Ideggyógyászati Szemle

Topiramat alkalmazása a migrén megelőző kezelésében

NAGY Ferenc

2010. JÚLIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 2010;63(07-08)

A migrén nagyon gyakori betegség, amelyet a típusos fejfájás mellett a kísérő vegetatív tünetek jellemeznek. A WHO az összes betegség között a migrént a 19. helyre sorolta azon okok közül, amelyek rokkantságot-fogyatékosságot okoznak. Az elmúlt években a migrén patofiziológiájának megértésében elért számottevő előrehaladás a fejfájás akut és megelőző kezelésének javulását is eredményezte. Amikor a migrén különösen súlyos vagy gyakori, megfontolandó a megelőző kezelés. Gyakran a megelőző kezelés nem elég hatékony vagy a kezelés mellékhatásai kevéssé tolerálhatók. A szerző azokat a hatékony kezelési lehetőségeket foglalja össze, amelyek mellett jelenleg „A szintű” bizonyítékok szólnak. Áttekinti a migrénprofilaxisra vonatkozó bizonyítékokat, különös tekintettel a nemrégiben befogadott topiramat lehetséges helyére, illetve szerepére a migrén profilaktikus kezelésében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Leukodystrophiák klinikai, radiológiai és genetikai vonatkozásai

LÁSZLÓ A, ELPELEG ON, HORVÁTH K, JAKOBS C, KÓBOR J, GAL A, BARSI P, KELEMEN A, SARACZ J, SVÉKUS A, TEGZES A, VÖRÖS E

A szerzők összefoglalják a leukodystrophiák klinikai, radiológiai és genetikai vonatkozásait 18q deletiós szindrómában, adrenoleukodystrophiában, Canavan-kórban, metachromatikus leukodystrophiában, Pelizaeus-Merzbacher- leukodystrophiában, Alexander-kórban és olivoponto- cerebellaris atrophiában.

Ideggyógyászati Szemle

A Stalevo-adagolás hatása a wearing off tüneteket mutató Parkinson-kóros betegek életminőségére

BOKOR Magdolna, SZENTESI Annamária

A Parkinson-kór kezelésére használt Stalevóban a levodopát dekarboxilázgátlóval és COMT-gátlóval kombinálták a vér egyenletesebb levodopaszintje érdekében. Korábban több vizsgálatban kimutatták, hogy a jobb farmakokinetikai profil csökkenti a motoros és nem motoros tünetek fluktuációját. A jobb tüneti kontroll jobb életminőséget eredményez. Az optimális levodopaszint azonban napi többszöri adagolással érhető el. A többszöri gyógyszerbevétel pedig kényelmetlen lehet, ronthatja a beteg-együttműködést és ezáltal befolyásolhatja az életminőséget. A kérdéskör tisztázása céljából 2007-ben megfigyeléses, három hónapos követéses vizsgálatot szerveztek Magyarországon olyan betegek körében, akik esetében a felméréstől függetlenül a gyógyszer hatástartamának rövidülésére (wearing off) utaló tünetek miatt - az indikációnak megfelelően - Stalevo-terápiát vezettek be. A Stalevo-kezelést napi háromszori, négyszeri és ötszöri gyakorisággal alkalmazták, és az eredményeket három hónap múlva mérték. A vizsgálatban 223 beteg vett részt, az életminőségről a vizsgálat elején és végén is nyilatkozók száma 208 volt. Az eredmények statisztikai elemzése azt mutatta, hogy a kezelés szignifikánsan csökkentette a wearing off tüneteket (19 pontos wearing off kártya), és javította az életminőséget (EQ-5D és VAS) az alkalmazási gyakoriságtól függetlenül.

Ideggyógyászati Szemle

Születésnapi visszaemlékezések

MAJTÉNYI Katalin

Nyolcvanéves lettem. Ez persze nem érdem, csak akkor töltődik meg tartalommal, ha az emberek elismerése kíséri. Ezért fogadtam örömmel a MIET vezetőségének felkérését arra, hogy néhány emlékezetes élményemet közzétegyem.

Ideggyógyászati Szemle

Az apátia neurológiai és pszichiátriai vetületei

GYURIS Jenő

A szerző sok évtizedes, több mint 100 ágyas neurológiai és pszichiátriai osztály vezetése alatt, 100 ezernél több beteg kezelése, megfigyelései során szerzett tapasztalatai és a témával kapcsolatos irodalom összegzése alapján részletesen tárgyalja az apátia tünetegyüttes minden vetületét. Tárgyalja az apátia neuroanatómiai, neurobiológiai, neuroendokrinológiai, neuropszichológiai, neurológiai, pszichiátriai vetületeit, a diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai kérdéseket, a mai tudományos eszköztár (koponya-CT, -MRI, PET, SPECT) nyújtotta lehetőségeket. Hangsúlyozza az esetleges konzultációk szükség szerinti igénybevételét, a multidiszciplináris megközelítést. Tárgyalja a ma ismert és használt terápiás lehetőségeket az oki tényezők lehető legtöbb ismeretében.

