Ideggyógyászati Szemle

Adatok a nagyagyi félteke, illetve lebeny sclerosisához

TARISKA István1

1959. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(04)

Megállapíthatjuk, hogy a félteke atrophiák és lobaris sclerosisok lényegét alkotó kiterjedt kéregkárosodás irodalmi és saját esetek tanulsága szerint anoxiás-vasalis zavar következménye, amely különös előszeretettel, viszonylag nagyobb pialis arterialis törzsek vagy arterialis határzónák átáramlási zavara következtében jön létre. Ez az esetek többségében görcsökkel jár, de görcsökhöz még valami egyéb, a görcsöknél pathogenetikailag talán jelentősebb tényező kell járuljon ; légzészavarok, stagnatios anoxia, láz, hypoglycaemia, immunbiológiai folyamatok.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg-és Elmegyógyintézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Pubertáskori psychosis esete

DRIETOMSZKY Jenő

Szerzők különböző utakon járva, különböző jellegzetességek dominantiáját hangsúlyozzák a pubertás periodusával kapcsolatban. Általános megállapítás az, miszerint e korban a korábbi relatív somaticus és psychés egyensúly felbomlása figyelhető meg, ami a külvilág ingereivel szembeni fogékonyság ugyancsak e korban észlelhető felfokozott jellegével együttesen, számos veszélynek, így a személyiség nem kívánatos, esetleg pathológiás alakulásának adhatja alapját. Különös értelmezést nyer e szempont Ruckert megvilágításában, aki szerint ,,...e korban mindenkinek lelki szemei előtt ott van az a kép, amivé lennie kell, nem mint kategorikus imperativus elvont formulája, hanem mint saját lelke ideális alkatának plasticus képe, entelecheiája..."

Ideggyógyászati Szemle

Oligodendroglioma diffus liquortéri invasiója

BALAJTHY Béla

Oligodendrogliomás esetünkben a kórszövettani vizsgálat a tu. liquor utakon történő „,totalmetastatisatióját” mutatta ki. A subarachnoidealis térben való terjeszkedés folyamatában a kötőszövetes elemek aktívan vesznek részt és olyan izgalmi jelenségeket mutatnak, melyek feltételezésünk szerint összefüggésben vannak a reájuk ható blastomatosus ingerrel. A kép megjelölésére nem érdektelen a „tumoros meningitis” elnevezés. Hogy ez a jelenség oligodendrogliomás esetekben csak kivételesen jön létre, az azzal lenne magyarázható, hogy a tu-nak nem mindig sikerül legyőznie a meningxek ellenállását. A diffus subarachnoidealis terjeszkedés valószínűleg csak olyan körülmények közt jöhet létre, ahol a tu. kiterjedten eléri az agy felszínét és nagy felületen hat a meningxekre.

Ideggyógyászati Szemle

A veleszületett szóvakság egy esete

SZECSŐDY Imre

Összefoglalva, a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a veleszületett szóvakság nem egységes kórkép, inkább syndroma, melynél sok esetben valóban fennállhat anatómiai elváltozás, amely azonban az aphasiáknál analóg módon sohasem egy bizonyos isolált functio elvesztését okozza, hanem az idegműködések dynamikus egységét megbontva, egy általános zavar főbb tüneteként jelentkezik. Tehát plausibilis egy enyhébbfokú, inkább csak az írás-olvasás terén, mint domináló tünetekkel jelentkező szellemi retardatio felvétele, – lévén az írás-olvasás mechanismusa igen komplikált és komplex synthetizáló—analizáló tevékenység eredménye, melynek sérülékenysége, az egymás felé rétegződő reflexfolyamatok bonyolultságából könnyen feltételezhető.

Ideggyógyászati Szemle

Elektroklinikai tanulmány, temporális lobectomiával kezelt Ammonszarv sclerosisos epilepsziásokon

KAJTOR Ferenc, HABERLAND Katalin, HULLAY József, ÁNGYÁN András

Hét halántéklebenyi epilepsziáson, akikben a biopsziás szövettani készítmények Ammonszarv sclerosist mutattak, elektroklinikai megfigyelések történtek. A klinikumban az alvás alatti nagy görcskészség, a vegetatív roham jelenségek és az automatismusok gyakorisága, az értelmi károsodások nélküli személyiség rendellenességek, az intenzív mediobasális (garati), ill. hippocampalis görcstevékenység volt jellegzetességként megállapítható. A temporális lobectomia a legjobb eredményeket biztosította az EEG, a rohammentesség és a személyiségváltozás területén. Szerzők felvetik az Ammonszarv sclerosis epileptogen szerepének lehetőségét.

Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló

OROSZ Éva

Szerző beszámol a Francianyelvű Idegsebészeti Társaság 1958. december 2—3-án megtartott gyűléséről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élő tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletű ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértői testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitűzése volt olyan egyértelmű ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.