Ideggyógyászati Szemle

A vázizomzat sarcoidosisa

HORÁNYI Béla1, MOLNÁR Sándor1, STIPULA Magda1

1967. FEBRUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(02)

Klinikánk anyagából 2 izom-biopsiával igazolt izom-sarcoidosisos esetet ismertettünk, amelyikből az első típusos, ún. myopathiás formába sorolható be, a második asymptomatikus forma (általános sarcoidosis részjelenségeként találtunk). Eseteink kapcsán foglalkoztunk az izom-sarcoidosis klinikai, laboratóriumi, elektromyographiás és pathológiai vonatkozásaival.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[A gyermekneuropszichiátria jelentősége a gyermeknevelésben]

GERHARD Göllnitz

[A különböző genetikus eredetű és nevelési hibából származó gyermek neuro-psychiatriai problémák áttekintése után a szerző kiemeli a korai felismerés különlegesen fontos szerepét. A prophylaxis mellett a fejlődészavarok korai felismerése és a korán megkezdett therapia az egyetlen lehetőség a hatékony orvosi befolyásolás bizosításához. A szerző közöl a korai felismerésre vonatkozóan egy sémát, amelyet Rostockban dolgoztak ki. Ezt a sémát 6, 15 hónapos és 3 éves gyermekeknél kell alkalmazni. ]

Ideggyógyászati Szemle

Az alkoholizmus mint szociálpsychiatriai és egészségpolitikai probléma

JUHÁSZ Pál

Magyarországon is emelkedőben van az alkoholfogyasztás, utolsó négy évben borból 3, sörből és égetett italokból 30%-kal emelkedett. A falunak a bor és sör elégtelen ellátása miatt az országos átlagnál magasabb a pálinka fogyasztása, egy főre jutó évi 3,8 helyett 5,9 liter. Az alkoholizmus nem azonos az alkohol fogyasztással. Az alkoholizmus társadalmi eredői: liberális szemlélet a mértéktelen alkohol fogyasztással szemben, elégtelen egészségügyi nevelő munka, gyakori neurotikus állapotok, cinikus — nihilista világszemlélet és ezzel járó társadalmi „subdepressio”, gyermeknevelés hiányosságai. A tanulmány rámutat arra egyes szempontok tárgyalása alapján, hogy csak szélesen szervezett egészségpolitika lehet eredményes az alkoholizmus elleni harcban.

Ideggyógyászati Szemle

Agyi aneurysmák ruptúrája, illetve műtéte kapcsán létrejött angiospasmus és hypothalamus laesio

OROSZ Éva, PÁSZTOR Emil, JUHÁSZ János

Munkánk 190 vertificált carotis-rendszer aneurysmás beteg észlelése alapján készült. Vizsgálataink célja az aneurysma ruprurával kapcsolatos angiospasmusok és a hypothalamus károsodás tanulmányozása volt. Az angiospasmus vonatkozásában 144 beteg klinikai adatait és angiogrammjait dolgoztuk fel. Megállapíthattuk, hogy az aneurysma rupturához társuló vasospasmus a rupturát csak nem mindig kíséri, a vérzéstől eltelt idővel arányosan csökken és általában a spasmus foka,-bár nem minden esetben-párhuzamosan áll a klinikai képpel. Az angiographián észlelhető spasmus az esetek nagy részében nemcsak az aneurysmától proximalisan, körülírtan, ha nem gyakran kiterjedtebben, sőt az ellenoldali ereken is észlelhető. Spasmus jelenléte az operabilitás szempontjából súlyosbító tényezőként fogható fel. Intézetünkben műtét után vagy anélkül meghalt aneurysmás betegek halálokát elemezve azt találtuk, hogy 23 esetben a halál oka hypothalamus károsodás volt. Részletesen elemezzük az általunk akut hypothalamus károsodásnak nevezett sajátos klinikai képet, mely különbözik az irodalomból ismert chronikus hypothalamus laesio tüneteitől. Klinikai megfigyeléseinket pathológiai (jelen közleményünkben nem részletezve) anyaggal támasztjuk alá. Aneurysma ruptura után fellépő akut hypothalamus laesio klinikai képe az angiographián észlelhető spasmussal társulva, szinte kivétel nélkül lethalis prognosist jelent, akár megoperáljuk, akár konzervatív módon kezeljük a beteget.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A nebivololhatás mélyebb elemzése

