LAM Extra Háziorvosoknak

A vércukorcsökkentésen túl: az individualizált kezelés gyakorlati előnye

LŐRINCZ Ildikó

2013. OKTÓBER 20.

LAM Extra Háziorvosoknak - 2013;5(03)

Az utóbbi években az orális antidiabetikus terápiás (OAD) lehetőségek bővülésével betegközpontú, egyénre szabott terápiában gondolkodhatunk. Metformin-monoterápia után a szaxagliptinnel történt kettős kombináció kedvező eredményeket hozott.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM Extra Háziorvosoknak

„Sztetoszkópecho”

PINCZÉS István

A klasszikus fizikális betegvizsgálat a képalkotó vizsgálatok térnyerésével látszólag veszít a jelentőségéből. Mintegy kimegy a divatból. Ennek valamennyire ellentmond, hogy a sztetoszkóp még mindig egyfajta orvosi szimbólumnak tekinthető. Nem véletlenül.

LAM Extra Háziorvosoknak

Magyar kézikönyv az orvosi antropológiáról

BUDA Béla

Lázár Imre, Pikó Bettina (szerk.): Orvosi antropológia Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2012

LAM Extra Háziorvosoknak

Infekciós kórképek biológiai terápia kapcsán

KÁDÁR János

A biológiai terápiás szerek alkalmazása fokozza egyes infekciós kórképek kialakulásának kockázatát. Leginkább veszélyeztető a tuberculosis vagy a B-vírus-hepatitis reaktivációja, illetve a szepszis kialakulása. A rizikó foka a hagyományos báziskezeléseknél mért értékkel vethető össze, megfelelő választás esetén nem nagyobb, vagy azt kissé haladja meg - de biztosan kisebb, mint a kívánt immunszuppresszív hatás eléréséhez szükséges szteroidadagok alkalmazásakor. Az alábbi írás a szóba jövő infekciós kórképek rövid összefoglalására vállalkozik az irodalmi adatok alapján.

LAM Extra Háziorvosoknak

Lixisenatid: új, döntően prandialis hatású GLP-1- receptor-agonista készítmény a 2-es típusú diabetes kezelésében

JERMENDY György

A 2-es típusú diabetesben alkalmazható antidiabetikumok sora a közelmúltban egy új, az inkretinmimetikumok közé tartozó készítménnyel, a döntően prandialis hatású GLP-1-receptor-agonista lixisenatiddal bővült. A lixisenatid és a humán natív GLP-1 aminosav-szekvenciája között 50%- os hasonlóság van. Az aminosavsorrend és a térbeli struktúra változása következtében a lixisenatid ellenáll a DPP-4 enzim inaktiváló hatásának. A lixisenatid specifikusan kötődik a GLP-1-receptorokhoz, és farmakológiai mértékű GLP-1-agonista hatást fejt ki. A lixisenatidot subcutan kell beadni, szokásos napi dózisa 1×20 μg. Leggyakrabban metforminnal kombinálva használatos, de adható szulfanilurea-terápia vagy bázisinzulin kiegészítéseként adva is. A lixisenatid klinikai hatékonyságát a GetGoal fázis III. klinikai vizsgálatsorozatban tesztelték. Kellő glykaemiás hatékonyság mellett a postprandialis vércukorértékek markáns csökkenése volt megfigyelhető. Alkalmazása során a testsúly csökken, a hypoglykaemia kockázatát önmagában adva érdemben nem növeli, gastrointestinalis jellegű mellékhatások a kezelés megkezdését követő periódusban átmenetileg előfordulhatnak. A bázisinzulin kiegészítéseként adott lixisenatid egy új kezelési stratégiát jelent a 2-es típusú diabetes terápiájában.

LAM Extra Háziorvosoknak

Az EDUVITAL-koncepció: tudatos epigenetikával együtt az egészségért

FALUS ANDRÁS, MELICHER Dóra

Orvosok, pedagógusok, biológusok, pszichológusok, lelkészek, szociológusok, bioetikusok és egészségtudományi szakemberek 2012 elején életre hívták az EDUVITAL Nonprofit Egészségnevelési Társaságot (EDUVITAL NET, www.eduvital.net).

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Diabetes, dementia, depresszió, distressz

SZATMÁRI Szabolcs, ORBÁN-KIS Károly, MIHÁLY István, LÁZÁR Alpár Sándor

A cukorbetegséggel élők száma folyamatosan nő, így a velük kapcsolatba kerülő neurológus vagy más szakemberek is egyre gyakrabban szembesülhetnek ezen betegek neuropszichiátriai zavaraival. Az utóbbi időben és jelenleg is számos kutatás foglalkozik nemcsak a cukorbetegség és az idegrendszer kölcsönhatásaival, az agy finomszerkezeti és funkcionális elváltozásaival, hanem az antidiabetikus kezelések kognitív vonatkozásaival is. A diabetes mellitus mindkét típusában megjelenhetnek a kognitív hanyatlás és a depresszió tünetei, és álmatlanság, szorongás, distressz szintén előfordulhatnak. Mindezek a diabetesszel és egymással kétirányú kapcsolatok révén további egészség- és életminőség-romlást eredményezhetnek, ezért is fontos, hogy minden résztvevő, aki a betegek ellátásában szerepet kap, időben tudomást szerezzen a fennálló zavarokról. A magasabb kockázat megállapítása és a szűrővizsgálatok szintén javíthatnák a diabetes prognózisát és a szövődmények megelőzését.

