Ideggyógyászati Szemle

Ethikai szempontok az ideg- és elmegyógyászatban

LEHOCZKY Tibor

1966. FEBRUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1966;12(02)

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Gyógyító kísérletek depresziós betegeken Elysionnal

NYÍRŐ Gyula, IRÁNYI Jenőné

Szerzők az Elysion kis dózisaival 50 depressziós férfi betegen therapiás kísérleteket folytattak. Közel 500 esetben figyelték meg az Elysion okozta reactiót. 3 mg jól értékelhető euphoriát, 4-10 mg közötti adagban psychotomimetikus, neurologiai és vegetatív tüneteket váltott ki. Kúraszerű alkalmazása (7, 10 és 14 napon át napi egy injectio) depressziós betegeken therapiás értékűnek bizonyult. Gyakorlati alkalmazása előtt még nagyszámú kísérlet lefolytatása és a mellékhatásoknak a kémiai szerkezet módosítása útján való kiküszöbölése szükséges, valamint lehetővé kell tenni per os alkalmazását.

Ideggyógyászati Szemle

Az izom actiós potential terjedési sebességének mérése klinikai beteganyagon

HASZNOS Tivadar, FENYŐ Egon

A szerzők az izom actiós potential terjedési sebességét vizsgálták 53 normál egyénen, 18 neurogen laesióban, 15 myopathiás és 2 myastheniás betegnél. Az izom vezetési sebességet a m. deltoideusban, a m. biceps brachii-ban, a m. flexor digiti V.-ben, a m. tibialis anteriorban és a m. quadriceps-ben vizsgálták. Az ingerlés két tűelektródával bipolarisan, a regisztrálás koncentrikus bipolaris elektródával történt. Az izom vezetési sebesség a normál kontroll csoportban 4,48 0,09 m/sec, neurogen laesio esetén 3,28 + 0,21 m/sec, myopathiás betegekben 3,07 + 0,18 m/sec. A különbség mindkét csoportban igen erősen significans (P <0,001). Az izomvezetési sebesség a neurogen csoporton belül peripheriás ideg-laesióban (3,29 = 0,33 m/sec) és mellső szarvi laesióban (3,25 + 0,26 m/sec) azonosnak tekinthető. A neurogen esetekben a klinikailag érintett izmok 68%-ában találtunk 3,5 m/sec alatti vezetési sebesség értéket. 3,5 m/sec alatti vezetési sebesség értéket észleltünk a myopathiás betegek 66,6%-ában. Duchenne-typusú dystrophia musculorum progressivában, dystrophya myotonicban, thyreotoxicus myopathiában, myopathia tardaban és polymyositisben talált vezetési sebesség értékek a normál kontrolltól significansan eltértek. A dystrophia musculorum progressiva facioscapulo humeralis és végtagövi formájában a normál kontrolltól való eltérés nem significans. Myastheniás eseteinkben az izomvezetési sebesség normális volt (4,57 I 0,21 m/sec). A szerzők megvitatják azokat a tényezőket, amelyek neurogen és myogen laesio esetén az izom vezetési sebesség csökkenéséhez vezethetnek.

Ideggyógyászati Szemle

Epidermoid tumorok (cholesteatomák) a központi idegrendszerben

BARADNAY Gyula, SZANDTNER György, HOFFMANN János

Szerzők 3 operált és 2 boncasztalon észlelt központi idegrendszeri epidermoid tumor-esetről számolnak be. Két operált betegüket elvesztették, a harmadik a műtét óta - 2 éve - tünet- és panaszmentes. Ismertetik továbbá az epidermoid tumorok aetiologiájára vonatkozó nézeteket, e daganatok makro- és mikromorphologiáját, klinikai tüneteit és a sebészi kezelés lehetőségeit.

Ideggyógyászati Szemle

A serum-arginin-szint változásai epilepsziás betegeknél

SZILÁGYI Á. Katalin, PATAKY István

Szerzők vegyes neuropsychiatriai beteganyag serum-arginin-szintjét vizsgálva megállapították, hogy az epilepsziás betegcsoport értékei mind a normális kontrollhoz, mind az összes többi beteghez viszonyítva lényegesen alacsonyabbak. A klinikai megjelenési formák, illetve pathogenetikai tényezők és az arginin szint alakulása között nem tudtak összefüggést kimutatni. Az agyi elektromos tevékenység jellege és az arginin-szint között – statisztikailag nem igazolható — összefüggés látszik.

Ideggyógyászati Szemle

Az Ospolot szerepe a gyermekkori epilepsia kezelésében

KISZELY Katalin

20 Ospolottal kezelt betegünk megfigyelése alapján úgy találtuk, hogy az Ospolot psychomotoros epilepsia kezelésére alkalmas. Viszonylag gyakori mellékhatásai miatt csak egyéb therapiára resistens esetekben, kezdetben egyéb anticonvulsiv gyógyszerekkel kombinálva, kórházi megfigyelés mellett szabad bevezetni. Azon psychomotoros rohamoknál érdemes megkísérelni adását, amelyeknél az EEG is temporalis focust jelez. Ha gyógyszerhatásra az EEG-ben a focalis convulsiv aktivitás csökken vagy megszűnik, a klinikai kép is általában javul.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

