LAM Extra Háziorvosoknak

Pycnogenol a klinikai gyakorlatban

KISS István, TAVASZY Mariann, FARSANG Csaba

2012. FEBRUÁR 20.

LAM Extra Háziorvosoknak - 2012;4(01)

A polifenolok csoportjába tartozó flavonoidok megtalálhatók számos növényben, nagy koncentrációban a francia tengerparti fenyőfa kérgében is. A szerzők összefoglalják a francia tengerparti fenyőkéreg standardizált kivonatával (French maritime pine bark extraxt), a pycnogenollal végzett széles körű kísérletes és klinikai kutatások során kapott eredményeket. A pycnogenol csökkenti a szabad gyökök képződését és hatásait (antioxidáns hatás). Gyulladáscsökkentő hatású, az eNOS-szintézis stimulációjával megnöveli a vasodilatator hatású anyagok (NO, prosztaciklin) és csökkenti a vasoconstrictor anyagok (endothelin- 1, tromboxán) termelődését, a következményes vasodilatatio révén megnöveli a szöveti véráramlást és csökkenti a vérnyomást. Csökkenti a thrombocyták aggregációját, az LDL-koleszterin-szintet és növeli a HDL-koleszterin-szintet, kimutatták antidiabetikus hatását is. Potenciálisan tehát jelentős cardiovascularis kockázatcsökkentő hatása lehet. Mindemellett kimutatták antibakteriális és antivirális hatását is. Eredményesen alkalmazták a figyelemhiányos hiperaktív gyermekek esetében, valamint dysmenorrhoeában, klimaktériumban, glaucomában és asthma bronchialéban is.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM Extra Háziorvosoknak

Mennyire diabetogén a statinkezelés?

CSÁSZÁR Albert

A cardiovascularis prevenció során a legújabb állásfoglalások szerint 1,8 mmol/l vagy ez alatti LDL-koleszterin-szint elérése a cél a nagy és a kiemelkedően nagy kockázatú csoportban. A nemzetközi ajánlások szerint a maximálisan tolerálható statindózist kell alkalmaznunk szemben bármiféle kombinációs kezeléssel. Az esetek jelentős részében a nagyobb adagok mellett számolni lehet a mellékhatások fokozódásával is, amely a májenzim és a CKparaméterek vonatkozásában ritka. Az egyik 2011-es metaanalízis szerint vált egyértelművé, hogy a nagyobb statindózisok a kis-közepesekhez mérten mintegy 12%-kal fokozni képesek az újonnan kialakult diabetes előfordulását. Ez a feltehetően osztályhatás azonban az állásfoglalások szerint nem jelentős, és messze alulmúlja a cardiovascularis események visszaszorításában elért előnyöket, így a statinkezelés létjogosultságát egyértelműen nem kérdőjelezik meg. A megfigyelt összefüggés azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy statinkezelés során a nem diabeteses betegek körében évente történjen vércukorkontroll, szükség esetén orális glükóztolerancia-teszt az esetlegesen kialakult diabetes felfedezése céljából.

LAM Extra Háziorvosoknak

Emlékkötet egy nagyszerű orvosról és emberről

BUDA Béla

Fenyvesi Tamás: Visszhang Lengyel Mária élete Szerkesztette: Nagy Zsuzsanna Budapest: Literatura Medica; 2011.

LAM Extra Háziorvosoknak

Nem volt kedvem, vágyam, impulzusom és kondomom - Adalékok Csáth Géza fürdőorvosi működéséhez

KISS László

Csáth Géza patográfiája tárul fel kiegészítve az író túlfűtött szexualitására utaló adatokkal.

LAM Extra Háziorvosoknak

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az akarbóz alkalmazásának helye

KEMPLER Péter

Az alfa-glükozidáz-gátló akarbóz adása mellett a szénhidrátok elhúzódó felszívódása következtében a vércukorgörbe ingadozásai ellapulnak, a napi vércukorprofil sokkal egyenletesebbé válik. A vércukorszint- csökkentő hatás elsősorban a postprandialis vércukor csökkentésében nyilvánul meg. Egyértelműen kedvezőek az akarbóz nem glykaemiás, vérnyomásra, lipidekre, koagulációs rendszerre kifejtett hatásai is, összességében a készítmény a rendelkezésre álló adatok szerint a cardiovascularis kockázatot is csökkenti. Alkalmazása monoterápiaként nem jár hypoglykaemiával. Fő mellékhatásként flatulentia, hasmenés jelentkezhet. Szakmai szempontból akarbóz adása javasolt a főétkezéseket követő, 2,2 mmol/l értéket meghaladó vércukorszint-emelkedés esetén.

