Ideggyógyászati Szemle

A vertebralis angiographia katéteres módszere

FÉNYES György1

1966. MÁJUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1966;19(05)

A szerző a vertebralis angiographia katéteres módszerét ismerteti, amelyet az a. brachialison keresztül 110 esetben végzett szövődmények nélkül.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Retinalis góccal induló felnőttkori panencephalitis nodosa szokatlan kórlefolyással

POHL Ödön, REMENÁR László, HAITS Géza

Szerzők egy 20 éves férfi esetét ismertetik, akinél a pathologiai lelet a panencephalitis nodosa typusos képét mutatta. Klinikailag figyelemre méltó atypusos lefolyást észleltek. A halált 3 évvel megelőzően – mint legelső tünet — előbb a jobb, majd a bal szem súlyos látásromlása lépett fel. A szemfenéken retinalis oedema, vérzések, igen kifejezett retinalis érbeszűkülések, vascularis typusú látótérkiesés, később papilla-decoloratio, és chorioretinitises gócok voltak észlelhetők. Psychiatriailag figyelemre méltó volt a lassú személyiséghanyatlás intellectualis téren, és a halált megelőző hetekben a katatoniás stuporra emlékeztető nagyfokú indítékszegénység. Neurologiai szempontból kiemelik, hogy a kóros mozgások csak a végstádiumban, és akkor is csak abortív formában jelentek meg. A szerzők a korai szemtünetek alapján feltételezik az atypiás ocularis kezdeti stádium lehetőségét panencephalitis nodosa kapcsán, és permeabilitás-pathologiai és anoxiás-vasalis mechanizmusokat tesznek felelőssé mind a szemészeti, mind a cerebralis elváltozások létrejöttéért.

Ideggyógyászati Szemle

Az elmebetegek rehabilitációjának helyzete Magyarországon

DUBOVITZ Dénes

A rehabilitációnak és egyik legfontosabb eszközének, a munkaterápiának az elmebetegek ellátásában világszerte és hazánkban is régi hagyományai vannak. Ennek ellenére az elmebetegekkel kapcsolatos rehabilitációs tevékenység és a munkaterápiának az elmeosztályokon történő alkalmazása nem fejlődött kellő mértékben.

Ideggyógyászati Szemle

A corticosteroid-psychosisokról

POHL Ödön, HAITS Géza

A szerzők három corticosteroid-depressiós esetük ismertetése során jellemzik, és typologiailag elválasztják ezeket a képeket a psychiatriai irodalom főbb depressiós formáitól.

