Ideggyógyászati Szemle

Neuroprotekció agyi ischaemiában - kételyek és remények

ZÁDOR Zsolt, BENYÓ Zoltán, LACZA Zsombor, HORTOBÁGYI Tibor, HARKÁNY Tibor, HORTOBÁGYI Tibor

2004. MÁRCIUS 15.

Ideggyógyászati Szemle - 2004;57(03-04)

Az ischaemiás stroke-ban a vérátáramlás javítása és az eseménysor közvetlen neuroprotektív befolyásolása a két fő lehetséges terápiás stratégia - ezt számos állatkísérlet alátámasztja. Az eddigi klinikai gyógyszerkipróbálásokban az ischaemia neurotoxikus eseménysorának direkt blokkolása eredménytelen maradt, noha számos vegyület klinikai kipróbálása még nem zárult le. Újabb terápiás megközelítésekre van szükség. Ismertetjük a kísérletes eredményeket és a kapcsolódó klinikai gyógyszerkipróbálások következtetéseit. A humán vizsgálatok sikertelenségének főbb okai: 1. az egyes szerek állatkísérletekben vizsgált neuroprotektív hatását gyakran a szubletálisan károsodott agyterület (penumbra) „visszatérése”, az infarktus kiterjedésének csökkenése igazolta, de a neurológiai funkció értékelése elmaradt; 2. a beteg életminőségét döntően meghatározó intellektus és magasabb kérgi funkciók vizsgálata állatkísérletekben nem, vagy csak igen áttételesen lehetséges; 3. a klinikai kipróbálásban gyakran heterogén és kis létszámú a betegpopuláció, nem optimális a vizsgálati protokoll, valamint a szubakut és a krónikus fázis elemzése és farmakoterápiája háttérbe szorul. Az ischaemiás stroke állatmodelljeit összevetve a humán kórfolyamattal megállapítható, hogy a kísérletes eredmények emberi megbetegedésre vonatkoztatása buktatókat rejt. Az agyszövet sejtjei közötti szoros funkcionális és morfológiai kapcsolat, a neurotoxikus kaszkád és a reparáció folyamatának hónapokig elhúzódó volta, valamint az eddigi klinikai vizsgálatok tapasztalatai azt sugallják, hogy hosszabb időintervallumban és több támadásponton ható gyógyszer-kombinációk (terápiás koktélok) alkalmazása, valamint az agyi plaszticitást serkentő beavatkozások adhatnak kedvezőbb eredményt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az egyes alvászavarok neurológiai vonatkozásai

SZŰCS Anna

Célom, hogy az alvászavarok és egyes neurológiai betegségek összefüggését, kölcsönös egymásra hatását vizsgáljam, hogy ezzel a klinikai gyakorlatban hasznosítható új adatokat szolgáltassak. Az elméleti részben az alvás élettanának egyes szempontjait áttekintve az alvásszabályozás és neurológiai megbetegedések összefüggéseire keresek példákat. Saját vizsgálataimban - a klinikai vizsgálóeljárások mellett - módszereim között legfontosabbak az alvás eszközös, elemző vizsgálatai és az agyi képalkotó vizsgálatok. Agyi vascularis és myastheniás betegeim klinikai állapotának követésére a NIH stroke-skáláját használtam. Az akut stroke bármely típusában (vérzés vagy ischaemia) a betegek több mint felénél kóros számú alvási apnoékat találtam. Az ischaemiáscsoportban - három hónapos követés alatt - az alvási apnoe paraméterei lényegében változatlanok, míg a vérzések után az apnoeszám és -súlyosság javuló tendenciát mutatott. Myasthenia gravisban, nappali légzészavart nem produkáló férfi betegeknél alvásban kóros számú alvási apnoét találtam. Az egyes vizsgált kórképekben az alvási rendellenesség mechanizmusa és a háttérben álló organikus ártalom közti kapcsolatot kerestem az érintett struktúrák alvásszabályozásban betöltött funkciója alapján: súlyos insomnia hátterében az alvásszabályozó központokat érintő basalis előagyi tumort mutattam ki; az ismeretlen eredetű parasomnia, az alvásfüggő fájdalmas erectio okát a hypothalamus lateralis praeopticus areáját érintő neurovascularis kompresszióban véltem megtalálni.

