Ideggyógyászati Szemle

Arteria cerebri media-aneurysma szokatlan kórlefolyással, thrombo-embolia okozta exitussal

ASZALÓS Zoltán1, KISSZÉKELYI Ödön1

1959. JÚLIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(07)

Az intracranialis aneurysmákkal kapcsolatos problémák igen sokrétűek, kiterjedt irodalmat ölelnek fel. Gyakoriságuk az irodalmi adatok szerint igen változó : 0,1 %-tól 2%-ig fordulnak elő. Közleményünkben - esetünk ismertetésén kívül - mindössze olyan problémákkal kívánunk foglalkozni, amire esetünk feldolgozása némi választ ad.

AFFILIÁCIÓK

  1. Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálata

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az artéria cerebri antica lefutásbeli variatioinak diagnosztikai jelentőségéről

HORÁNYI Béla, KÁRPÁTI Miklós

Eseteink kapcsán vizsgáltuk a cerebri anterior ágának variatióit, melyek esetenként a megfelelő régió tumorainak képét utánozhatják. Elkülönítésük csak egyéb angiographias tünetek és a klinikai vizsgálatok alapján lehetséges. Valószínű nem másodlagos érelváltozásról, hanem fejlődési anomáliáról van szó.

Ideggyógyászati Szemle

Ocularis myopathia (Kiloh-Nevin)

MAGYAR István, GRÓSZ István, ASZALÓS Zoltán

Szerzők egy ophthalmoplegia externa chronica progressiva esetük kapcsán röviden ismertetik a betegségre vonatkozó irodalmi adatokat. A klinikum, az objektív biopsiás, biochemiai, EMG leletei alapján a betegség hova tartozását igazoltnak látják és a Kiloh—Nevin által javasolt ocularis myopathia elnevezést jogosnak vélik. A biochemiai adatok ismeretében (melyek az utóbbi évek irodalmában bőségesen találhatók) a pathogenesis szempontjából az izomanyagcsere zavarát tartják döntőnek.

Ideggyógyászati Szemle

Az arteria carotis-interna thrombosis klinikuma

AMBRÓZY György

1. Az angiogprahia elterjedése következtében egyre gyakrabban és korábbi időpontban diagnosztizálják a carotis-interna elzáródását. Irodalmi adatokkal összehasonlítva, 13 angiographiával verificált esetünket ismertetjük. 2. A kórkép aetiológiájában gyakran érbetegségek (arteriosclerosis, thrombangitis obliterans, arteritis luetica), ritkábban trauma, embólia szerepelnek. Különböző aetiológiai tényezők szövődhetnek egymással. 3. CIT lehetőségére hívja fel a figyelmet, ha : leginkább középkorú, általában normális vérnyomású férfibetegnél a „carotisrendszer intermittáló keringési elégtelenségé”-re utaló tünetek után jelentkezik vascularis katasztrófa, viszonylag gyors remissióval. A kisegítő diagnoszticus eljárások közül értékelhető a carotis-jel, a carotis lüktetésének tapintása a nyakon, ophthalmodynamometriás vizsgálat és EEG. 4. A diagnózist biztosítja a carotis-interna angiogrammon való telődési hiánya. Utánozhatja a carotis elzáródás képét a beszűkült carotis spasmusa, nagyfokú agynyomás fokozódás miatt létrejött agyi keringési gyengeség is. A felvételen észlelhető elzáródás helye néha nem felel meg pontosan az anatómiai viszonyoknak. 5. A klinikai tünetek kialakulását és a betegség prognózisát a circulus arteriosus Willisi anatómiai viszonyai, a kifejlődő collateralis keringés mértéke, az elzáródás időbeli lefolyása, valamint általános keringési tényezők befolyásolják. 6. Az intraluminaris nyomásesés, oxigén tensiocsökkenés, és vér PH. eltolódás hatására kifejlődő pialis collateralis keringés csak megfelelő általános tensioszínt mellett marad fenn, így leginkább acut, de chronicus stádiumban is, az agyi értágítás mellett igen fontos a megfelelő tensioszínt biztosítása. Anticoagulans therapia eredményei bizonytalanok. Sebészi megoldások közül eredményes az end-end anastomosis, rövid segmentalis elzáródás mellett thrombendectomia. Legeredményesebb azonban a carotis részleges elzáródása esetén, a beszűkült szakasz megkerülése, műanyagcső alkalmazásával. Feltételezhető, hogy ilyen esetekben a keringés helyreállításával, az ún. structura oxigén mellett, a functióhoz szükséges oxigénmennyiséget is biztosítjuk és így neurológiai tünetekben javulást érhetünk el. A kórkép korai, lehetőség szerint a „carotisrendszer intermittáló elégtelenségé”-nek szakában való diagnózisa fontos az esetleges sebészi therápia szempontjából.