LAM Extra Háziorvosoknak

FAIR-HF

MATOS Lajos

Azt vizsgálták, hogy az iv. vaskezelés javítja-e a keringési elégtelenségben szenvedő, vashiányos betegek állapotát.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy idôskori izomerô- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idôsebb korosztály nagyobb számának köszönhetôen is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elô­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerô és a funk­cionális füg­getlenség egyidejû csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelôdéshez vezet. A sarcopenia elsôdleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertôzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítô tényezôk és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szûrésére és kórismézésére kérdôívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthetô az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminôség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelôzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erôkifejtést igénylô aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetôségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyôzôen hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlôdést serkentô aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése idôskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idôsebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nô a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az idôskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az idôskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minôség romlásáért. A megfelelôen al­kal­mazott lipidcsökkentô kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevô cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminôségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nôkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idôsebb egyéneknél is egyértelmûen javasoljuk elsôdleges megelôzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idôsebb felnôtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása idôskorban kiemelten nagy jelentôségû, alkalmazása bizonyítottan kedvezô. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Hypertonia és Nephrologia

Szérumhúgysavszint primer hipertenzióban: ok vagy következmény? A SEPHAR II vizsgálat eredményei

DOROBANTU Maria, TAUTU Oana-Florentina, BUZAS Roxana, LIGHEZAN Daniel

Célkitűzés: Vizsgáltuk az összefüggést a szérumhúgysav és egyrészt az artériás stiffness, valamint a plazma atherogen indexe, illetve másrészt a vesefunkció között, és értékeltük a szérumhúgysav szerepét a teljes cardiovascularis kockázat felmérésében. Anyagok és módszer: Mértük a szérumhúgysavat a SEPHAR II vizsgálat 1975 alanya esetében. Mértük az artériás stiffness paramétereit, kiszámoltuk a plazma atherogen indexét és a becsült glomerulus filtrációs rátát (eGFR) az MDRD és a CKD-EPI képletek segítségével, megállapítottuk a teljes cardiovascularis kockázatot az ESH-ESC kockázati rétegezése szerint. Eredmények: A III. fokú hypertoniás betegek esetében mértük a legmagasabb szérumhúgysavat, és ez korrelált a fokozott artériás stiffness paramétereivel és a plazma megnövekedett atherogen indexével. Az MDRD és a CKD-EPI alapján egyaránt legalacsonyabb eGFR-t a hyperuricaemiás résztvevõk között észleltük, és szignifikáns indirekt korrelációt mutattunk ki a szérumhúgysav és az eGFR között. Proporcionális korrelációt állapítottunk meg a szérumhúgysav és a teljes cardiovascularis kockázat között is. Következtetések: A vizsgálat eredményei alátámasztják a szérumhúgysav szerepét a magas vérnyomás patogenezisében, és a húgysav szerepét cardiovascularis kockázati tényezõként, különösen a magas vérnyomás és a vesebetegség kialakulásában.

Hypertonia és Nephrologia

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hipertenzív és cardiovascularis kockázatai

FARSANG Csaba, BEDROS J. Róbert, ALFÖLDI Sándor

A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-k) a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. Az elmúlt évtizedben számos eredeti és összefoglaló közlemény, valamint metaanalízis eredménye jelent meg az NSAID-k cardiovascularis biztonságosságáról. Ezek felhívták a figyelmet e gyógyszerek potenciális szív- és érrendszert károsító mellékhatásaikra. Ugyanakkor kiemelendő az is, hogy az egyes szerek között e tekintetben is jelentős különbségek vannak, és hogy a cardiovascularis kockázat nagysága nem függ a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékétől. A cardiovascularis kockázatot valamennyi NSAID - valószínűleg a naproxen és valószínűleg az aceclofenac kivételével - és a paracetamol egyaránt fokozhatja.

LAM Extra Háziorvosoknak

A nem szteroid gyulladáscsökkentők kockázatai

FARSANG Csaba, BEDROS J. Róbert, ALFÖLDI Sándor

A nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID-ek) világszerte a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. 2012-ben, a LAM-ban megjelent közleményben röviden összefoglaltuk e szerek cardiovascularis (CV) biztonságosságáról szóló legfontosabb adatokat. Hangsúlyoz - tuk, hogy az NSAID szerek mindegyike potenciálisan káros lehet a szívre és az érrendszerre, mert növelik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, infarktus) és a stroke, valamint a renalis károsodások kockázatát. Kiemeltük, hogy az egyes szerek között e tekintetben is jelentős különbségek vannak, és a CV kockázat nagysága nem függ a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékétől. A legújabban megjelent adatok tovább árnyalták a képet. Számos eredeti közlemény és metaanalízis-adat mutatja, hogy a korábban a CV kockázat szempontjából eddig legkedvezőbbnek tartott naproxen sem tekinthető ártalmatlannak, hiszen növeli a stroke és a gastrointestinalis (GI) komplikációk kockázatát. Megállapítható továbbra is, hogy a GI vérzés, ulcusképződés, perforáció jelenti e szerek alkalmazásának legjelentősebb kockázatát. Ez általában kisebb a COX-2-gátlók alkalmazásakor, mint a COX-1-re szelektívebb szerek esetén, azonban a COX enzimek gátlásától független egyéb, pleiotrop hatások is jelentősen befolyásolhatják, adott esetben csökkenthetik is mind a GI kockázatot, mind a CV kockázatot is, például az aceclofenac alkalmazásakor a CV kockázat is és a GI kockázat is kisebbnek bizonyult, mint a többi, leggyakrabban alkalmazott NSAID szer esetében.