Klinikai Onkológia

A világossejtes veserák célzott gyógyszeres kezelése

TORDAY László

2017. SZEPTEMBER 10.

Klinikai Onkológia - 2017;4(03)

A veserák a fejlett országokban a tíz leggyakoribb rosszindulatú daganat között van. Incidenciája a közelmúltig folyamatosan emelkedett. Az irreszekábilis veserákos betegek túlélése azonban az elmúlt tíz évben jelentősen javult, a korai diagnózis, illetve a betegség kezelésében történt fejlődésnek köszönhetően. A korábban kemo- és sugárterápia-rezisztensnek tartott betegség biológiai hátterének megértésében nagy előrelépések történtek, melyek a VEGF és mTOR jelátviteli útvonalakra ható szerek bevezetéséhez vezettek, mind az első-, mind a többedvonalas kezelésben. Ezzel egyidejűleg véget ért az elterjedt citokin kezelések korszaka. A friss klinikai vizsgálatok számos újabb hatásmechanizmusú (MET- és AXL-inhibitor, FGFR-inhibitor, PD-1-blokkoló) gyógyszer terápiába kerülését biztosították, ezek az új lehetőségek a vesecarcinoma kezelésének módozatait teljesen átalakították, tovább javítva a betegek progressziómentes és teljes túlélési mutatóit. A közleményben áttekintésre kerülnek a világossejtes veserák célzott gyógyszeres kezelésének adatai, és jelen tudásunknak megfelelően sor kerül a különféle gyógyszerek terápiás pozíciójának tárgyalására is.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

Internet és orvostudomány

MAKARA B. Gábor

This is a review for clinicians and researchers on the sources of those internet-based information and methods which are useful in their everyday activities.

Klinikai Onkológia

A melanoma célzott gyógyszeres kezelése

EMRI Gabriella

A melanoma gyakorisága napjainkban is növekszik, és bár többségben van a felismert daganatok között a vékony tumorvastagsággal jellemezhető melanoma, a metasztatikus esetek száma is nő. Metasztatikus és/vagy irreszekábilis melanoma szisztémás kezelésére napjainkban a molekuláris patológiai vizsgálati lelet függvényében célzott molekuláris gátlók vagy immunterápia első vonalban választhatók. A célzott gyógyszeres kezelés gyorsan kialakuló tumortömeg-csökkenést eredményez az esetek nagy részében, de a gyógyszer-rezisztencia miatt nagyarányú a hatásvesztés is. Célzott molekuláris inhibitorok és immunterápia megfelelő sorrendben történő alkalmazásától és/vagy kombinálásától a metasztatikus betegség prognózisának további javulása várható.

Klinikai Onkológia

MEK és ERK - RAS és RAF ellen

KOPPER László

A célzott terápia kezdeti klinikai hatása után a legtöbb esetben a tumor rezisztenssé válik a kezeléssel szemben, aminek megfordítása jelenleg az egyik legnagyobb probléma a klinikai onkológiai gyakorlatban. Ennek a szekunder rezisztenciának sok oka lehet, pl. új driver mutáció jelenik meg a kezelt tumorban, az eredeti célponttól eltérő hibát tartalmazó klón lesz a meghatározó, a tumorsejtek funkcióinak, elsősorban proliferációjának szabályozását egy másik jelút veszi át. (Az sem közömbös, hogy a célzott terápiára lokálisan előrehaladt és/vagy metasztatikus tumorok esetében kerül sor.) Ilyen változások igen gyakoriak a RAS-RAF-MEK-ERK jelátviteli úton. A zavarokat főleg mutációk okozzák, és vezetnek a tumorsejtek korlátlan szaporodásához, terjedéséhez. Az egyik kulcsproblémát a RAS mutációi jelentik, amelyek befolyásolása ma még megoldatlan. A leggyakoribb BRAF leggyakoribb mutációját gátlószerekkel sikerült átmeneti klinikai választ elérni, főleg melanomákon. Felmerült, hogy a kóros jelátvitel megakadályozását a jelúton a MEK és/vagy ERK gátlásával lehetne elérni, hiszen ezek aktivitása a fenti hibák miatt fokozottá válik. Ezek a próbálkozások a logikus elgondolás ellenére áttörő sikert még nem értek el. Ez az összefoglaló elsősorban a MEK-kel kapcsolatos eredményeket, a további lehetőségeket tekinti át.