Ideggyógyászati Szemle

Foglalkoztatott elmebetegek díjazásának problémája

ADORJÁNI Csaba, GÁLFI Béla

A következőket szögezhetjük le a leghatározottabban : 1. Az elmebetegek foglalkoztatása minél nagyobb mértékben föltétlenül szükséges, mert a foglalkoztatás jó hatású a betegekre, a betegség folyamatára. 2. Az eredményes termelő munka végzésének a lehetőségét kell biztosítani a betegek számára gyógyászati és nemzetgazdasági szempontokból egyaránt. 3. A betegeket végzett munkájuk arányában „díjazni” kell. 4. Célszerű volna a díjazás terén országosan egységes elveket alkalmazni. Itt természetesen nagyon gondosan figyelembe kell venni a betegek életkörülményeit és a végzett munkát. Azonos körülmények között végzett azonos munkáért kell adni azonos „bért". 5. Tovább kell vizsgálni a problémát, hogy úgy az összegszerűség, mint a juttatás módja tekintetében a leghelyesebben járhassunk el.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-kardiológiáról – 2020 tavaszán

VÁLYI Péter

A 2019 decemberében kitört, a SARS-CoV-2 (Se­vere Acute Respiratory Syndrome Co­ro­navirus-2) vírus okozta világjárványban 2020. áp­rilis 30-ig 3 247 648 ember betegedett meg, akik közül 230 615 halt meg (1). Ma­gyar­or­szágon az igazoltan új koronavírussal fertőzöttek száma 2775, az új koronavírus okozta betegségben (Co­ronavirus Disease 2019 – Covid-19) 312 személy halt meg (2). A Covid-19 kardiológiai vonatkozásairól egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények. Pél­dául a renin-angiotenzin rendszer gátlóinak és a Covid-19-nek az összefüggéseit Kékes és szerzőtársai tárgyalják (3). A LAM jelenlegi számában pedig Hepp és szerzőtársai foglalják össze azokat az ismereteket a Covid-19 kapcsán, amelyekről nemcsak a kardiológusoknak kell tudniuk (4).

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton ke­zelni. ]

Ideggyógyászati Szemle

[A kolinészteráz-gátlók és a memantin használata Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban]

BALÁZS Nóra , BERECZKI Dániel, KOVÁCS Tibor

[Az öregedő társadalmakban a dementia morbiditása és mortalitása jelentős ütemben növekszik, kifejezett terhet róva így az egészségügyre, a gazdaságra és a társadalom egészére egyaránt. A betegek és gondozóik életminőségét és életkilátásait a mihamarabbi diagnózis és az elérhető kezelések megkezdése nagymértékben meghatározza. A rendelkezésre álló kolinészteráz-gátlók és a memantin megközelítőleg két évtizede az Alzheimer-kór terápiájának alappillérei, de az évek során egyre több tapasztalat gyűlt össze a nem Alzheimer-kór okozta egyéb dementiát okozó kórképekben való alkalmazásról is. Munkánk célja, hogy átfogó összefoglalót adjunk a kolinészteráz-gátlók és a memantin használatáról, jellemzőiről és hatásairól Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban.]

Nővér

A sebkezelés fejlődésének története

SZABÓNÉ Révész Erzsébet

A sebellátás kezdete több ezer évre nyúlik vissza. Ahhoz, hogy a ma használatos nedves sebkezelés ilyen hatékony lehessen, rögös út vezetett. A sebkezeléshez szükséges lokális folyamatok ismerete, a sebek ellátásához szükséges anyagok hatékonyságának feltérképezése, a sérülés okozta vérzéscsillapítás és traumás sokk kezelése, a sebesülés során bejutott kórokozók elpusztítása, a sebellátás során az optimális higiéniai viszonyok biztosítása, a krónikus sebek esetében az alapbetegség kezelése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ma hatékony ellátást tudjunk biztosítani. Az évezredek során zajló sorozatos háborúk nagyban segítették a sebkezelés fejlődését, hiszen napjainkban is sok olyan fejlesztés ismert, amelyet a mindennapi gyakorlatban való elterjedése előtt a hadsereg már használt.

Ideggyógyászati Szemle

[Tiktok és ticek: a közösségi média lehetséges szerepe a ticek exacerbációjában a Covid-járvány alatt]

NAGY Péter , CSERHÁTI Helga , ROSDY Beáta , BODÓ Tímea, HEGYI Márta , SZAMOSÚJVÁRI Judit , FOGARASI Joseph Dominic , FOGARASI András

[z elmúlt év során világszerte többször jelentek meg újonnan kialakult vagy jelentősen súlyosbodott tictüneteket mutató esetek, amelyeknél a klinikai kép vagy a tünetek bizonyos aspektusai nem feleltek meg a ticzavarok hivatalos kritériumainak. Célunk a saját gyakorlatunkban előforduló atípusos esetek leírása és a felmerülő diagnosztikai problémák felvetése. Az egymás után megjelenő atípusos tic­eseteket dokumentáltuk. Öt atípusos ticesettel találkoztunk. Az ese­tek néhány közös jellegzetességgel rendelkeztek, kiemelten azzal, hogy az anamnézisben a ticek de novo kialakulását vagy exacerbációját megelőzően a betegek tictüneteket néztek közösségi médiafelületeken. Habár az események sorrendje oksági kapcsolatra, ebből következően funkcionális ticzavar diagnózisára utal, a funkcionális tünet diagnózisához nem állnak rendelkezésre egyértelműen alkalmazható kritériu­mok. A neurodevelopmentális és funkcionális ticek elkülö­nítése gyermekkorban sok problémát vet fel. A differenciáldiagnosztikai hiányosságok miatt a beavatkozás nélküli betegkövetés és viselkedés­terápiás eszközök alkalmazása javasolt a szükségtelen gyógyszeres kezelés elkerülése érdekében. ]