Ideggyógyászati Szemle

A vérsavó cholesterin-tartalma depressióban

LÁNG Sándor1, HAITS Géza1

1967. MÁJUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(05)

1. Különböző depressiós állapotokban az esetek túlnyomó többségében az éhgyomri cholesterin-szint a normalisnál magasabb. 2. Depressiós betegekben a vérsavó cholesterin tartalma a déli órákban nem emelkedik. 3. Depressiós eseteknél cholesterin-bevétel után nem emelkedik a vérsavó cholesterin-tartalma.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Psychiatriai Klinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A Budapesti Orvostudományi Egyetem Psychiatriai Klinikája 15 éves ES anyagának statisztikai feldolgozása

ORVOSI Kara

Abban a küzdelemben, amit Nyirő az elmebetegségek gyógyítása, az emberi elme egészsége érdekében folytatott, az egyik központi kérdést a therapiás optimismus, a therapiás activitas képezte. A beteg ember és az egész társadalom a minél tökéletesebb restitutiót várja az orvostól s a hivatásának élő orvosnak kötélessége is a helytállás, a felelősségvállalás, a legkorszerűbb gyógymódok alkalmazása.

Ideggyógyászati Szemle

Schizophrenia vagy schizophreniák

DRIETOMSZKY Jenő, BRUNECKER Györgyi

Szerzők a ,,schizophrenia” fogalmának szakmai-történeti, valamint elvi meg alapozottságú fejlődésének alakulását elemezve Nyirő állásfoglalását teszik magukévá, miszerint "...nem beszélhetünk schizophreniáról, csak schizophreniákról...” Sternberg conceptiójának értelmében állásfoglalásukat úgy szűkítik le, hogy a kérdés lényegi megválaszolásához a nosologiai szemlélet, valamint a Leonhard-i rendszertan elengedhetetlen követelmény.

Ideggyógyászati Szemle

Reanimatiós és neuropsychiatriai therapiás tapasztalatok elektrostimulátorral

FORNÁDI Ferenc, BARTOS Valéria, ZSOMBÓK György, KAFFKA Károly

Szerzők Nyirővel közös kutatásaikat ismertetik, a transcerebralis elektrostimulatio therapiás értékére vonatkozóan. Tapasztalataik szerint: 1. az elektrostimulatio nemcsak az elektrotraumát követő légzésbénulás kezelésénél nélkülözhetetlen, de a psychiatriai ún. nagy somatikus kezelések bizonyos szövődményeinek kivédésénél, ill. kezelésénél is; 2. továbbá mitigáltabb áram-parameterek alkalmazásával új kezelési lehetőséget jelent hormonrefracter hypothalamicus syndromák, pl. amenorrhoeák befolyásolásában.

Ideggyógyászati Szemle

Typusos és atypusos részegségi állapotok elkülönítésének elmeszakértői problémái

HUSZÁR Ilona, IRÁNYI Jenőné

Szerzők közleményükben az acut, typusosan lezajló részegségi állapotoknak az atypusos (pathológiás) részegségi állapotoktól való elkülönítésével foglalkoznak, hangsúlyozva az elkülönítés szociológiai jelentőségét, meghatározva a differentiálás jogi alapját. Részletesen megemlékeznek a kérdéssel kapcsolatban Nyirő munkásságáról, majd sorra veszik az atypusos részegség egyes tüneteit és azok diagnostikus jelentőségét. Elemzik mindazon külső és belső tényezőket is, melyek az atypusos részegség létrejöttében szerepet játszhatnak. A két részegségi forma elkülönítését csak minden egyes eset valamennyi tényezőjének összefüggésekben való vizsgálatával látják lehetségesnek, de hangsúlyozzák, hogy éles határvonalat nem minden esetben lehet húzni.