KÉKES Ede

A szerző bemutatja szervezetünk egyik legnagyobb vasodilatatorának, a nitrogén-monoxidnak a keletkezését az endotheliumban, valamint az endothel-diszfunkció kialakulását az adrenerg stimulusokra. Részletesen illusztrálja a szelektív β-1-blokkoló és β-3-adrenerg-agonista hatású nebivolol kedvező hatásait elsősorban az érrendszerre. A nebivolol rendelkezik receptorfüggetlen hatásokkal is. Komplex hatása által vasodilatatiót okoz és gátolja szöveti szinten az oxidatív stresszt, sőt képes a már termelődött szabad oxigéngyökök közömbösítésére, egészében pedig javul az endothelfunkció. Felsorolja a klinikai hatásokat és bemutatja a gyógyszer kevésbé ismert kedvező tulajdonságait. Kiemelten tárgyalja a szernek dohányzó és COPD-ban szenvedő, valamint érszűkületes hypertoniás betegeknél történő alkalmazását. A β-3-adrenerg-agonista hatás nemcsak a szív-izomzatban, hanem az adipocytákban és a vázizomzat sejtjeiben is pozitív választ ad: fokozza a kompenzáló mechanizmusként induló energialeadást obesitasban, segíti a glükózfelvételt és -tárolást a vázizomzatban diabetesesekben. A nebivolol javítja az inzulinszenzitivitást, esik a leptinszint, nő az adiponektinszint a plazmában. Feltételezzük a szer „antidiabeteses” és „antiobes” effektusát.

Klinikai Onkológia

Tumoros anorexia-cachexia szindróma - mesterséges táplálás

HARISI Revekka

A tumoros anorexia-cachexia szindróma (CACS) a vázizomzat folyamatos csökkenésével járó összetett tünetegyüttes, amelyet nem lehet teljes mértékben visszafordítani a szokásos táplálási támogatással, és amely progresszív funkcionális zavarokat okoz. A daganatos betegek többségében jelentkezik, megjelenése rontja az életminőséget, csökkenti a fi zikai terhelhetőséget és a túlélést. Ismert, hogy a tumorsejtek és a gazdaszervezet közötti, citokinek által közvetített kölcsönhatás felelős a tumor progressziójáért, a metasztázisképződésért és a kialakuló krónikus gyulladásért is. A gyulladásos citokinek emelkedett szintje felelős a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcsere zavaraiért. Ezért az új anticachexiás készítmények a fenti anyagcsere-folyamatok normalizálására irányulnak. Ma a leghatékonyabbnak tartott anti-CACS gyógyszer a megesztrol-acetát (MA). Hatása kettős, egyrészt serkenti a neuropeptid Y (NPY) stimulációját, másrészről gátolja a gyulladásos citokinek szintézisét és expresszióját. Klinikai hatása ezzel teljes összhangban van, javítja az étvágyat, ezzel fokozza a kalóriabevitelt és növeli a testsúlyt. A CACS kezelésében paradigmaváltás következett be, a hagyományos mesterséges táplálást felváltotta a gyógyszeres kezeléssel kombinált táplálásterápia és táplálékkiegészítők adagolása.

