A SARS-CoV-2 okozta Covid-19-világjárványban az idôsotthonokban élôk különösen veszélyeztetettek voltak. Jelen tanulmányban a szerzôk Budapesten, az Olajág Otthonok Vezér utcai telephelyén kialakult lokális járvány okait és a fertôzés megfékezésének lehetôségeit elemzik. Összefoglalják azokat az intézkedéseket, amelyek a betegek elkülönítése és kezelése során hatékonynak bizonyultak. A fertôzésben megbetegedettek számát, valamint a betegség lefolyását statisztikai adatokkal demonstrálják. A szerzôk kiemelten fontosnak tartják a tünetmentes, de fertôzött lakók felkutatását, a szûrôvizsgálatok gyors bevezetését, a protokollok szigorú betartását, a betegutak szabályozását és a fokozott, segítô kommunikáció alkalmazását.

BEVEZETÉS - A végstádiumú májelégtelenség kezelésére rutinszerűen alkalmazott májátültetés egyik ritka szövődménye a vena cava inferior anastomosisainak szűkülete. A posztoperatív szakban sebészi megoldásuk kockázatos, így nagy a szerepük az intervenciós radiológiai módszereknek. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az 1995 és 2008 között, Budapesten transzplantált, 365 beteg közül 11 beteg 12 vena cava szűkületét kezeltük. Egy beteg esetében retranszplantáció történt, amely után ismételt cavaszűkület alakult ki. Hat esetben 10-25 mm átmérőjű ballonkatéterekkel tágítást, hat esetben 12-24 mm átmérőjű stentek behelyezését végeztük, vena femoralis behatolásból. EREDMÉNYEK - A beavatkozások sikerét a vena cava superior és inferior közötti nyomásgradiens csökkenésével, a morfológiai eredménnyel és a klinikai tünetek változásával mértük. A nyomásgradiens a beavatkozások után átlagosan 14 Hgmm-ről 8 Hgmm-re csökkent. A vesefunkciók 11 esetben voltak érintettek, a beavatkozások után hat esetben észleltünk javulást. A négy, tartósan elégtelen vesefunkciójú beteg közül (egy beteg veseelégtelensége a retranszplantáció után sem javult) hármat vesztettünk el. Egy szövődmény volt: a kimozdult stent sebészi rögzítést igényelt. KÖVETKEZTETÉS - A vena cava inferior májátültetés utáni szűkületei súlyos szövődménynek számítanak a máj és a vese vénás pangása, a termelődő ascites és hydrothorax miatt. Mivel a sebészi megoldás kockázatos, mielőbbi intervenciós radiológiai kezelés szükséges. A tágítást követő rugalmas visszaszűkülés miatt elsősorban nagy lumenű öntáguló fémstentektől várható jobb klinikai eredmény.

A Magyar Immunológiai Társaság Budapesten rendezett XXX. Jubileumi Kongresszusa után 2008-ban újra a fővárosban kerül megrendezésre a hagyományos éves, immár XXXVII. vándorgyűlés. A rendezvény tudományos programja az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően egy, a vezetőség javaslata alapján választott téma, ez alkalommal „A komplementrendszer és gyulladás” köré szerveződik. A tudományos programot a kiváló hazai előadók mellett a szakterület nemzetközileg elismert szakértőinek előadásai színesítik.

Vizsgálat célja: A hazai foglalkozás-egészségügyi szakápolás kezdetének és történetének kutatása, a napjainkra már feledésbe merült gyárgondozónői intézményrendszer kialakulásának bemutatása. Anyag és módszer: Az 1840 és 1950 közötti időszakban keletkezett szakirodalmi források és joganyagok szisztematikus kigyűjtése és feldolgozása. Az államosítás előtt működött gyárak, vállalatok, illetve a leányiskolák fennmaradt levelezéseinek, beszámolóinak vizsgálata. A vizsgált kérdéskörök a következők voltak: a gyárgondozónői munkakört betöltők kiválasztásának szempontrendszere, képzettségük, feladataik és megbecsültségük. Eredmények: Megállapítást nyert, hogy a gyárgondozónők jellemzően nem a munkásnők közül kerültek kiválasztásra. Az első gyárgondozónői tanfolyam 1933-ban indult Budapesten. Tíz év alatt 150 fő végezte el a kétéves, nappali rendszerű, középiskolai végzettségre épülő tanfolyamot. A képzésben résztvevőknek szigorú felvételi követelményeknek kellett megfelelniük. A tanfolyamon a hallgatók egészségügyi-, szociális-, jogi- és kulturális ismereteket tanultak a kor neves szakembereitől. A gyárgondozónők tevékenységüket alapvetően két helyszínen végezték: a gyáron belül és azon kívül. A végzett gyárgondozónők anyagi-, szakmai- és társadalmi megbecsültsége magas volt, jogaikat még kollektív szerződés is védte. Következtetések: Magyarországon a foglalkozás-egészségügyi szakápolói képzés 80 éves múltra tekinthet vissza, mely új megvilágításba helyezi a foglalkozás-egészségügyi szakápolás születéséről szóló eddigi elméleteket.

BEVEZETÉS - Az epeúti szövődmények ma is gyakoriak májátültetés után. Fő megjelenési formájuk anastomoticus és intrahepaticus. Míg az anastomoticus típus jobban kezelhető, sebészi vagy minimálisan invazív módszerekkel, addig a májon belüli megjelenési forma gyakran retranszplantációt igényel. Az utóbbiak kezelését kíséreltük meg percutan bevezetett fémstentekkel. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az 1995 óta Budapesten májátültetésen átesett betegek közül 20 esetben kíséreltük meg intrahepaticus szűkületek kezelését. Harmincnégy percutan transhepaticus kolangiográfiát, ebből 33 sikeres drenázst végeztünk. A szűkületeket 58 esetben tágítottuk ballonkatéterekkel, illetve 13 betegbe 20 öntáguló fémstentet implantáltunk. Egy vérzéses szövődményt okoztunk, amelyet szelektív embolizációval tudtunk kezelni. EREDMÉNYEK - Az átlagos követési idő 35 hónap. Tizennégy beteg tünetmentes, közülük 12 esett át fémstentbeültetésen, illetve négyen retranszplantáción (kettő fémstentbeültetés után). Egy beteg fémstentbeültetés után tartós külső drenázst is visel a retranszplantációra várva. Összesen hét retranszplantáció történt, közülük három beteget veszítettünk el: két beteg a várakozás ideje alatt hunyt el, egy betegnek külső drenázsa volt, illetve egy betegünkbe nem sikerült drenázskatétert bevezetnünk. Fémstentbeültetés után beteget nem vesztettünk el. KÖVETKEZTETÉS - A fémstent-implantáció megfelelő előkészítés után biztonságos kezelési stratégiát jelent az intrahepaticus epeútszűkületek kezelésében. A betegek tünetmentessége a retranszplantációig fenntartható, szerencsés esetben a retranszplantáció elkerülhető.