Ideggyógyászati Szemle

Exogen tényezők szerepéről a psychiatriai kórképekben

IVÁN László, TAKÁCS László, PETHŐ Bertalan

Szerzők az isolatio, ill. deprivatio psychopathológiai jelentőségét tárgyalják. Felhívják a figyelmet e sajátos exogen tényezőkre, valamint hangsúlyozzák értelmezésükben a több-dimensionalis szemlélet fontosságát. Mind az irodalom, mind a saját klinikai tapasztalatok felhasználásával bizonyos következtetéseket kívánnak körvonalazni e téma területén.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A dohányzás légzőrendszerünkre gyakorolt kedvezőtlen hatásának bemutatása a 2010-2018 között végzett hazai népegészségügyi szűrés adatai alapján

KÉKES Ede, DAIKI Tenno, DANKOVICS Gergely, BARNA István

A rendszeres dohányzás klinikai tünetek nélkül is strukturális változásokat okoz a tüdőszövetben és ez megnyilvánul a légzésfunkciós vizsgálatokban is. A 2010 és 2018 közötti időszakban végzett nép­egészségügyi szűrővizsgálat (MÁESZ) ki­lenc éve során 70 822 nő és 60 187 férfi esetében végeztünk spirometriás vizsgá­la­to­kat (PEF, FEV1, MEF25-75, FVC). Az elem­­zésnél a prediktív értékek százalékában fejeztük ki az egyes jellemző kóros elő­fordulási arányt. A kilégzett levegő szén-monoxid- (eCO) tartalmát (ppm-ben) 24 899 nő és 22 340 férfi esetében végeztük el. A COPD értékelő tesztet (kérdéssort) (CAT) 4166 nő és 3170 férfi töltötte ki. A spirometriás vizsgálatoknál a dohányzóknál mindkét nemben alacsonyabb értékeket találtunk mind a négy paraméter esetében. A férfiaknál mindig szignifikánsan kedvezőtlenebb értékeket mértünk. A kor előrehaladásával az értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak. A normális prediktív értékektől való eltérés, illetve a dohányzók és nem dohányzók közötti különbség a MEF25-75 és az FVC esetében volt a legnagyobb. A kilégzett levegő CO-tartalma (eCO) dohányzóknál minden korcsoportban szignifikánsan nagyobb, mint a nem dohányzók esetében. A kóros CAT-összpontszám dohányosok esetében szignifikán­san nagyobb volt. A légzésfunkciós szűrővizsgálatok még klinikai tünetek hiányában is korán jelzik a dohányzás káros hatását, illetve a COPD kialakulásának veszélyét.

Ideggyógyászati Szemle

Nyomozás a nyomelemek mentális világában

JANKA Zoltán

A nyomelemek az élő szervezetben kis mennyiségben (nyomokban) fordulnak elő és az életműködések számára többnyire nélkülözhetetlenek. Emberben esszenciális nyomelem a cink (Zn), fluor (F), jód (I), kobalt (Co), króm (Cr), mangán (Mn), molibdén (Mo), réz (Cu), szelén (Se), vas (Fe), illetve kérdésesen a bór (B) és vanádium (V). A mentális funkciók a biopszichoszociális holisztikus koncepció értelmében biológiai alappal rendelkeznek, így bizonyos biokémiai folyamatok nyomelemdeficit miatti zavarai mentális következményekkel járhatnak. Tudományos vizsgálatok jelzik a nyomelemek hiányának feltételezett szerepét pszichiátriai betegségekben, így depresszióban (Zn, Cr, Se, Fe, Co, I), premenstruális diszfóriában (Cr), szkizofréniában (Zn, Se), kognitív károsodásban/dementiában (B, Zn, Fe, Mn, Co, V), mentális retardációban (I, Mo, Cu), falásos evészavarban (Cr), autizmusban (Zn, Mn, Cu, Co) és figyelemzavar/hiperaktivitásban (Fe). Ugyanakkor, egyes nyomelemek (Cu, Mn, Co, Cr, Fe, V) túlzott jelenléte és szöveti lerakódása (krónikus expozíció, genetikai hiba) szintén mentális zavarokhoz vezethet, változatos tüneti képpel (depresszió, szorongás, pszichózis, kognitív diszfunkció, insomnia). A bipoláris hangulatzavar kezelésében hatékony lítium (Li) hivatalosan nem számít nyomelemnek. A táplálkozásból adódóan (ivóvíz, étel) a szervezet szérum-Li-szintje körülbelül ezredrésze a terápiásan alkalmazottnak. Mindazonáltal az intracelluláris Li-szint kisebb a membrán nátrium-Li ellentranszport mechanizmus miatt, ami a Li-ot a sejtből kihozza. A Li nyomelem lehetősége mégis felmerült, mivel tanulmányok szerint ilyen kis koncentrációban is lehet hatása, ugyanis bizonyos földrajzi területeken az ivóvíz Li-tartalma fordított korrelációt mutat a suicid rátával.