Hypertonia és Nephrologia

A testösszetétel és a halálozási kockázat összefüggései dializált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, KALANTAR-ZADEH Kamyar, MOLNÁR Miklós Zsolt

A túlsúly [testtömegindex (body mass index, BMI) =25-30 ttkg/m2] és az elhízás (BMI ≥30 ttkg/m2) világszerte egyre gyakoribb, és egyre több lakosságcsoportot érint. A súlyfelesleg önmagában is a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának fokozott kockázatával és rosszabb életkilátásokkal jár. A hemodialízis kezelésben (HD) részesülő, végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében viszonylag egybehangzóak az adatok az úgynevezett „elhízásparadoxon” fennállásáról. Ennek következtében, az átlagpopulációtól eltérő módon, az emelkedett BMIértékű, dializált betegek várható életkilátásai lényegesen jobbak. Vizsgálatok során bizonyítottá vált, hogy az említett „reverz epidemiológia” a HD-betegek jelentős hányadában megtalálható, ellenben a peritonealis dialízis (PD-) kezelésben részesülők körében végzett tanulmányokkal, melyek eltérő eredményekről számoltak be. Önmagában a BMI-érték nem tesz különbséget az izom és a zsírszövet között, így nem alkalmas a végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegek testösszetételének a meghatározására. A testösszetétel meghatározására, különösképpen a vázizomzat és a zsírszövet mennyiségének az elkülönítésére, végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegekben is a gold standard módszernek számító képalkotó vizsgálatokra van szükség. Alternatívaként pedig olyan olcsó, rutinszerűen mérhető biomarkereket lehet használni, mint a szérumkreatinin-szint, a derék-csípő arány és a felkar körfogat. A jelen összefoglalóban áttekintjük a közelmúltban megismert jelentősebb eredményeket arra fokuszálva, hogy a testösszetétel milyen összefüggésben áll a peritonealisan dializált és a hemodializált betegek túlélésével.

Lege Artis Medicinae

Poliomyelitis Az eradikáció sikerei és gondjai

BUDAI József

A poliomyelitis (polio) modern korunk egyik rettegett fertőző betegsége. Bár a halálozás nem nagy arányú, de a vírus a gerincvelői motoros sejtek elektív pusztításával a vázizomzat petyhüdt bénulását okozza, és ez egész életre szóló elnyomorodáshoz vezet. Hazánkban az utolsó két nagy járvány 1957-ben, illetve 1959-ben zajlott le, mindegyikben körülbelül kétezren betegedtek meg - egy életre.

Ideggyógyászati Szemle

Myasthenia, sarcoidosis és schizophrenia együttes elõfordulása - esetismertetés (angol nyelven)

RÓZSA Csilla, KIS Gábor, KOMOLY Sámuel

A beteg paranoid schizophreniáját 1985-ben diagnosztizálták elsõ pszichiátriai kórházi kezelése alkalmával. Depó neuroleptikumkezelés mellett további pszichotikus epizódok 10 éven keresztül nem jelentkeztek. Myastheniás tünetei 1997-ben kezdõdtek, generalizált, bulbaris túlsúlyú myasthenia gravis formájában. A myasthenia gravis diagnózisát mind az EMGvizsgálat, mind az acetil-kolin-receptor-ellenes ellenanyag emelkedett titere alátámasztotta. A mediastinalis CT-vizsgálat a bal oldali hilaris nyirokcsomók megnagyobbodását mutatta, thymomára gyanús elváltozás nem ábrázolódott. Mediasztinoszkópia során biopszia történt a kóros nyirokcsomókból. A szövettani vizsgálat sarcoidosis fennállását igazolta. A beavatkozást követõen a betegnél myastheniás krízis alakult ki (1998 szeptemberében). Kombinált immunmoduláló kezelést kezdtünk (64 mg metilprednizolon másnaponta, 150 mg azathioprin naponta), amelynek hatására myastheniás tünetei és sarcoidosisa is remisszióba kerültek. A mediastinalis kontroll- CT-vizsgálat eredménye 2000 januárjában negatív volt. A szteroidkezelés idején a beteg schizophreniája aktiválódott, de pszichotikus tünetei kiegészítõ haloperidolkezelés mellett megszűntek. Jelenleg napi 150 mg per os azathioprint és havi 40 mg im. flupentixolt kap. Mindhárom betegség egyensúlyban van már több mint 24 hónapja. A myasthenia gravis és a sarcoidosis együttes elõfordulása ismert, de ritka jelenség. A szakirodalomban nem találtunk példát a schizophrenia, a myasthenia gravis és a sarcoidosis együttes elõfordulására.