Hypertonia és Nephrologia

A hypertoniabetegség kezelése a praxisban - és azon túl... - Hypertoniagondozási modell

ÁDÁM Ágnes

A szerző egy háziorvosi praxis keretein belül kialakított hypertoniagondozási modellt mutat be. A modell segítségével elemezték a hypertoniás betegek, illetve a diabeteses, hyperlipidaemiás, elhízott hypertoniás betegek, valamint alvási apnoés betegeik kezelési eredményeit három éven keresztül. Nagy arányban sikerült elérni a célvérnyomást minden betegcsoportban. Részletesen elemzik a sikeres kezelés mögött álló módszerük egyes elemeit.

Lege Artis Medicinae

A rosuvastatin a diabeteses dyslipidaemia kezelésében

SIMONYI Gábor

A cardiovascularis halálozás vezeti a mortalitási statisztikákat. A 2-es típusú diabetes mellitus gyakorisága világszerte, és így hazánkban is, egyre növekszik. A diabetes mellitus nagy kockázatú állapot, ha coronariabetegséggel társul, akkor már az igen nagy kockázati kategóriába tartozik. Az V. Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia és az európai (ESC/EAS) társaságok ajánlásai szerint az LDL-koleszterin-célértékek nagy kockázatú állapotban <2,5 mmol/l, míg igen nagy kockázatú állapotban <1,8 mmol/l. Diabetesben is elsődleges az LDLkoleszterin- célértékek elérése, amelynek első lépése az életmód megváltoztatása, amelyet statinkezelésnek, illetve szükség esetén ennek ezetimibbel történő kombinációjának kell követnie. A statinok diabetogén hatásai is ismertek, amelyek dózisfüggőek. A nem cukorbetegek esetében észlelt jótékony cardiovascularis preventív hatásoknak jelentősen nagyobb a pozitív hozadéka, mint az esetlegesen kialakuló diabetes mellitus veszélye, ezért ez nem akadályozhatja meg a gyógyszerválasztást. A statinkezelés diabetes mellitusban jelentősen csökkenti a cardiovascularis eseményeket. A statinok közül a leghatékonyabb rosuvastatinnal érhető el a legnagyobb mértékű LDL-koleszterin-szint-csökkenés.

Ideggyógyászati Szemle

Az agyi inzulinszignál szerepe az energia-egyensúly és a perifériás anyagcsere szabályozásában

MICHAELA Diamant

Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának világméreteket öltő, példátlan mértékű emelkedése miatt, amely cardiovascularis betegségekkel és halálozással társul, mára „elhízási járványról” beszélhetünk. Ennek fő oka a világszerte megfigyelhető életmódváltozás, amely a nagy kalóriatartalmú ételek fogyasztásában és az egyre kevesebb testmozgásban nyilvánul meg. Ugyanakkor fény derült a központi idegrendszer szerepére is az elhízásban és az inzulinrezisztencia kialakulásában. A különböző kórokok hátterének megértése elengedhetetlen a megfelelő megelőző és terápiás módszerek kifejlesztéséhez. Hagyományosan az izmokat, a zsírszövetet és a májat tekintették az inzulinhatás elsődleges célpontjainak, amely szervek részt vesznek az inzulin által szabályozott perifériás szénhidrát-, fehérje- és lipidanyagcsere lebonyolításában. Az elégtelenné váló inzulinhatás következményeként magyarázták az ezekben a szervekben bekövetkező, inzulinrezisztenciával járó működésbeli és szerkezeti elváltozásokat. A központi idegrendszer mint fontos inzulinhatáspont csak az agyi inzulinreceptorok felfedezése, a perifériásan beadott inzulin liquorban történő kimutatása, és annak meggyőző bizonyítása után került a figyelem középpontjába, hogy az intracerebroventricularisan beadott inzulin befolyásolni képes az energia-háztartást. A perifériás inzulin nélkülözhetetlen a hypothalamicus neuropeptidek és neurotranszmitterek összetett hálózatának aktiválásában, amelyek aztán befolyásolják az energiaháztartás paramétereit. A centrális inzulin viszont szerepet játszik a perifériás glükózmetabolizmus szabályozásában. Összefoglaljuk az agyi inzulinhatásra vonatkozó adatokat, amely hatás része az energia- és glükózmetabolizmus központi szabályozását végző komplex rendszernek, és taglaljuk az elégtelenné váló központi inzulinjel szerepét mint az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség patomechanizmusának lehetséges tényezőjét.

Hypertonia és Nephrologia

A nebivololhatás mélyebb elemzése

KÉKES Ede

A szerző bemutatja szervezetünk egyik legnagyobb vasodilatatorának, a nitrogén-monoxidnak a keletkezését az endotheliumban, valamint az endothel-diszfunkció kialakulását az adrenerg stimulusokra. Részletesen illusztrálja a szelektív β-1-blokkoló és β-3-adrenerg-agonista hatású nebivolol kedvező hatásait elsősorban az érrendszerre. A nebivolol rendelkezik receptorfüggetlen hatásokkal is. Komplex hatása által vasodilatatiót okoz és gátolja szöveti szinten az oxidatív stresszt, sőt képes a már termelődött szabad oxigéngyökök közömbösítésére, egészében pedig javul az endothelfunkció. Felsorolja a klinikai hatásokat és bemutatja a gyógyszer kevésbé ismert kedvező tulajdonságait. Kiemelten tárgyalja a szernek dohányzó és COPD-ban szenvedő, valamint érszűkületes hypertoniás betegeknél történő alkalmazását. A β-3-adrenerg-agonista hatás nemcsak a szív-izomzatban, hanem az adipocytákban és a vázizomzat sejtjeiben is pozitív választ ad: fokozza a kompenzáló mechanizmusként induló energialeadást obesitasban, segíti a glükózfelvételt és -tárolást a vázizomzatban diabetesesekben. A nebivolol javítja az inzulinszenzitivitást, esik a leptinszint, nő az adiponektinszint a plazmában. Feltételezzük a szer „antidiabeteses” és „antiobes” effektusát.