Ideggyógyászati Szemle

Pubertáskori psychosis esete

DRIETOMSZKY Jenő1

1959. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(04)

Szerzők különböző utakon járva, különböző jellegzetességek dominantiáját hangsúlyozzák a pubertás periodusával kapcsolatban. Általános megállapítás az, miszerint e korban a korábbi relatív somaticus és psychés egyensúly felbomlása figyelhető meg, ami a külvilág ingereivel szembeni fogékonyság ugyancsak e korban észlelhető felfokozott jellegével együttesen, számos veszélynek, így a személyiség nem kívánatos, esetleg pathológiás alakulásának adhatja alapját. Különös értelmezést nyer e szempont Ruckert megvilágításában, aki szerint ,,...e korban mindenkinek lelki szemei előtt ott van az a kép, amivé lennie kell, nem mint kategorikus imperativus elvont formulája, hanem mint saját lelke ideális alkatának plasticus képe, entelecheiája..."

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Psychiatriai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a nagyagyi félteke, illetve lebeny sclerosisához

TARISKA István

Megállapíthatjuk, hogy a félteke atrophiák és lobaris sclerosisok lényegét alkotó kiterjedt kéregkárosodás irodalmi és saját esetek tanulsága szerint anoxiás-vasalis zavar következménye, amely különös előszeretettel, viszonylag nagyobb pialis arterialis törzsek vagy arterialis határzónák átáramlási zavara következtében jön létre. Ez az esetek többségében görcsökkel jár, de görcsökhöz még valami egyéb, a görcsöknél pathogenetikailag talán jelentősebb tényező kell járuljon ; légzészavarok, stagnatios anoxia, láz, hypoglycaemia, immunbiológiai folyamatok.

Ideggyógyászati Szemle

Oligodendroglioma diffus liquortéri invasiója

BALAJTHY Béla

Oligodendrogliomás esetünkben a kórszövettani vizsgálat a tu. liquor utakon történő „,totalmetastatisatióját” mutatta ki. A subarachnoidealis térben való terjeszkedés folyamatában a kötőszövetes elemek aktívan vesznek részt és olyan izgalmi jelenségeket mutatnak, melyek feltételezésünk szerint összefüggésben vannak a reájuk ható blastomatosus ingerrel. A kép megjelölésére nem érdektelen a „tumoros meningitis” elnevezés. Hogy ez a jelenség oligodendrogliomás esetekben csak kivételesen jön létre, az azzal lenne magyarázható, hogy a tu-nak nem mindig sikerül legyőznie a meningxek ellenállását. A diffus subarachnoidealis terjeszkedés valószínűleg csak olyan körülmények közt jöhet létre, ahol a tu. kiterjedten eléri az agy felszínét és nagy felületen hat a meningxekre.

Ideggyógyászati Szemle

A veleszületett szóvakság egy esete

SZECSŐDY Imre

Összefoglalva, a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a veleszületett szóvakság nem egységes kórkép, inkább syndroma, melynél sok esetben valóban fennállhat anatómiai elváltozás, amely azonban az aphasiáknál analóg módon sohasem egy bizonyos isolált functio elvesztését okozza, hanem az idegműködések dynamikus egységét megbontva, egy általános zavar főbb tüneteként jelentkezik. Tehát plausibilis egy enyhébbfokú, inkább csak az írás-olvasás terén, mint domináló tünetekkel jelentkező szellemi retardatio felvétele, – lévén az írás-olvasás mechanismusa igen komplikált és komplex synthetizáló—analizáló tevékenység eredménye, melynek sérülékenysége, az egymás felé rétegződő reflexfolyamatok bonyolultságából könnyen feltételezhető.

Ideggyógyászati Szemle

Elektroklinikai tanulmány, temporális lobectomiával kezelt Ammonszarv sclerosisos epilepsziásokon

KAJTOR Ferenc, HABERLAND Katalin, HULLAY József, ÁNGYÁN András

Hét halántéklebenyi epilepsziáson, akikben a biopsziás szövettani készítmények Ammonszarv sclerosist mutattak, elektroklinikai megfigyelések történtek. A klinikumban az alvás alatti nagy görcskészség, a vegetatív roham jelenségek és az automatismusok gyakorisága, az értelmi károsodások nélküli személyiség rendellenességek, az intenzív mediobasális (garati), ill. hippocampalis görcstevékenység volt jellegzetességként megállapítható. A temporális lobectomia a legjobb eredményeket biztosította az EEG, a rohammentesség és a személyiségváltozás területén. Szerzők felvetik az Ammonszarv sclerosis epileptogen szerepének lehetőségét.

Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló

OROSZ Éva

Szerző beszámol a Francianyelvű Idegsebészeti Társaság 1958. december 2—3-án megtartott gyűléséről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-asszociált Guillain–Barré-szindróma első hazai esete

AL-MUHANNA Nadim, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, JARECSNY Tamás, FOLYOVICH András

A Guillain–Barré-szindróma (GBS) sporadikus, viszonylag ritka betegség. Legsúlyosabb formájában légzési elégtelenséghez és halálhoz vezethet. Jelenleg még nem ismert a Covid-19-betegek GBS-megbetegedési kockázata, pedig a SARS-CoV-2-fertőzés elhúzódó pulmonalis károsító hatása a GBS okozta potenciális légzészavarhoz társulva nagy gyakorlati jelentőséggel bírhat. Az irodalom nem egységes a tekintetben, hogy a GBS a SARS-CoV-2 vírus direkt vagy indirekt következménye-e. A szerzők betegük kórtörténetét ismertetik, akit hazánk első Covid-19- fertőzésen átesett GBS-betegének tartanak. Az irodalomban közölt esetekhez hasonlóan az időbeli egybeesés miatt itt feltételezhető a Covid-fertőzés trigger szerepe. Eddig egyetlen betegben sem sikerült PCR-vizsgálattal liquorból kimutatni a SARS-CoV-2 vírust, így ebben a betegben sem.

Ideggyógyászati Szemle

[A cianokobalamin és a kolekalciferol szinergikusan segíti a funkcionális és hisztopatológiai ideggyógyulást patkánymodellben]

ALBAY Cem, ADANIR Oktay, AKKALP Kahraman Asli, DOGAN Burcu Vasfiye, GULAEC Akif Mehmet, BEYTEMUR Ozan

[Bevezetés - A perifériás idegsérülés (PNI) gyakori probléma fiatal felnőttek körében. Reménykeltő, hogy a központi idegrendszeri sérülésekkel ellentétben, PNI esetén lehetséges a regeneráció. Teljes idegszakadás esetén sebészi kezelés az aranystandard, részleges PNI esetén gyógy­szeres kezeléssel is érdemes próbálkozni. A vizsgálat célja a B12- és a D3-vitaminnal, illetve kombinációjukkal történő kezelés klinikai és hisztopatológiai eredményének értékelése és összehasonlítása volt kísérleti állatmodell (patkány) csípőidegének sérülése esetén. Anyagok és módszerek - Az etikai engedély (No. 2015/10) megszerzése után 32 kísérleti állatot osztottunk be a protokoll szerinti négy csoportba: a kontrollként szolgáló 1. csoport nem részesült kezelésben, a 2. csoport B12-vitamin-kezelésben (1 mg/ttkg/nap intraperitoneali­san), a 3. csoport D3-vitamin-kezelésben (3500 NE/ttkg/hét orálisan), míg a 4. csoport kombinált B12- és D3-vitamin-kezelésben (B12: 1 mg/ttkg/nap intraperitonealisan, D3: 3500 NE/ttkg/hét orálisan) részesült. Mértük a csípő­ideg funkcionális index pontszámot (Sciatic Functional Index, SFI), illetve hisztopatológiai értékelést végeztünk. Eredmények - Az 1. csoport SFI-értékével összehasonlítva a 2., 3. és 4. csoport SFI-pontszáma szignifikánsan magasabb volt. A 2. és 3. csoport SFI-értékei nem különböztek, a 4. csoporté ezekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Az axondegeneráció (AD) mértéke valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az 1. csoportnál. A 4. csoport AD-értéke szignifikánsan ala­csonyabb volt, mint a 2. és 3. csoporté. A 2. és 3. csoport AD-értékei nem különböztek. Az axonolysis (A) mértékében az 1., 2. és 3. csoport esetében nem volt szignifikáns kü­lönbség; velük összehasonlítva, a 4. csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az axonolysis. Valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema-gyulladás (OE-I) mértéke, mint az 1. csoportnál. A 2. és a 4. csoport között az OE-I nem különbözött szignifikánsan, a 2. és 4. csoport OE-I-értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a 3. csoporté. A sérülés mérté­két tekintve (damage level score) nem volt szignifikáns kü­lönb­ség az 1., 2. és 3. csoport között; a 4. csoport eseté­ben a sérülés mértéke szignifikánsan alacso­nyabb volt, mint az 1. csoport esetén. Következtetések - A B12- és a D3-vitamin hatása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A B12- és a D3-vitamin ideggyógyulást elősegítő hatása együttes alkal­mazás esetén szinergikusan érvényesül, ezért PNI után minél előbbi kombinált alkalmazásukat javasoljuk. ]