Ideggyógyászati Szemle

Retrospenialis tumor és epilepszia

HALÁSZ Péter, JANSZKY József, BÓDIZS Róbert, BARSI Péter, SZŰCS Anna, STEINECKER Katalin

A retrosplenialis régióban keletkező epilepszia tünetei kevéssé ismertek. Egy beteg esetét ismertetjük, akinek az oligoastrocytomája a retrosplenialis régióban helyezkedett el és epilepsziás tünetekkel szövődött. Mind a rohamok, mind az interictalis és ictalis EEG-tünetek szerteágazó, kétoldali, részben halántéklebenyi, részben hypothalamicus rohamgenezisre, illetve terjedésre utaltak. Az epilepsziás tüneteken kívül verbális memóriadeficitet észleltünk. A tumor sebészeti eltávolítása után mind a rohamok, mind az EEG-tünetek megszűntek. A sajátosan távoli epilepsziás elektromos jelenségek arra utalhatnak, hogy a retrosplenialis régió - a memóriafunkciókban az utóbbi időben leírt szerepén túlmenően - szerepet játszhat a másodlagos bilaterális szinkronizáció mechanizmusában.

Ideggyógyászati Szemle

GM1 gangliozid elleni szérum-IgG és -IgM antitestek sclerosis multiplexben

ZAPRIANOVA Emilia, MAJTÉNYI Katalin, DENISLAVA Deleva, OLIA Mikova, ANDON Filchev, BORISLAV Sultanov, VERA Kolyovska, SULTANOV Emil, LILIA Christova, XENIA Kmetska, DIMITAR Georgiev

BEVEZETÉS - A vizsgálatok arra irányultak, hogy több információt szerezzünk a GM1 gangliozid patogenetikai szerepéről sclerosis multiplexben. Meghatároztuk a GM1-re vonatkozó polyclonalis IgG és IgM ellenanyag mennyiségét sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél: relapszáló-remittáló és szekunder progresszív eseteket egyaránt vizsgáltunk. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A szérumok 55, klinikailag bizonyítottan sclerosis multiplexes betegtől (42 relapszáló- remittáló és 13 szekunder progresszív) és 20 egészséges kontrollszemélytől származtak. A GM1- ellenanyag mérése a Mizutamari és munkatársai által 1994-ben leírt ELISA módszerrel történt. EREDMÉNYEK - Statisztikailag szignifikáns volt a különbség az egészséges kontrollcsoport és a sclerosis multiplex relapszáló-remittáló formája között a szérum- GM1-re vonatkozó ellenanyag tekintetében (p=0,04). Ugyancsak különbözött a GM1-re vonatkozó IgG ellenanyag titere a relapszusban és a remisszióban lévő stádiumban a relapszálóremittáló formákban (p=0,01). KÖVETKEZTETÉS - Tekintetbe véve, hogy a sclerosis multiplex heterogén megbetegedés, a GM1-re vonatkozó szérumellenanyagok patogenetikai jelentőségét nem az egész sclerosis multiplex csoportra, hanem csak a meghatározott klinikai formára kell vonatkoztassuk.

