alkalmazását igényli, amelyek nem egyes szakellátási részfolyamatok standardizálására irányulnak, hanem a beteg kivizsgálásában részt vevő összes szereplő számára egységes minőségbiztosítási követelményeket fogalmaznak meg. Az ilyen irányelvek támpontot jelenthetnek a racionális finanszírozás kialakításában is.