Ideggyógyászati Szemle

Maniform psychosissal váltakozó periodusos hypersomnia

POHL Ödön1, HAITS Géza1

1967. AUGUSZTUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(08)

Szerzők egy 19 éves férfi betegüket ismertetik, akinél 2 éve parotitis epidemica kapcsán napokig tartó nagyfokú aluszékonyság lépett fel. Hypersomniás állapotai azóta 5 ízben ismétlődtek 2-3 hetes időtartammal, a közti időszakokban ismételten maniform psychés állapot jelentkezett. Szerzők aetiologiai factorként a parotitis epidemica-t kísérő, és a diencephalont ledaló meningo encephalitist tételeznek fel, de véleményük szerint a maniform képek jelentkezésekor genetikai factorok is mérlegelendők.

AFFILIÁCIÓK

  1. BOTE II. sz. Neurologiai és psychiatriai klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Kétoldali tibialis anterior syndroma

KÓMÁR József, LEHOCZKY Tibor

Szerzők 49 éves nőbetegen megerőltető állómunka után kialakult kétoldali tibialis anterior syndromát ismertetnek. Az izom-biopsia szövettani vizsgálata, a süllyedés fokozódása és a leukocytosis alapján a klinikai tünetek létrejöttét myositis következményének tartják. ACTH kezelés hatására a beteg panaszmentessé vált. A syndromát polyaetiologiásnak tartják és Morger vizsgálatai alapján a fasciotomia helyett gyulladáscsökkentőkkel konzervatív kezelést ajánlanak.

Ideggyógyászati Szemle

Tic douloureux miatt végzett trigeminus-kiiktatások utánvizsgálati eredményei

ZAPPE Lajos, NAGY Vilmos

Szerzők 120 betegen végzett 121 intracranialis trigeminus-megszakítás 1-7 éves utánvizsgálati eredményeiről számolnak be s az alábbi megállapításokat teszik: 1. A fülkagyló és az angulus mandibulae területén a trigeminus és a szomszédos innervatiós területek elhatárolódása nem éles, itt átfedés biztosan van. 2. A műtéteket követően esetleg létrejövő regeneratio erről a területről indul, az érzéskiesés a medialis szemzug irányában húzódik vissza. 3. Az ideg teljes kikapcsolása után a regeneratio korlátozott, s a neuralgia jóformán sohasem recidivál, viszont elég gyakran anaesthesia dolorosa fejlődik ki, — bár ez csak az esetek 4%-ában súlyos. 4. Részleges kiiktatás után elég gyakori a recidiva, mely túlnyomórészt a műtét utáni első 4 évben jelentkezik –, de újabb beavatkozással általában szanálható. Vizsgálataik alapján bizonyítottnak látják azt, hogy a t.n. elleni műtétek hatása a befutó ingerek kiküszöbölésén, a deafferentation alapul. Radicotomiák alkalmával a gyökér compressióját, a pyramis-csúcson való megtöretését és kifeszülését sohasem észlelték. Megfigyeléseik kapcsán állást foglalnak az arcidegzsába pathomechanismusával kapcsolatban s a választandó therapia kérdésében. Legjobbnak az látszik, ha kezdetben az ideg részleges kikapcsolását eredményező ganglion-kezelés történik. Ha viszont radicotomiára kerül sor, a gyökér teljes átmetszése a helyes megoldás.

Ideggyógyászati Szemle

Diagnostikus tévedések időskori kisagyi meningeomáknál

ÉDER Mária, LŐRINCZ Gábor

Mindkét nagyagyi félteke fehérállományában, a daganattal azonos oldalon kifejezettebben, diffus oedematosus jelenségeket találtunk. Ugyancsak oedemát észleltünk mk. kisagyi félteke fehérállományában, amelyhez a daganatos oldalon még régebbi és frisebb mikroszkópos vérzések is csatlakoztak.. A vizsgálókat ebben az esetben a közel másfél éves tünetmentes időszak, a gyorsan kialakult személyiség változás, a diffus corticalis károsodásra jellemző tünetek, a mindvégig negatív szemfenéki lelet és nem utolsó sorban a Gamma EG vizsgálat eredménye vezette helytelen kórisméhez.