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Neuroradiológiai Társaság XII. Kongresszusa Absztraktok

Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló az Európai Neurológiai Szakképzési Bizottság üléséről

SZIRMAI Imre

AUnion Européenne des Médecins Spécialistes/ European Union of Medical Specialists (UEMS) az európai uniós tagországok orvosi szakmai szervezeteit tömöríti (www.uems.be). Fõ célja a különbözõ orvosi szakterületeken a gyógyítómunka színvonalának egységesítése és emelése. A szakorvosképzés anyagának és módszerének harmonizációja a szervezet tevékenységének legfontosabb területe.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Internet és a stroke-tudatosság a fiatal magyar populációban]

BARI Ferenc, TÓTH Anna, PRIBOJSZKI Magda, NYÁRI Tibor, FORCZEK Erzsébet

[Előzmények – Habár a stroke halálozási aránya Magyarországon jelentősen csökkent az elmúlt években, még mindig kétszerese az európai átlagnak. A statisztika riasztó és összehangolt társadalmi válaszra van szükség ahhoz, hogy az új egészségkommunikációs lehetőségeket is segítségül véve kezelni tudjuk a helyzetet. Jelenleg több mint 300 magyar nyelvû internetes honlap támogatja a stroke-prevenciót, kíván segítséget nyújtani akut stroke esetekben és a rehabilitáció során. Célkitûzések – Magyar diákok körében mértük fel a stroke-ra vonatkozó alapvető ismeretek szintjét, továbbá arra voltunk kíváncsiak, hogy az interneten rendelkezésre álló információkat milyen mértékben értik meg és tudják hasznosítani. Módszerek – Vizsgálatunkba 321 középiskolás és egyetemi hallgatót vontunk be, és azt a kérdést vizsgáltuk, hogy mennyire képesek megtalálni a magyar weboldalakon a stroke-ra vonatkozó konkrét kérdésekre a helyes válaszokat. Az alapismereteket 15 strukturált, feleletválasztós kérdés megválaszolásával mértük fel. A kérdőív kitöltése után a résztvevőket arra kértük, hogy 25 percen keresztül tájékozódjanak az interneten a stroke-ra vonatkozóan, mert még egy kérdéssor megválaszolása vár rájuk. A tájékozódási időt követően az elsővel azonos kérdőívet kellett kitölteniük. A 25 perces tájékozódási idő alatt pontosan megfigyeltük internetes aktivitásukat, amelyet azt követően részletesen elemeztük. Eredmények – A diákok stroke-ra vonatkozó alapismeretei közepesek voltak és a 25 perces internetezés után csak minimális javulást tapasztaltunk (53±13% vs. 63±14%). Legtöbbet a demográfiai vonatkozású kérdésekre adott válaszok javultak. A diákok többsége nagyon egyszerû keresési stratégiákat használt és a legismertebb keresőmotorokat vette igénybe. Általában csak a kereső által felkínált első 5-10 weboldalon tájékozódott. Konklúzió – A magyar nyelvû, stroke-kal kapcsolatos, internetes tájékoztatók részletes elemzéséből kitûnik, hogy bár bennük szinte minden lényeges információ fellelhető, a gondos szerkesztés hiánya, a gyakran bonyolult felépítés és a bőbeszédûség sokszor akadályozza azok széles körû hasznosítását. ]

