Választ keresve a petit mal és grand mal mechanismus különbözőségének pathophysiologiai okaira négy beteget ismertettünk, akiknél a generalisalt tüske hullám mechanismus és a generalisalt repetitiv görcskisülés szövődtek egymással; két 3 c/s tüske-hullám mechanismust mutató esetben egy ictuson belül, ill. roham grand mal-lá való átalakulása kapcsán, két tüskehullám variáns esetben pedig ugyanazon beteg két különböző típusú rohama során. Megfigyeléseinkből a következő megállapítások szűrhetők le. 1. Átmeneti EEG jelenségek mutathatók ki a tüske-hullámmal járó petit mal és repetitiv gyors kisüléssel járó grand mal rohamok ictalis electrographias jelenségei között. 2. Megerősíthetjük Gastaut megfigyeléseit, miszerint egyes tüske-hullám variánst mutató epilepsiás encephalopathiákban alvásban gyakran figyelhetők meg repetitiv gyors kisüléssel járó tonusos rohamok enyhe motoros, jelentős vegetativ tünetekkel. 3. Az alvás - mind a természetes, mind az Evipán altatás – és a benzo diazepin készítmények is elősegítik az átmeneti jelenségek megjelenését. Electrographias megfigyeléseink, a tüske hullám mechanismus és a grand mal típusú repetitiv gyors kisülés neuronalis mechanismusának eddig felderített tényei (Pollen 1964, Matsumoto és Ajmone Marsan 1964) és a ritmikus EEG jelenségekben döntőnek kimutatott (Eccles 1965) interneuronalis recurrens collateralis gátlás alapján megkíséreljük a grand mal és petit mal mechanismus egységes szemléletét, ill. az electrographias és klinikai különbségek magyarázatát.

A psychotherapia során az ellenállás változó intenzitással állandóan jelen van. Akadály is a psychotherapiás változás útjában, azonban értékes felvilágosításokat ad a folyamatban résztvevők elhárító mechanizmusairól, karakteréről és ezek történetéről, valamint jelenbeli functióiról. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenállások felismerése, megbeszélése továbbviszi a psychotherapiás folyamatot a javulás, a pozitív változás irányába és feloldja az aktuális ellenállási formát. Mivel az ellenállás oka gyakran nem kizárólag az egyénben, hanem sokszor a családban van, logikusan következik, a család- vagy házaspár therapia szükségessége.

Szerzők vizsgálták nyúlon a labyrinth félkörös ívjárataiból származó ingerületek hatását a kisagykéreg vérátáramlására. Az átáramlás vizsgálatára a thermoconductibilitas változásának mérését lehetővé tevő negatív feed-back elven alapuló elektromos rendszer szolgált. Chloralose-Urethán narcosisban egyidejűleg regisztrálták az általános vérnyomás és a lélegzés változásait, valamint a kisagykéregben az elektromos tevékenységet és a vérátáramlást. Az egyik oldali labyrinth hideg vízzel történő ingerlésekor az ellenoldali kisagy kéregben a vérátáramlás fokozódását, az azonos oldaliban csökkenését találtak; melegingerre a változás fordított jellegű volt. A galvános ingerlés kétphasisú változást eredményezett. A forgatás az átáramlást mindkét kisagyféltekében fokozta, s ez a vago-sympathicus kétoldali átmetszése után változatlan maradt, KCl-nak az agykéregre cseppentése után pedig kifejezettebb és elhúzódóbb lett.

A liquor Vorfractiója sokkal nagyobb mennyiségű arginint tartalmaz, mint a liquor többi fehérje-komponensei. A liquor albumin arginin-szegény. Ez a megállapítás és korábbi észlelések – melyek az arginin és a Vorfractio liquor űri eloszlására vonatkoznak, - arra utalnak, hogy a két anyag között a központi idegrendszerben anyagcserefolyamatok léphetnek fel.

A szerzők 50 Dupuytren contracturában szenvedő betegnél végeztek részletes neurologiai vizsgálatot; 23 betegnél pedig a nervus ulnaris motoros rostjainak vezetési sebességét is meghatározták. A talált enyhe klinikai tünetek és a vezetési sebesség csökkenése alapján felvetik, hogy a Dupuytren contractura előidézésében a nervus ulnaris laesioja szerepet játszik. Ilyen értelemben értékelik betegeik közül azt az 5 esetet, melyekben a nervus ulnaris körülírt laesiojának tüneteit rövid idővel követte a Dupuytren contractura megjelenése.