LAM Extra Háziorvosoknak

A nem szteroid gyulladáscsökkentők cardiovascularis kockázata

FARSANG Csaba

2011. JÚNIUS 10.

LAM Extra Háziorvosoknak - 2011;3(03)

Az elmúlt évtizedben számos eredeti és összefoglaló közlemény, valamint metaanalízis eredménye jelent meg a nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) cardiovascularis biztonságosságáról. Miután ez a gyógyszercsoport egyike a leggyakrabban alkalmazottaknak, és számos formája recept nélkül is (OTC) kapható, szükségesnek látszik összefoglalni a biztonságosságra vonatkozó legfontosabb eredményeket és felhívni a figyelmet e szereknek a szív- és érrendszert potenciálisan károsító mellékhatásaira. Ugyanakkor kiemelendő, hogy az egyes szerek között e tekintetben is jelentős különbségek vannak, és a cardiovascularis kockázat nagysága nem függ a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékétől. A cardiovascularis kockázatot valószínűleg a naproxen kivételével valamennyi NSAID fokozhatja.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM Extra Háziorvosoknak

Új fix kombináció a hatékony cardiovascularis prevencióban

NAGY András Csaba

A magasvérnyomás-betegség korszerű kezeléséről könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. Az elmúlt 10-20 év tapasztalatai számos területen írták át a gyógyszeres kezelés és a szövődmények megelőzésének gyakorlatát. Nemcsak az újabb és újabb hatóanyagok megjelenése forradalmasította a terápiát, hanem a kombinációs kezelés bevezetése is. Jelen tanulmányban egy új, összetevőit (telmisartan-amlodipin) illetően számos kiváló bizonyítékkal rendelkező vérnyomáscsökkentő fix kombinációban történő adását járjuk körül. Külön kiemeljük e kombinációs kezelés előnyeit a szív-ér rendszeri megelőzésben, amelyek a jobb mellékhatásprofilból adódóan a jobb betegcompliance-nek is köszönhetők.

LAM Extra Háziorvosoknak

A modern művészet élvonalában: a Nyolcak

NEMESI Zsuzsanna

A XX. század eleji nemzetközi képzőművészeti irányzatokhoz szervesen illeszkedő Nyolcak művészcsoport alkotásait mutatja be a Szépművészeti Múzeum. A kiállítás gerincét a centenáriumát ünneplő Nyolcak csoport három egykori budapesti tárlatának (1909, 1911, 1912) rekonstrukciós kísérlete képezi.

LAM Extra Háziorvosoknak

Az alvadásgátlás fejlődése az elmúlt két évtizedben

SAS Géza

Az utóbbi két évtizedben mind a profilaktikus, mind a terápiás alvadásgátlás jelentőségének fokozatos növekedését láthattuk. A trombózis megelőzésének jelentősége a sebészeti beavatkozások során, de az orvoslás egyéb területein is általánosan elfogadottá vált. A kis molekulatömegű heparinok bevezetése mérföldkövet jelentett ebből a szempontból. A hosszan tartó alvadásgátlás szükségessége köznapi problémává vált. Az alvadásgátlás különböző aktuális aspektusai és témái a jelenkori magyar orvosi irodalomban fellelhetők, ezért én napjaink orvoslásának két általános problémájára összpontosítok a témánk szemszögéből. Komoly gondot jelent az új, direkt hatású inhibitorokkal (anti-IIa, anti-Xa) kapcsolatos információk értékelése, továbbá a szerek megfizethetősége, különösen tartós alvadásgátló kezelés esetén. A klinikai adatokat és tapasztalatokat olyan betegekkel nyerték, akik távol állnak a mindennapi élet valóságos betegeinek a többségétől. Az antidotum hiánya is komoly problémát jelenthet ezeknél az új gyógyszereknél, mivel a sürgős közömbösítés szükségessé válhat, például súlyos vérzések, baleset alkalmával. Napjainkban az orvosi beavatkozások és gyógyszerek anyagi elérhetősége uralkodó szemponttá vált, ezért az új alvadásgátlók magas ára akadályozhatja a klinikai gyakorlatban való alkalmazásukat. Az új antikoagulánsokat kísérő optimista várakozások ellenére jelenleg arra kell törekednünk, hogy a ma elérhető hatásos, de megfizethető gyógyszerekkel minél szélesebb körben és egyre jobban kezeljük betegeinket.