Nővér

Evidenciák a nyomási fekély kialakulását befolyásoló tényezők bemutatásában

CSERNUS Mariann

A nyomási fekély kialakulása, valamint gyógyulása több tényező együttes jelenlététől függ. A beteggel összefüggő tényezők (fizikai hatások, biológiai és pszichoszociális tényezők), valamint a nehezen gyógyuló sebbel kapcsolatosan felmerülő befolyásoló hatások (pl. a seb tartalma, elhelyezkedése, mérete, vérellátása, a sebalap állapota, fertőzés jelenléte, a kezelésre adott válasz) szoros kapcsolatban vannak a beteg általános állapotával, valamint alapbetegségével. Jelentős szerepük van továbbá az egészségügyi személyzettel összefüggő (képesség, szakmai felkészültség, attitűd), illetve az egészségügyi rendszerrel összefüggő (technikai-gazdasági fejlettség, a prevenciós és sebellátási eszközök, minőségbiztosítás, oktatás) tényezőknek is. A szerző ezen tényezők részletes, szakmai evidenciákkal alátámasztott ismertetésére vállalkozott.

Ca&Csont

Leukaemiás gyermek combfejnekrózisa

GÁCS ZSÓFIA, KOVÁCS GÁBOR, HOSSZÚ ÉVA

BEVEZETÉS - A gyermekkori leukaemia gyógyulása mára már 80% felett van, így egyre nagyobb érdeklõdés övezi a kezelés késõi következményeit. Sok vizsgálat elemezte már a fertilitás kérdését, a második tumor kialakulásának gyakoriságát, a szív, a vese és tüdõ funkciójának károsodását. Az elmúlt évtizedben kezdtek el foglalkozni a csontrendszert érintõ változásokkal, amelyek hátterében magának a betegségnek és a kezelésnek is szerepet tulajdonítanak. ESETISMERTETÉS - 15 éves, akut lymphoid leukaemiás fiú esetét ismertetjük, aki már a diagnózis felállításakor jelzett csontfájdalmakat. Panaszai a kemoterápia alatt hullámzó mértékben álltak fenn, emellett súlyos mértékű osteoporosis alakult ki. Ezzel párhuzamosan emelkedett a csontreszorpciót jelzõ marker, a β-CrossLaps szintje. A kezelés második évében hirtelen fellépõ, lázzal, mozgáskorlátozottsággal járó bal csípõfájdalma hátterében osteomyelitist feltételeztünk. Néhány hónappal késõbb észleltük a bal femurfej avascularis necrosisát. Az alkalmazott kezelés (kalcium, D-vitamin, kalcitonin, biszfoszfonát, torna, ortopédiai segédeszközök) mellett mind csontásványianyag- tartalma, mind mozgása javult, alapbetegsége pedig remisszióban van. KÖVETKEZTETÉSEK - Irodalmi adatok alapján felmértük a leukaemiás gyermekek csontanyagcsere változásának hátterében álló tényezõket. Kitértünk az alapbetegség csontrendszert károsító mechanizmusaira, majd részletesen elemeztük a kemoterápiában alkalmazott szerek hatását. Számba vettük a kezelés másodlagos tényezõinek (hospitalizáció, immobilitás, fényérzékenység, felszívódási zavar, immunszuppresszió, fertõzés, perifériás neuropathia) közvetlen és közvetett csonthatásait is. Felsoroltuk a megelõzésre és a kezelésre alkalmas eljárások elõnyeit és hátrányait.