A dementia arcai

FULLAJTÁR Máté, HIDASI Zoltán

A dementia tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. Klinikai szempontok alapján a kognitív és a viselkedési és pszichés tüneteket különíthetjük el a külön­böző eredetű dementiaszindrómákban. A dementia gyakorisága az életkor előre-haladtával folyamatosan növekszik, ami je­lentős kihívást okoz a fejlett országok egész­ségügyi rendszerének. A dementiákkal kapcsolatos célkitűzésként a korai diagnózisalkotás, a progressziót lassító terápia időben történő elkezdése fogalmazható meg. Ugyanakkor a betegek és a hozzátartozók, valamint a kezelőszemélyzet képzése és pszichés támogatása is nélkülözhetetlen. A jövőbeli hatékonyabb terápiák alkalmazásához a tünetek hátterében álló pato­mechanizmusok pontosabb megismerése szükséges. A szerzők áttekintik az enyhe kognitív za­var és a dementiaszindrómák legfontosabb típusait, a klinikai és a diagnosztikai krité-riumokat és a terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a korai diagnózisalkotásra és megelőzésre.

Ideggyógyászati Szemle

[A cianokobalamin és a kolekalciferol szinergikusan segíti a funkcionális és hisztopatológiai ideggyógyulást patkánymodellben]

ALBAY Cem, ADANIR Oktay, AKKALP Kahraman Asli, DOGAN Burcu Vasfiye, GULAEC Akif Mehmet, BEYTEMUR Ozan

[Bevezetés - A perifériás idegsérülés (PNI) gyakori probléma fiatal felnőttek körében. Reménykeltő, hogy a központi idegrendszeri sérülésekkel ellentétben, PNI esetén lehetséges a regeneráció. Teljes idegszakadás esetén sebészi kezelés az aranystandard, részleges PNI esetén gyógy­szeres kezeléssel is érdemes próbálkozni. A vizsgálat célja a B12- és a D3-vitaminnal, illetve kombinációjukkal történő kezelés klinikai és hisztopatológiai eredményének értékelése és összehasonlítása volt kísérleti állatmodell (patkány) csípőidegének sérülése esetén. Anyagok és módszerek - Az etikai engedély (No. 2015/10) megszerzése után 32 kísérleti állatot osztottunk be a protokoll szerinti négy csoportba: a kontrollként szolgáló 1. csoport nem részesült kezelésben, a 2. csoport B12-vitamin-kezelésben (1 mg/ttkg/nap intraperitoneali­san), a 3. csoport D3-vitamin-kezelésben (3500 NE/ttkg/hét orálisan), míg a 4. csoport kombinált B12- és D3-vitamin-kezelésben (B12: 1 mg/ttkg/nap intraperitonealisan, D3: 3500 NE/ttkg/hét orálisan) részesült. Mértük a csípő­ideg funkcionális index pontszámot (Sciatic Functional Index, SFI), illetve hisztopatológiai értékelést végeztünk. Eredmények - Az 1. csoport SFI-értékével összehasonlítva a 2., 3. és 4. csoport SFI-pontszáma szignifikánsan magasabb volt. A 2. és 3. csoport SFI-értékei nem különböztek, a 4. csoporté ezekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Az axondegeneráció (AD) mértéke valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az 1. csoportnál. A 4. csoport AD-értéke szignifikánsan ala­csonyabb volt, mint a 2. és 3. csoporté. A 2. és 3. csoport AD-értékei nem különböztek. Az axonolysis (A) mértékében az 1., 2. és 3. csoport esetében nem volt szignifikáns kü­lönbség; velük összehasonlítva, a 4. csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az axonolysis. Valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema-gyulladás (OE-I) mértéke, mint az 1. csoportnál. A 2. és a 4. csoport között az OE-I nem különbözött szignifikánsan, a 2. és 4. csoport OE-I-értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a 3. csoporté. A sérülés mérté­két tekintve (damage level score) nem volt szignifikáns kü­lönb­ség az 1., 2. és 3. csoport között; a 4. csoport eseté­ben a sérülés mértéke szignifikánsan alacso­nyabb volt, mint az 1. csoport esetén. Következtetések - A B12- és a D3-vitamin hatása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A B12- és a D3-vitamin ideggyógyulást elősegítő hatása együttes alkal­mazás esetén szinergikusan érvényesül, ezért PNI után minél előbbi kombinált alkalmazásukat javasoljuk. ]

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Ideggyógyászati Szemle

Transcranialis egyenáram-stimuláció a kognitív idegtudományban – buktatók és megoldások

PESTHY Orsolya, JANACSEK Karolina, NÉMETH Dezső

A transcranialis egyenáram-stimuláció (transcranial direct current stimulation, tDCS) ígéretes agystimulációs eszköz, melynek használata egyszerű, nem invazív és viszonylag olcsó. Mivel képes átmenetileg megváltoztatni az agy­működést, hozzájárulhat mind a klinikum, mind az ideg­tudományi kutatások fejlődéséhez. Ugyanakkor a tDCS hatékonyságát némi szkepticizmus övezi. Ennek oka részben a hatásmechanizmusról való hiányos tudásunk, másrészt a látszólag ellentmondó kutatási eredmények. A jelen cikkben összefoglalót kívánunk nyújtani a tDCS-kutatásokban felmerülő problémákról és azok lehetséges megoldásairól. Különös figyelmet szentelünk a tDCS hatásában megjelenő interindividuális különbségek forrá­sára, ami magyarázatot adhat a zajos adatokra, így kiküszöbölésükkel megbízhatóbb eredmények születhetnek. Reményeink szerint ez az összefoglaló hozzájárul, hogy a jövőbeli tDCS-kutatások megismételhetők legyenek, maximalizálva az eszközben rejlő potenciált.