Ideggyógyászati Szemle

A debilitas és imbecillitas differenciál-diagnosztikai problémáiról

KLEININGER Ottó

Oligophrenián tartós értelmi és személyiségfejlődési zavart értünk, mentalis csökkenértékűség vezértünettel, aminek hátterében organikus, kb. a 0 és 3., illetve 4. életév között bekövetkező központi idegrendszeri sérülés áll. Ezért a debiliseknek az imbecillisektől való differenciálásának lehetőségét nemcsak az intellectualis nívó különbségben kívántuk megadni, hanem a személyiség jegyekben rejlő különbségekkel is. Így a debiliseket jellemzi: megtaníhatók az alapműveletekre, formailag jól beszélnek, érzelmileg infantilisek, közösségi érzésük formális, a családjukhoz pubertás korig ragaszkodnak, intellectualis érzelmeik hiányoznak. Dühkitörésükben motiváltak, hangulatilag labilisok, tolerancia-készségük csökkent volta miatt könnyen neurotizálódnak. Fajfenntartó ösztönüket a konvenciókra való törekvés jellemzi, önfenntartó ösztönzavar inkább csak a pubertásban fordul elő. Egoizmusuk miatt komolyabb barátságra képtelenek. Akaratuk csökkent, ezért biztatásra fokozottabb ellenőrzésre szorulnak. Van aktív, sőt koncentrált figyelmük is, de ennek fenntartásához újabb és újabb ingerek szükségesek. Emlékezőkészségüket jellemzi, hogy össze függések megjegyzésére képtelenek, ezért magolnak. Általában beszélhetünk a debilisek reproduktív intellectusáról. Gondolkodásuk: primitív, stereotyp szerű. IQ: 0,85—0,7 között van, W. Stern szerint. Stereotyp-szerű munkavégzésre önállóan is alkalmasak. Az imbecillisek: mozgásukra jellemző a gátoltság, illetve a mozgásvihar, folyamatos írásra nem taníthatók meg. Beszéd: grammatikai jellegű beszédzavarok (ragok, képzők nélküli beszéd). Közösségi érzés nem alakítható ki. A családhoz általában ragaszkodnak, intellectualis érzelem természetesen hiányzik. Affectlabilak, dühkitörésükben motiválatlanok. Tartós lehangoltság ritka. Ön és fajfenntartó ösztönigényüket agresszió árán is kiélik. Barátkozási igényük nincs. Kórosan csökkent az akarati életük, kitartó tevékenységre képtelenek, nagyon befolyásolhatók. Csak passzív figyelmük van. Szó, szám megtartó emlékezetük annyira gyenge, hogy nehezen tanulják meg a szavakat-is jelentésüket pedig összkeverik. Nem taníthatók meg a négy alapműveletre. Nem beszélhetünk iskolás korban még reproduktív intelligenciáról sem. A tárgyias gondolkodás bizonyos elemei találhatók meg gondolkodásukban. IQ: 0,7--0,4 között van W. Stern szerint. Stereotyp-szerű munkavégzésre állandó ellenőrzés és irányítás mellett képesek csak. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem tartjuk lehetségesnek hogy a debiliseket az imbecillisekől csak intelligencia koruk alapján válasszák szét, hanem ez csak az összes személyiségjegyek figyelembevételével történhet.

Ideggyógyászati Szemle

Hozzászólás

ZSAKÓ István

A szerző beszámol az elmebetegek családi ápolásának magyar orvostörténeti vonatkozásairól.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Nővér

Területi gyakorlatok értékelése főiskolai ápolóhallgatók körében

NAGY-GÁL Anetta

A főiskolai ápolóhallgatók képzésében alapvető az elméleti és a gyakorlati képzés egyensúlyának kialakítása. A célkiűzés annak felmérése volt, hogy milyenek a hallgatók területi gyakorlatokon szerzett tapasztalatai, milyen problémákat jeleznek a képzés szakmai kompetenciákra felkészítésében lényeges szerepet játszó komponensben. A vizsgálati mintát a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának ápolóképzésében részt vevő 3. és 4. évfolyamos hallgatói alkották (N=96 fő). Az adatgyűjtés módszere kvantitatív jellegű, online kérdőív kitöltésére épült, amelyben három nyitott kérdés formájában kvalitatív jellegű elemek is szerepeltek. A Likert-skálán mért állítások között az elmélet-gyakorlat egyensúlya, az oktatásban résztvevők szerepe, a gyakorlati feladatok elvégzésére fordított idő kapta mindkét évfolyamtól az alacsonyabb átlagos rangszámokat. A logisztikus regresszió alkalmas a gyakorlatról kialakított pozitív/negatív benyomás bekövetkezési valószínűségének becslésére, több magyarázó változó együttes hatásaként. A területi gyakorlati képzésre vonatkozó problémák – egy előző (2009) vizsgálat eredményeihez képest – továbbra is megoldatlanok.

