Az elmúlt 29 évben minden december elején eljön az az örömteli pillanat, hogy karácsony közeledtével a LAM szerkesztősége rövid ünnepi üzenetben forduljon Önökhöz. Soha nem üres formalitásnak szánjuk ezeket a sorokat, mert sokkal értékesebb az Önök olvasással töltött ideje annál, minthogy semmitmondó szóvirágokkal és elcsépelt udvariasságokkal töltsük meg azokat. Ilyenkor, az újév közeledtével, mérleget szoktunk vonni, visszatekintünk a múltra, és megálmodjuk a jövendőt.

„Az emberiség a maga összességében alacsony, önző lények keveréke, kik csak abban múlják felül az állatokat, hogy önzésük megfontoltabb. De ez egyforma köznapiság közepette oszlopok emelkednek az ég felé, megannyi bizonyítékai egy nemesebb rendeltetésnek. Jézus a legmagasabb ez oszlopok között, melyek mutatják az embernek, hogy honnan jött és hová kell törekednie. Benne összpontosult minden, ami jó és magasztos van természetünkben” (Renan)

Eltelt egy év, lassan már mindenki a karácsony közeledtét várja. Lapunk, a Magyar Immunológia is egyéves születésnapját ünnepli. Ebbõl az alkalomból, az év lezártával, a 4. szám megjelenésekor röviden tekintsük át a 2002-es esztendõt.

A karácsony, Jézus Krisztus születésének emléknapja, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Szerte a világon munkaszüneti nap, aki csak teheti, családja körében tölti az ünnepet. Az élet azonban nem áll meg ünnepelni, bizonyos hivatások, foglalkozások körében e nap is „munkanap”.

„Úgy csúszkálunk a fa körül, akár a me lan ko -likus Szaturnusz gyűrűi” - íme, egy jellegzetesmondat a történetből. Cecilie Enger regénye aközelmúltban a karácsony kapcsán jelent meg aTypotex Kiadó gondozásában. Ritkán jár együtt asaga és a tömörítés, de itt mégis egymásnak ren-delhetjük ezeket a fogalmakat.