Ideggyógyászati Szemle

Gyógyszeres kezelési kísérletek az idült alkoholizmus gyógyítására (II)* a) A metronidazol-alkohol-reactióról

KARDOS György, SZABADOS Pál

Az alkohollal szembeni ellenszenv vagy a diszulfirámkúrák kockázatai és szövődményei miatt az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a relatív intoleranciát biztosító mérsékelt gyógyszerek (cianamid, kalcium-karbamid-citrát stb.) iránt. Verff. 50 beteg 117 terápiás ivóvizsgálatáról és néhány trichomonacid-metronidazollal végzett önkísérletről számol be. Azonos alkoholadagoknál a reakció, amelynek fő tüneteit leírják, sokkal enyhébb, mint a diszulfirám-alkohol reakció; másrészt nagyobb alkoholterhelésnél, ami azonban megfelel az ivóknál szokásos és viszonylag jelentéktelen fogyasztásnak, nagyon kellemetlen és gyötrelmes rosszullét (fejfájás, hányás, szédülés, gyengeség stb.) jelentkezhet. A metronidazolra vonatkozóan részben alkoholistáknál, részben skizofréneknél kapott elszigetelt klinikai-farmakológiai adatok áttekintése következik. Ezek szerint a gyógyszer feltételezhetően a MAO-gátlókra emlékeztető timoanaleptikus hatású, valamint az alkoholfüggőséget megszüntető hatású. Lényeges lenne krónikus toxikus hatását orvosolni, a metronidazol molekula szerkezeti változtatásával tovább fokozni a mérséklő hatást, vagy a mellékhatás mérséklésével az alkohol elleni felhasználhatóságának kedvezni.

Ideggyógyászati Szemle

E250 (fenilizopropil-metil-propinilamin Hcl.) alkalmazása során nyert klinikai tapasztalatok

A. Tibor, LIPÁK János, KLEININGER Ottó

Szerzők összesen 56 betegen figyelték meg az E250 (fenil-izopropil-metil propinilamin HCl) jelzésű vegyület hatását. Kifejezett szorongással társuló súlyos depressióknál, kóros gondolattartalmak esetén tapasztalatuk kedvezőtlen volt. Enyhébb depressióknál - tranquillansokkal, altatóval kiegészítve – jó hatásúnak találták. Stimulansként is használható egyéni tolerantiától függően beállított adagolásban. Epilepsiás munkaterápiás betegeknél csaknem kivétel nélkül fokozta az activitást, növelte a psychés teljesítményt. Ez a párhuzamosan végzett reactio-idő-mérésekkel, psychologiai testvizsgálatokkal is (Rorschach, Lüscher-test) meggyőzően alátámasztható volt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Elsődlegesen spondylarthropathiában megnyilvánuló Crohn-betegség hatékony adalimumabkezelése

JUHÁSZ Márk, TÓTH Zsuzsanna, MIHELLER Pál, SZŰTS Ildikó, GAÁL Ramóna, PÁPAY Judit, PREGUN István, TULASSAY Zsolt, RÁCZ Károly, MŰZES Györgyi