Nővér

Az ápoló gyakorlati szerepe a szepszis korai felismerésében és kezelésében

TÓTH Zoltánné

A vizsgálat célja: A kutatás célja a szepszis kórállapot kategorizálásának részletes elemzése, valamint az erre vonatkozó diagnosztikai nehézségek feltárása. A vizsgálat kiterjed az ellátás során végzett diagnosztikai és monitorizálási módszertan ápolói kompetenciába tartozó elemeire, ezen belül is a triage jelentőségére. Vizsgálati módszer és minta: A kutatómunka felmérése egy fővárosi, III. progresszivitás szintű sürgősségi betegellátó-osztályon készült, kiemelve egy betegségcsoportot, a szepszist. Az osztály 2013-as adatforgalma alapján 81 szepszissel kezelt beteg került kiválasztásra. A kutatás módszere dokumentum elemzésen alapszik, melynek során adatgyűjtésre került sor. Ezzel párhuzamosan a kutatás további része az osztályon dolgozó, különböző végzettségű ápolók kompetenciájának vizsgálata, akik a triage tevékenységet végezték a betegellátás folyamatában. Az összesített eredmények értékelése SPSS 14.0 programmal készült. Eredmények: Az adatokból kiderül, hogy a szeptikus betegek ellátása során az ápolók által végzett triage tevékenységet a gyakorlati tapasztalat és a végzettség nem befolyásolja. Az osztályon ellátott betegek több mint a fele nem kapott helyes besorolást, így a terápiát sem kezdődött el időben. Következtetések: A sürgősségi osztályon dolgozó ápolók triage osztályozási rendszer ismeretei hiányosak, ezért az ott dolgozó minden ápoló részére biztosítani kell a triage ismeretek bővítését, illetve akiknek nincs ismerete a triage rendszerről azoknak a megszerzését, mint elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását.

Ideggyógyászati Szemle

Egy rövid evészavar-kérdőív (SCOFF) magyar adaptációja

DUKAY-SZABÓ Szilvia, SIMON Dávid, VARGA Márta, SZABÓ Pál, TÚRY Ferenc, RATHNER Günther

Célkitűzés - Az evészavarok fontossága egyre növekszik, ezért a kockázatnak kitett személyek gyors és pontos szűrésének nagy gyakorlati jelentősége van. A SCOFF kérdőív ezt a kockázatot, illetve az egyén evészavar-érintettségét hivatott felmérni öt eldöntendő kérdés segítségével. Vizsgálatunk célja a teszt magyar verziójának validálása volt. A vizsgálat módszere - A vizsgálat alanyai: 777 orvostanhallgató (210 férfi és 567 nő, átlagéletkoruk 22,3±2,33 év). Az online kérdőív az antropometriai adatokat, az Evészavartünetek Súlyossági Skáláját, illetve a SCOFF mellett az Evészavar Kérdőívet (EDI) is tartalmazta. Eredmények - A SCOFF a klinikai súlyosságú evészavarok kiszűrésében kiváló, szenzitivitása 100%, specificitása 85,1% lett. A szubklinikai esetek felismerésében kevésbé hatékony, de nem mutat az EDI-nél rosszabb eredményt. Az adatok szerint a SCOFF a súlyosabb esetek detektálásában jobb. Azonos mintán alkalmazva a SCOFF magasabb szenzitivitást és alacsonyabb specificitást mutatott, mint az EDI. Következtetés - A SCOFF alkalmas az evészavarok elsődleges szűrésére, nem diagnosztikai céllal, a kérdőív kidolgozói által meghatározott két „igen” válasz szerinti kritikus határt figyelembe véve.

Lege Artis Medicinae

A családterápia és a dialógusfilozófia találkozása – 100 éve született Böszörményi-Nagy Iván

KELEMEN Gábor

A tanulmány a legnagyobb magyar származású családterapeuta, a munkásságát Ame­rikában kibontó Böszörményi-Nagy Iván (BNI) főbb terápiás újításaival foglalkozik, azok filozófiai alapjainak tükrében. A szerző, kitérve BNI életútjára, bemutatja elméletének filozófiai gyökereit, mindenekelőtt Martin Buber dialógusfilozófiáját, ezen belül az emberi világ rendjét sértő eg­zisz­tenciális bűn koncepcióját. A kontextuális terápiát és annak fő dimenzióját, a méltányosság etikáját kidolgozó BNI abból in­dult ki, hogy a családi élet elválaszthatatlan a kölcsönös megbízhatóság és a cselekvéseinkért vállalt felelősség kérdésétől. A ma­ga idejében úttörő terápiás megközelítés, mindenekelőtt a több szempontú ér­dek­kép­viselet attitűdje és módszere, ma is igen korszerű. Ez az irányvonal minden po­ten­ciálisan érintett személy emberségét, szolidaritását és felelősségét magában foglalja, és mindmáig a pszichoterápiás gyakorlat széles körének szilárd, összehangoló elve maradt.