Ideggyógyászati Szemle

Szemléletváltás a szédüléssel és egyensúlyzavarral járó kórképek ellátásában

MIKE Andrea, TAMÁS T. László

A szédülés az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka. A szédülő beteg mind a háziorvosi, mind a sürgősségi, mind a szakambulanciai ellátás számára kihívást jelenthet, mert a látszólag homogén klinikai megjelenés mögött számos eltérő etiológiájú kórok állhat. Az utóbbi két évtized kutatásai számos új ismerettel szolgáltak a vestibularis rendszer élettani és patofiziológiai működéséről. Bővebb tudás áll rendelkezésre a fejmozgásokat és a gravitációt érzékelni képes labyrinthről, a vestibularis afferens információ idegi feldolgozásáról, a reflexes szemmozgás- és testtartás-szabályozásról, a vestibularis rendszer regenerációs képességéről. Az elméleti ismeretek birtokában új, betegágy melletti vizsgálómódszerek kerültek kidolgozásra, ilyenek az egyes félkörös ívjáratokba jutott ectopiás otolithkristály igazolására szolgáló pozicionális provokációs tesztek, a vestibuloocularis reflex működését vizsgáló fejimpulzusteszt, vagy a perifériás és centrális eredetű akut vestibularis szind-rómák elkülönítését szolgáló HINTS+ teszt. Technikai fejlesztésnek köszönhetően a videookulográfiás szemüveggel és a vestibularis kiváltott myogen potenciálokkal lehetséges mind a hat ívjárat és a két otolithszerv működésének szelektív, oldalspecifikus vizsgálata. A szédüléssel és egyensúlyzavarral járó kórképek patomechanizmusának pontosabb ismerete, a diagnosztikai lehetőségek fejlődése több vestibularis kórkép esetében (vestibularis migrén, Ménière-betegség, benignus paroxysmalis pozicionális vertigo, perzisztáló posturalis-perceptuális szédülés, bilaterális vestibulopathia) új diagnosztikus kritériumrendszer felállítását vagy annak pontosítását tette lehetővé. Bővült a vestibularis kórképekben alkalmazható terápiák skálája is, magába foglalva a benignus paroxysmalis pozicionális vertigo kezelésére szolgáló különböző repozíciós manővereket, új gyógyszeres kezelési módokat, a vestibularis rehabilitációt, és pszichoterápiás lehetőségeket. A szerzők célja a legújabb otoneurológiai ismeretek összefoglalása.

Ideggyógyászati Szemle

[Kórházban kezelt akut stroke-os betegek jellemzőinek összehasonlítása két nagy közép-kelet-európai adatbázis alapján ]

ORBÁN-KIS Károly, SZŐCS Ildikó, FEKETE Klára, MIHÁLKA László, CSIBA László, BERECZKI Dániel, SZATMÁRI Szabolcs

[Célkitûzés – Európában a stroke a harmadik leggyakoribb halálok. A csökkenő tendencia ellenére a stroke-kal összefüggő halálozás még mindig magasabb Magyarországon és Romániában, mint az európai átlag. A jelenség oka a gyakoribb előfordulás, a súlyosabb kórlefolyás és a kevésbé hatékony kezelés lehet. Módszerek – A vizsgálatban marosvásárhelyi (Románia) és debreceni (Magyarország) kórházi adatbázisokat használtunk a stroke-os betegek demográfiai jellemzőinek, a kockázati tényezőknek, a stroke súlyosságának és a rövid távú kezelésI eredmények összehasonlítása céljából. Eredmények – A betegek nemi megoszlása hasonló volt az európai adatokhoz, azonban a stroke kialakulása átlagosan négy évvel korábbi életkorban következett be, mint az európai átlag. A stroke miatt kórházban eltöltött idő különböző volt a két országban, de mindkét esetben mintegy fele volt annak, mint amiről a nyugat-európai vizsgálatok beszámolnak. A halálos kimenetel aránya mindkét adatbázisban, nemtől függetlenül, hasonló volt az európai és egyéb országok adataihoz. Mindkét országban nagyszámú, sokszor átfedő kockázati tényezőt találtunk. A kockázati tényezők gyakorisága (magas vérnyomás, dohányzás, hyperlipi-­ daemia) magasabb volt, mint más országokban, ami ma-gyarázhatja az ismétlődő stroke-esetek nagy arányát. Megbeszélés – Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a két nagy adatbázis összehasonlításával találtunk néhány hasonlóságot, különösen a könnyen befolyásolható és ezért a primer prevencióban fontos kockázati tényezők nagyszámú előfordulásában. ]

Ideggyógyászati Szemle

[Összefüggés a stroke különböző altípusai és az izolált kézgyengeség között]

