LAM Extra Háziorvosoknak

Infekciós kórképek biológiai terápia kapcsán

KÁDÁR János

2013. OKTÓBER 20.

LAM Extra Háziorvosoknak - 2013;5(03)

A biológiai terápiás szerek alkalmazása fokozza egyes infekciós kórképek kialakulásának kockázatát. Leginkább veszélyeztető a tuberculosis vagy a B-vírus-hepatitis reaktivációja, illetve a szepszis kialakulása. A rizikó foka a hagyományos báziskezeléseknél mért értékkel vethető össze, megfelelő választás esetén nem nagyobb, vagy azt kissé haladja meg - de biztosan kisebb, mint a kívánt immunszuppresszív hatás eléréséhez szükséges szteroidadagok alkalmazásakor. Az alábbi írás a szóba jövő infekciós kórképek rövid összefoglalására vállalkozik az irodalmi adatok alapján.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM Extra Háziorvosoknak

Az EDUVITAL-koncepció: tudatos epigenetikával együtt az egészségért

FALUS ANDRÁS, MELICHER Dóra

Orvosok, pedagógusok, biológusok, pszichológusok, lelkészek, szociológusok, bioetikusok és egészségtudományi szakemberek 2012 elején életre hívták az EDUVITAL Nonprofit Egészségnevelési Társaságot (EDUVITAL NET, www.eduvital.net).

LAM Extra Háziorvosoknak

Lixisenatid: új, döntően prandialis hatású GLP-1- receptor-agonista készítmény a 2-es típusú diabetes kezelésében

JERMENDY György

A 2-es típusú diabetesben alkalmazható antidiabetikumok sora a közelmúltban egy új, az inkretinmimetikumok közé tartozó készítménnyel, a döntően prandialis hatású GLP-1-receptor-agonista lixisenatiddal bővült. A lixisenatid és a humán natív GLP-1 aminosav-szekvenciája között 50%- os hasonlóság van. Az aminosavsorrend és a térbeli struktúra változása következtében a lixisenatid ellenáll a DPP-4 enzim inaktiváló hatásának. A lixisenatid specifikusan kötődik a GLP-1-receptorokhoz, és farmakológiai mértékű GLP-1-agonista hatást fejt ki. A lixisenatidot subcutan kell beadni, szokásos napi dózisa 1×20 μg. Leggyakrabban metforminnal kombinálva használatos, de adható szulfanilurea-terápia vagy bázisinzulin kiegészítéseként adva is. A lixisenatid klinikai hatékonyságát a GetGoal fázis III. klinikai vizsgálatsorozatban tesztelték. Kellő glykaemiás hatékonyság mellett a postprandialis vércukorértékek markáns csökkenése volt megfigyelhető. Alkalmazása során a testsúly csökken, a hypoglykaemia kockázatát önmagában adva érdemben nem növeli, gastrointestinalis jellegű mellékhatások a kezelés megkezdését követő periódusban átmenetileg előfordulhatnak. A bázisinzulin kiegészítéseként adott lixisenatid egy új kezelési stratégiát jelent a 2-es típusú diabetes terápiájában.

LAM Extra Háziorvosoknak

Az exenatidterápia helye a 2-es típusú diabetes kezelésében

NÁDAS Judit

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők többsége túlsúlyos. Az antidiabetikus kezelés következtében fellépő hypoglykaemia a cardiovascularis kockázatot fokozza, a betegek életminőségét rontja.

LAM Extra Háziorvosoknak

„Sztetoszkópecho”

PINCZÉS István

A klasszikus fizikális betegvizsgálat a képalkotó vizsgálatok térnyerésével látszólag veszít a jelentőségéből. Mintegy kimegy a divatból. Ennek valamennyire ellentmond, hogy a sztetoszkóp még mindig egyfajta orvosi szimbólumnak tekinthető. Nem véletlenül.

LAM Extra Háziorvosoknak

Magyar kézikönyv az orvosi antropológiáról

BUDA Béla

Lázár Imre, Pikó Bettina (szerk.): Orvosi antropológia Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2012

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A biológiai terápia hatása rheumatoid arthritisben a generalizált osteoporosisra

JUHÁSZ Péter

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen­tő­ségű.

Lege Artis Medicinae

A H1N1-védőoltás hatékonysága és biztonságossága gyulladásos bélbetegségben

FARKAS Klaudia, JANKOVICS István, MELLES Márta, NAGY Ferenc, SZEPES Zoltán, WITTMANN Tibor, MOLNÁR Tamás

BEVEZETÉS - Az inaktivált influenza-, valamint a H1N1-vírus elleni védőoltás évente javasolt az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára, noha az immunmoduláns és biológiai terápia feltehetően csökkentik a kialakuló immunválasz mértékét. Tanulmányunkban megvizsgáltuk, hogy az immunmoduláns és/vagy biológiai terápia mellett a H1N1-influenzavédőoltás hatására kialakul-e a fertőzéssel szembeni védettség és milyen mellékhatások jelentkeztek ezekben az esetekben a védőoltást követően. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Prospektív vizsgálatunkban 24 betegünktől (12 Crohnbetegség, 12 colitis ulcerosa) egy hónappal az influenza A/California/07/2009 (H1N1) -vírussal szembeni immunizációt követően vért vettünk. A védőoltás idejében minden beteg legalább három hónapja részesült immunmodulátor és/vagy biológiai kezelésben. A vírusspecifikus ellenanyagok kimutatására mikroneutralizációs próbát alkalmaztunk. A védőoltás biztonságosságának felmérését kérdőívvel végeztük. EREDMÉNYEK - Valamennyi betegünk esetében teljes védettség alakult ki a védőoltás hatására a H1N1-influenzavírus ellen, függetlenül az immunszuppresszív kezelés fajtájától. A mellékhatásprofilt tekintve hat esetben helyi, további hat esetben szisztémás tünetek jelentkeztek. Enyhe hasmenés öt esetben lépett fel. Két Crohn- és egy colitis ulcerosás beteg esetében mérsékelten fokozódott a betegség aktivitása. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára biztonsággal javasolható a védőoltás, vizsgálatunkban valamennyi beteg esetében megfelelő védettséget jelző mikroneutralizációs titerszint alakult ki.