A jelenleg 69 éves férfi beteg esetében az 1964-től időszakosan fellobbanó, váltakozó lokalizációban (térd-, boka-, metatarsophalangealis, sternoclavicularis és csípőízületi) jelentkező ízületi panaszok és terheléstől függetlenül jelentkező derékfájdalmak, továbbá sacroileitis, recidív iritis, urethroprostatitis és szájnyálkahártya-laesiók ismeretében 2000-ben diagnosztizáltak Reiter-kórt. 2003-ban esett át perifériás facialis paresissel járó Lyme-betegségen (igazolt Borrelia burgdorferi-szeropozitivitás). Ízületi panaszaiban 2006-ban infekcióra vissza nem vezethető relapsus következett be, amellyel párhuzamosan hasmenés és láz is kialakult. A gyulladásos bélbetegség ekkor felmerülő lehetőségét sem a kolonoszkópia során látott makroszkópos kép, sem a szövettan alapján nem lehetett igazolni. Klinikánkra a beteg 2008. márciusban került felvételre ízületi panaszainak ismételt fellángolása és perzisztens, napi hét-nyolcszor, éjszaka is jelentkező diarrhoea, váltakozó subfebrilitas-febrilitas miatt. A típusos klinikai tünetek, a radiomorfológiai kép és a HLA-B27-pozitivitás alapján immunológiai konzílium Bechterew-kór fennállását véleményezte. A hasmenés miatt végzett kolonoszkópia során látott endoszkópos kép (aphthoid laesiók, szabálytalan fekélyek) felvetette Crohn-betegség gyanúját, amelyet a szövettani kép (cryptaabscessus, microgranuloma) igazolt. Az alkalmazott 5-ASA, szulfaszalazin, illetve a reumatológiai indikációval adott NSAID-ok sem emésztőszervi, sem ízületi panaszait nem tudták jelentősen visszaszorítani, rendszeresen szteroid-lökésterápiára szorult. A szteroiddependencia miatt, figyelembe véve a reumatológiai indikációkat is, 2008. júniusban 80-40-40 mg sc. indukciós adalimumabkezelésben részesült. Az indukciós fázist követő két hétben ízületi és hasmenéses panaszai lényegesen javultak, majd a fenntartó adalimumabterápia mellett teljesen megszűntek. A beteg azóta is tünetmentes, rendszeres testmozgást (futás) végez.

Lege Artis Medicinae

Migráló pulmonalis infiltratumok a klinikus szemszögéből

TÓTH Krisztina, RUMSZAUER Ágnes, MESTER Judit

A szerzők négy különböző etiológiájú, migráló pulmonalis infiltratummal járó esetet bemutatva meghatározzák, hogy e jelenség alatt a különböző lokalizációkban, váltakozó időpontokban, vándorló jelleggel megjelenő pulmonalis infiltratumokat értik. Felsorolják azokat a kórképeket és ártalmakat, ahol - különböző gyakorisággal - ez a jelenség előfordulhat. Tapasztalataik alapján olyan diagnosztikus algoritmust állítottak fel és ajánlanak a hasonló klinikai képek esetére, amely a pontos anamnézisfelvételtől a nem invazív vizsgálatokon keresztül az invazív, esetenként sebészi diagnosztikai beavatkozásokig terjed. A korrekt diagnózis ismeretében időben megkezdett adekvát terápia a gyógyulás mellett megkímélheti a beteget a sokszor felesleges, akár az életét is veszélyeztető hibás kezelésektől.

Ideggyógyászati Szemle

Akut psychosis mint az AIDS-hez társuló Toxoplasma-encephalitis első tünete

ILNICZKY Sándor, DEBRECZENI Róbert, KOVÁCS Tibor, VÁRKONYI Viktória, BARSI Péter, SZIRMAI Imre