Klinikai Onkológia

A relabáló epithelialis petefészekrákok kezelése

BOÉR Katalin

A petefészekrák a leggyakoribb nőgyógyászati daganat okozta halálozási ok, és a legtöbb betegség előrehaladott FIGO stádiumban kerül diagnosztizálásra. Az iniciális debulking műtét és az első vonalbeli paclitaxel/carboplatin kombinációs kemoterápia alkalmazásának ellenére, a betegek közel kétharmada relabál az első három évben. A petefészekrák kezelésére irányuló kutatások az utóbbi években elsősorban a fenntartó kezelésekre irányultak, a betegek progressziómentes időszakainak hoszszabbítása céljából. A relapszusok molekuláris biológiájának egyre jobb megértése az angiogenezis-gátló bevacizumab és kemoterápiák kombinációinak bevezetéséhez vezetett, melyek az iniciális, a fenntartó és a relabáló (platinaszenzitív és platinarezisztens) daganatok esetében egyaránt hatásosnak bizonyultak. Az utóbbi időben egy új fenntartó kezelés került alkalmazásra a mindennapi klinikai rutinban, a PARP-gátló olaparib monoterápia, mely a platinaszenzitív, relabáló, magas grádusú szerózus petefészekrákok kezelésében bizonyult hatásosnak. Az új terápiák bevezetésének ellenére azonban még számos tisztázatlan kérdés van a relabáló epithelialis petefészekrákok kezelésében. Jelen áttekintés célja a kiújuló, progrediáló petefészekrákok terápiás lehetőségeinek összefoglalása az evidenciák és az új terápiás modalitások tükrében.

Klinikai Onkológia

Kihívások a gyomorrák célzott terápiájában - hatásosság és biztonság

KEI Muro

A Cancer Genome Atlas Research Network (Rákgenom Atlasz Kutatási Hálózat) a közelmúltbeli átfogó értékelése alapján azt javasolta, hogy négy altípusra osszák fel a gyomorrák molekuláris osztályozását. Bár a gyomorrák célzott molekuláris terápiáinak mechanizmusát több klinikai vizsgálat igazolta, eddig csak korlátozott számú szert engedélyeztek a gyomorrák kezelésére. A hozzáférhető irodalom ezen szisztematikus áttekintésében a gyomorrákos betegeknél alkalmazott célzott molekuláris terápiák befejeződött és folyamatban lévő klinikai vizsgálatait ismertetjük, hangsúlyt fektetve e terápiák hatásossági és biztonságossági profi ljára. Az újabb vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolták, hogy a HER2 elleni trastuzumab, illetve a VEGF elleni ramucirumab gyomorrák esetén elfogadható biztonságossági profil mellett javította a teljes túlélést. A jelenleg zajló klinikai vizsgálatok gondos felügyelete, valamint a genetikai profiljának időben történő meghatározása és nyomon követése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyomorrák esetében megteremthessük a precíziós medicina biztos alapjait.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

A CDK 4/6 gátlók emlőrákban: a jelen ellentmondásai és a jövő irányai

SPRING M. Laura, WANDER A. Seth, ZANGARDI Mark, BARDIA Aditya

A beszámoló célja leírni és összefoglalni a CDK 4/6 gátlók szerepét hormonreceptor-pozitív (HR+) áttétes emlőrákban (HR+MBC), valamint rávilágítani a jelen ellentmondásaira és a kutatás kibontakozó új területeire. Jelenlegi leletek: A palbociclib, a ribociclib és az abemaciclib egyaránt befogadást nyertek HR+MBC kezelésére egy aromatázgátlóval vagy a fulvestranttal való kombinációban. Az abemaciclib előzetesen kezelt esetekben monoterápiában is alkalmazható. A téma megválaszolatlan alapkérdései a következők: Minden HR+MCB-ben szenvedő betegnél az első vonalban vagy csak egy későbbi vonalban kell alkalmazni a CDK 4/6 gátlókat? Kérdéses a teljes túlélésre gyakorolt hatás, kérdéses a folyamatos CDK 4/6 gátlás szerepe, kérdéses a klinikai rezisztencia kialakulásának mechanizmusa és a kezelések sorrendje is. Összefoglalás: A CDK 4/6 gátlók kifejlesztése megváltoztatta a HR+MBC-s betegek kezelését. További kutatások szükségesek az optimális kezelési sorrend meghatározásához, a rezisztenciát vezérlő mechanizmusok megértéséhez és a rezisztencia megelőzését és legyőzését célzó, valamint az áttétes emlőrákos betegség kimenetelének javításához szükséges új terápiás stratégiák kialakításához.