Magyar Immunológia

Rituximab rheumatoid arthritisben

SZEKANECZ Zoltán

A rheumatoid arthritis kezelése korántsem megoldott. A klasszikus bázisterápiás szerek az esetek 10- 15%-ában hatástalanok, és a biológiai szerek, elsősorban a tumornekrózisfaktor-α- (TNF-α-) gátlók sem mindig hatékonyak. A rituximab a B-sejteket gátló anti-CD20 monoklonális ellenanyag, amelyet a bázisterápiára, illetve TNF-gátlóra refrakter betegek második vonalbeli kezelésére regisztráltak. Ebben az összefoglalóban áttekintem a rituximab bevezetésének történetét, a három fő randomizált klinikai vizsgálat fontosabb adatait, eredményeit. Kitérek a rituximab hatékonyságára, mellékhatásaira vonatkozó főbb ismeretekre, majd a kezelést kísérő gyakorlati szempontokat, speciális kérdéseket ismertetem. Az adatok alapján elmondható, hogy a rituximab hatékony és igen biztonságosan alkalmazható biológiai terápiás szer; TNF-gátló hatástalansága esetén a második vonalban jól alkalmazható a rheumatoid arthritist kísérő gyulladás, a tünetek, a radiológiai progresszió mérséklésére, a funkcionális kapacitás és az életminőség javítására.

Lege Artis Medicinae

Emberi dendritikus sejtek és fertőző ágensek

KIS Zoltán

A dendritikus sejtek a természetes és szerzett immunitás fontos elemeit alkotják. Emberben két fő csoportot különböztetünk meg: a myeloid és a plasmocytoid (lymphoid) sejteket. A dendritikus sejtek fő feladata az antigén felvétele és bemutatása a T-lymphocyták felé, valamint a T-lymphocyták antigénspecifikus aktivációja. A fertőző ágenseket vagy azok komponenseit, vagy a fertőző ágensek hatására a más - nem dendritikus - sejtek által termelt faktorokat az éretlen dendritikus sejteken lévő receptorok érzékelik, és hatásukra az éréshez szükséges jelzéseket kapnak és érésen mennek keresztül. A receptorok és a mikrobiális stimulusok sokfélesége a dendritikus sejtek és a patogének kapcsolatának számos formáját indítják el. Bizonyos vírusfertőzések - például az influenzavírus - esetében a dendritikus sejtekben kevés fertőző partikula termelődik, de a vírusantigének kifejeződnek, s ezeket a dendritikus sejtek bemutatják a Tlymphocytáknak, így elindítják az immunválaszt. Más patogének okozta fertőzéskor - például humán immundeficientia vírus, Mycobacterium tuberculosis - a dendritikus sejtek nemcsak elindítják az immunválaszt, hanem részt vesznek a patogén disszeminációjában is. Egyes patogének - például Chlamydia trachomatis és Chlamydia psittaci - elpusztulnak a fertőzött dendritikus sejtekben, az antigéneket a sejtek azonban bemutatják a T-lymphocyták felé, és döntő szerepet játszanak az immunválasz kialakulásában. A dendritikus sejtek felvesznek olyan antigéneket is - például a humán cytomegalovirus, a herpes simplex vírus esetében -, amelyeket környezetükben más fertőzött sejtek termelnek, ezeket bemutatják a T-sejtek felé, és immunválaszt indítanak el. A fertőzött dendritikus sejtek - a T-lymphocytákkal syncytiumokat alkotva - az immunszuppresszió kialakulásában is részt vehetnek; példa erre a kanyaróvírus okozta infekció. Autoimmun folyamatokért is felelősek lehetnek a dendritikus sejtek, amennyiben a „saját” antigéneket felveszik, és valamilyen hatásra - mint például a fertőzés - érési folyamaton mennek keresztül, ezáltal lehetőséget teremtenek a „saját” sejtekkel reagáló T-lymphocyták aktivációjára, azaz az autoimmun folyamatokra.

Lege Artis Medicinae

Infekciós kórképek biológiai terápia kapcsán

KÁDÁR János

A biológiai terápiás szerek alkalmazása fokozza egyes infekciós kórképek kialakulásának kockázatát. Leginkább veszélyeztető a tuberculosis vagy a B-vírus-hepatitis reaktivációja, illetve a szepszis kialakulása. A rizikó foka a hagyományos báziskezeléseknél mért értékkel vethető össze, megfelelő választás esetén nem nagyobb, vagy azt kissé haladja meg - de biztosan kisebb, mint a kívánt immunszuppresszív hatás eléréséhez szükséges szteroidadagok alkalmazásakor. Az alábbi írás a szóba jövő infekciós kórképek rövid összefoglalására vállalkozik az irodalmi adatok alapján.