Ideggyógyászati Szemle

Az immunválasz és a neuroimmun-moduláció szerepe az akut ischaemiás stroke és a poststrokeinfekció patogenezisében

PAPP Viktória, MOLNÁR Tihamér, BÁNÁTI Miklós, ILLÉS Zsolt

Az akut kezdettel járó cerebrovascularis betegségek számos, különböző immunológiai változással állnak kapcsolatban. Az immunológiai folyamatok fontos szerepet játszanak a stroke-ot megelőző érfali plakkok kialakulásában, meghatározóak azonban a stroke-ot követően is, két fő módon: a poststroke-immunválasz egyrészt az agyban a szöveti sérüléshez járul hozzá, a stroke azonban a szisztémás immunválaszra is hatást gyakorol, amely több következménnyel jár. Az idegrendszer és immunrendszer között fennálló egyensúly megbomlása miatt idegrendszeri deprimáló hatások érik az immunrendszer elemeit, és kialakul a CIDS (central nervous system injury-induced immune deficiency syndrome). A CIDS kettős hatású: csökkenti a szisztémás immunválasz effektivitását, és így növelheti a fertőzés iránti hajlamot - a poststroke-infekció okozza a stroke-on átesett betegek halálozásának nagy részét -, emellett véd az infarktus területéből felszabaduló agyszöveti antigénekre adott autoimmun folyamatok ellen. Az új terápiás lehetőségek kutatásaiban fontos szempont lehet az idegrendszer-immunrendszer finoman szabályozott folyamatainak összessége és a poststroke-infekció halálozásra gyakorolt hatása.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Pszichoform és szomatoform disszociatív zavar migrénben: kapcsolat a fájdalom-percepcióval és a migrén következtében kialakuló fizikai korlátozottsággal]

SENGUL Yildizhan, SENGUL Serdar Hakan, TUNC Abdulkadir

[Célkitűzés - A migrén gyakori és rendszerint testi gyöngeséggel járó megbetegedés. Habár régóta ismert a migrén és egyes pszichológiai jellemzők közötti kapcsolat, nem rendelkezünk elég adattal a migrénben szenvedő betegek disszociatív élményeivel kapcsolatban. A vizsgálat célja az volt, hogy aurával nem rendelkező migrénbetegek körében felmérjük a pszichoform és szomatoform élmények jelentkezését, és megvizsgáljuk azok kapcsolatát a fájdalompercepcióval és a fizikai korlátozottsággal. Módszerek - A vizsgálatba 110 ambuláns migrénbeteget [diagnózisuk az International Classification of Headache Disorders-III (ICHD-III) alapján történt] és 70 egészséges kontrollszemélyt vontunk be. Rögzítettük a vizsgálati alanyok szociodemográfiai adatait, valamint a Szomatoform Disszociatív Kérdőívre (Somatoform Dissociation Questionnaire, SDQ), a Disszociatív Élmény Skálára (Dissociative Experience Scale, DES), a Beck-féle Depressziós Kérdőívre (Beck Depression Inventory, BDI) és a Beck-féle Szorongás Kérdőívre (Beck Anxiety Scale, BAS) adott válaszaikat. A vizsgálati alanyok kitöltötték a Migrén Korlátozottsági Kérdőívet (Migraine Impairment Disability Assessment Scale/MIDAS) és meghatároztuk Vizuál-analóg Skála (VAS) -pontszámukat is. Eredmények - Az SDQ- és a DES-pontszámok középértéke szignifikánsan magasabb volt a migrénbetegek körében (p < 0,001, p < 0,01). Az SDQ-pontszámok alapján szomatoform disszociációs zavar a migrénbetegek 29,4%-a esetében jelentkezett, míg nem specifikus disszociációs zavar 18,3%-uk, disszociatív személyiségzavar 10,1%-uk esetében. A DES-pontszámok alapján a betegek 20,9%-a esetében állhatott fenn pszichoform disszociáció. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a DES- és SDQ-pontszámok, valamint a VAS- és MIDAS-pontszámok között. A kontrollszemélyekkel összehasonlítva, a migrénbetegek körében szignifikánsan ma­gasabb volt a depresszió és a szorongás szintje (p < 0,001). A magasabb SDQ- és DES-pontszámok megnövekedett fizikai korlátozottsággal és fokozottabb fájdalompercepcióval jártak együtt (p < 0,01). Következtetések - Eredményeink azt igazolják, hogy migrénbetegek körében megnövekszik a szomatoform és pszichoform disszociációs zavarok előfordulása. A szerzők szándéka további vizsgálatokat folytatni a migrénhez társuló disszociatív élmények megértése érdekében.]

