A szerző gyors lefolyású, halálos kimenetelű kisagyi solid angioblastoma (Lindau) esetét ismerteti, mely malignizálódva diffusan az erek mentén, a lágyburkok között terjedt. Röviden áttekinti a kérdéssel kapcsolatos irodalmat, melyben hasonló módon terjedő angioblastomát nem talált.

Tapasztalataink, melyeket az esetek kis száma miatt előzetes közlemény formájában ismertettünk, arra utalnak, hogy az i. v. urea a koponyaűri nyomásfokozódás kezelésében a hypertoniás oldatoknál (dextrose stb.) lényegesen hatásosabb és megbízhatóbb eszközünk lesz. Mellékhatás-mentes hazai készítmény kidolgozása jelenleg folyik ; a továbbiakban ennek nagyobb anyagon történő klinikai kipróbálásáról és a hatásmechanizmussal kapcsolatos vizsgálatokról kívánunk beszámolni.

A szerzők ismertetik az Ureverttel, egy új koponyaűri nyomáscsökkentő szerrel szerzett tapasztalataikat. A készítményt 7 betegnél agydaganat (4), illetve rupturalt aneurysma (2), valamint subduralis haematoma (1) okozta fokozott intracranialis nyomás csökkentése céljából alkalmazták. Megfigyeléseik szerint az Urevert könnyen kezelhető és pontosan adagolható dehydratáló szer. A fokozott koponyaűri nyomás csökkentésére kiválóan alkalmas. Hatása 1-2 órán belül éri el a maximumát, tehát elsősorban műtéti előkészítésképpen adható. Kellemetlen mellékhatását nem észlelték. Indicatiós területe széles, contraindicatiót az activ intracranialis vérzések és a különböző súlyos máj- és vesemegbetegedések jelentenek.

A szerző beszámol Max Nonne életéről.

Szerző 11 elektív mutizmus esetet ismertet- különös tekintettel az évek múlva felvett katamnesztikus adatokra. A tünet rendszerint az óvodás korban vagy a beiskolázás alkalmával vonja magára a figyelmet. Feltűnő gyakran társul vegetatív dystoniával, enuresissel és mentális retardiával. Bár a kórelőzményben polyaetiológiás faktorok sűrűn előfordulnak, szerzőnek az a benyomása, hogy az esetek jelentékeny részénél a beszédkészség alkati veleszületett csökkentértékűsége tehető elsősorban felelőssé az e. m. manifesztációjáért. A therápiás eljárás a reakciós typus és pathogenesis szerint változik. Megállapítja- hogy amennyiben elegendő idő állott rendelkezésre- a therápiás eredmény az esetek túlnyomó részében (7 teljes gyógyulás, 2 javulás) tartósnak bizonyult. A gyógyeredmény katamnesztikus ellenőrzése azt a célt is szolgálja, hogy a prognózis felállítását megkönnyítse, illetve empirikusan alátámasztja.