Hypertonia és Nephrologia

SARS-CoV-2 fertőzés során kialakult alsó végtagi akut artériás elzáródás esete. „Örülök, hogy élek…”

VIRÁG Éva, JACZÓ Zsuzsana, VÁRADI Tímea, RAPCSÁNYI Andrea, SZABÓ Ildikó, RADELECZKI Sándor, GASPARICS Roland, SIMONYI Gábor, BARANYAI Árpád, SKRIBEK Levente, NAGYSZEGI Dóra, FARKAS Katalin, KOLOSSVÁRY Endre

A 2019 decemberében elsőként Kínában (Wuhan) észlelésre került, későbbiekben SARS-CoV-2 (severe acute respiratory syndrome coronavirus 2) fertőzésként leírt megbetegedés azóta világméretű járvánnyá eszkalálódott (1). A pandémia magyarországi megjelenése 2020 tavaszára tehető, azóta immár a legújabb koronavírus-variáns (omikron) okozta 5. megbetegedési hullám kialakulását látjuk (2). A járványügyi szakemberek és az egészségügyi szolgáltatásért felelős szereplők elsődleges figyelmét a koronavírus-fertőzés kiváltotta tüdőgyógyászati manifesztáció, a koronavírus-fertőzésre jellemző kétoldali tüdőgyulladás kötötte le. Felismerésre került, hogy ez a kórkép a tüdőparenchyma súlyos károsodásával járhat, amely során a felszabaduló gyulladásos mediátorok (citokinvihar) hatására ARDS képében jelentkező légzési elégtelenség alakulhat ki. Mindez a halálozás elsődleges meghatározójának tűnt (3). Emellett kezdetben egyedi esetleírások, majd esetsorozatok, kohorszvizsgálatok eredményei jelezték, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés esetén fokozott thromboticus aktivitás okozta vénás és artériás megbetegedésekkel (micro- és macrothrombusok kialakulása) kell számolni (4–8). A prothromboticus állapot hátterében a véralvadás és a gyulladás folyamatainak komplex együttese valószínűsíthető, amiben kiindulópont lehet a vírus okozta endothelkárosodás (9–11). Mindezek alapján a SARS-CoV-2 fertőzés extrapulmonalis manifesztációjaként a cardiovascularis rendszer érintettsége szintén meghatározó jelentőségű (12, 13). A vénás thromboembolia mellett az artériás rendszerben változatos lokalizációval (aorta, végtagi artériák, agyi erek, mesenterialis keringés, veseartéria, koszorúér) és ennek megfelelő akut klinikai képpel jelentkező thromboticus elzáródásokról számolnak be (5, 14–17). Jelen esettanulmányunk egy SARS-CoV-2 fertőzéshez kapcsolódó alsó végtagi verőér-elzáródás történetét dolgozza fel.

Hypertonia és Nephrologia

Rapidan progrediáló glomerulonephritis megtévesztő esete

VÁRADY Tímea Eszter, BRAUNITZER Henrik, ARÁNYI József, DOLGOS Szilveszter

Az egyre csökkenő incidenciájú poststreptococcalis glomerulonephritis (PSGN) helyett egyre gyakrabban találkozhatunk infekcióhoz társult glomerulonephritissel (IRGN). Mind a kórkép etiológiájában, mind lefolyásában és prognózisában jelentős különbségek mutatkoznak a PSGN-hez képest. Külön figyelmet érdemel az IRGN egy morfológiai variánsa, amely aktuálisan zajló Staphylococcus aureus-infekció mellett jelentkezik, alsó végtagi purpurás bőrelváltozásokkal, IgA-domináns glomerulonephritissel, amely kísértetiesen hasonlíthat Henoch–Schönlein-purpurára (HSP). Rendkívül fontos azonban megkülönböztetni a HSP-t és a Staphylococcus-fertőzés okozta IgA-domináns glomerulonephritist egymástól, mert a HSP immunszuppresszáns, míg a Staphylococcus-fertőzéssel összefüggő glomerulonephritis antibiotikus terápiát igényel. Esetünkkel erre a differenciáldiagnosztikai nehézségre szeretnénk felhívni a figyelmet.