LAM Extra Háziorvosoknak

A derékfájás diagnosztikája

APÁTHY Ágnes, PENCZNER Gabriella

A háziorvos, a mozgásszervi szakorvos „mindennapi kenyere” a derékfájás - még ma is az egyik leggyakoribb ok, amiért orvoshoz fordulnak a betegek. (A felnőttpopuláció 80%-át érinti!) Szerencsére az esetek zöme - 85-90% - a banális, nem specifikus derékfájás, amelynek hátterében jelentős többségben a degeneratív gerincelváltozások állnak.

LAM Extra Háziorvosoknak

Instant kultúra követeli a gyógyszert - Interjú Buda Bélával

NAGY Zsuzsanna

Dr. Buda Béla pszichiáter nemrégiben megjelent könyve, Az elme gyógyítása a szakma és a laikus közönség által régóta várt összegzése a pszichiátria égető problémáinak. A szerző a LAM szerkesztőbizottságának is tagja.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése időskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idősebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nő a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az időskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az időskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minőség romlásáért. A megfelelően al­kal­mazott lipidcsökkentő kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevő cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminőségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nőkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idősebb egyéneknél is egyértelműen javasoljuk elsődleges megelőzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idősebb felnőtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása időskorban kiemelten nagy jelentőségű, alkalmazása bizonyítottan kedvező. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Lege Artis Medicinae

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idősebb korosztály nagyobb számának köszönhetően is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elő­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerő és a funk­cionális füg­getlenség egyidejű csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelődéshez vezet. A sarcopenia elsődleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertőzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítő tényezők és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szűrésére és kórismézésére kérdőívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthető az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminőség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelőzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erőkifejtést igénylő aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetőségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyőzően hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlődést serkentő aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Hypertonia és Nephrologia

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

SIMONYI Gábor

Az Európai Hypertonia Társaság (ESH) elhízással, diabetesszel és a nagy kockázatú betegekkel foglalkozó munkacsoportja, valamint az Európai Obezitás Társaság (EASO) közös publikációban foglalkozott az elhízás által okozott főbb cardiovascularis betegségekkel, illetve ezek megelőzési lehetőségeivel.

Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentők kockázata

FARSANG Csaba

Az elmúlt évtizedben számos eredeti és összefoglaló közlemény, valamint metaanalízis eredménye jelent meg a nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) cardiovascularis biztonságosságáról. Ezeket több korábbi közlemény összefoglalja. Miután ezeket a gyógyszereket nagyon gyakran alkalmazzuk, és közülük sok recept nélkül is (OTC) kapható, kockázataik különös figyelmet érdemelnek. Időközben újabb analízisek is napvilágot láttak mind a régebbi, mind az újabb, a korábbi összefoglalókból kimaradt készítményekről (paracetamol, aceclofenac), ezért fontos öszszegezni ezeket az adatokat, és ismételten felhívni a figyelmet az NSAID-ek közötti mellékhatásbeli különbségekre is.

LAM Extra Háziorvosoknak

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az akarbóz alkalmazásának helye

KEMPLER Péter

Az alfa-glükozidáz-gátló akarbóz adása mellett a szénhidrátok elhúzódó felszívódása következtében a vércukorgörbe ingadozásai ellapulnak, a napi vércukorprofil sokkal egyenletesebbé válik. A vércukorszint- csökkentő hatás elsősorban a postprandialis vércukor csökkentésében nyilvánul meg. Egyértelműen kedvezőek az akarbóz nem glykaemiás, vérnyomásra, lipidekre, koagulációs rendszerre kifejtett hatásai is, összességében a készítmény a rendelkezésre álló adatok szerint a cardiovascularis kockázatot is csökkenti. Alkalmazása monoterápiaként nem jár hypoglykaemiával. Fő mellékhatásként flatulentia, hasmenés jelentkezhet. Szakmai szempontból akarbóz adása javasolt a főétkezéseket követő, 2,2 mmol/l értéket meghaladó vércukorszint-emelkedés esetén.