YILDIRIM Ahmet, GÜNGEN Dogan Belma

[Célkitűzés - Stroke-betegeknél ritkán jelentkezik izolált kézgyengeség, amit gyakran tévesen perifériás idegrendszeri kórképként diagnosztizálnak. A téves diagnózis késleltetheti a kóreredet meghatározását és a stroke kezelését. A tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet: izolált kézgyengeség esetén fontos a lehetséges stoke-diagnózisra is gondolni, és ellenőrizni ezt a lehetséges etiológiát. Anyag és módszerek - A vizsgálatba nyolc, izolált kézgyengeséggel jelentkező beteget vontak be (négy férfi, négy nő), akik esetében az akut corticalis infartust cranialis MRI bizonyította. Rendelkezésre álltak a betegek demográfiai adatai, fizikális és radiológiai leletei, továbbá értékelték az infarktus lateralizációját és etiológiáját. Eredmények - A betegek átlagos életkora 61,8 ± 12 év volt. Az izolált kézgyengeség négy beteg esetében a domi­náns kézben jelentkezett. Az etiológia és a klinikai tünetek alapján három beteg esetében cardialis embolia állt a stroke hátterében, ezeknél a betegeknél főleg radiális oldali (hüvelyk- és mutatóujj) ujjgyengeség jelentkezett. További három beteg esetében nagyér-atherosclerosist lehetett kimutatni, kettejük esetében dominánsan ulnaris oldali (kis- és gyűrűsujj) ujjgyengeség, egy betegnél általános ujjgyengeség jelentkezett. Két ismeretlen etiológiájú stroke-betegnél általános ujjgyengeség jelentkezett. Következtetés - A korai diagnózis és a betegek megfelelő kezelése érdekében alapvető fontosságú, hogy izolált kézgyengeséggel jelentkező beteg esetén a klinikus a perifériás idegrendszeri kórképek mellett a stroke lehetséges etiológiai szerepére is gondoljon. Dominánsan radiális oldali ujjgyengeség esetén a lehetséges cardioemboliás kóreredetet is figyelembe kell venni, míg dominánsan ulnaris oldali ujjgyengeség esetén az arteria carotis betegségeire kell gyanakodni.]

Nővér

A teammunka és a tájékoztatás jelentősége a stroke utáni rehabilitációban

HORVÁTH Orsolya, STERLIK Krisztina

A vizsgálat célja: A stroke betegség népegészségügyi probléma, Magyarországon is évente több tízezer beteg él túl szélütést és folytatja életét annak egészségi állapotot befolyásoló negatív következményeivel. Jól szervezett korai, a betegek klinikai állapotához igazodó rehabilitációs program nem csak az érintettek életkilátását és életminőségét javíthatja, hanem az önellátó életvitel visszaszerzésében is segítséget nyújthat. A betegek döntő többsége számos hajlamosító tényezővel terhelt életmódot folytat, mely miatt az egyénre szabott betegedukáció kiemelt jelentőséggel bír az ismételt agyi érkatasztrófa megelőzése érdekében. Anyag és módszer: Vizsgálatunkban a neuro-rehabilitációs teammunka és betegedukáció hatékonyságát mértük fel a Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet fekvőbeteg stroke rehabilitáción résztvevő betegeink körében (2016-2017). A betegek önálló életvitelre való képességének alakulását FIM skálával és Barthel index-el vizsgáltuk, míg az egyén vagy hozzátartozó által kitöltött kérdőív segítségével a befolyásolható rizikófaktorok jelenlétét, valamint a betegek betegségükkel kapcsolatos ismeretanyagát elemeztük (2016-2017). Eredmények: Eredményeink szerint halmozottan fordultak elő befolyásolható rizikótényezők betegeink körében, és annak ellenére, hogy a kórházi szakban kaptak tájékoztatást, ismeretanyaguk a betegséggel kapcsolatban igen hiányos volt. Következtetések: Eredményeink alapján az akut szakot követő, minél korábban elkezdődő komplex rehabilitáció a legeredményesebb. Az akut szakban betegedukációs ápoló, írott tájékoztató anyagok megkönnyíthetik a gyógyulási folyamatot, a rehabilitációig otthon töltött időt.