Lege Artis Medicinae

A migrénes roham kezelése triptánokkal

UNGUREAN Aurélia, TAJTI János, VÉCSEI László

A migrén népegészségügyi kihívás, hiszen a lakosság közel 12%-át érinti. A szerzők a nemzetközi irodalom áttekintésével összefoglalják a triptánokkal, vagyis az 5-hidroxi-triptamin1B/1Dreceptor- agonistákkal, kapcsolatos legfontosabb adatokat. Tárgyalják a hatásosság, a tolerálhatóság és a biztonságosság legfőbb kérdéseit is. Az egyes gyógyszerek közti különbségek a fentiek tekintetében nem alapvetőek, viszont módot adnak arra, hogy a gyakorló orvos az egyéni sajátosságok figyelembevételével meg tudja tervezni betege számára a legelőnyösebb kezelést. A fejfájásban szenvedő betegek korszerű és hatékony ellátását a fejfájáscentrumok biztosítják, ezért differenciáldiagnosztikai nehézség esetén javasolt a beteget ilyen ambulanciára irányítani.

Klinikai Onkológia

A veserákok gyógyszeres kezelése

MARÁZ Anikó, SZŰCS Miklós

A célzott daganatellenes szerek jelentik az előrehaladott vagy áttétes, világossejtes veserákok standard gyógyszeres kezelését. A gazdagon erezett daganatok progressziójában központi szerepet játszik az érújdonképződés, ennek kulcsmolekulája a vascularis endothel növekedési faktor (VEGF). A törzskönyvezett szerek többsége az angiogenezist gátolja a VEGF jelátvivő út blokkolásával. Az egyik lehetőség a VEGF kötődésének megakadályozása a receptorához (VEGFR) monoklonális antitesttel (pl. bevacizumab), a másik a VEGFR tirozinkináz részének gátlása (pl. sorafenib, sunitinib, pazopanib, axitinib). További lehetőség az mTORC1 gátlása (pl. temsirolimus és everolimus). A nemzetközi ajánlások első vonalban jó és közepes prognózis esetén sunitinib, pazopanib vagy IFNα-bevacizumab adását javasolják. Rossz prognózisú betegeknél ma a temsirolimus a standard. Második vonalban citokin hatástalansága után sorafenib, pazopanib, axitinib alkalmazható. Tirozinkináz-gátlók (TKI) hatástalansága esetén everolimus vagy axitinib adható, újabb ajánlásokban a sorafenib is opció (off label). Harmadik vonalban két TKI után az everolimus rendelkezik regisztrált javallattal. A betegek életkilátásai tovább javulhatnak a célzott készítmények spektrumának bővülésével, egyre hatékonyabb szerek megjelenésével és azok kedvező hatásaival.

Lege Artis Medicinae

Az antihipertenzív terápia változása az újabb klinikai vizsgálatok alapján

ALFÖLDI Sándor

A különböző antihipertenzív szerek, azonos vérnyomáscsökkentő hatás mellett, szignifikánsan és klinikailag is jelentős mértékben eltérően befolyásolják a betegek vércukorszintjét, a szérumlipidértékeket, az inzulin-, kálium-, kreatininszintet, az albuminürítést, a szívfrekvenciát, a centrális vérnyomást, a testsúlyt, valamint az egyes hypertoniás szervkárosodásokat, nem is szólva a 24 órás vérnyomás-dinamikáról. A szakemberek egyetértenek abban, hogy az elsőként választandó antihipertenzív szerek cardiovascularis hatásának jelentős része a vérnyomás csökkentésével kapcsolatos. Egyes készítmények esetében azonban a hagyományos módszerrel mért vérnyomáscsökkentő hatáson túl, attól független és eltérő mértékű preventív és protektív cardiovascularis hatás igazolódott bizonyos betegcsoportokban.