A krónikus szisztolés szívelégtelenség és a súlyos szisztolés balkamra-diszfunkció mintegy 70% ban ischaemiás eredetű. Az ischaemiás szívelégtelenség prognózisa rosszabb, mint a nem ischaemiás eredetűé, és a korszerű gyógyszeres terápia ezt csak kismértékben javítja. További javulás a revascularisatiós műtéttől akkor várható, ha a balkamra-diszfunkció reverzibilis, amit élet képességnek nevezünk. Az életképesség kórélettani alapja krónikus balkamra-diszfunkció esetén a hibernáció. A revascularisatiót követő balkamrafunkció-javulás előrejelzésére a képalkotó módszerek közül a kis dózisú dobutaminnal végzett terheléses echokardiográfia a legalkalmasabb, a myocardialis kontraszt-echokardiográfia tovább javíthatja a dobutaminteszt értékét. Az életképesség vizsgálatára, diagnosztikájára használt izotópos módszerek hátránya az alacsony specificitás. A revascularisatiós műtét megfelelő mennyiségű életképes myocardium esetén javítja a balkamra-funkciót és a túlélést. A nem revascularisált, életképes myocardium viszont instabil állapotot jelent, amely rontja a prognózist. Randomizált vizsgálatok ugyan még nincsenek, a revascularisatiós műtét indikáltnak tekinthető súlyos szisztolés balkamra-diszfunkció miatt, ha életképesség és operábilis coronariabetegség igazolható, akár angina pectoris hiányában is. A revascularisatio feltételeinek igazolására képalkotó vizsgálatok (elsősorban kis adagú dobutaminnal végzett terheléses echokardiográfia) és koronarográfia szükséges.

A vizsgálat célje annak felmérése volt, hogy az Egyesült Királyságban milyen esély volna a koszorúér-betegség másodlagos megelőzésére.

Kromoszomális mozaicizmus az a jelenség, amikor egy egyeden belül két vagy több különböző karyotypusú sejtvonal található. A mozaikosság lehet generalizált, csak az embrióra, illetve csak a placentára korlátozódó. A placentára korlátozódó mozaicizmus egyes eseteiben, amikor a placenta teljesen aneuploid és az embrió/fetus diploid, illetve a generalizált mozaicizmus bizonyos eseteiben a trisomias zigóta egyik, szám feletti kromoszómája elvész. Ezt a jelenséget a zigóta „megmenekülésének" nevezik. A három kromoszómából kettő az egyik, egy pedig a másik szülőtől származik. 33 százalék az esélye annak, hogy a zigóta „megmenekülése" során a páratlan kromoszóma vész el, s így uniparentalis disomia jön létre. Az uniparentalis disomia a kóros eredetű disomiák egyik típusát képviseli. Ha az uniparentalis disomia teljes homozigótaságot eredményez, „isodisomia" jön létre, ha nem, „heterodisomia"-ról beszélünk. A placentára korlátozódó mozaicizmus és az uniparentalis disomia klinikai jelentőségét az adja, hogy az érintett kromoszómától függően intrauterin és/vagy postnatalis növekedési retardatiót okozhat, gyakrabban fordul elő spontán abortusz, növeli a perinatalis morbiditást és mortalitást, minor fejlődési rendellenességek jöhetnek létre. Jelentős oki tényezőként szerepel a szindromatológiában; leírták a 7-es mozaik trisomia és a Silver-Russell-szindróma, valamint a cysticus fib rosis, továbbá a 15-ös mozaik trisomia és a Prader-Villi-szindróma, a 16-os mozaiktrisomia és az Angelman-szindróma kapcsolatát. A placentára korlátozódó mozaicizmus az aneuploid sejtek jelenléte miatt placentaris dysfunctiót, a placenta egy részének hydropsosmolás elfajulását, a szérum-hCG-szint megmagyarázhatatlan extrém emelkedését is okozhatja.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésének alapfeltétele a dohányzás teljes elhagyása. A gyógyszeres kezelés célja a tünetek (nehézlégzés, köhögés és köpetürítés) mérséklése, a teljesítőképesség fokozása és az életminőség javítása. A gyógyszeres kezelés alapja a hörgőtágítók (antikolinerg és béta receptor-agonista készítmények, valamint a teofillin) alkalmazása. Akut exacerbatiók esetén antibiotikus kezelés indokolt. Az inhalatív szteroidok hatásossága nem tisztázott, a szisztémás szteroidok alkalmazását a súlyos mellékhatások korlátozzák. A betegség előre haladott állapotában a tartós oxigénkezelés javítja az életkilátásokat. A kezelés szerves része az expectoratiót és a helyes légzéstechnikát elősegítő, az izomerőt és a teljesítő képességet fokozó, az életminőséget javító légzésrehabilitációs terápia. A kezelés eredményességéhez a beteg aktív együttműködése szükséges, ennek érdekében nagyon fontos a részletes tájékoztatása a betegségéről és a teendőiről.

A szerző ismerteti a világ különböző országainak 1998-as és 1999-es adatait a gyermek kori asthma prevalenciájáról; mindenütt igen gyakori ez a betegség. Budapesten 1995 és 1999 február között 1,88+0,87%-ról 2,26+0,95%-ra nőtt az orvos által diagnosztizált asthmás gyermekek aránya. Ennek a 20%-os növekedésnek a hátterében nem lehetett kimutatni sem a város légszennyezettségi mutatóinak (NO2, CO2, CO, ózon és szálló por) a romlását, sem az allergizáló növények pollenszámának számottevő emelkedését. Az élveszületések száma viszont ugyanezen négy év alatt 13%-kal csökkent az országban. A szerző ismerti azokat a tényezőket, amelyek szerepet játszhatnak az asthma gyakoribbá válásában, illetve néhány óvó rendszabályt javasol a folyamat lassítására.