Ca&Csont

A csontfejlõdés zavara kísérletes májcirrhosisban, növekedésben lévõ patkányokban

FERENCZ VIKTÓRIA, HORVÁTH CSABA, FOLHOFFER Anikó, KÁRI Béla, GAÁL János, MÉSZÁROS SZILVIA, WOLF Zsuzsanna, MESTER Ádám, HEGEDÛS Dalma, HORVÁTH Andrea, SZALAY Ferenc

BEVEZETÉS - A hepaticus osteopathia patomechanizmusa még nem minden részletében tisztázott. Azt vizsgáltuk, hogy a csontanyagcserére jellemzõ bizonyos paraméterek hogyan változnak a növekedésben lévõ patkányokban, kísérletesen elõidézett zsírmáj, cirrhosis és hepatocellularis carcinoma esetén. MÓDSZEREK - Szén-tetraklorid (CCl4), fenobarbitál, valamint egyszeri dietilnitrózamin-injekció adásával idéztünk elõ májbetegséget Fischer-344 patkányokban (n=55). A kísérleti állatokat két csoportra osztottuk, és egyik felüknél a kezelés nyolcadik, másik felüknél a kezelés 16. hetében távolítottuk el a femurokat, túlaltatva õket.Vizsgáltuk a femur ásványianyagtartalmát (BMC), a csont hosszát, a corticalis indexet (corticalis vastagság és a teljes átmérõ hányadosa a diaphysis területén), továbbá a maximális terhelõerõt (Fmax). A mindhárom ágenssel (dietilnitrózamin-fenobarbitál-szén-tetraklorid) kezelt DPCcsoport (n=21) eredményeit a kezeletlen kontrollcsoport (KO, n=14), és a csupán dietilnitrózamin-fenobarbitál kezelést kapó kontrollcsoport (DP, n=20) eredményeivel vetettük össze. EREDMÉNYEK - A vizsgálat nyolcadik hetén leölt DPCcsoportba tartozó állatok mindegyikénél (n=10) kialakult zsírmáj, illetve cirrhosis. A 16. hétre a DPC-kezelt állatokban hepatocellularis carcinoma is megjelent (n=11). Ebben a csoportban a nyolcadik héten a csontanyagcsere vizsgált jellemzõiben nem találtunk eltérést, azonban a 16. kezelési héten kisebb BMC-t, rövidebb csonthosszt, kisebb corticalis indexet és alacsonyabb Fmax-ot mértünk a kezeletlen és DP-kezelt kontrollcsoporthoz viszonyítva (p<0,05, minden esetben). A DP-kezelt patkányokban a nyolcadik héten sem zsírmáj, sem májcirrhosis nem alakult ki. Ezekben az állatokban a femur hossza és az Fmax nagyobb volt, mint a kezeletlen kontrollcsoportban (p<0,05, mindkét paraméter esetén). A 16. héten azonban nem találtunk eltérést a DP-kezelt és a kezeletlen kontrollcsoport között. KÖVETKEZTETÉS - A kísérletesen indukált májcirrhosisban és hepatocellularis carcinomában szenvedõ patkányokban a csontnövekedés gátolt, a csont ásványianyag-tartalma kisebb, a corticalis vastagsága csekély, valamint a csontok mechanikai teherbíró képessége csökkent.