Ideggyógyászati Szemle

[Szorongás, depresszió és a házastársi kapcsolat minősége migrénbetegek körében]

DEMIR Fıgen Ulku, BOZKURT Oya

[Cél - A vizsgálat célja a migrénes betegek rohamfrekvenciájának és rohamkarakterisztikájának, továbbá a szoron­gásos vagy depresszív tünetek hatásának az értékelése, valamint a migrén és a házastársi kapcsolat minősége közötti kapcsolat feltárása volt. Módszer - Keresztmetszeti vizsgálatunkba harminc olyan migrénbeteget vontunk be, akiket 2018 júliusa és októ­bere között láttunk el kórházunk neurológiai ambulanciáján; a migrén diagnózist a Nemzetközi Fejfájástársaság 2013-as diagnosztikai kritériumai alapján állítottuk fel. Rögzítettük a betegek életkorát, nemét, fejfájásuk gyakoriságát és súlyosságát, depresszív jellegzetességeiket, szorongásos státuszukat és házasságukkal való elé­ge­dett­ségüket. A releváns paramétereket Beck-féle Depresszió Kérdőívvel (BDI), Spielberger-féle Szorongás Kérdőívvel (STAI), Maudsley-féle Házassági Kérdőívvel (MMQ) és vizuális analóg skálával (VAS) mértük fel. Eredmények - A migrénsúlyosság VAS szerinti közép­értéke 6,93 ± 1,41 volt, a migrénrohamok átlagos száma pedig 4,50 ± 4,24. BDI: 12,66 ± 8,98; MMQ-M-pont­szám: 19,80 ± 12,52; MMQ-S-pontszám: 13,20 ± 9,53; STAI-S: 39,93 ± 10,87; STAI-T: 45,73 ± 8,96 (valamennyi középérték). Nem találtunk szignifikáns összefüggést az életkor, a migrénes rohamok száma, a rohamok időtar­tama, a fejfájás intenzitása, valamint a BDI-, STAI- és MMQ-pontszámok között (p > 0,05). Pozitív összefüggést találtunk az MMQ-S-, valamint a BDI- és STAI-S-pont­számok között (p < 0,05). Következtetés - A vizsgálatunkban szereplő migrénbetegek több mint fele szenvedett enyhe, közepes vagy súlyos fokú depressziótól. Pozitív összefüggést találtunk a szexuális élettel való elégedetlenség, valamint a dep­ressziót és szorongást mérő skálák pontszámai között.]

Ideggyógyászati Szemle

[A HaNDL szindróma - fejfájás neurológiai hiánytünetekkel és a cerebrospinalis folyadék lymphocytosisával - kezelése]

ÇOBAN Eda, TEKER Ruken Serap, SERİNDAĞ Helin, SAKALLI Nazan, SOYSAL Aysun

[A HaNDL szindróma - fejfájás fluktuáló neurológiai hiánytünetekkel és a cerebrospinalis folyadék lymphocytosisával - ritka entitás. A betegséget összefüggésbe hozták migrénes fejfájással. Jóindulatú betegség, a tünetek maguktól megszűnnek. Bemutatjuk egy 47 éves férfi beteg esetét, akinél akut kezdetű migrén és aphasia jelentkezett. A cerebrospinalis folyadék elemzése lymphocytás pleocytosist (25 sejt/μl, 100% lymphocyta) mutatott. Az elektroencefalogram temporoparietalis predominanciájú mérsékelt lassú ritmust mutatott a bal hemisphaeriumban, epileptiform aktivitás nélkül. A vértesztek és a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) eredménye normális volt. A beteget HaNDL szindróma diagnózissal vettük fel a neurológiai osztályra, majd tünetmentesen bocsátottuk otthonába.]