A szerzett immunhiányos tünetegyüttes (acquired immunodeficiency syndrome, AIDS) legfontosabb idegrendszeri szövődményei az agyi toxoplasmosis, a primer központi idegrendszeri lymphoma, a progresszív multifokális leukoencephalopathia és az AIDS-encephalitis (AIDS-dementia-komplex, óriássejtes encephalitis, HIVencephalopathia). Az opportunista fertőzések neurológiai tünetei főként a betegség késői szakaszában jelentkeznek. Az esetek kisebb részében elsőként pszichiátriai tünetegyüttes alakul ki, amely nehezíti az alapbetegség felismerését. Harmincnégy éves, AIDS-beteg férfi kórtörténetét ismertetjük. Toxoplasma-encephalitise akut psychosissal kezdődött, amely rapid mentális és szomatikus leépülést követően három hónap alatt halálhoz vezetett. A beteg HIV-pozitivitása pszichiátriai, majd neurológiai kezelése idején nem volt ismert, egyéb szervi manifesztációk csekélyek voltak. A diagnózist szerológiai vizsgálat, képalkotó eljárások és végül a kórszövettani lelet erősítették meg. A klinikai tünetek ismertetése után tárgyaljuk a differenciáldiagnózis kérdését, különös tekintettel a képalkotó vizsgálatokkal kapott leletekre, és ismertetjük a patológiai feldolgozás eredményeit.

Ideggyógyászati Szemle

Locked-in szindróma és alfa-kóma EEG-jeleinek matematikai analízise

KAMONDI Anita, SZIRMAI Imre

Arteria basilaris thrombosis miatt kezelt két beteg EEG-aktivitását matematikai módszerekkel elemeztük. Az EEG-teljesítmény-térképeket, a teljesítmény-csúcsfrekvenciát, valamint a teljesítménymezők különbségeit értékeltük ki. Az első beteg klinikai tünetei locked-in szindrómának feleltek meg. Az EEG-reaktivitást fotostimuláció és szóbeli utasítást követő mozgáskísérlet alatt mértük. Az EEG-reaktivitás féltekei különbségeit mélyebben elhelyezkedő agyi infarctusok magyarázták. A locked-in szindrómában szenvedő beteg éberségét az EEG „eseményfüggő" teljesítményváltozásai is bizonyították. A második beteg tudatzavara permanens vegetatív állapotnak felelt meg, nyugalmi EEG-jét nem reaktív, ritmusos alfa- és subalfa-tevékenység alkotta. Az alfa- és subalfa-hányadosok idősor-analízise két kóros generátor alternáló működését bizonyította. A szerzők a generátorok nem periódusos váltakozását a thalamocorticalis rendszer viszonylagos épségével magyarázzák.

Lege Artis Medicinae

Az immungenomikai faktorok hatása a HIV-infekcióra

FÜST György

A szerző azokat a javarészt az elmúlt két-három évben napvilágot látott adatokat tárgyalja, amelyek egyértelműen igazolják, hogy a HIV-betegség lefolyását - a vírus tulajdonságai mellett - a kezdetétől a végéig genetikai faktorok is szabályozzák. A HIV egyik koreceptora a CCR5. A koreceptor expresszióját megakadályozó mutációt - CCR5Δ32 - homozigóta formában hordozók érzékenysége a HIV-fertőzés iránt lényegesen kisebb, mint azoké, akik nem hordozók. A HIV átvitelének veszélyét fokozhatja, ha a fertőzött és nem fertőzött partner immungenetikailag nagyon közel áll egymáshoz, HLA-alléljeik között csak csekély a különbség. Más HLA-allélek, ilyen elsősorban a HLA A2/6802 szupertípus, hordozása viszont jelentős mértékben csökkentheti a szexuális úton és az anyáról a magzatra való HIV-átvitel kockázatát. A HIV-betegség átlagosan tíz évig tartó, de igen tág időhatárok között váltakozó progresszióját is jelentős mértékben befolyásolják a genetikai faktorok: a CCR5Δ32, a HLA-B*27 és a HLA-B*57 allélt hordozókban az átlagosnál lassabban, míg a HLA-B*35.1 allél hordozóiban az átlagosnál gyorsabban zajlik le a HIV-betegség. Azoknak a legújabb vizsgálatoknak az eredményei alapján, amelyekben az antiretroviralis terápia hatásosságát és mellékhatásait befolyásoló genetikai tényezőket tanulmányozzák, arra következtethetünk, hogy a közeljövőben a kezelést a betegek genetikai tulajdonságai alapján egyénre lehet szabni.