A foszfodiészterázgátlók megjelenése forradalmi változást indított el a merevedési zavar megítélésében és kezelésében. Az elmúlt évtizedben e gyógyszercsalád hatékony, megbízható képviselői terjedtek el széles körben, és váltak a merevedési zavar első vonalbeli terápiájává.

Az erectilis diszfunkció miatt alkalmazott vardenafil hatásossága és tolerálhatósága a betegek egyes alcsoportjaiban Urology 2003;62(1):121-5. Különbözõ életkorú (<45, 45-55, 56-65 és >65 évesek) és különbözõ súlyosságú és etiológiájú erectilis diszfunkcióban szenvedõ beteget kezeltek vardenafillal (5, 10 és 20 mg) egy többcentrumos, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatban. Négyhetes idõszakonként összehasonlították a pontszámváltozást az International Index of Erectile Function (IIEF) minden kérdéscsoportjában a kezelés elõtt és közben.

A zsírban oldódó D-vitamin szervezetben lévő mennyiségét számos krónikus betegség vagy akár az elhízás is csökkentheti, ugyanakkor maga a D-vitamin is befolyásolhatja ezeknek a kórképeknek a kialakulását vagy lefolyását. Ismert, hogy egyes emésztőrendszeri betegségek D-vitaminhiányt okoznak, de megfigyelések és vizsgálatok igazolják azt is, hogy a D-vitamin hiánya esetén bizonyos gastrointestinalis betegségek gyakrabban alakulnak ki. Sőt, egyes bélrendszeri daganatok esetén akár „D-vitamin-szenzitivitás”-ról is beszélhetünk. Célunk, hogy bemutassuk a D-vitamin és a gastrointestinalis betegségek kapcsolatát, valamint hogy a D-vitamin-hiánnyal járó vagy D-vitamin-szenzitív gastrointestinalis betegségek esetében felhívjuk a figyelmet a D-vitamin pótlásának jelentőségére.

A szerzők 35 betegen egy magyar előállítású, természetes alfa interferonkészítmény hatását vizsgálták. A betegek a szájban előforduló vírusfertőzésekben (gingivostomatitis herpetica, krónikus recidiváló herpes), illetve vírussal kapcsolatos betegségekben (herpetiform ulceratio, krónikus recidiváló aphtha, Sutton aphtha és postherpeti cuserythema exsudativum multiforme) szenvedtek. Napi 1 illetve 2 millió NE alfa interferont kaptak (im.), 10 napon át. A kezelés előtt és után 10 nappal laboratóriumi vizsgálatokat, majd 1 és 3 hónap múlva klinikai ellenőrzést végeztünk. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett meghatároztuk az LGL sejt és abszolút lymphocytaszámot, az azonnali és a teljes rozettaszámot, valamint 10 esetben a felszíni markerek expressziójának változásait. Az alfa interferon kezelés hatására nem változtak a szokványos laboratóriumi paraméterek. Az LGL, az azonnali és teljes rozettaképző sejtek száma szignifikánsan emelkedett. Szignifikánsan emelkedett a CD 8, CD 11b, CD 14, CD 25 és a CD 45R felszíni markerek expressziója is. A betegek 72,7%-a gyógyult, 15%-a javult, és eddig csak három esetben alakult ki recidiva. A kezelés során nem fordult elő olyan mellékhatás, amely miatt a kezelést meg kellett volna szakítani. Az eredmények alapján úgy látszik, hogy az alfa interferon sikeresen alkalmaz ható az oralis vírusos és vírussal kapcsolatos betegségek kezelésében.

1. Gliomák szövettenyészeteiben egyszeri nagy sugárdózis 6000 r. után foszforanyagcsere vizsgálatot végeztünk a besugárzás után 6 és 22 órával. 2. A glioma tenyészetek besugárzás után a savban oldódó foszfor frakcióban magasabb aktivitást mutattak, mint a kontrollok. A lipid és DNA frakció viszont kisebb aktivitású a kontrollhoz viszonyítva. 3. A normál szövetek egyszeri nagy sugárdózis után nem mutatnak konzekvens elváltozásokat foszfor anyagcseréjükben.