Ideggyógyászati Szemle

[A pszichiátriai komorbiditás és a stresszmegküzdési képesség hatása a migrénes betegek életminőségére]

PETROVICS-BALOG Anna, MAJLÁTH Zsófia, LUKÁCS Melinda, HOLCZER Adrienn, MUST Anita, TAJTI János, VÉCSEI László

[Cél - A migrén az egyik leginkább korlátozó primer fejfájásbetegség. Vizsgálatunk során célunk az volt, hogy kiszűrjük a szorongás és a depresszió rejtett tüneteit és felmérjük a stresszmegküzdési stratégiákat, valamint az életminőséget, azon migrénes betegeink körében, akik pszichiátriai kórtörténettel nem rendelkeztek. Módszer - 123 migrénes beteg (MG) és 66 egészséges kontroll- (HC) személy töltötte ki a kérdőíveket: a Beck depressziós skálát (BDI-II), a Spielberger-féle állapot- és vonásszorongás-kérdőívet (S-STAI és T-STAI), a Rahe által kidolgozott stresszmegküzdés-kérdőívet (SCI) és a 36 elemes életminőség-kérdőívet (SF-36). Eredmény - A migrénes csoport szignifikánsan magasabb pontszámot ért el a BDI-II és a T-STAI kérdőívek kitöltése során. Szignifikáns különbségeket találtunk az SCI pontszámaiban is: a stresszkérdőív magasabb, illetve a megküzdés kérdéssor alacsonyabb pontszáma negatív stressz­meg­küzdés­mérleget eredményezett a migrénes betegek körében. Az MG-csoport, rosszabb életminőséget jelezve, szignifikánsan alacsonyabb pontokat ért el az SF-36 valamennyi alskáláján. A BDI-II, a T-STAI és az SCI eredményei szignifikáns korrelációt mutattak az SF-36 alskáláival. Konklúzió - A nem diagnosztizált depresszió és/vagy szorongás, valamint a kevésbé eredményes stresszmegküzdési képesség jelentősen rontja a migrénes betegek életminőségét. Ezen tünetek mielőbbi felismerése segíthet a migrén minél hatékonyabb kezelésében. A stresszkezelési technikák fejlesztése hosszú távon javíthatja a betegek életminőségét. ]

Ideggyógyászati Szemle

[A fejfájás-gyakoriság és típusai metabolikus szindrómában]

DEMIRYÜREK Enes Bekir, EMRE Ufuk, KORUCU Osman, BARUT Özen Banu, TASCILAR Nida Fatma, ATASOY Tugrul Hüseyin, DEMIRYÜREK Esra, YAYLACI Selcuk, GENC Bilal Ahmet

[Bevezetés - A metabolikus szindróma (MetS) és a különböző fejfájások gyakori egészszégügyi problémák szerte a világon. A köztük levő kapcsolat mind ez idáig nem tisztázott. Célkitűzés - A jelen tanulmány célja, hogy vizsgálja a különféle fejfájások prevalenciáját és megvizsgálja azok kapcsolatát a klinikai laboratóriumi paraméterekkel metabolikus szindrómában. Minta és módszerek - A 2011 júniusa és 2012 júliusa között az endokrinológiai ambulancián diagnosztizált MetSbetegek közül 202 vett részt a vizsgálatban. Hemoglobin-, éhomi vércukor- (FBG-), összkoleszterin-, trigliceridértékek, HDL- és LDL-koleszterinek, pajzsmirigyteszt és HbA1c-értékek kerültek feljegyzésre mindenkiről. Beck depresszió kérdőív (BDI) és Beck szorongás kérdőív (BAI) felvétele is történt. A fejfájás súlyosságát Vizuális Analóg Skálával (VAS) nézték. Eredmények - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4% volt. A fejfájás incidenciája a nők körében magasabb volt (nők: 86,4%, férfiak: 13,6%). A fejfájás típusainak megoszlása az alábbi volt: epizodikus tenziós típusú fejfájás (ETTH) 24,8%, epizodikus migrén 14,4%, krónikus tenziós típusú fejfájás (CTTH) 11,3%, egyéb típusú fejfájás (cervicogenicus fejfájás és claster fejfájás) 3%. Statisztikai összefüggés nincsen az egyes fejfájásokkal küzdő és nem fejfájós csoport között a BMI, a derékkörfogat és laboratóriumi paraméterekre nézve (p>0,05). Az átlag BDI- és BAI-eredmények magasabbak voltak a fejfájós csoportban (p<0,001 és p<0,001). Nincs szignifikáns különbség az átlag-MIDAS-értékek és a fejfájás típusai között (p=0,35). A fejfájással küzdő csoportban szignifikáns kapcsolat volt a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenési gyakorisága, időtartama és súlyossága között. Következtetés - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4%. A különféle fejfájástípusok incidenciája hasonló volt az átlagpopulációhoz. Összefüggést találtunk a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenésének gyakorisága és súlyossága között. Az eredmények felhívják a figyelmet az emelkedett trigliceridszintre, annak érdekében, hogy ezáltal csökkenteni lehessen a fejfájással küzdő betegek esetében a fájdalom gyakoriságát és intenzitását.]